Munka a tanórák mellett – Igen, nem, talán?

work

Gyermekkorunkban mindig megkérdezik tőlünk, mik szeretnénk lenni, ha nagyok leszünk, mi lesz a mi mesterségünk, hogyan szeretnénk alakítani az életünket. Az iskola és az élet lépcsőfokain feljebb jutva az elképzeléseink  változnak, alakulnak, és van olyan szerencsés ember is, aki a gyermekkori álmának beteljesítésén dolgozik. Azonban ezeken a lépcsőfokokon végighaladva nemcsak a tanulás az, ami kitölti a mindennapokat, hanem idővel belép a mindennapokba a munka is.

Már középiskolában sok diáknak szembesülnie kell vele, hogy milyen is ledolgozott órákban mérni az időt és a pénzt, vagy milyen, mikor bemegy a boltba, és az árak láttán jobban megfontolja, mire is van szüksége. Ezekben a pillanatokban pörgeti le magában, hogy ő ezért mennyit is dolgozik, vagy hogy a szüleinek mennyi munkájába kerül a szekrényben lógó ruhadarabok megvásárlása, esetleg egy okostelefon a kézben. Ez a diákmunkának nevezett dolog, amit sokan szeretnek, vannak viszont, akik messziről elkerülnék, többeknek segítséget, előnyt, tapasztalatot jelent, a kérdés pedig felvetődik: vajon melyik oldalra billen inkább a mérleg?

Hallunk tapasztalatokat a nagyszüleinktől, a szüleinktől és a testvéreinktől, hogy milyen volt diákként dolgozni, mesélnek jót és rosszat is. Ezekből a beszélgetésekből az is megtudható, hogy az ő idejükben nem feltétlenül volt ilyen színes a paletta a választható munkák terén, azonban mindnyájan kiemelik, hogy diáknak lenni nem egyszerű, és nem  megbecsült feladat a munka világában. Manapság nagyon kibővült a diákmunkák köre. Lehet dolgozni gyorsétteremben, multiknál, üzletekben eladóként, árufeltöltőként, és a medencék mellett is lehet állni úszómesterként. Ezek között több tucat olyan feladat van, ami hatalmas felelősséggel jár, de a felelősség mérete nem mindig társul magas fizetéssel.

A naiv diákok legtöbbször azt gondolják, hogy minél nagyobb a felelősség, annál magasabb a fizetés,

majd szomorúan kell nyugtázniuk, hogy az úszómester, aki akár életet is menthet, maximum 600 forintos órabérrel számolhat, mikor a hónap elején, az utalást követően a bankszámláját nézi.

Sokan dicsérik, sokan megvetik a diákmunka világát, mások bizalmatlanul állnak hozzá. Ennek vajon oka is van? Ami elsőként eszébe jut minden diáknak, az az, hogy a munkakiírásoknál nem mindig tüntetik fel az órabért, és még ha fel is tüntetik, a legtöbb esetben csak a bruttó órabér szerepel. Ilyenkor minden diák megrökönyödve ül a számítógép előtt, hogy neki tizenévesen, vagy akár a húszas évei elején honnan kéne tudnia, hogy a bruttó mit takar nettóban. Ezekben az esetekben főleg a kezdő diákmunkások vannak nagy hátrányban.

Megkerestem néhány már dolgozó diákot, osszák meg velem tapasztalataikat. Ahogy sokan mások, Csilla (25), Réka (22) és Tamara (19) is 16-17 éves korában kezdett el dolgozni, és ekkor kényszerült rá, hogy szembesüljön a munka sokszor kíméletlen világával. Nem mintha nem rejtegetne magában örömet és tapasztalatot, de általában a diákszövetkezeteken keresztül is csak nagyon kemény munka árán lehet rendkívül kevés pénzhez jutni. A legelrettentőbb talán Csilla példája, aki kerek 480 forintos órabérért kényszerült dolgozni. Meghökkentő, és nem azért, mert az átlagnál is alacsonyabb a bérezés, hanem azért, mert ezeken a tevékenységeken keresztül kellene megtapasztalnunk a munka súlyát, és kedvet kapnunk hozzá, de ennyiért, sok (szabad)idő feláldozásával nem gyakran jön meg az a hatalmas munkakedv.

Felmerül a kérdés, mi van a barátokkal, a hétvégi bulikkal, a szerelemmel?

Ezek nem jelennek meg opcióként, ha saját magunk eltartásán fáradozunk: amíg nincs stabil megélhetés, addig nincs szórakozás sincs., de a nagyobb divatüzletekben, ahol kisebb vagyonokat is elkölthet a vásárló, csupán száz forinttal nagyobb a kereseti lehetőség, és nem akármilyen munka árán.

Azonban  amikor az ember egyre inkább felnőttnek érzi magát, kitágul a kis világa, és ráébred, hogy lehet a légkör kifogástalan, abból a pénzből nem lehet megélni. Réka a korábbi butikban végzett munka után váltott, és próbálkozott a hosstess munkákon át irodai munkákig mindennel, míg megtalálta a neki legkényelmesebb és legkézenfekvőbb recepciós munkát – persze el kellett telnie jó pár évnek, amíg rátalált, és amíg elegendő referenciát, illetve jártasságot szerzett. Az ő története végül sikerrel zárult, de ehhez szerencse, kitartás és kellő tapasztalat is szükséges.

Csilla hasonló tapasztalatokkal rendelkezik, bár ő sosem végzett mást, mint irodai munkát. Számtalan lehetőség rejlik ebben a területben, akár a későbbi karrierre tekintettel is, hiszen ha a diákmunkát egy multinál végzi a tanuló, akkor nagyobb eséllyel számíthat rá, hogy az egyetem után átveszik főállásba. Csilla is ezt az utat próbálja meg követni, a szakmai gyakorlatát egy multinál tölti, arra a lehetőségre várva és számítva, hogy majd átveszik teljes munkaidőbe.

Jelenleg dolgozom, lassan a szakmai gyakorlatomat tervezgetem. Elvileg másfél év múlva végzek az egyetemen, és ha összejön az élet, főállásúként dolgozhatok – mondta.

Rengeteg lehetőséget rejtenek magukban ezek a diákmunkák, hallgatói gyakorlatok, és ha az embernek tényleg nem a megélhetése múlik ezen, tehát nem a magas fizetés, hanem a referencia- és a tapasztalatszerzés a cél, akkor arra kiváló megoldás a tanórák mellett egy kis pluszt vállalni. Arról nem is szólva, hogy remek esély a kapcsolatépítésre, és végső soron, ha nem is sokkal, de a pénztárca tartalma is növekszik.

Csilla és Réka egyértelműen állítják, hogy a diákszövetkezetek részéről nagyon jó az . Mindketten egyetértenek abban, hogy segítőkészek, és a legújabb munkalehetőségekkel kapcsolatban rendszeresen keresik őket, azonban ott van „apró betűs rész” is. Sokan állítják, többek között Tamara is, hogy amíg nincs benne a rendszerben a hallgató, és nem vállalt még el legalább egy munkát a szövetkezeten keresztül, nem ő lesz az első, akit telefonon vagy e-mailben keresnek, mert őket még nem tekintik biztos pontnak. A legegyszerűbb megoldás erre, amit mindnyájan ajánlanak, hogy személyesen be kell menni a központi irodába, és addig el nem jönni, míg nincsen egy biztos munka. Ez kissé talán drasztikusnak hangzik, de legalább biztos, hogy legközelebb nem az utolsók közt fog szerepelni a nevük a munkavállalók listáján, mikor az új pozíciók kihirdetésre kerülnek.

Sokakban felmerül a külföldi, nagyon kecsegtető munkalehetőségek köre is. A magas jövedelem, a nyelvtanulás lehetősége mindenki által ismert,

Csodálatos élmény volt érettségi után ez az egy év. A jövőben pedig tervben van a tartós külföldi élet is.

A diákmunka és szakmai gyakorlat kifejezések hallatán sokakban egy egészen furcsa, kellemetlen kép jelenik meg, aminek talán van is némi igazságalapja. A fizetés nem magas, a bánásmód nem mindig a legkellemesebb, de mindenkinek el kell valahol kezdenie, és gyakran mondják, hogy minden kezdet nehéz. A munka világában az első lépések ritkán bizonyulnak könnyűnek, de ennek köszönhetően szerezhetünk tapasztalatot.

Írta: Tóth Regina, kedves olvasónk

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Máté Csilla

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.