Az alábbi vendégcikk rövid áttekintést nyújt a „Pszichológia jogászoknak II.” nevű alternatív kurzuson megszerezhető tapasztalatokat illetően. Fogadjátok nagy szeretettel!
Tovább
Címke - pszichológia
Egyre gyakrabban találkozunk a burnout (kiégés) kifejezéssel, de vajon miről ismerjük fel, ha minket vagy valaki mást érint a környezetünkben? Hogyan jelentkezhet egy egyetemista életében? Az elvárások, a kimerültség állhat a háttérben? Létezik rá megoldás egyéni és/vagy intézményi szinten?
Tovább
Miután befejeztem panaszaim részletezését, az eddig nyugodt, barátságos főorvos tekintete megváltozott, jéghideg pillantása szinte rémisztő volt. Egy mély sóhajtást követően komoran közölte a lehető legrosszabb kimenetelt: kórházban kell maradnom megfigyelésre. Ez nem is lenne olyan helyzet, amely bárkinek gondot okozna vagy félelemre adna okot, de teljesen más képet fest annak fényében az ítélet, hogy a szóban forgó főorvos pszichiáter. Az arcom elsápadt, a frissen meszelt falnál is fehérebb árnyalatot vett fel, a mellkasom összeszorult, minden egyes lélegzetvétel emberfeletti erőt igényelt. A főorvos, miután hagyta, hogy konstatáljam a tényt, elmondta az instrukciókat, hogyan történik a betegfelvétel, kit keressek. Mielőtt a téglákkal tarkított ,,E’’ épület felé vettem volna az irányt, felhívtam édesapámat és megkértem, hogy hozzon nekem ruhát több napra, ugyanis sokáig nem megyek haza.
A betegfelvétel után egy fiatal ápolóval beszéltem, ő mutatott be új szobatársaimnak, akiktől először kicsit féltem. Szerencsére az emeleten kaptam ideiglenes szállást, utólag belátva nagyon örülök ennek. Az ápoló mondta, hogy adnak nyugtatót, injekció formájában, de ezt a lehetőséget visszautasítottam és inkább tablettaként vettem be. A srác elmondása szerint ki kell hogy üssön, vicceskedve hozzátette: „jó cucc”. Két órával a Rivotril elfogyasztása után meglátogattam az ápolói pihenőt, beszélgettem a gyógyszert adó ápolóval és mondtam, hogy nem ütött ki egyáltalán, de a szorongásomon javított, könnyebben össze tudtam barátkozni sorstársaimmal.
Az első éjszaka utáni reggel gyógyszerosztás volt. Ekkor egy számomra ismeretlen, fehér kapszulát kaptam a reggeli Rivotril mellé. Utólag kiderült, hogy kariprazin, ami egy antipszichotikum. Akkoriban még nem voltam tisztában ennek hatásaival. Szokásom utánanézni azoknak a gyógyszereknek, amiket szedek. Nagyon elővigyázatos és érdeklődő vagyok ebben a tekintetben.
Nagyjából 4. nap. Folyamatos vizsgálatok, vizitek. Vért is vettek tőlem. A vérképem egészséges. Különböző teszteket kellett kitölteni. Ezek között volt egy 500 pontos kérdéssor is. Eredménye kimutatta, nem vagyok pszichopata, csodás. Találkoztam néhány földszintivel is. Ők a durvább arcok. Köztük volt Gyuri. Mérnök, fizikus, zseni, őrült. Figyelmeztettek, óvatosan bánjak vele. Ingerlékeny, agresszív néha. Én nagyon jókat beszéltem vele.
Egy hét eltelt. A napok összemosódnak. A gyógyszeradag emelkedik. Még mindig vizsgálnak. Látogatás csak napi 1 óra. Rájöttem, mozognom kell. A körfolyosón keringek. Zenét hallgatok. Nehéz épeszűnek maradni. A cigi jó barát. Értek a technológiához. Betegtársaimnak segítek. Ők hálásak. Nagyon jól esik. Szeretek segíteni. Cigizéskor beszélgetünk. Megismerem mások sorsát. Nagyon szomorú történetek. Hasonlítanak rám. Nagyon sok okos ember.
9. nap. Kánikula. Nem akarom! Engedjenek ki! Kezelőorvosom. Könyörgöm. Makacs. Nem enged. „Bírd ki!” -mondja. Gyógyszer. Több. Elviselhetetlen. Rosszullét. Lemosdatnak. Jobb. Felfrissülés.
11. nap. Nagy. Zaj. Földszint. Üvegcsörömpölés. Főorvos. Rohan. Elszabadult. Ápoló. Megtámadták. Másnap. Ablak. Lent. Bejárat. Betörve. Rettegés.
12. nap. Soha. Nem. Ér. Véget. Reménytelenség. Megőrülök.
14. nap. Édesapám. Jön. Szabadság. Ez. A. Valóság?
Borítókép forrása: 1
JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS
Mai rohanó világunkban a sok munka és elfoglaltság közt hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a lelki egészségünkről. Esetenként észre sem vesszük, mennyire szükségünk lenne arra, hogy csak meghallgassanak. Ha mégis sejtjük, hogy problémánk van, nem vesszük a fáradságot arra, hogy megoldjuk.
Tovább
A Covid-19 járvány hozadékaként – sok más és egyéb következmény mellett – az orrot és a szájat eltakaró maszkkal és magával a „maszkozással” is meg kellett tanulnunk együtt élni. A maszk elfedi az arcot, így a mimika a maszk hordásával rejtett marad, ám a legtöbb érzelem és érzés továbbra is az arcon jelenik meg. Soron következő cikkünk a szájmaszk arckifejezésre gyakorolt hatását kívánja vizsgálni és bemutatni.
Tovább
Sok-sok éve is voltak már gyógyítók, még mielőtt a tudományok betagozódása megkezdődött volna. Hozzájuk lehetett fordulni, ha valami mentális vagy fizikális gond volt. A mai világban minden téren rengeteg opció tárulkozik elénk, így a segítők köre is bővült. Nagyon szerteágazó a lista, mikor azt kívánjuk felmérni, hogy kihez kellene fordulnunk a problémáinkkal. Ezért érdemes megismerni a pszichológus, pszichiáter és a terapeuta mellett más foglalkozásokat is, amelyek ugyanannyira célravezetőek lehetnek, mint az előbb említettek.
Tovább
Mit teszünk, ha stresszelünk vagy bizonytalanok vagyunk? Ha félünk, vagy egyszerűen „nincs kedvünk” foglalkozni valamilyen frusztráló problémával, vagy éppen egy kellemetlenebbnek ítélt feladat elvégzésével, kötelezettséggel?
Tovább
Azt hiszem bátran kijelenthetem: mindannyiunknak vannak álmai, ugyanakkor az emberek többsége nem meri azt az életet élni, amire olyan áhítattal vágyik. De vajon miért?
Tovább
Ahol már jelen van egy kisebb közösség, vagy nagyobb halmazban gondolkozva maga a társadalom, oda a csoportkényszer (más néven: csoportnyomás) is becsatlakozik. E szociálpszichológiai jelenség a kezdetektől velünk él, és a mai kor emberének pszichéjében is aktívan közreműködik. De vajon mit is jelent a csoportnyomás, és milyen kapcsolódási pontjai vannak ennek a pszichológiai kifejezésnek a hatályos jogrendszereinkkel?
A nevetés a legjobb gyógyszer – mára már közhellyé vált, unalmas frázissá, melyre a legtöbben csak legyintenek, pedig eszerint a nevetés, a jókedv, a boldogság a legfontosabb építőköve fizikális és mentális egészségünknek. A nevetés alakíthatja, megkönnyítheti életünket, de rajtunk múlik, hogy megengedjük-e magunknak a boldogságot, hogy képesek vagyunk-e rá.