Nem szokványos jogászi pályák: a politikus — Beszámoló a Bárándy–Gulyás vitáról

IMG_9466

Az évente diplomázó nagyjából 2500 jogász igen kis hányada válik politikussá, ám a vezető politikusaink között a jogot végzettek felülreprezentáltsága egyértelmű: a jelenlegi kormány tizennégy tagjából hét jogász. Két kiváló jogász politikust hozott az ÁJK-ra a Politológus Műhely, Bárándy Gergelyt, a Törvényalkotási bizottság szocialista alelnökét, valamint Gulyás Gergelyt, a Fidesz frakcióvezetőjét, hogy aktuálpolitikáról és munkájukról beszélgessenek egymással, illetve a több száz megjelent hallgatóval.

Az estét Gáspár Kristóf, a Politológus Műhely elnöke nyitotta meg, mint elmondta, céljuk, hogy a politikát közelebb hozzák „az emberek szintjéhez”, ezután át is adta a szót Szikra Leventének, aki az est moderátora volt.

A bevezetőkérdés a meghívottak pályaválasztásáról szólt, azaz arról, hogy mi vesz rá egy jogászt, hogy politikusnak menjen, ne például ügyvédnek.

Bárándy Gergely utópisztikus látomását fejezte ki első mondatában, hogy egyszer majd eljön az idő, mikor egy átlagos egyetemi előadáson is annyian lesznek a teremben, mint ezen az estén. Szerinte a felelősségteljes politikusi hivatás a legszebb, jogalkotóként pedig lehetőség van a társadalmat alakítani. Már ügyvédjelöltként is bejárt segíteni a parlamenti képviselőknek, régóta vonzotta a közélet. Ezzel szemben a Fidesz alelnöke, Gulyás Gergely sosem tervezte, hogy politikus lesz, a „véletlen folytán” vált képviselővé, azonban világnézete szerint egy értelmiségi nem teheti meg, hogy ne érdekelje az őt körülvevő világ, a politika.

Ezt követően azt a szakmai és politikai kérdést érintették, hogy miként áll a jogállam a mai Magyarországon.

Kormánypárti képviselőként Gulyás úgy gondolja, hogy az ellenzékiek sem a jogállamot vagy a demokráciát kérdőjelezik meg hazánkban, hanem ezek minőségét, hiszen azt állítani, hogy ne lenne jogállam, szélsőséges.

A fél év múlva esedékes általános, egyenlő, közvetlen, titkos választás a demokrácia létére bizonyíték.

Bárándy 540 oldalas könyvet írt a témában, így nem volt lehetősége teljes mértékben kifejteni a nézeteit, de szerinte demokrácia van, ugyanakkor a jogállam sérült, az intézményrendszer nem biztosítja a hatalom ellensúlyát. Nem válaszolt a közönséghez intézett kérdésre: vajon ma a jog uralma érvényesül?

Gulyás elővette a „2006-os események” kártyát, ezzel alátámasztva álláspontját, hogy a mai állapot jobb, mint a korábbi: akkor szerinte a jogállam mélypontja volt. A személyi kérdések, megválasztások a világ minden táján vita tárgyát képezik, de Magyarországon mind az Állami Számvevőszék, mind a közigazgatás kimagasló ellenőrzési jogkörrel bír, tehát ellátja a fékek funkcióját.

IMG_9502

Bárándy replikájában felsorolt több esetet, ami szerinte a jogállam csorbultságát mutatja: Schmitt Pál magát a kormányzás motorjának tekintette, Orbán Viktor állítása szerint a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom része, és az Alkotmánybíróság összetételét politikai sikernek könyvelte el.

Létjogosultsága van a vitának, hogy vajon fideszes-e az ügyészség. A 2006-os eseményekben ő a jogállam működésének hibáit látja, nem pedig az egész rendszer rossz felépítését.

Gulyás továbbra is kitartott amellett, hogy annál nagyobb botrány nem történhet, mint amikor valaki ellen alkotmányos jogának gyakorlása miatt bizonyíték nélkül vádat emelnek, és előzetes letartóztatásba helyezik. Ugyanígy jogfilozófiai, nem eldöntött kérdésnek veszi, hogy a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom része-e (Bárándy elismerte, hogy valóban vita folyik erről, de a magyarországi államfőt hatásköre miatt nem oda sorolná), és hangsúlyozta, hogy Göncz Árpád sokkal pártosabb elnök volt, mint Schmitt. Maga is csodálkozott, hogy a védőbeszédének valaha részét fogja képezni, de elmondta, hogy fideszes politikus ellen is folyik épp büntetőeljárás. Az Alkotmánybíróság tagjait nem csak a kormánypártok szavazták meg, így azzal probléma nem lehet.

A harmadik érintett kérdéskör a baloldal belső viszályairól szólt. Lemondott Botka, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, így legitim a kérdés: ki a Fidesz kihívója?

Bárándy nem köntörfalazott, hiszen nem is lett volna értelme tagadni: nagy sóhaj közepette mondta pártja nevében, hogy nem örülnek. „Vagy kimászunk ebből, vagy nem. Minden pártnak van mélypontja és csúcspontja, hát ez nem a csúcspont.” Egyetértett az elterjedt véleménnyel, hogy nevetséges, ahogy egy-két százalék támogatottságért vita megy, hogy együtt ünnepeljünk-e vagy sem.

Egy olyan társadalomban, ami le szeretné váltani a kormányt, tragédia, hogy az ellenzék szétesik.

A célja egy kétpárti váltógazdálkodás, nem szeretné, hogy szélsőséges erők kerüljenek hatalomra, ami pedig elkerülhetetlen, ha a baloldal széthullik. A mostani baloldalra azonban az emberek a kutyájukat sem bíznák.

Gulyás elmondása szerint nem szeretne úgy csinálni, mint aki nem örül annak, amit a baloldalon lát – az MSZP-nek egyszerűen az a baja, hogy semmit nem tudott megoldani. A bajok gyökerét abban látja, hogy Gyurcsányt a csúfos kudarc után sem vetette ki magából, hanem továbbra is megpróbál együttműködni vele. Bárándy nem kívánja vissza a Gyurcsány-kormányt, szíve szerint nem tenné rá az egykori miniszterelnököt a közös listára, de inkább Gyurcsány Ferenc, mint a NER.

A következő pontban a közbeszéd aggasztó állapotáról beszéltek, melyre Áder János köztársasági elnök hívta fel a politika és a média figyelmét újraválasztásakor. Mindketten sűrű fejbólogatásokkal értettek egyet az államfővel és egymással, abban is, hogy az állapot nem javul. Bárándy szerint a kormánypárt, Gulyás szerint az ellenzék felelős ezért nagyobb mértékben, úgyhogy végül inkább együttes erőkkel ekézték a sajtót, miszerint minden azért van, mert csak trágársággal lehet átlépni a média és a közönség ingerküszöbét.

Bárándy rögtön élt is egy példával, miszerint a sajtó biztos valami olyan kiragadott idézetet fog az írások címének adni, mint „Az MSZP-s képviselő a kutyáját se bízná a baloldalra”. Szerintük mindez azért van, mert társadalmi igényeket elégítenek ki, az árnyalt fogalmazásokra pedig senki sem kíváncsi.

Utolsó blokként a közönség kérdései következtek, javarészt a baloldal problémáival kapcsolatban. Mikor a Fidesz frakcióvezetőjét Lázár Jánosról kérdezték, csak annyit felelt, hogy „Ki vagyok én, hogy Lázár János jövőjéről beszéljek?”, majd mindent megtudunk a választások után.

Mindketten egyetértettek abban, hogy szerényebbnek kellene lenni egyes politikai csoportosulásoknak, mint hogy egy küszöb alatt lévő párt miniszterelnökjelöltet állítson, ezt nem gondolhatja senki komolyan, inkább csak vicc lehet.

Gulyás Vona Gábort elvtelen és hiteltelen embernek tartja, aki nem alkalmas miniszterelnöknek, de sok szót nem vesztegettek a Jobbik jelöltjére, inkább figyelmen kívül hagyták, hogy a legtöbb kutatásban már a második legnagyobb politikai erőként mérik a pártot. Bárándy reményét fejezte ki, hogy nem a 2010-es eseménysorozat fog megismétlődni, hanem tényleg sikerül kialakítani valamilyen összefogást.

A vita kellemesen telt, a poénkodástól sem zárkóztak el a vendégek, a közönség figyelmes és aktív volt, nem vérre menő csata szemtanúi lehettünk. Egy ideális világban nem kellene, hogy különleges legyen két politikus élő vitája, kritikus közönség előtt. Reméljük, ez a magyar politikai kultúra természetes részévé fog válni akár már a közeljövőben is.

képek: Politológus Műhely

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Varga Dominika Kincső

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.