Az értelmiség. Vannak, akik tisztelettel gondolnak rájuk, míg mások sznobnak tartják azt, aki értelmiséginek vallja magát. Egyesek azt mondják, ma már nem is létezik ez a társadalmi réteg. Vajon hordoz még bármiféle értéket, jelentést a mai modern felfogású ember számára? Vagy nem más, mint elcsépelt, unalomig taglalt kifejezés, amely teljesen elveszítette mára már a jelentőségét?
Ha valaha is lelkiismeret-furdalásod volt, mert hiányzásod alkalmával barátod aláírása segített ki, vagy amikor magolás helyett filmet néztél inkább, nemsokára rádöbbensz, milyen kis jelentőségűek is voltak ezek. Az alábbi rövid történetek tanulsággal szolgálnak mindazok számára, akik megőrizni kívánják lelküket a hét valódi szörnyűségtől az ELTE jogi karán.
Sokan leminősítik a Neptunt – olyanok, akik nem is tudják, milyen volt hajdanán indexet cipelni, hajnalig sorban állni regisztrációkor –, pedig a digitalizálás tízszeresen megkönnyíti az ügyintézést. Talán ideje lenne végre megbékélni vele, és elfogadni minden hátrányával együtt?
Emlékeztek a Mielőtt lemegy a nap című csodás filmre? És arra a jelenetre, mikor Celine azt mondja Jessenek, hogy az a Notre Dame egyszer el fog tűnni?
Modern időket élünk, sok mindenen túl vagyunk már 2019-re, és a művészet terén is megtapasztaltunk és megéltünk egyet s mást. Vannak elismert művészeink, mindenfelé élvezhetjük a szebbnél szebb művészeti alkotásokat, mégis ebből adódóan felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk művészetnek.
Széchenyi István egy híres mondása szerint: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.” Ha ezt a gyönyörű, magasztos és régies megfogalmazást konyhanyelvre akarnám lefordítani, akkor körülbelül azt a klisének hangzó mondatot kapnám, hogy „tanulni fontos”. Ez így elsőre nem kifejezetten lenyűgöző, se nem meglepő, ez olyasvalami, ami kézenfekvőnek tűnik, főleg, ha figyelembe veszem az olvasóközönségem, akkor nyilván nem is kell ezt a tényt túlságosan hangsúlyoznom. De ahogy az a klisés kijelentésekkel lenni szokott, ebben a mondatban is több van, mint amit első hallásra gondolnánk. Tovább
Aki fent van a Facebookon, az biztosan találkozott már Tibi atyával. Az is láthatta a papot, aki valaha a Blaha Lujza tér környékén vagy a Király utcában sétált, de még arra is rámosolygott feles poharát tartva, aki a boltban a borok között az alsó polcon nézelődött. Szóval a tiszteletes 2018-ban mindenhol ott van. De honnan ez a népszerűség, egyáltalán ki is ez a „figura”?
Február 18-án az Élhető Erzsébetváros nevű csoportosulás kezdeményezésére népszavazást tartottak a VII. kerületben arról, hogy még jobban korlátozzák-e a szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek nyitvatartási idejét. A nagy visszhangot kiváltó rendelettervezet szerint a kerület egy bizonyos szegletében az összes kocsmának legkésőbb éjfélkor be kellene zárnia. A részvétel nem érte el az 50% + 1 fős limitet, így a szavazás érvénytelenül zárult. A bulinegyed-ügynek azonban közel sincs vége. Tovább
Mindenki érintett. Ez a legelső és legfontosabb mondat, aminek az egyetemi zaklatás kapcsán el kell hangoznia. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez egy üldözendő és kiirtandó jelenség, aminek megfékezéséhez mindannyiunk munkája szükséges.
Tovább
