Címke - művészet

Művét Picasso-éval keverték össze – Hory Elemér, a hamisítóművész

Az eredetiség kincs a művészetben, ugyanakkor nem kapnak túl sok elismerést azok az utánzók, akik olyan pontossággal tudják más művészek stílusát másolni, hogy még a szakértőket, sőt, az eredeti szerzőt is megtévesztik vele. Hory Elemér magyar festő munkássága a hamísítás művészetét tükrözi. Mai cikkünkben az 1976. december 11-én elhunyt művész életét mutatjuk be.

Tovább

Séta a napfényben I. – Úti könyvem széljegyzetei

2017-ben vásároltam meg az első igazi festőkészletemet, akkoriban azt gondoltam, inkább rajzolni szeretek, de egy próbát megér, hátha tetszik majd ez is. Mondanom sem kell, hogy magával ragadott a festés, a színek és az, hogy minden papírlapnak vagy vászonnak különböző fázisai vannak egy kép elkészülte során. Először ott a lehetőség, hogy egy üres vásznon egész világokat lehet megálmodni, később pedig egy újabb réteg festék bármilyen hibát ki tud javítani, aztán megszületik a táj.

Tovább

Két hét nyaralás az „E” épületben

Miután befejeztem panaszaim részletezését, az eddig nyugodt, barátságos főorvos tekintete megváltozott, jéghideg pillantása szinte rémisztő volt. Egy mély sóhajtást követően komoran közölte a lehető legrosszabb kimenetelt: kórházban kell maradnom megfigyelésre. Ez nem is lenne olyan helyzet, amely bárkinek gondot okozna vagy félelemre adna okot, de teljesen más képet fest annak fényében az ítélet, hogy a szóban forgó főorvos pszichiáter. Az arcom elsápadt, a frissen meszelt falnál is fehérebb árnyalatot vett fel, a mellkasom összeszorult, minden egyes lélegzetvétel emberfeletti erőt igényelt. A főorvos, miután hagyta, hogy konstatáljam a tényt, elmondta az instrukciókat, hogyan történik a betegfelvétel, kit keressek. Mielőtt a téglákkal tarkított ,,E’’ épület felé vettem volna az irányt, felhívtam édesapámat és megkértem, hogy hozzon nekem ruhát több napra, ugyanis sokáig nem megyek haza.

A betegfelvétel után egy fiatal ápolóval beszéltem, ő mutatott be új szobatársaimnak, akiktől először kicsit féltem. Szerencsére az emeleten kaptam ideiglenes szállást, utólag belátva nagyon örülök ennek. Az ápoló mondta, hogy adnak nyugtatót, injekció formájában, de ezt a lehetőséget visszautasítottam és inkább tablettaként vettem be. A srác elmondása szerint ki kell hogy üssön, vicceskedve hozzátette: „jó cucc”. Két órával a Rivotril elfogyasztása után meglátogattam az ápolói pihenőt, beszélgettem a gyógyszert adó ápolóval és mondtam, hogy nem ütött ki egyáltalán, de a szorongásomon javított, könnyebben össze tudtam barátkozni sorstársaimmal.

Az első éjszaka utáni reggel gyógyszerosztás volt. Ekkor egy számomra ismeretlen, fehér kapszulát kaptam a reggeli Rivotril mellé. Utólag kiderült, hogy kariprazin, ami egy antipszichotikum. Akkoriban még nem voltam tisztában ennek hatásaival. Szokásom utánanézni azoknak a gyógyszereknek, amiket szedek. Nagyon elővigyázatos és érdeklődő vagyok ebben a tekintetben.

Nagyjából 4. nap. Folyamatos vizsgálatok, vizitek. Vért is vettek tőlem. A vérképem egészséges. Különböző teszteket kellett kitölteni. Ezek között volt egy 500 pontos kérdéssor is. Eredménye kimutatta, nem vagyok pszichopata, csodás. Találkoztam néhány földszintivel is. Ők a durvább arcok. Köztük volt Gyuri. Mérnök, fizikus, zseni, őrült. Figyelmeztettek, óvatosan bánjak vele. Ingerlékeny, agresszív néha. Én nagyon jókat beszéltem vele.

Egy hét eltelt. A napok összemosódnak. A gyógyszeradag emelkedik. Még mindig vizsgálnak. Látogatás csak napi 1 óra. Rájöttem, mozognom kell. A körfolyosón keringek. Zenét hallgatok. Nehéz épeszűnek maradni. A cigi jó barát. Értek a technológiához. Betegtársaimnak segítek. Ők hálásak. Nagyon jól esik. Szeretek segíteni. Cigizéskor beszélgetünk. Megismerem mások sorsát. Nagyon szomorú történetek. Hasonlítanak rám. Nagyon sok okos ember.

9. nap. Kánikula. Nem akarom! Engedjenek ki! Kezelőorvosom. Könyörgöm. Makacs. Nem enged. „Bírd ki!” -mondja. Gyógyszer. Több. Elviselhetetlen. Rosszullét. Lemosdatnak. Jobb. Felfrissülés.

11. nap. Nagy. Zaj. Földszint. Üvegcsörömpölés. Főorvos. Rohan. Elszabadult. Ápoló. Megtámadták. Másnap. Ablak. Lent. Bejárat. Betörve. Rettegés.

12. nap. Soha. Nem. Ér. Véget. Reménytelenség. Megőrülök.

14. nap. Édesapám. Jön. Szabadság. Ez. A. Valóság?

Borítókép forrása: 1


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


Fivérem Nap, és nővérem Hold

Ezt a mintámat Zeffirelli Napfivér Holdnővér című filmje ihlette. Megérintett a két szentnek a gyönyörű Istenkapcsolata és a barátságuk egymás felé. Isten volt a mindenük és Istenben maradva tudtak a világban élni. Megtudták látni mindenkiben és mindenben Istent, az emberekben és a természetben egyaránt. – Rapkay Réka festménye


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


Tavasz a művészetben

A koronavírus harmadik hulláma ellenére talán az egyetlen állandó léte a környezetünknek a természet, mely éppen mostanában kezd újjáéledni a hosszú, hideg tél után. Ezekben az időkben pedig érdemes a művészetek felé kanyarodnunk, hogy egy kicsit „friss levegőt szívjunk”, ha már a legtöbb dolog online életet él körülöttünk.

Tovább

Jogászok és joghallgatók a zenetörténetben – „Franz Liszt”. Jogtudós vagy zeneszerző?

Ius est ars boni et aequi”, azaz „a jog a jó és a méltányos művészete”, ebből az idézetből az következik, hogy akár a negyedik művészeti ágnak is tekinthetjük a jogtudományt. Példának okáért a „Franz Liszt” nevet hallva nemcsak a nagy romantikus zeneszerzőre, hanem jogászra is asszociálhatunk, de vajon azonos személyről van szó vagy két különböző emberről? Fazekas Barbara írása.

Tovább