Az éjjel véget ért — Magyar futball 2017

foci1

Alig egy éve, 2016 júniusában többezres tömeg ünnepelte országszerte a magyar válogatott EB-menetelését. Olyanok is izgalommal várták a mérkőzéseket piros-fehér-zöld trikolórral az arcukon, akik korábban egyáltalán nem érdeklődtek a futball iránt. A sikerek után nemcsak az elvakult fanatikusok reménykedtek abban, hogy mostantól újra a világ és Európa élvonalába tartozhat a magyar labdarúgó-válogatott.

Az EB után Bernd Storck szövetségi kapitányra az a feladat várt, hogy összerakjon egy új, ütőképes csapatot, ugyanis a korábbi években alapembernek számító rutinos játékosok lemondták válogatottságukat. Így tett Király Gábor és Juhász Roland, de Gera Zoltán utódját is el kellett kezdeni keresni. Ezek a futballisták voltak az utolsó tagjai a nemzeti csapatnak, akik fénykorukban nyugat-európai toplistás bajnokságokban (Anglia, Németország, ide sorolható Belgium is) szerepeltek, klubjaikban fontos láncszemekként. Nemzetközi tapasztalataikkal a kapitány meghosszabbított kezeinek számítottak az öltözőben is.

Már az első két selejtezőn (döntetlen Feröer ellen, itthon vereség Svájctól) eldőlt, hogy Dzsudzsákék csak nézők lehetnek az oroszországi világbajnokságon.

Onnantól kezdve egyedüli elvárásként a már korábban is említett csapatépítés volt kitűzve. Storck korábban dolgozott az utánpótlásban is, tehát nem ismeretlen arcok közül kellett szemezgetnie.

2017 első felében két tétmérkőzés és egy barátságos találkozó várt a válogatottra. Márciusban Portugáliában nagyon simán, 3-0-ra kapott ki a magyar csapat. Persze irreális lenne győzelmet várni idegenben az aktuális címvédő ellen, a problémák ott kezdődtek, hogy a vendégek még csak meg sem szorongatták Ronaldót és társait, akik félgőzzel is gurítottak egy hármast.

foci2

Júniusban az oroszokat fogadta az Üllői úton egy barátságos mérkőzésen a nemzeti csapat. Ezúttal is 3-0-ás vereség következett, sok egyéni hibával játszottak a magyarok, hiányzott az összeszokottság. Ebben a kudarcban, de főleg a még fájóbb andorraiban már erősen benne volt Storck keze is, aki új arcokat, másodosztályú futballistákat hívott be. Az NB1-nél nívósabb horvát ligában gólkirály Futács Márkóra és az Amerikában jól szereplő támadóra, Nikolics Nemanjára nem számított a tréner. Tény ugyanakkor, hogy a német edzőnek több alapemberét is nélkülöznie kellett sérülés miatt.

Andorrát viszont a sok hiányzóval és az újoncokkal sem lehet magyarázni. Ott annyi történt, hogy a győzelmet jobban akaró, szívvel-lélekkel játszó hazaiak, akik közül többen csak másodállásban fociznak, megérdemelten verték meg a hitehagyott, a találkozóhoz nagyképűen hozzáálló, ellenfelét lekezelő magyar csapatot.

Storck le is mondott, de az MLSZ ezt nem fogadta el. Azzal indokolták lépésüket, hogy vigye végig a selejtezősorozatot, mentse a menthetőt.

Ősszel négy tétmérkőzést kellett megvívnia a válogatottnak.

A lettek és a portugálok ellen ugyan megtelt az Üllői úti aréna, de a korábban jól működő „hármas-szövetség”, azaz a játékosok, az edző és a szurkolók közötti összefogás minden szinten megbomlani látszott.

A letteket sikerült legyőzni, a portugálok ellen egy vállalható 1-0-ás vereséget szenvedett a csapat.

A selejtezősorozat méltó befejezése elmaradt. Háromezer magyar drukker előtt 5-2-re ütötték ki Kádárékat Baselben, míg Feröert szenvedve verte meg egy furcsa góllal a csapat. Storckot kifütyülték a kilátogató szurkolók, többször távozásra szólították fel. Ezúttal már az MLSZ sem marasztalta, utódjául ideiglenesen korábbi segédjét, Szélesi Zoltánt nevezték ki.

Szélesi két meccsen vezette a válogatottat. A luxembourgi találkozón bekövetkezett az, amire nagyon kevesen számítottak: újabb miniállam győzte le Magyarországot. A drukkerek kérdőre vonták a csapatot, hogy miért nem értették meg a feröeri döntetlen és az andorrai vereség után azt, hogy töretlen harci szellem nélkül nem lehet ezt a játékot játszani. Visszatért ugyanakkor a mellőzött Nikolics, aki kétszer is betalált ezeken a meccseken. A VB-résztvevő Costa Rica-iak legnagyobb sztárjaikat el sem küldték a pesti szezonzáróra, egy szép góllal sikerült is megverni őket. Így valamicskét kozmetikáztak Dzsudzsákék ezen a borzasztóan rossz éven.

Az új, immáron végleges szövetségi kapitány, a belga Georges Leekens bemutatkozó interjújában kiemelte, hogy „csak a jó hangulat nem lesz majd elég a válogatottnál, jó csapat is kell, ehhez pedig fontos egy erős szakmai háttér és a szurkolók támogatása.” Hozzátette, „hisz abban, hogy irányításával a válogatott kijut a 2020-as Európa-bajnokságra.” Legyen így!

foci3


források: Leekens-idézetek, borítókép, kép1, kép2

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Jakus Barnabás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.