Csapatszellem mesterfokon – Médiajogi siker a Karon

20191206_4

Ismét az ELTE csapata lett a Monroe E. Price Media Law Moot Court Competiton dél-kelet-európai regionális válogató bajnoka. A felkészítő oktató idén is Dr. Gosztonyi Gergely, Karunk adjunktusa volt, aki immár ötödik alkalommal menedzselte egyetemünk képviselőit a világversenyen. A csapat tagjai idén Angyal Márton, Bálint Janka, Gyetván Dorina, Hevesi-Tóth Mirtill és Németh Olivér – őket kérdeztük a felkészülésről, a versenyről és a jövőbeli terveikről.

Jurátus: Miért jelentkeztél pont erre a versenyre? Hogyan zajlott a válogató?

Németh Olivér: Az elmúlt szemeszterben vettem fel médiával és adatvédelemmel foglalkozó szakmai kurzusokat, tavaly olvastam a versenyről és megtetszett. Reméltem, hogy a verseny segíteni fog a tanulmányaimban és abban, hogy jobban elmélyüljek ebben az érdekes jogágban. Tehát nemcsak a versenyzés, hanem maga a médiajogi téma is megragadott.

Bálint Janka: A jelentkezés során mindannyiunk beküldte a motivációs levelét és szakmai önéletrajzát, utána volt egy szóbeli elbeszélgetés Gosztonyi Gergely tanár úrral, illetve az előző évek versenyzőivel.

Könnyen összeszokott a csapat? Ismertétek egymást előtte?

Hevesi-Tóth Mirtill: Közvetlenül nem ismertük egymást, csak az egyetemi folyosóról, látásból.

A legfontosabb a csapatmunkában, amit az elmúlt hónapokban meg kellett tanulnunk, hogy nem egyéni érdekek vannak, hanem arra kell koncentrálni, hogy a csapat szempontjából mi a jó. Ez teljesen más hozzáállást igényel, mint egy egyéni verseny.

Figyelembe kell venned, hogy a feladatod, amit elvállalsz, hogyan szolgálja a csapat érdekét, és ezeket a feladatokat össze is kell hangolni.

Gyetván Dorina: Amikor a CEU-ban összeültünk a kis tanulószobákban, és sok órát eltöltve néha úgy éreztük, innen nincsen tovább, ez igazán összehozta a csapatot.

Ennyire nehéz volt a jogeset?

Hevesi-Tóth Mirtill: Ezek bonyolult esetek, rengeteg kutatást igényelnek. Vannak olyan pontok, amikor egyszerűen kell a másik segítsége, hogy azt mondja, hogy érdemes tovább haladni, van megoldás. Amikor egyikünk elakad, az tudja bátorítani, aki éppen jobb állapotban van.

Miből állt a verseny? Mi volt a feladat?

Angyal Márton: November 6-án kellett leadni az írásbeli beadványt: egyet az állam nevében, egyet a jogsérelmet szenvedett fél nevében – mindkettőt le kell adni, és fel kell belőle készülni. Janka és Olivér voltak a respondent, Dorina és én pedig az applicant, a csoportmeccsek előtt pedig sorsoltak, hogy melyik egyetem csapata melyik oldalt képviseli.

Bálint Janka: Nagyjából a jogeset arról szólt, hogy egy képzeletbeli országban van egy vallási többség és egy kisebbség, és jogszabállyal megtiltják az erőszakos térítést – egyébként valós indiai jogszabályokból emeltek be emberi jogilag kritizált fordulatokat. A történet alapján egy közösségi média felületen lement egy videó, amiben metaforikus nyelven, akár uszításnak is értelmezhető szónoklat szerepelt, majd következett egy második része a videónak, amiben fizikai erőszakra is sor került. A videó készítőit elítélték. A jogkonfliktus a vallás- és szólásszabadság határairól szólt, illetve egy adatvédelmi kérdésről, hogy az állam miként szerezte meg a videót készítő személyek adatait.

Gyetván Dorina: Az adatvédelmi problémánál azért nem volt kezdetektől világos, hogy mi a jogkérdés, mivel is kellene foglalkoznunk. A leadási határidő előtt két-három héttel kristályosodott csak ki.

20191206_3

A szóbeli fordulónál volt olyan élményetek, hogy az ellenfél csapata a tiétektől teljesen eltérő megközelítést alkalmaz, felmerültek olyan aspektusok, amikre nem is gondoltatok?

Hevesi-Tóth Mirtill: Sokkal nagyobb eltérésekre számítottam az érvek kapcsán. Volt olyan, pont adatvédelmi kérdésnél, hogy egy ellenfél csapat másra helyezte a hangsúlyt.

Angyal Márton: Szóban nem annyira jöttek ki a különbségek, szinte minden csapat ugyanazokra a főbb problémákra fókuszált. Írásban azonban több, nagyobb eltérés látszott. Például mi az állam szabályozási kötelezettségével egyáltalán nem foglalkoztunk, míg volt, aki arra tette a hangsúlyt, hogy az államnak hogyan kellett volna a közösségi média adatvédelmi szabályozását és tartalmi lehetőségeit megalkotni.

Gyetván Dorina: Ezeket a dolgokat, amik felmerültek és mi korábban nem foglalkoztunk vele, összegyűjtöttük, és a további készülés során mérlegelünk, hogy mi az, aminek utána kell néznünk, beépítenünk az érvrendszerünkbe.

Milyen élmény volt a szóbeli forduló?

Németh Olivér: Három napos verseny volt, amiben csupán nagyjából tudtuk, hogy mikor és kik ellen fogunk versenyezni. Mivel az anonimitás szabályai érvényesülnek, azt, hogy konkrétan ki az ellenfél csapat, nem tudhattuk. A nevekből tudtunk következtetni arra, hogy melyik országból jöhettek. Rögtön a legelső meccsen azonban volt egy törés. Úgy gondoltuk, alaposan felkészültünk, és nagy baj nem lehet, erre elkezdi az ellenfél szónoka: papír nélkül, fejből, csodálatos angollal, kiváló érvekkel. Az önbizalmunkat eléggé megrengette. A zsűri értékeléséből utólag azonban kiderült, nem volt akkora differencia, mint ott éreztük.

image

Érdekes, hogy ezt mondod, hiszen második legjobb szóbeli teljesíményért járó díjat te kaptad.

Németh Olivér: Igen. A srác, akiről beszélek, lett az első helyezett.

Angyal Márton: Nekem is az első meccsem volt a nehezebb: sok kérdést kaptam, emiatt nem tudtam tartani az időkeretet. Annak ellenére, hogy gyakoroltuk, élőben mégis megzavartak a kérdések, de idővel belejön az ember.

Bálint Janka: Igen, az jó volt, hogy mindkét csapat többször szerepelhetett, ezért mindannyiunknak volt ideje és lehetősége gyakorolni, fejlődni a szóbeli forduló során.

Mirtill, a te pozíciód mit jelent pontosan?

Hevesi-Tóth Mirtill: A hivatalos megnevezésem of counsel, minden meccsen ott vagyok, folyamatosan kommunikálok a csapattagokkal. Feladatom, hogy az ellenfél érveire figyeljek, hogy megfelelő választ tudjunk adni rájuk. Elég átfogó szerep: könnyebbsége, hogy nem közvetlenül hozzám érkeznek a kérdések, de a teljes érvrendszerrel tisztában kell lennem.

A két oldal képviselői külön készültek fel nálatok, vagy együtt dolgoztatok, és a végén döntöttétek el, hogy ki melyik oldal szónoka lesz?

Gyetván Dorina: Sokáig nem akartunk dönteni a szerepekről. Inkább a két téma – szólásszabadság és az adatvédelem – köré rendeződtünk, mint hogy a csapatfelosztást eldöntsük. Így tűnt logikusnak.

Németh Olivér: A szóbeli forduló előtt olyan három héttel döntöttünk a szerepekről, addig mindenki egy témában kutatta az érvanyagot, onnantól kezdve pedig a saját beszédünket gyakoroltuk.

Hevesi-Tóth Mirtill: Ez benne a nehézség: az írásbeli beadvány, illetve a szóbeli érvelés teljesen különböző kompetenciákat igényel, máshogy kell rájuk készülni. Kifejezetten kevés idő van az írásbeli leadása után ráfordulni a szóbelire.

Gosztonyi tanár úr immár ötödik alkalommal készítette fel az ELTE ÁJK csapatát. Át tudta adni a tapasztalatait, érezhető volt a rutin?

Bálint Janka: Abszolút érezhető volt, mekkora versenyelőny, nemcsak a szakmai tudás, hanem az a tapasztalat, hogy tud egy csapatot menedzselni. Más csapatokkal összehasonlítva látszott, hogy bizonyos döntések, amiket a tanár úr már hónapokkal korábban meghozott, mennyire jól jöttek. Például, ahogyan összerakta a csapatot, irányította a közös munkát, és biztatott arra, hogy csapatként, együtt dolgozzunk.

Hevesi-Tóth Mirtill: Igen, ő mondta mindig, hogy csapat vagyunk, a csapat érdekében teszünk mindent. Ez alapvető fontosságú, amit újra és újra tudatosítani kell.

Gyetván Dorina: Gyakorlatilag 0-24 rendelkezésünkre állt, mind online, mind személyesen. Bármikor kérdezhettünk tőle, mindig segített.

Angyal Márton: A szóbelinél sok hasznos tippet mondott, hogy mire figyeljünk oda, ami talán apróságnak tűnhet, de biztonságérzetet ad, ha az ember mindenre felkészül. Kipróbáltunk különféle szituációs gyakorlatokat, ami elengedhetetlen volt a sikerhez.

Németh Olivér: Arról nem is beszélve, hogy heti kétszer este nyolc-kilenc óráig bent maradt velünk a tanszéken, az írásbeli beküldésének napján éjfélig. Valamint rajta keresztül érkezett a többi segítség is, a korábbi csapattagok, más jogászok, akik szimulálták a különféle zsűritípusokat.

20191206_1

Tavaly megnyerte a regionális válogatót az ELTE ÁJK csapata, idén is mi voltunk a házigazdák. Volt rajtatok nyomás, hogy valamilyen eredményt el kell érnetek?

Németh Olivér: Kicsi nyomás volt rajtunk, habár kimondva sosem volt, hogy azért Oxfordba jussunk ki.

Bálint Janka: Szerintem segítette a csapatot, hogy mindenkitől inkább pozitív motivációt kaptunk, nem pedig azt, hogy „jobbnak kell lennünk”. Támogatást és biztatást éreztünk.

Gyetván Dorina: Én külső nyomást biztos, hogy nem éreztem. Mivel a tavalyi csapatban is benne voltam, ezért nyilván bennem volt, hogy újra Oxfordban szeretnék lenni.

Angyal Márton: Azt hiszem, az mindannyiunkban benne volt, hogyha ennyi energiát belefektettünk, akkor Oxfordban is ki szeretnénk próbálni magunkat. Felemelő érzés volt, amikor kiderült, hogy a legjobb négy közé jutottunk, úgy voltunk vele, hogy akkor most adjunk bele mindent.

Hogyan tovább?

Gyetván Dorina: Előre sosincs meghatározva, mi fog történni. Először átbeszéljük, milyen érvek vagy aspektusok maradtak ki, melyekkel esetleg foglalkoznunk kellene, valamint hogy milyen hibákat vétettünk, amiket korrigálnunk kell. Új írásbelit nem írunk, most már kizárólag a szóbelire fókuszálunk, sok zsűri előtt, heti egyszer-kétszer legalább gyakorolni fogunk.

Hevesi-Tóth Mirtill: Már most nagyon hálásak vagyunk, hogy idáig eljutottunk, nem leszünk csalódottak, bárhogyan is alakul.

Köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk a csapatnak az áprilisi, oxfordi világdöntőhöz!

Fotók: Gelbmann Márta


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Varga Dominika Kincső

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.