Kriminális személyek 2. rész – Gyermekkori sérelmek

A legtöbb ismert sorozatgyilkosnak nehéz, zaklatott gyermekkora és családi háttere volt. Sokszor megalázták őket testileg, lelkileg vagy szexuálisan. Az esetek többségében kapcsolat fedezhető fel a fiatalkori bántalmazás és a későbbi deviáns viselkedés között.

A pszichológiai elméletek a személyiségfejlődés egészére helyezik a hangsúlyt. Dollard frusztráció-agresszió elmélete szerint a személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség frusztrálóan hat az egyénre, ami aztán agresszív viselkedést eredményez. Az agresszió irányulhat az egyén vagy más személy ellen (emberölés, testi sértés, nemi erőszak) is. Egyes kutatók a családi viszályokban, megromlott szülő-gyermek kapcsolatokban látják a felnőttkori deviáns magatartás gyökerét.

A gyermek- és fiatalkorúakat veszélyeztető, illetve kriminalizáló tényezők közé tartoznak az alkoholproblémával küzdő szülők, a családon belüli erőszak, a bántalmazás, a mélyszegénység, az elhanyagoltság, a bűnelkövető családtag, az állandó környezetváltozás, valamint az imádott szülő elvesztése.

A kutatások megállapították, hogy a bántalmazott vagy személyiségzavarral küzdő gyermekek jóval gyakrabban válnak maguk is bántalmazóvá, és követnek el később erőszakos bűncselekményeket.

A gyermekkori agresszió formája a nevelői reakció és érzékenység függvényében alakul. Az első agresszív megnyilvánulások a gyermek másfél-kétéves kora körül jelennek meg. A szülő feladata nem az, hogy a gyermek minden agresszív megnyilvánulását leállítsa, hanem hogy azt az antiszociális irányból proszociális, vagyis a társadalom számára elfogadható irányba fordítsa. Olyan családokban azonban, ahol a szülők maguk is függőséggel, esetleges személyiségzavarral vagy más, a fiatalkorú személyiségfejlődésére negatívan ható problémával küzdenek, nehéz biztosítani az egészséges fejlődést.

A szakirodalom MacDonald-hármasként említi a gyermekkorban előforduló, bűnözésre való hajlamra figyelmeztető jeleket. Elsőként említi a gyújtogatást, amely a dolgok elpusztításában lelt öröm, a figyelemfelkeltés, illetve a hatalomszerzés érdekében végzett cselekmény. Második eleme az állatkínzás, ahol saját szórakoztatásukra állatokat ölnek vagy csonkítanak meg. Harmadik pillére az ágybavizelés, amely főként akkor figyelmeztető jel, amikor már normál fejlődés szerint a gyereknek ki kellett volna nőnie ezt a viselkedést. Feltűnő lehet továbbá a szadizmussal kapcsolatos kivételes érdeklődés, például élvezettel olvasnak kínzással kapcsolatos leírásokat, és néznek a témához szorosan kapcsolódó képeket. Ezek az írások és vizuális ingerek izgalmat, olykor szexuális vágyat okoznak náluk. Számos sorozatgyilkos életében találunk kegyetlenül nehéz, hányatott gyermekkort.

Jeffrey Dahmer azonban egyike volt az Egyesül Államok azon sorozatgyilkosainak, akiket gyermekkorukban semmi olyan hatás nem ért, amely jellemző lenne a hozzájuk hasonló elkövetőkre.

Szülei szerették, boldog fiatal évei voltak. Édesapja visszaemlékezésében azonban van egy olyan epizód, amely a történtek fényében már jelzésértékkel bírt. Dahmer négyéves volt, amikor édesapja kiseperte a házuk alól néhány korábban eltemetett kisállat csontjait. A gyermek különösen izgatott lett a csontok láttán. Édesapja ekkor gondolt először arra, hogy fiában valami gonosz és sötét növekszik. Hatéves korában sérvet diagnosztizáltak Dahmernél, amit sürgősen meg kellett műteni. A család később elköltözött, amelynek következtében a kisfiú zárkózott és visszahúzódó lett. Ekkoriban kezdett el az útszélen elhullott kisállatokat gyűjteni, amelyeket később felboncolt. Dahmer azonban nem felelt meg a MacDonald-hármas állatkínzási pontjának, ugyanis kizárólag halott állatokat gyűjtött, ő maga sosem kegyetlenkedett velük, és nem ölte meg őket. A gimnázium első éveiben Dahmer szülei elváltak, közepes jegyeket szerzett az iskolában, és osztálytársai is magányos fiúnak tartották. Ekkor már komoly alkoholproblémák jelentkeztek nála. Szülői nyomásra egyetemre ment, de alkoholizmusa miatt hamar kibukott. Ekkor édesapja ultimátumot adott neki: vagy elmegy dolgozni, vagy bevonul a seregbe. Tekintettel arra, hogy Jeff nem keresett munkát, a hetvenes évek végén besorozták, ám két évvel később alkoholproblémái miatt innen is repült. Apai nagymamájához költözött, és a ház alagsorában élt. Ettől kezdve megindult a lejtőn, többször őrizetbe vették, később letartóztatták gyermekmolesztálás miatt.

Jeffrey Dahmer 17 fiatal fiút és férfit ölt meg. Egész fiatalon ráeszmélt, hogy a saját neméhez vonzódik, erről azonban soha senkivel nem beszélt. Módszere az elcsábítás, majd gyilkosság és feldarabolás volt. A gyilkosságok után lefotózta áldozatait, hogy később emlékezhessen minden egyes gyilkosságra. A hatalom érzése nagyon fontos volt Dahmer számára, ugyanis nem tudta elfogadni, hogy elhagyták. Kapcsolataiban csak a saját élvezetére figyelt.

Dahmer így nyilatkozott tetteiről: „Egy dolgot biztosan tudok. Kényszert élveztem, ami ellen nem tudtam tenni.”

 

Felhasznált irodalom:

Dr. Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Petényi Edina

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.