Hogyan éljük meg ezt az időszakot? – Helyzetjelentés az első online hetek után

Hogyan vélekedik egy tanszékvezető, a HÖK elnöke és egy kollégista ÁJK-s hallgató a járvány okozta helyzetről, és miként boldogulunk a távoktatással? Megkérdeztük!

2020. március 11-én Magyarország miniszterelnöke veszélyhelyzetet hirdetett ki a koronavírus-járványra tekintettel, egyúttal a felsőoktatási intézmények ideiglenes bezárása mellett döntött. Az egyetemünk a hírre gyorsan reagálva tájékoztatta a hallgatókat, hogy a csütörtöki és pénteki napra rektori szünetet rendeltek el, a következő hétre pedig előrehozták az egyébként áprilisra eső tavaszi szünetet annak érdekében, hogy eredményesen fel tudjanak készülni a távolléti oktatásra.

Március 23. óta az órákat már különböző online felületeken tartják a szemináriumvezetők, legtöbben a Microsoft Teams és a Zoom adta lehetőségekkel élve webkamerán keresztül adják át a tananyagot, a számonkérések tekintetében pedig a zárthelyiket felváltották a Moodle-tesztek. Ez az időszak számtalan újdonsággal járt, és nagyfokú rugalmasságot, együttműködést és áldozatkészséget követelt az oktatók és a hallgatók részéről egyaránt a távolléti oktatásra való sikeres és gyors átállás érdekében.

Dr. Nagy Mariannát, a Közigazgatási Jogi Tanszék tanszékvezetőjét kérdeztük a távolléti oktatásra való átállásról és az első héten megszerzett tapasztalataikról.

„A Közigazgatási Jogi Tanszék oktatói nem teljesen előzmények nélkül vágtak neki a távolléti oktatásnak, hiszen a többségünk évek óta használta a Moodle-t, de az átállás hirtelensége, mértéke és a távollét hosszúsága bennünket is sokkolt. Már március 13-án délelőtt tartottunk egy maratoni telefonkonferenciát, hiszen az oktatóink egy része már ekkor karanténban volt. A tavaszi szünet a tananyagok gyártásával telt, és azt hiszem büszkén mondhatjuk, hogy sikerült felnőnünk a feladathoz. Ennek ugyan az az ára, hogy minden tanszéki kolléga „beköltözött” a többiek lakásába is, hiszen állandóan a Teamsen és az e-mailen lógunk, de sok számunkra is érdekes ötlet merült fel, és az is jó, hogy ezeket többnyire meg is valósítjuk. Sokat tanulunk egymástól, mivel nálunk aranyszabály, hogy bármi, ami működik, közkincs, tehát mindenki használhatja. Abban bízunk, hogy ezeket a megoldásokat akkor is tudjuk majd használni, ha vége e járványnak.” – mesélte az átállásról dr. Nagy Marianna.

„De azt is tudjuk, hogy bármennyire is jól működik a digitális oktatás, az igazi „jó” nem ilyen.” – folytatta. Elmondta, hogy valójában az a jó, ha találkozhatnak a hallgatókkal, beszélgethetünk, és láthatjuk egymást. „Nekünk már az első nap hiányoztak a diákok, csak remélni tudjuk, hogy a második hétre már mi is nekik. Őszintén hiszem, hogy együtt majd megoldjuk a szorgalmi időszak után a vizsgaidőszakot is, de ehhez sok türelemre, toleranciára van szükség mindkét oldalról.

Tudom, hogy mindenki a legjobbra törekszik, és ezt feltételezi a másik oldalról is. Biztos lesznek gondok, de mi ez a súlyos betegséghez képest? Mindenki erre gondoljon, ha épp lefagy a rendszer, vagy nem úgy sikerül a vizsga, ahogy képzelte”

„Ami most nem megy, majd kijavítjuk, ha újra személyesen találkozunk.” – zárta gondolatait.

kép4

Pásztor Csaba, a Hallgatói Önkormányzat elnöke is nyilatkozott megkeresésünkre arról, hogyan reagált a HÖK a veszélyhelyzet kihirdetésre, az ezzel kapcsolatos egyetemi változásokra, és milyen szerepet töltött be a távoktatásra való átállásban.

„A koronavírus-járvány európai begyűrűzése óta arra készültünk, hogy olyan idők várnak ránk, amikor a megszokottnál nagyobb felelősséggel jár minden egyes lépésünk, mert igazán meghatározó lehet egy-egy állásfoglalásunk vagy tájékoztatásunk. Ehhez mérten tettük meg a lépéseinket. Folyamatosan kapcsolatban állunk az ELTE HÖK-kel, illetve a HÖOK-kal (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) annak érdekében, hogy minél több hallgatói észrevétel és felvetés becsatornázásra kerülhessen a döntéshozók felé.” – mesélte nekünk Pásztor Csaba.

„A kezdetektől fogva igyekszünk megjeleníteni saját felületeinken az Egyetem hivatalos tájékoztatásait, például az egyetemlátogatási tilalom bejelentésekor vagy a kollégiumi kiköltözéskor is. Az erre a különleges helyzetre vonatkozó egyetemi szabályzatok kialakításában is proaktívan veszünk részt. Saját elhatározásból kérdőívezéssel felmértük a hallgatótársaink távoktatásra vonatkozó preferenciáit, illetve a záróvizsga előtt álló hallgatók záróvizsgára vonatkozó igényeit, észrevételeit, valamint végeztünk egy nemzetközi online távoktatás-vizsgáztatás összehasonlító kutatást is. Jól látható a záróvizsgázásra vonatkozó döntéseken, hogy ezeket figyelembe véve határozta meg a Kar vezetése a záróvizsgák sorsát.

Jelenleg az új tanulmányi követelményekkel kapcsolatban várunk visszajelzéseket, és igyekszünk a különböző hallgatói megkeresésekre mielőbb válaszolni. Továbbra is megvannak a napi teendők, de emellett a munkánk nagy része kommunikációból, tájékoztatásból és véleménybecsatornázásból áll.

Vegyesek az eddigi visszajelzések, de én mind oktatói, mind hallgatói oldalról a kellő törekvést és áldozatkészséget tapasztalom.

Kíváncsian várjuk a Kari Tanács első online ülését, továbbá a következő legfontosabb feladatunkat, ami az online vizsgáztatás pontos szabályainak kidolgozásában való részvétel.” – mesélte a Jurátusnak, mikor arról kérdeztük, milyen intézkedéseket tett a HÖK a veszélyhelyzet kihirdetése után.

Gondolatait egy bátorítással zárta a hallgatók felé: „Itt vagyunk, keressetek minket bátran, mindig örülünk a közvetlen visszajelzéseknek!”

kép3

Az egyetemek bezárása együtt járt a kollégiumokból való kiköltözéssel, amely sok vidéki hallgatót érintett hátrányosan, hiszen gyorsan kellett intézkedniük, és elhagyniuk a kollégiumi szobákat bizonytalan ideig. Tapasztalatairól Ági, harmadéves ÁJK-s hallgató számolt be, aki a Kőrösi Csoma Sándor Kollégium lakója.

„Éppen a barátnőimmel ültünk egy kávézóban szerdán, amikor e-mailt kaptunk arról, hogy öt napon belül ki kell költözni a kollégiumból minden dolgunkkal együtt.” – kezdte történetét Ági.

„Bátran állíthatom, hogy ez mindenkit lesokkolt, és enyhe pánik alakult ki a Facebook-csoportokban. Nekem három nap alatt sikerült elhagyni a kollégiumi szobát teljesen kipakolva, az időt abszolút kevésnek tartottam. A szüleimnek és a barátaimnak köszönhetően (ezúton is köszönöm a segítségüket, nagyon hálás vagyok) minden holmimat sikerült elhelyezni, egy részét egy barátnőm albérletében, a másik részét meg hazavittem, de valamit – ahogy az lenni szokott – sikerült a szobában hagynom.”

Elmondása szerint rosszul érintette őt az egyetem bezárása és a kiköltözés elrendelése, mert már sok szál fűzi Budapesthez, az önálló életét is itt kezdte építeni, amitől úgy érzi, hogy öt nap alatt „megfosztották.”

„A kollégiumra otthonomként tekintettem (és tekintek most is), így a hirtelen jött kiköltözéssel el kellett szakadnom a második otthonomtól, illetve Budapesttől is. Azonban bízom a legjobbakban, és őszintén reménykedem benne, hogy hamarosan mindannyian visszatérhetünk épségben.”

Hirtelen jött új helyzetekhez alkalmazkodni nem könnyű, azonban az oktatók és a hallgatók együttműködésével reményeink szerint hamarosan zökkenőmentessé tudjuk tenni az előttünk álló időszakot, amíg a járvány lecseng. Ismeretlen víz ez most mindenki számára, de legalább mind egy hajóban evezünk, és azon vagyunk, hogy segítsük egymást.


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Dörfler Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.