Az író méltán teszi fel a fent megfogalmazott kérdést, hiszen számos helyen élt és járt élete során, egészen gyerekkorától kezdve és tévéműsorai kapcsán, de még ezekkel a tapasztalatokkal együtt sem találja a választ.
Legújabb művének, a Világképnek nem célja az érvelés vagy a meggyőzés. Az olvasó sokkal inkább úgy érezheti, hogy az író maga is válaszokat keres, és együtt, mintegy hangosan gondolkodik azzal, aki éppen könyvét olvassa. A legmeglepőbb talán az egész könyvben éppen ez: valamit spontán elmélkedés jelleggel tálal, ám ezt a valamit mégis hitelesen, forrásokkal és érdekesen adja elő.
A könyv kellemes keveréket alkot: egyaránt jellemző rá a letehetetlenségi faktor, mellyel viaskodik az az érzés, hogy mégiscsak le kellene tennünk arról, hogy elmerengjünk a már a könyv elejétől ránk záporozó rágnivalókon.
A könyv tartalmi kínálata más tekintetben is kifejezetten változatos. Kutatásoktól kezdve, saját sztorikon át, egészen a különböző kultúrákkal kapcsolatos fun factekig bármit találhatunk. Megtudhatjuk, mi a közös olyan kultúrák tradicionális esküvői szertartásai között, melyek egymástól több ezer kilométerre vannak. Az író jól ismeri e szertartásokat, mivel többet első kézből tapasztalt meg örömapaként.
Olyan egyszerűen világít rá a hasonlóságokra abban, hogy miképp viszonyulunk a boldogsághoz, a házassághoz meg ahhoz, hogy kulturális okokból levesszük-e a cipőnket a lakásban, hogy hirtelen kedvünk támad a világ minden népét keblünkre ölelni az összetartozás jegyében, még azokat is, akikkel kapcsolatban lehet, hogy egyébként ilyen-olyan média által sugalmazott okoknál fogva fenntartásaink vannak.
Talán kicsit sajnálkozva, ugyanakkor örömmel vallom be, hogy önmagam tudatos művelésének dzsungelében régen olvastam olyan könyvet, amit ennyire letehetetlennek éreztem, és őszintén sajnáltam, hogy rövid, amit sajnos nem rejtenek el a nagy betűk és a vastag margó sem.
Mindenképpen az ajánlott olvasmány kategóriájába sorolnám (de lehet, hogy a kötelezőbe), mivel korunk polgárára igencsak ráfér az ismeretterjesztés, az elmélkedés, az eszmélkedés és a szemfelnyitogatás, akkor is, ha azt hinné, hogy már kellőképp fel van világosítva.
