Fazekas Barna 2010-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, és ügyvédjelöltként a Baker & McKenzie-nél kapott munkát, ahol elsősorban szellemi alkotások jogával, kereskedelmi joggal és gyógyszerjoggal foglalkozott, 2011 óta pedig az Oppenheim nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa. A jogi munka világában szerzett személyes tapasztalatairól beszélgettünk.
Fazekas Barna egy Rotterdamban töltött Erasmus-félév után már 2008 nyarán elkezdett gyakornokoskodni Baker & McKenzie verseny- és kereskedelmi jogi csoportjában, ahol egészen tanulmányai befejezéséig részmunkaidőben dolgozott. Egyetemi évei alatt tagja volt a Bibó István Szakkollégiumnak, a diploma megszerzése után mentorként segítette a kollégium munkáját és a gyakornoki helyet teljes munkaidőre cserélve az ügyvédi irodában maradt, míg át nem igazolt az Oppenheimhez. A váltást több indok motiválta: egyrészről elkezdett érdeklődni a nagyobb tranzakciók iránt, és az Oppenheimnél éppen erre a területre kerestek alkalmazottakat, másrészről többet akart német nyelven dolgozni, amire itt több lehetősége adódott, harmadrészt pedig az iroda legendásan jó munkahelyi légköre volt vonzó számára.
- Az M&A-t, vagyis az összeolvadások és felvásárlások világát sokan különösen izgalmas jogterületnek tekintik. Te mikor kezdtél el érdeklődni az M&A iránt?
Nagyobb szabású tranzakciókkal először a Baker & McKenzie-nél találkoztam. Ezekben az ügyekben az a csoport, amelynek a tagja voltam, legfeljebb támogató szerepet töltött be. Szakmai inputot adtunk szellemi tulajdonjogi, gyógyszerjogi kérdésekben, ha erre szükség volt, de az ügylet felépítésében, tárgyalásában, a vonatkozó dokumentáció előkészítésében már nem vehettem részt, amit akkor nagyon sajnáltam. Mivel akkoriban éltük a gazdasági világválság talán legnehezebb időszakát, viszonylag kevés lehetőség volt egy jó irodában ezen a területen elhelyezkedni, de szerencsém volt, az Oppenheimnél éppen erre kerestek embert.
- Hogyan képzeljük el egy átlagos munkanapodat?
Az ügyvédi munka elég sokrétű és meglehetősen hektikus. A munkanapomban annyi az állandó elem, hogy reggel kilenc óra körül elkezdődik, és aznap este valamikor véget ér. Azt, ami közben történik, az ügyfeleink igénye határozza meg. Nagy vonalakban a következő három területre tudnám osztani a feladataimat: 1) előre betervezett vagy ad hoc tanácsadás az ügyfelek részére mindenféle tranzakciós, társasági jogi vagy általában polgári jogi ügyben, ami történhet telefonon, e-mailen vagy személyes egyeztetésen keresztül, 2) az ügyfél érdekeinek képviselete különféle tárgyalásokon, úgymint szerződések tárgyalásán, társasági szervek ülésén vagy a bíróság előtt, és 3) az előző kettő eredménye alapján tranzakciókhoz, vagy jogvitákhoz kapcsolódó különböző jogi dokumentumok elkészítése. Az előző háromból egyértelműen a harmadik feladatcsoport igényli a legtöbb időt és monotónia tűrést. Az első két feladatcsoport sokkal izgalmasabb, de több koncentrációt igényel, és így fárasztóbb is. Számomra egy jó munkanapon e három feladattípus egyenletesen oszlik el: külső-belső tárgyalások és a dokumentáció készítése egyenlő arányban részei a napnak.
- Mennyire igényel kreativitást és mennyire monotónia tűrést a munkátok?
Mindkettőre nagy szükség van. Az idő előrehaladtával egyre többször kerül tárgyalási szituációba az ember. Ilyenkor előtérbe kerül a kreativitás, a spontán problémamegoldás képessége, és egyre inkább fontossá válnak az interperszonális képességek is.
Kezdetben sokkal nagyobb szerepe van a jogi, szakmai ismeretek elsajátításának, elmélyítésének, bizonyos gyakorlati megoldások betanulásának.
Ehhez nagyon sok gyakorlás szükséges, ami egy ügyvédi irodában elsősorban a vonatkozó jogi dokumentumok elkészítésével és fordításával sajátítható el. Ez próbára tudja tenni az ember monoton munka tűrését. A jó munkahelyek éppen ezért a kezdetektől fogva megpróbálják vegyíteni a kreatív és valamivel egyhangúbb feladatokat.
- Mit tanácsolnál azoknak, akik ezen a pályán terveznek elhelyezkedni a későbbiekben?
Tanulják szorgalmasan a polgári jogot nemcsak tanórai keretek között, hanem azon túl is (járjanak TDK-ra, szakkollégiumba, végezzenek gyakorlatot ügyvédi irodákban stb.), próbáljanak meg alapszintű gazdasági, számviteli ismereteket is szerezni, tanuljanak nyelveket (egy-két idegen nyelv alapos ismerete elegendő), és külföldi tanulmányokkal, gyakorlattal tágítsák a látókörüket.
- Melyek a legfontosabb készségek, a jogi tudástól eltérő ismeretek, amik az ilyen típusú munkához szükségesek?
Itt elsőként egyértelműen a nyelvtudást említeném. A gazdasági jog egy erősen nemzetközi világ, egy-két idegen nyelv ismerete elengedhetetlen. Nem sok nyelvet kell kis mértékben ismerni, hanem angolul nagyon, és ezenfelül esetleg még németül vagy franciául kell jól beszélni.
A nyelvtudást úgy kell elképzelni, hogy azt a szakmai terméket, amelyet magyarul előállítunk, ugyanazon a szinten meg kell tudni teremteni a másik nyelven is.
Másodsorban előnyt jelentenek a gazdasági, számviteli, pénzügyi ismeretek. Aki teheti, próbáljon ilyenekre is szert tenni.
- Mennyire gyakoriak ma Magyarországon a vállalatfelvásárlások?
A gazdasági válság alatt megéltünk egy visszaesést, de az elmúlt két-három évben újra szépen megszaporodtak az ügyletek. A kicsi és közepes ügyletek nagyon gyakoriak, egy Oppenheim méretű irodánál egyszerre sok ilyen ügy van folyamatban, mindazonáltal nagy tranzakcióból is jut néhány minden évre.
- Előfordulnak országhatárokon átívelő ügyletek, ahol külföldi irodákkal is együtt kell működni?
Igen, sőt meglehetősen gyakoriak. Nagyon sok vállalat működik nemzetközi vállalatcsoport részeként. Előfordul, hogy nemcsak a magyar vállalat felvásárlása az ügylet tárgya, hanem a magyar leányvállalatot közvetetten a külföldi anyavállalaton keresztül vásárolják fel. Ilyenkor az ügylet intenzív nemzetközi együttműködést igényel. Sok ilyen eseten dolgozunk közösen a Freshfields Bruckhaus Deringer nemzetközi ügyvédi irodával. Ezen kívül erőteljes nemzetközi együttműködés szükséges például egy az Európai Unió vonatkozó irányelve szerint végbemenő határon átnyúló egyesüléshez is.
