Kincsem – A Hungarian Wonder

kincsem

Gróf Széchenyi István. A legyőzhetetlen csodakanca. Ötvennégy győzelem. Csalogány, az igaz barát. 161975 Kincsem nevű aszteroida. 7,9-es IMDb értékelés. Kincsem Park. Ahogy ezekből látszik, a magyar csodaló hírünket vitte a nagyvilágban, mi mégis nevetségesen keveset tudunk róla. Ki is volt Kincsem, a maximalista angol telivér, aki egyszer sem kegyelmezett Európa derbijeinek?

Széchenyi gróf egy angliai tanulmányútról hazatérve azt találta mondani: „Angliának három dolga van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés.” A gondolatból elhatározás, az elhatározásból tett lett, így 1827. június 6-án a Pesti Gyepen végre megrendezésre került az első magyar lóverseny. Széchenyi ebben is sikerrel járt, hiszen a magyarok kaphatók voltak a lovi nyújtotta szórakozásra, a lovas társadalom pedig a Lovakrul szóló művére.

Közel egy évszázaddal az első verseny után, 1874. március 17-én Tápiószentmártonban (egyesek szerint Kisbéren) megszületett a világhírű sárga kanca, Kincsem. Gazdája, gróf Blaskovich Ernő ménesében akkoriban hat csikó volt, ám egy alkalommal ezek közül ötöt megvásároltak, azonban Kincsem nem kellett a vevőnek, így ő a gróf tulajdonában maradt. Blaskovich elvitte a kancát az angol származású Hesp Róberthez, a gödi idomítótelep tulajdonosához.

Kincsem karrierje kétéves korában kezdődött, ezután négy éven keresztül zsinórban nyerte a versenyeket, szám szerint ötvennégyet.

Hatévesen ízületei sajnos megromlottak, így visszavonult, és attól kezdve tenyészkancaként állt helyt. Tizenharmadik életévében pusztult el, tanítója, Hesp Róbert mindössze harminckilenc nappal élte túl.

Kincsem emlékét őrzi a bécsi, a baden-badeni és a budapesti versenypályán is a Kincsem Díj. A budapesti pálya 1978 óta a Kincsem Park nevet viseli (az alaptét mindössze 300 magyar forint, ha valaki kedvet kapna). A Sárneczky Krisztián által 2007-ben felfedezett kisbolygó szintén a csodaló előtt tiszteleg 161975 Kincsem elnevezésével. Tápiószelén, a Blaskovich család kastélymúzeumában ma is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban pedig a csontváza is megtekinthető.

Herendi Gábor rendezésében, Petrik Andrea és Nagy Ervin főszereplésével idén tavasszal bemutatták a Kincsem című alkotást, amely egy szórakoztató közönségfilm, kiváló színészekkel és életvidám hangulattal. Nem történelemhű, lévén nem dokumentumfilmről van szó, de találhatunk benne néhány ténylegesen megtörtént szálat is:

1. Kincsem valóban létezett.

2. Igaz barátság fűzte Csalogányhoz, a macskához, akinek a közelében képes volt lemenni alfába.

3. A baden-badeni futama során döntetlen első helyen végzett Hugo Henck The First (igencsak szerény) nevű lovával.

A versenyt megismételték, és a két induló közül Kincsem diadalmaskodott végül.

A moziterem tele volt, idősek és fiatalok együtt nevetgéltek a néha kissé lagymatag, de általánosságban remekül eltalált humorbonbonokon. Amikor a film után egy minimum hetvenöt éves hölgy hosszan ecsetelte nekem, hogy ő milyen rég szórakozott ennyire jól, rájöttem, hogy miért is van olyan megfoghatatlanul pozitív üzenete a filmnek minden korosztály számára. A fajsúlyos történelmi tények megmásítása nélkül, a kiegyezés utáni Magyarországon játszódó alkotás nem egy letargikus, reményvesztett, sajnáljuk magunkat, mert magyarnak születtünk életérzést céloz meg, hanem pont fordítva: megmutatja,

hogy az aktuális történések ellenére nagyot alkotni – sőt derűsnek maradni – még szabad.

És úgy látszik, a közönségnek ez igazán tetszik.

               

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Szabó Lilla

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.