Idén új, doktori címet adó, osztatlan államtudományi képzés indul a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, mely több ponton is érinti a jogászképzést. Ahogy azt az egyetem honlapján olvashatjuk, „ez a végzettség a jogi diplomához hasonló elhelyezkedési lehetőséget teremt majd a köz- és versenyszférában egyaránt.” A közigazgatási jogi tanulmányok jelenlegi helyzetéről és jövőjéről, illetve a várható versenyhelyzetről Dr. Nagy Mariannával, a Közigazgatási Jogi Tanszék tanszékvezetőjével beszélgettünk.
Jurátus: Az NKE rektora szerint a jogászképzésben fokozatosan háttérbe szorultak a hagyományos államtudományi tárgyak, és nem tudtak teret nyerni azok az új államtudományi, kormányzati tanulmányok, melyekre alapozva az NKE-n új államtudományi képzés indul. Ön miként vélekedik erről?
Dr. N.M: Egyrészt konkrétan és komolyan soha nem merült fel az a kérdés, hogy vajon azok a hiányzónak vélt ismeretek, amelyeket az NKE-n az új képzés keretében oktatni fognak, beépíthetők-e a jogászképzésbe. Ennek nyilván lett volna egy menete, adott esetben például egy kormányzati megkeresés, amivel a Jogász Dékáni Kollégiumot, illetve a jogászképzést folytató intézményeket keresték volna meg, azonban ilyen megkeresés nem érkezett, így nem is alakulhatott ki szakmai vita arról, hogy vajon a hiányzónak tartott elemeket az intézmények be tudják-e építeni a már meglévő képzésekbe vagy sem.
Másrészt nem gondolom, hogy arányaiban háttérbe szorult volna nálunk az államtudományok oktatása, mivel egyre többféle ismeretet, egyre többféle jogágat, európai uniós és nemzetközi jogi tudást kérünk számon a hallgatóktól, azaz ma egy hallgatónak sokkal több olyan ismerete van, amelyre az állam igényt tarthat, mint akár csak húsz vagy harminc évvel ezelőtt.
A jogi képzés keretei nem lettek volna elegendők a megváltozott igények teljesítésére? Mindenképpen szükséges volt különálló, osztatlan államigazgatási képzést létrehozni?
Nagyon sokféle módja van annak, hogy hogyan lehet egy szaktudásra szert tenni.
Az alapvető jogi- és államtudományi ismereteken túl minden jogászképző egyetem tanterve különböző mértékben, de lehetőséget biztosít, hogy a hallgatók kiegészítő ismereteket szerezzenek. A mi tantervünk alapján például a fakultatív és a differenciált alternatív kurzusok keretében rengeteg extra információ, tudás és kompetencia sajátítható el. Valóban igaz, hogy sok olyan közigazgatás-tudományi ismeret adott, ami nem tud olyan mértékben beépülni a jogászképzésbe, mint például az igazgatásszervezői képzésbe, ám ennek ellenére úgy vélem, hogy a közjogi modul, illetve a fakultatív tantárgyak és a differenciált szakmai kurzusok révén a jogászképzésben is meg lehet szerezni a kellő ismereteket és kompetenciákat.
Még ha ragaszkodunk is ahhoz az állásponthoz, mely szerint a jogászképzés e tekintetben hiányosságokban szenved, az is orvosolható lett volna, adott esetben akár a jogász szak képzési és kimeneti követelményrendszerének megfelelő igazításával, de ugyanígy mondhatnám azt is, hogy a korábbi osztott közigazgatási képzést meghagyva is megoldható lett volna a hiányzónak tartott ismeretek elsajátítása.
Végeredményben mindez nem számít, mivel másfajta döntés született, nekünk pedig ezzel a döntéssel kell együtt élnünk. Arra kell felkészítenünk a hallgatóinkat, hogy rendelkezzenek azokkal a kompetenciákkal, melyek révén az állam tudja és akarja is őket használni, azaz hogy az új képzés ellenére igényt tartsanak az ő képzettségükre is.
Ha már szóba került a tantervünk, mi a véleménye az ELTE közigazgatási jogi képzéséről?
A tantervünket más jogászképző intézményekével összehasonlítva csak mi oktatunk különös részt, tehát például rálátást biztosítunk a hallgatóknak arra, hogy a különböző ágazatokban milyen szervezetrendszerben, milyen problémákkal kell megküzdeni a közigazgatásban. Így a mi hallgatóinknak nagyon széles rálátásuk van az államra, a közigazgatásra és egyáltalán a társadalom működésére.
Egyébként úgy vélem, hogy egy jogászképzés akkor sikeres, ha olyan szakembereket képez, akik bárhol, bármikor, bármilyen ismeret elsajátítására képesek, ha azt kívánja meg a munkájuk.
A célunk tehát az, hogy olyan képességekkel ruházzuk fel a hallgatóinkat, hogy minden helyzetben meg tudják állni a helyüket: ha az lesz a feladatuk, hogy településrendezési problémát oldjanak meg, akkor azokat az ismereteket szerzik meg, ha pedig a szociális igazgatásban dolgoznak, akkor azokat az ismereteket fogják megszerezni.
Ön szerint az új államigazgatási képzés során nem volna fontos a jogászi gondolkodás elsajátítása? Szükségesek a jogi ismeretek az államigazgatásban?
Jogi kompetenciák nélkül sehol sem lehet működni az államban, azokra mindenképpen szükség van. Ezt támasztja alá az is, hogy nagyon sok, a korábbi osztott közigazgatási képzésben végzett kolléga jött el hozzánk levelező tagozatra jogászi szakismereteket szerezni, mert felismerték, hogy szükségük lesz rá a munkájuk során.
A legtöbb végzett jogász a közigazgatásban vagy ahhoz szorosan kapcsolódó területen dolgozik, ami nagyon komoly versenyhelyzetet idézhet elő. Megítélése szerint hogyan fogja befolyásolni az új képzés a frissen végzett jogászok munkaerő-piaci helyzetét?
Ez egy nagyon is reális veszély, különösen akkor, ha bizonyos munkaköröknél majd előírják azt, hogy az NKE-n szerzett diploma előnyt vagy foglalkoztatási feltételt jelent, mivel ezzel nyilván korlátozzák az arra az állásra pályázó jogászok lehetőségét. Valójában még nem tudjuk felmérni, hogy mik lesznek az új képzés munkaerő-piaci következményei, de az biztos, hogy versenyhelyzet fog kialakulni, ami azonban nem feltétlenül ördögtől való, ugyanis éppen ez biztosítja majd a hallgatóinknak, hogy adott esetben egy felvételi beszélgetésen vagy egy versenyvizsgán jobb eredménnyel szerepeljenek.
Azt lenne jó mindenképpen elkerülni, hogy kizárólagossá tegyék az NKE-s diploma megkövetelését, mert akkor még a versenytől is elzárnák a hallgatóinkat. Ezt pedig csak és kizárólag a jogászképzés színvonalának megtartásával érhetjük el.
Ezek alapján nem aggályos, hogy a képzést kizárólag az NKE indíthatja?
Ez egy monopólium, amely ellen mi semmit sem tudunk tenni. Azt, hogy aggályos, nem mondanám, én inkább abban látom a problémát, hogy hiába lenne meg más felsőoktatási intézményekben is a képzés indításához szükséges kompetencia, például a jogi karokon, ezt a kompetenciát nem tudjuk kihasználni, nem tudjuk a társadalom javára felhasználni, mert az csak az NKE-n lehetséges.
Mi a jövője a közigazgatási tudományoknak a jogi képzésen belül?
Mi továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy elsősorban olyan jogászokat képezünk, akik tudják a közigazgatási jogot, és annak törvényszerűségein keresztül közelítik meg az állami feladatok megoldását. Tesszük mindezt azért, hogy a nálunk végzett jogász – kerüljön akárhová akár ügyvédként, akár a közigazgatásban – képes legyen felismerni és megoldani bizonyos problémákat. Legalább ennyire fontos az is, hogy egy jogász képes legyen különbséget tenni, hol kell jogi és hol kell nem jogi eszközt alkalmazni. Ezzel kapcsolatban a feladatunk az, hogy a lehető legtöbb fegyvert adjuk a hallgatóink kezébe, hogy felismerhessék ezeket a problémákat, és képesek legyenek más jogi ismereteikkel együtt a lehető leghatékonyabban kezelni azokat.
Közigazgatási jog nélkül egyetlen jogász sem tud létezni, nemcsak azért, mert ez a jogterület meghatározza a mindennapi életünket, hanem azért is, mert nincs olyan területe a munkának, amit ne érintene a közjog.
Nemrég jelent meg a Közigazgatási jog – Általános rész II. tankönyvünk, amit jelentős előrelépésnek tartok a közigazgatási jogi képzésben, mivel általa például a közszolgáltatás-szervezésnek különböző intézményi, jogi, felelősségi megoldásaira is felkészítjük a hallgatót, ami eddig csak másodlagosan, kisebb hangsúllyal került szóba, miközben komoly része a mindennapi közigazgatási munkának. Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a hallgatók az állam minél több metszetét ismerhessék meg, és hogy ami érdekli őket, azt fakultatív kurzusokon, differenciált kurzusokon, évfolyamdolgozaton, konzultáción, TDK-munkán keresztül biztosítsuk.
Összefoglalva: a jogászképzésben szeretnénk továbbvinni a közigazgatási jogi tudományokat, és a cél az, hogy a hallgatóink versenyképesek maradjanak.
Milyen kompetenciákat érdemes fejleszteni akár az egyetemen kívül is, hogy a joghallgatók továbbra is vonzóbbak legyenek a közigazgatás számára az államtudományi képzésben végzett hallgatóknál?
Mindenképpen szükséges nemcsak jogi, hanem például közigazgatás-tudományi ismeretekkel is rendelkezni, ugyanis pusztán csak a közigazgatási joggal vagy az alkotmányjoggal ma már nem lehet sem karriert csinálni, sem értelmes munkát végezni. Minden jogász, aki a közigazgatásban vagy az államnál szeretne elhelyezkedni, azzal szembesül, hogy komplex tudással kell rendelkeznie, és elsősorban nem jogalkalmazónak, hanem problémamegoldónak kell lennie. Úgy gondolom, ha valaki érdeklődő, nyitott, és szeretné felismerni, hol van szerepe az államnak bizonyos problémák megoldásában, akkor az egyetemen is képes lesz megtanulni azokat az ismereteket és elsajátítani azokat a kompetenciákat, melyek révén bárhol megállja majd a helyét. Mi annyit tudunk tenni, hogy a tanterveinkkel, a képzésünkkel, a tanulmányi versenyeken elért hallgatói helyezésekkel, tehát egyáltalán a hallgatóink tudásával próbáljuk meggyőzni az államot arról, hogy szüksége van jogászokra, és a mi hallgatóinknál jobbat nem kaphat.
Az új képzés bevezetése érinti a jogi diploma elnevezését?
Ez nem most változott, hanem jóval korábban, 2005-ben, egy akkori jogszabály-módosítás következtében. A Dékáni Kollégium minden adandó alkalommal jelzi, hogy mi a diplomában az állam- és jogtudományi doktori címet szeretnénk viszontlátni, de sosem sikerült keresztülvinni ezt a szándékot a jogszabályon. A hivatalosan kiadandó diplomában jogászdoktor, okleveles jogász van. Ettől függetlenül a tudástartalom továbbra is államra és jogra vonatkozó ismeretekből áll.
Szeretne üzenni valamit a hallgatóknak?
Igen. A hallgatóknak valamit meg kell érteniük: amikor végzett jogászként munkába állnak, nem jogágak szerint fogják megoldani a problémákat, hiszen a leghatékonyabb megoldásokat az addig megszerzett ismeretek együttes alkalmazásával fogják tudni megtalálni. Valójában tehát nem az a lényeg, hogy most az egyetemen milyen tárgyakat tanulnak, milyen tárgyakból vizsgáznak, hanem az, hogy a képzésnek komplex jogászi szemléletmódot kell eredményeznie. A hallgatók elemi érdeke, hogy ezt felismerjék, ugyanis minél szélesebb látókörrel rendelkeznek, annál piacképesebbek lesznek.
