Román diktatúrától az angol disztópiáig — A fehér király

281060_640_dragoman_a_feher_kiraly

Dragomán György 2005-ben megjelent regénye 2016-ban angol-német-svéd-magyar kollaborációként került a filmvászonra. Egy adaptáció mindig kihívás elé állítja a készítőket, hiszen addigra már sokan ismerik a művet, és kialakult a saját elképzelésük róla. Vajon mozgóképként megjeleníthető-e az a gyermeki bizonytalanság, amely végig árad a regényből, és megfelelő korképet kapunk-e a Ceausescu-diktatúráról, ha csak a filmet nézzük meg?

Dragomán György tizennégy éves korában lépte át először a román-magyar határt, gyermekkorát Romániában töltötte. A fehér király egy életrajzi ihletésű regény, mely Djata, vagyis az író életébe enged betekintést, természetesen néhol ártatlan túlzásokba esve.

A könyv fő szála Djata és az apja közötti viszony – a férfit hazaárulónak titulálták, és az akkor tizenegy éves fia szeme láttára hurcolták el a Duna-csatornára munkatáborba. A történet során végig egy gyermek őszinte vívódásairól olvashatunk, ahogy apa nélkül kell szembenéznie a mindennapokkal, illetve arról, hogy mélyen ragaszkodik az apja emlékéhez és becsületéhez még évek múltán is.

feherkiralyA könyv inkább hasonlít egy novellafüzérhez, mint egy folyamatos eseményeket bemutató regényhez, ettől függetlenül rendkívül olvasmányos. Ez annak is köszönhető, hogy a mesélő a kisfiú, az ő szemszögéből, az ő szavaival ismerhetjük meg a történetet.

Az író sok energiát fektetett a szereplők bemutatásába, a karakterek pontos megrajzolásába. Az elvei mellett mélyen kitartó, vad és erős gyermek, az acélos anya, aki semmilyen körülmények között nem mutatja fiának gyengeségeit, és az egészen eltérő értékrenddel rendelkező nagyapa, aki nem tud választani fia és meggyőződése között. Ezeket a különböző jellemeket csupán az apa iránt érzett szeretetük kapcsolja össze, minden konfliktusuk és élményük ebből fakad.

A filmben ezek a szereplők egészen más tulajdonságokkal rendelkeznek, ami a történet alapjait rengeti meg. Djata már nem az az elszánt, mégis meggondolatlan, az apja emlékét és édesanyját végletekig védő gyermek. Sokkal inkább egy kisfiú, akit sajnálni kell, aki tehetetlen ebben a helyzetben. Az anya is sokkal gyengébbnek mutatkozik, inkább szép, mint talpraesett. Nincs meg közte és a fia közt az a néma szigor és fegyelem, ami a kapcsolatukat jellemezte a családfő elvesztése után.

A helyszín és a kiindulási pont is teljesen különböző.

A román diktatúra helyett egy jövőbeli Angliában játszódó disztópiaként jelenítik meg a történetet,

azonban a vasvillához hasonlító jelképet, valamint a Nagy Testvérre emlékeztető óriási szobrot leszámítva nem sok mindent tudhatunk meg erről a világról.

Annyi derül még ki a film során, hogy az ország néhány éve szabadult fel, és a jövő nemzedékeiben bíznak, aki pedig megtagadja a hazát, azt elhurcolják. A disztópikus ábrázolás összességében nem rossz ötlet, hiszen manapság elég populárisak a hasonló koncepciójú művek, de ezek akkor tudnak igazán átütő hatást elérni, ha minden részletük teljesen kidolgozott, ha magát a világot is hiánytalanul felépítik és bemutatják, nem csak a cselekményt.

20170313lorenzo-allchurch-a-feher-kiraly

A filmbe nyilvánvalóan nem fért bele minden részlet, de amit megvalósítottak a regényből, azt sem igazán sikerült olyan homogén egésszé összegyúrni, mint a könyvet, ami szintén nem összefüggő történet, hanem novellák füzére. Ennek egyik oka az lehet, hogy csak a legfontosabb és legjelentőségteljesebb részleteket akarták a filmbe sűríteni, és ebből kifolyólag elsiklottak az olyan szituációk felett, amik az egész alkotást összetartják. Másrészről a mozifilm csak másfél óra hosszú, ami a manapság megjelenő filmekhez képest rövidnek számít. Lehet, hogy érdemes lett volna kicsit kitolni az időkeretet, és nagyobb hangsúlyt fektetni a történetszálak összefűzésére.

Összességében a könyv fantasztikus alkotás, szinte letehetetlen, és nem véletlen, hogy már több mint harminc nyelvre lefordították – ennek megfelelően ha valaki olvasás után nézi meg a filmet, valószínűleg csalódni fog. Számomra nehezen tekinthető adaptációnak a film, inkább egy jól megírt történet ihlette feldolgozásnak tartom, ennek ellenére óriási szó, hogy egy magyar könyvből világhírű film készült, erre mindenképpen büszkék lehetünk.

képek forrása: X X X


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Szakmáry Zsófia

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.