Mediáció a magyar büntetőügyekben

teamwork-3237646_1920

Hazánkban 2006 óta van lehetőség a hagyományos igazságszolgáltatás kereteiből néhány hónap erejéig kilépve közvetítő segítségét igénybe venni bizonyos büntetőeljárások során.

A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény hatálybalépésekor robbanásszerűen áramlottak az ügyek a közvetítőkhöz, elsősorban bírói elrendelésre, így próbálva enyhíteni a bíróságokra nehezedő ítélkezési terhet. A büntetőjogi mediáció népszerűsége azóta is töretlen, bár ma már többnyire az ügyészek általi utalással kerülnek az esetek az alternatív eljárás szakértői elé.

A közvetítői eljárás mint opció

Hatályos büntetőeljárási kódexünk hat bűncselekményi körön belül, az öt évnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények esetén engedi a közvetítő eljárás intézményének igénybevételét. Kizárólag a büntetőeljárás tartalma alatt, a sértett és a terhelt indítványára, illetve hivatalból (de ez esetben is csak a felek önkéntes hozzájárulásának birtokában) van lehetősége az ügyésznek, illetve a perszakaszban a bíróságnak az eljárás felfüggesztésére, és az ügy közvetítőhöz utalására, amennyiben tevékeny megbánásnak lehet helye, és az eset körülményeit mérlegelve észszerűbb az alternatív út alkalmazása. (A 2018. július 1-jétől hatályba lépő új büntetőeljárási törvény az előbbiektől eltérően nem korlátozza meghatározott bűncselekményi csoportokra a közvetítés elrendelését, azonban kizárólag ügyészi hatáskörben kerülhet rá sor.)

Ki lehet mediátor?

Szemben a polgári ügyekben folytatott mediációval, ahol a közvetítő az igazságszolgáltatási rendszertől független mediátor is lehet, büntetőügyekben a közvetítést csakis a pártfogó felügyeleti szolgálat közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője, illetve a pártfogó felügyelői szolgálatként kijelölt szervvel – pályázat útján – közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd láthatja el. Az állami keretek közül való kiszervezésre tehát itt nincs mód, kizárólag a kormányhivatalok alá beszervezett pártfogó felügyelői szolgálatok égisze alatt kerülhet sor mediálásra büntetőjogi területen.

A büntetőügyekben alkalmazható mediációt az Igazságügyi Minisztérium által szervezett képzés keretében lehet elsajátítani. A kétszer harminc órás elméleti oktatást követően a leendő közvetítő egy kijelölt mentor szárnyai alatt tekinthet be a gyakorlat működésébe, és sajátíthatja el a szakma alapjait. A mentor által vezetett négy-öt konkrét ügyben történő megfigyelést követően a mentorált először még csak a felvezetést, majd rövidesen már a teljes közvetítői beszélgetést maga folytatja le. Öt közvetítés sikeres levezénylése után a mentor részletesen értékeli tanítványa teljesítményét, aki pozitív visszajelzés esetén immár teljesen önállóan, kiképzett pártfogó felügyelőként kezdheti meg közvetítői tevékenységét.

people-3152585_1920

A közvetítés menete

Az elkövetett bűncselekmény alapján illetékes kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata a hozzá érkezett közvetítést elrendelő határozat megérkezését követő tizenöt napon belülre kitűzi az első megbeszélés időpontját, amely alkalomra idézi a sértettet és a terheltet.

Az idézésben a felek tájékoztatást kapnak a közvetítői eljárás lényegéről – például az eljárás alapvetően díjmentes mivoltáról, várható időtartamáról stb. –, jogkövetkezményeiről, továbbá az eljárásban érvényesülő jogaikról és kötelezettségeikről. A felek megjelenése esetén a megbeszélés megnyitása után a személyek azonosítása történik. Ezt követően kerül sor a felek meghallgatására, amelyre általában közös helyiségben kerül sor, de adott esetben lehetőség van a nem azonos szobában való beszélgetésekre is (ezt hívják sétáló mediációnak).

Elsőként a sértett fejti ki álláspontját (szűkszavúsága esetén a közvetítő kérdésfeltevéssel segíti a feltárást), elmondja, miképpen élte meg a történteket, milyen jellegű és mértékű jóvátételt találna megfelelőnek. Majd a terhelt kap szót, ismerteti az esetet a saját szemszögéből, és –amennyiben már e fázisban megvan a hajlandósága – közli, hogy milyen kompenzációt kíván nyújtani a sértettnek.

A közvetítő mindeközben pártatlanul, konkrét ötleteket nem adva igyekszik megőrizni az eljárás békés kereteit, törekszik arra, hogy mindkét fél tisztán lássa az ügyet, felfogja a helyzet súlyát (a felek értetlenkedése, az ügy bagatellnek való beállítása miatt ezek sokszor nem könnyű feladatok), hogy ezáltal egy kölcsönösen elfogadható végkimenetel születhessen.

Az előirányzott háromszor háromórás (bár természetesen nem szükséges kihasználni a megadott keretet, ha hamarabb sikerül egyezségre jutniuk a feleknek) beszélgetéssorozat ideális esetben megállapodással zárul: ebben a terhelt kötelezettséget vállal a sérelem jóvátételére, a sértett pedig elfogadja azt. A közvetítő közokiratnak minősülő határozatba foglalja az egyezséget, és a megbeszélésekről írt jelentéssel együtt megküldi a közvetítést elrendelő hatóságnak, amely a megállapodás tükrében intézkedik a büntetőeljárás folytatásáról vagy lezárásáról.

handshake-2009195_1920

Gyakorlati érvényesülés

A közvetítői eljárás tizenkét éves hazai működése európai viszonylatban is kimagasló aktivitást tud felmutatni (2006 és 2016 között 40 554 darab ügyet utaltak közvetítői eljárásra), amely eljárások 90%-a megállapodással zárult, e megállapodások 80-85%-át pedig teljesítették is.

Leggyakrabban vagyon elleni bűncselekmények kapcsán veszik igénybe az eljárást, de a közlekedési, továbbá a személy ellen irányuló elkövetések is jelentős számban képviseltetik magukat a statisztikában.

Az esetek többségében a közvetítés első fázisaiban tudatosul a felekben, hogy mennyivel jobban járnak eme alternatív lehetőséggel. Erőteljes vonzereje a közvetítésnek, hogy az egyezségek tartalmát illetően a felek – az észszerűség határain belül – teljesen szabad kezet kapnak. A felek élnek is a jóvátétel kötetlenségével, olykor rendkívül kreatív, színes, illetve ami nagyon fontos – hiszen a hagyományos eljárással szemben a közvetítői eljárás a sértett igényeit is maximálisan szem előtt tartja –, a sértett által elszenvedett hátrányokat leginkább orvosolni képes kompenzációra kerül sor.

Előfordult már, hogy egy újabb cserép kukoricavirág vétele megoldotta a felek közötti vitás helyzetet. A Télapu 2. című filmben is alkalmazott módszer analógiájára a falakat összegraffitiző fiatalok pedig a felületek tisztára mosásával töltötték ki büntetésüket – mindezt egy hideg téli napon végrehajtva, így még inkább megtanulva a leckét.

Megható a nincstelen, idős bácsi története, aki elhunyt édesanyja sírjára szánva közterületről elcsent egy szál virágot, amely miatt büntetőeljárás indult ellene. A közvetítő eljárásnak köszönhetően azonban oly módon rendeződhetett az ügy, hogy a férfi vállalta a megállapodásban felajánlott lehetőséget: dolgozzon közfoglalkoztatásban, és keressen pénzt. A következő évben már saját fizetéséből vásárolhatott csokrot a sírra.

A fentiek konklúziójaként megállapítható, hogy minden ügy egyedi és sajátos, így nem lehet egy általánosan alkalmazható sémát bevetni, mechanikusan levezényelni a megbeszéléseket. A képzett közvetítő szimpátiát, megbízhatóságot sugalló karaktere, elfogulatlan hozzáállása, kiegyensúlyozottsága kivétel nélkül elengedhetetlen kelléke a sikeres mediálásnak.

Köszönet Garzó Anita pártfogó felügyelőnek, a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tudományos Diákkör március 12-ei ülés vendégének a cikk alapjául szolgáló információk, gyakorlatban érvényesülő tendenciák részletes ismertetéséért.

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Roskó Dóra

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.