„Manapság, amit szeretünk, azt felmagasztaljuk, amit pedig nem, azt lábbal tiporjuk. Ez a világ rendje.” – hangzott el egy kocsmai beszélgetés során egyik ismerősöm szájából, miközben a hazai közéletet értékelte. Ez a fajta gyűlöletkultúra áthatja a mindennapokat, amelynek csak egy szelete a cancel culture. Itt az ideje, hogy beszélgessünk róla.
Tovább
A népességfogyás ténye már évtizedek óta megfigyelhető mind európai, mind hazai szinten. Számos próbálkozást láthatunk a kormányzat és a nemzetközi szervek részéről is annak érdekében, hogy redukálják a fogyatkozás mértékét, ösztönözzék a szaporulatot, azonban ez mégsem sikerül. Na de miért, és vajon tényleg ennyire aggasztó a népességcsökkenés, illetve hordozott következményei?
Tovább
Többször eszembe jutott már, hogy leírjam véleményemet, meglátásaimat, mint „régi” tanterves joghallgató. Őszinte leszek, nem olvasom túl gyakran a Jurátus cikkeit, azonban most úgy éreztem, hogy eljött az ideje gondolataim kifejtésének. Úgy véltem, hozzájuk fordulva tudnám a legszélesebb közönséghez eljuttatni mindezt. Előre bocsátom, nem a hallgatókat kívánom minősíteni, inkább egy tükröt szeretnék mutatni mindenkinek, akit érdekel: „Mi is a baj a jogi oktatással?” – mindezt a tanítás módszerének vizsgálata nélkül. Borbély Deborah írása.
Tovább
Akárhonnan is nézzük az nem vitás, hogy a freeSZFE bizony egy mozgalom. De nem is akármilyen, hanem hallgatói mozgalom. Na de hogy is van az, hogy hallgatói mozgalom szerveződik a kultúra védelmében? A hallgatói mozgalmak mindenképpen a már meglévő hallgatói szerveződések ellen hatnak? Az alábbiakban szeretnénk rávilágítani néhány tényre, és szeretnénk felvetni néhány kérdést ezzel kapcsolatban. Milbacher Dániel és Oláh Márton vendégírása.
Az értelmiség. Vannak, akik tisztelettel gondolnak rájuk, míg mások sznobnak tartják azt, aki értelmiséginek vallja magát. Egyesek azt mondják, ma már nem is létezik ez a társadalmi réteg. Vajon hordoz még bármiféle értéket, jelentést a mai modern felfogású ember számára? Vagy nem más, mint elcsépelt, unalomig taglalt kifejezés, amely teljesen elveszítette mára már a jelentőségét?
Ha valaha is lelkiismeret-furdalásod volt, mert hiányzásod alkalmával barátod aláírása segített ki, vagy amikor magolás helyett filmet néztél inkább, nemsokára rádöbbensz, milyen kis jelentőségűek is voltak ezek. Az alábbi rövid történetek tanulsággal szolgálnak mindazok számára, akik megőrizni kívánják lelküket a hét valódi szörnyűségtől az ELTE jogi karán.
Sokan leminősítik a Neptunt – olyanok, akik nem is tudják, milyen volt hajdanán indexet cipelni, hajnalig sorban állni regisztrációkor –, pedig a digitalizálás tízszeresen megkönnyíti az ügyintézést. Talán ideje lenne végre megbékélni vele, és elfogadni minden hátrányával együtt?
Emlékeztek a Mielőtt lemegy a nap című csodás filmre? És arra a jelenetre, mikor Celine azt mondja Jessenek, hogy az a Notre Dame egyszer el fog tűnni?
Modern időket élünk, sok mindenen túl vagyunk már 2019-re, és a művészet terén is megtapasztaltunk és megéltünk egyet s mást. Vannak elismert művészeink, mindenfelé élvezhetjük a szebbnél szebb művészeti alkotásokat, mégis ebből adódóan felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk művészetnek.
Széchenyi István egy híres mondása szerint: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.” Ha ezt a gyönyörű, magasztos és régies megfogalmazást konyhanyelvre akarnám lefordítani, akkor körülbelül azt a klisének hangzó mondatot kapnám, hogy „tanulni fontos”. Ez így elsőre nem kifejezetten lenyűgöző, se nem meglepő, ez olyasvalami, ami kézenfekvőnek tűnik, főleg, ha figyelembe veszem az olvasóközönségem, akkor nyilván nem is kell ezt a tényt túlságosan hangsúlyoznom. De ahogy az a klisés kijelentésekkel lenni szokott, ebben a mondatban is több van, mint amit első hallásra gondolnánk. Tovább
