A funtineli boszorkány – Sorozatos tragédiák két felvonásban az Újszínház színpadán

a-funtineli-boszorkany-original-70514

A vizsgaidőszak közeledtével jó ötlet lehet időt szakítani arra, hogy a tanulás mellett időnként tegyünk egy lépést hátra, és nagy levegőt véve beismerjük, lehet, hogy többet segítünk magunkon azzal, ha egy este erejéig nem tanulunk, hanem olyan elfoglaltságot választunk, ami eltereli a figyelmünket egy pár óra erejéig a közelgő esetleges katasztrófáról. Ha így döntünk, és a felejtés a cél, a jól bevált, régi módszerek mellett akár még a színház is jó ötlet lehet.

A fenti gondolatokkal felvértezve léptem be a színház épületébe, ahol körülbelül hatéves koromban jártam utoljára, akkor is egy gyermekdarab alkalmából, melyből már csak egy sárkányt tudok valamelyest felidézni. Ezúttal nem számítottam oly felhőtlen, könnyű szívű szórakozásra, mint hajdanán, hiszen tudtam, hogy a darab Wass Albert legnépszerűbb regénye alapján készült, és az író nem kifejezetten könnyű témáiról nevezetes.

Mi is lehetne mélyebb és nehezebb téma, mint az önmagunkban is minden bizonnyal sokat boncolgatott sors kérdése? És valóban, ez a mű témája is, de ne számítsunk happy endingre, sokkal inkább sorozatos katasztrófákra, hiszen a sors kezében az emberek tehetetlenek, ahogy a regény szerzője is írja:

„A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.”

A főszereplő Nucának tenyérből jósol egy cigányasszony, aki jóslásban való tapasztalatai ellenére megdöbbenve és ijedten látja, Nucának a tenyerében van az írás és homlokán a jel, hogy akit szeret, meghal, és aki őt szereti, meghal.  Sejthetjük, hogy kész is a teljes katasztrófa, bár a még gyermeklány Nucát több szorult helyzetből menti meg az átok, hiszen egyedül él a hegyen az erdő kellős közepén, ahol akad bandita elég, aki rá feni a fogát.

Bármennyire is nehéz nem elmesélni az egész történetet töviről hegyire, mégis visszafogom a spoilerek áradatát, és csak annyit mondok, hogy az előadás alatt a publikum nyakát nyújtogatva, széke szélén ülve nézte végig a tagadhatatlanul izgalmas előadást, amit csak még magával ragadóbbá tesz a szereplők, különösen a Koncz Andrea által alakított Nuca őszinte naivitása. Hozzáad még a hatáshoz az idilli környezet, ahol a szereplők együtt élnek a természettel, és amit a színpadi technika találékonyan és élethűen jelenít meg.

Mindenképpen ajánlom annak, aki szereti a klasszikusokat, és nem szomorodik el nagyon, ha nem teljes happy endet kap a mű végén, hanem a reményt, hogy egyszer még akár lehetünk a sors kegyeltjei is, és minden jóra fordulhat az átélt borzalmak ellenére.

Jegyek: http://www.ujszinhaz.hu/

kép forrása: www.jegy.hu

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Kőszegi Anna

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.