Sokszor hallottuk már a műveltség szót; az ellenkezőjét talán még annál is többször, a fülnek kevésbé kellemesen hangzó formában. Vajon tudjuk, hogy ez a szó mit jelent? Tudjuk, igazából mit takar? Egy alkalommal utánanéztem.
Első lépésként tisztáztam, hogyan vélekedem ennek a szónak a tartalmáról. Akik kedvelik Jane Austen munkásságát, azoknak talán ismerős lehet a Büszkeség és balítéletben lezajlott eszmecsere a fiatal hölgyek műveltségéről, vagy Anne Elliot és Mr. Elliot beszélgetése a jó társaságról a Meggyőző érvekben. Többek között ezek jutottak eszembe, mert annak ellenére, hogy nem mostanában íródtak, nagy részben fedik álláspontomat a műveltség fogalmáról.
Általában feltételezzük, hogy a művelt emberek legalább egy művészeti vagy tudományos ágban jártasak, és mélyebb tudást, ismeretanyagot birtokolnak, mint a többség, valamint jellemző rájuk a széles körű tájékozottság.
Véleményem szerint azonban a műveltség nem csak ennyit foglal magában. Megkövetel egyfajta magatartást, hozzáállást, viszonyulást másokhoz. Lefedi a kulturált vitázás képességét, a szerénységet, azt a fajta viselkedésbeli eleganciát, amely elsajátítható bárki számára.
A művelt ember sohasem kérkedik tudásbeli fölényével, és nem bánik lekezelően vagy leereszkedően azokkal, akik nála tájékozatlanabbak.
Ugyanakkor megvan benne az alázat, a tanulás iránti vágy és a tisztelet a nagyobb tudásúak iránt.
Ez mind szép és jó, de többre volt szükségem a saját gondolataimnál, így a jól bevált Magyar Értelmező Kéziszótárhoz fordulva a következő definíciókat találtam a „művelt” szóra:
„Olyan <személy, közösség>, akinek, amelynek a kor színvonalán álló általános műveltsége van. Fejlett, kifinomult ízlésű, illő magatartású, viselkedésű <személy, közösség>, akinek, amelynek a tudomány v. a művészet vmely ágában alapos, széleskörű ismeretei vannak.”
(A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. kötet, mek.oszk.hu, online adatbázis)
Akkor mi a műveltség? Amint láthatjuk, a fenti meghatározásban szintén szerepel ez a szó, vagyis a megértés szempontjából fontos tisztáznunk. Műveltség nélkül nincs művelt ember, még a definíciók világában sem. Hivatásuknál fogva a jogászokkal szemben is elvárás, így nem árt, ha tudatosítjuk a jelentését.
„Azoknak az anyagi és szellemi értékeknek összessége, amelyeket az emberi társadalom történelme folyamán létrehozott; kultúra, művelődés.”
(A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. kötet, mek.oszk.hu, online adatbázis)
Ez az általános meghatározás, mely értékrendszerként írja le a fogalmat. Mellette azonban érdemes megnézni, hogy egyes gondolkodók hogyan vélekednek a műveltségről, és milyen sokféleképpen közelítik meg azt. Az alábbi példák további elmélkedésre ösztönöznek:
„A műveltség olyan, mint a védőoltás: megvéd minket a manipulációtól, határozottabbá, elveinkben szilárdabbá, látókörünkben gazdagabbá tesz bennünket.”
A fenti idézet Véghelyi Balázs, magyar prózaíró és költő Huszonhárom lépés című tanulmányából származik. Azért érdekes számomra, mert rávilágít arra, mennyire fontos, hogy minél többféle nézőpontból vizsgáljunk meg valamit ahhoz, hogy az igazsághoz közelebb kerülhessünk.
Tudás birtokában könnyebben felszámolhatjuk félelmeinket, előítéleteinket. Ahhoz azonban, hogy ezt megtegyük, bátorságra van szükség.
Ezt emeli ki Márai Sándor alábbi soraiban, melyekre Az igazi című művének második részében bukkantam rá:
„Nagy szerep, polgárnak lenni. Talán senki nem fizet olyan sokat a műveltségért, mint a polgár. Nagy szerep, s mint minden igazán hősies szerepért, ezért is teljes árat kell fizetni. A bátorságot, a boldogsághoz való bátorságot. A művésznek élménye a műveltség. A polgár számára az idomítás csodája a műveltség.”
Más megközelítést vet fel a következő idézet Antoine de Saint-Exupérytől, mely Az ember földje című alkotásából van:
„Silány fogalma van annak a műveltségről, aki azt hiszi, hogy a műveltség lényege a képletekre való emlékezés. Egy rossz előmenetelű reáliskolai tanuló többet tud a természet törvényeiről, mint amennyit Descartes vagy Pascal tudott. De vajon képes-e a szellemnek ugyanolyan szárnyalására is?”
Ahogy olvashatjuk, az író szerint nem csak a tárgyi tudás fontos. Ez érdekes felvetés, hiszen a tudás formálja a gondolkodásmódunkat, a műveltség azonban úgy tűnik, nemcsak a bemagolt ismeretanyagra fókuszál, hanem az emelkedettebb gondolatoknak is utat enged:
annak, hogy legyen mindenről saját, jól megalapozott véleményünk, valamint érveink, amelyekkel alátámasztjuk álláspontunkat.
Van azonban a műveltségnek egy további tulajdonsága is, amelyre Simonyi Károly, mérnök, fizikus, tanár mutat rá nagyon találóan:
„A műveltség nem statikus állapot, amibe egyszer belekerül az ember, és élete végéig abban leledzik. A műveltség folyamat, amelynek fenntartása állandó energiabefektetést igényel.”
(Részlet a szerző A magyarországi fizika kultúrtörténete című könyvéből)
Összefoglalva a leírtakat, a műveltség tágabb fogalomnak tűnik, mint amit fel tudunk fogni, meg tudunk ragadni belőle. A lényeg az, bárhogy is vélekedünk a műveltségről, hogy sosem szabad elfelejteni, hogy nem olyasmiről van szó, ami csak úgy létezik, és ezzel elégedetten hátra is dőlhetünk a fotelban.
Állandó tanulást, önképzést igényel az elsajátítása, emellett felelősségvállalást jelent a hagyományok és értékek megőrzése, továbbadása szempontjából is. A jogászképzés nagy múlttal rendelkezik, jogásznak lenni pedig nemes hivatás, amelynek képviselői az értelmiségi réteget kell erősítsék. Azért tevékenykedünk, hogy hasznára legyünk a társadalomnak, és ennek meghatározó feltétele, hogy minél tapasztaltabbak, tájékozottabbak, azaz minél műveltebbek legyünk.
