Egy film, ami vészharangot kongat – Hiperszexualizált társadalom

A Cukorfalatok című film egy francia dráma, amelynek premierje 2020. január 23-án volt a Sundance Filmfesztiválon, ahol Maïmouna Doucouré, a film rendezője elnyerte vele a legjobb direktornak járó díjat. De akkor hol itt a probléma? A botrány akkor vette kezdetét, amikor a Netflix megvette a Cukorfalatok jogait, majd elkezdte reklámozni. A poszteren megjelenő alulöltözött kislányok azonnal felhívták magukra a világ figyelmét, a társadalom pedig előzetesen megbélyegezte az alkotást gyermekpornográfia gyanújával. Emiatt a Twitteren #CancelNetflix és #DeleteNetflix mozgalmak indultak, majd később vádemelés is történt. De tényleg a borító alapján kellene ítélni?

A Cukorfalatok film egy tizenegy éves kislányról, Amyről szól, aki próbálja megtalálni a helyét a világban, miközben eltérő kultúrák különböző modelleket állítanak elé példaként a nőiességről. Egyik modell képviselője momentán az ő édesanyja, aki muzulmán hagyományokat igyekszik átadni lányának. Egy másik modell által pedig a korosztályában levő Cukorfalatok nevű leánybanda tagjait ismeri meg, akik az internet adta lehetőségek segítségével igyekeznek megvalósítani önmagukat.

A film rendezőnője, Maïmouna Doucouré arról számolt be egy interjúban, hogy az ihletet egy valós eseményből merítette. Pár évvel a film készítése előtt tizenegy év körüli kislányokat látott a napjainkban elterjedt videoklipek táncosaihoz hasonlóan mozogni, melyet követően kutatni kezdett. Rengeteg kislánnyal beszélgetett, amely során azt térképezte fel, hogyan vélekednek a nőiességükről és a közösségi média hogyan formálja az önképüket. A kutatás eredményeként azt a megállapítást tette, hogy egyfelől a kislányok a felnőttektől kapott impulzusokat imitálják anélkül, hogy értenék azok jelentését, másfelől azt tárta fel, hogy az internet által mutatott túlszexualizált kép jelentősen befolyásolja a magukról alkotott véleményüket. A kutatáson túl saját élményei is inspirálták a rendezőt, mivel ő is két kultúra között nőtt fel – mint főszereplőnk, Amy – így teljes mértékben azonosulni tud a filmmel, hiszen ez az ő története is.

Habár ahhoz nem kell túl nagy kutatás, hogy mi magunk is észrevegyük, hogy a gyermekek mennyivel korábban találkoznak olyan felnőtt tartalmakkal, amikkel az ártatlanságuk megőrzése érdekében nagyon nem kellene. Persze mondhatnánk, hogy régen minden mennyivel jobb volt, hiszen a fiatalok nem kaptak ennyi szexuális impulzust, mint amit jelenleg az online tér biztosít számukra. Valójában azonban akkoriban is érte őket ez a behatás csak nem volt olyan könnyen elérhető és nyilvánvaló mint ma, az internet korában.

Ugyanis az internet új felfedezésre váró lehetőségeket nyitott meg a gyermekek számára, amit még kellő odafigyeléssel is nehezen lehet korlátozni, hiszen képtelenség – és véleményem szerint nem is szabad – egy gyermeket burokban felnevelni.

Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyermeki kreativitás végtelen, vegyük például Amy esetét: nem volt semmilyen okoseszköze, amely segítségével internetet használhatott volna, de az online tartalmakat társainak köszönhetően megismerte, majd – nem túl etikus módon – elérte, hogy ő maga is részesévé válhasson annak a világnak. A lány úgy érezte, az ő kultúrájának kötöttségéből a Cukorfalatok jelenti a szabadulást, de vajon tényleg ez a környezet lenne a szabadság?

Természetesen nem. A tinédzserkorba lépő fiatalok bonyolult változásokon mennek keresztül, a kislányok teste elkezd nőiesedni, amire különféle kultúrák különféle reakciókat adnak. A filmben megjelenik, ahogyan Amy első menstruációjakor a nagynénje a feleséggé válásról kezd el neki beszélni, hogy megérett a családalapításra. A bandatagok pedig domborodó idomaikkal már náluk jóval idősebb fiúkat próbálnak elcsábítani – akik persze a lányok fiatal kora miatt inkább tovább állnak.

A rendező ezzel a filmmel akarja az emberek figyelmét felhívni, mert míg gyermekként erőtlennek tartotta magát, most felnőttként a művészete segítségével harcol a nők szabadságáért mind a társadalomban, mind pedig az emberek fejében. Mivel személyes tapasztalattal rendelkezik a különböző kultúrákról, betekintést kapott a nők elnyomásáról a muszlim világban, illetve a nők tárgyiasításáról is a nyugati környezetben. Kérdése pedig: vajon nem egyfajta formája-e az elnyomásnak ez a tárgyiasítás?

Annak ellenére, hogy a rendező által hangoztatott gondolatok fontos kérdéseket feszegetnek, a film kritizálóinak véleményét sem lehet figyelmen kívül hagyni. Jogosan merül fel: vajon a figyelemfelkeltés megfelelő módjának tekinthető-e, hogy gyermekszínészek a filmben megjelenő atrocitásoknak legyenek kitéve. Emellett arra sem lehet biztos válaszokat kapni, hogy az ifjú színészek megkapták-e a kellő pszichológiai segítséget a forgatás során, illetve hogy a jövőjükre nézve ez a film nem fog-e károsan hatni. Így természetesen az alkotás nem nevezhető hibátlannak. A botrány központi elemének ezek, illetve a lányok alul öltözöttsége és felnőtteket utánzó táncmozdulataik tekinthetők, ami bárki szemét bántaná, aki rendelkezik bizonyos erkölcsi értékrenddel.

Mindezek ellenére a Cukorfalatok a jelen társadalom tükre. Időnként nehéz elfogadni az igazságot, de ami a műben megjelenik, az nem holmi koholmány, nem valami távoli kép, hanem a valóság. Megeshet, hogy a direktor nem megfelelően hangsúlyozott, így a képkockák mögötti üzenet nem ért el minden nézőhöz, de ami talán még inkább rányomta a pecsétjét a filmre, az az, hogy sokan úgy alakítottak a borító alapján véleményt a műről, hogy ténylegesen végig sem nézték. A tinédzserkorban a gyerekek ártatlanok és naivak, nekünk pedig ezt az ártatlanságukat kellene megvédenünk. Viszont jelen társadalmunkban ezek a gyerekek túl sok felnőtt tartalomhoz jutnak, ami sem a jellemfejlődésüket sem pedig az önképüket nem a megfelelő irányba mozdítja el.

A Cukorfalatok egy film, ami vészharangot kongat meg egy aktivista üzenetével: „Együtt kell kitalálnunk, hogy mi a legjobb a gyerekeinknek és együtt kell helyrehoznunk, ami félrecsúszott, hogy a fiatalok biztonságban nőhessenek fel.”

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Képek forrásai: 1, 2, 3, 4


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


                        

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése Szerző weboldala

Bényi Mercédesz

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.