Letűnt korok nagy gondolkodói

31929CA6-31F8-4B0A-A2B7-6C916592B1CA

Az értelmiség. Vannak, akik tisztelettel gondolnak rájuk, míg mások sznobnak tartják azt, aki értelmiséginek vallja magát. Egyesek azt mondják, ma már nem is létezik ez a társadalmi réteg. Vajon hordoz még bármiféle értéket, jelentést a mai modern felfogású ember számára? Vagy nem más, mint elcsépelt, unalomig taglalt kifejezés, amely teljesen elveszítette mára már a jelentőségét?

Megszámlálhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésre a különböző értekezések, fejtegetések e témával kapcsolatban és a körük egyre bővül. Ennek a megfoghatatlan szónak a jelentése még ma is foglalkoztatja a társadalmat. Nem csoda, hiszen egyfajta identitás-meghatározó eszközként is tekinthetünk rá, és az a tapasztalat, hogy mindenkiben él egy többé-kevésbé egységes kép arról, ki lehet értelmiségi. Általában azt tartjuk annak, aki valamilyen ősi, jellemzően közmegbecsülésnek örvendő hivatást gyakorol, azaz például az orvos, a jogász, vagy a mérnök. Ez nem is áll túl messze a valóságtól, de mint számomra is kiderült, ennél természetesen jóval többről van szó.

Hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, érdemes megvizsgálni, miként határozzák meg a fogalmat. Az Értelmező Kéziszótár a következő definíciót adja: „A társadalomnak az a rétege, amelynek tagjai szellemi munkával tartják fenn magukat.” Régies értelmezése szerint pedig, amelyet általában a kisebb közösségekre vonatkoztattak

a műveltségüknél, szellemi képességeiknél fogva vezető szerepet játszó személyek összessége.”

E meghatározások alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szó szoros kapcsolatban áll a műveltséggel. A szótár utal arra is, hogy valamikor összefüggésbe hozták az intelligenciával, a szellemi képességekkel, az értelmességgel. Ez a jelentéstartam azonban mára már meghaladottnak, elavultnak számít. Egy másik érdekes kifejezés pedig egyfajta szinonimaként is kezelhető. Ez nem más, mint az entellektüel, vagyis „szellemi munkát végző személy; értelmiségi”, másképpen „olyan személy, aki a szellemi értékek megítélésében kifinomult, akinek szellemi téren magasak az igényei, s (egyoldalúan) csak szellemi érdeklődésű.”

Miről árulkodik mindez? Arról, hogy a kifejezés, bár régen meghatározott társadalmi csoportokhoz kötődött, mégsem tekinthető úgy – főleg a mai világban, ahol a tudás gyorsabban megszerezhető és szélesebb körben elérhető, mint eddig bármikor –, hogy pusztán egy jól behatárolt személyi kör kiváltsága lenne az, hogy értelmiségivé váljon. Az viszont bizonyos, hogy az ismeretek, vagy egy diploma megszerzése önmagában kevés.

Ahogy korábban említettem, az a tény, hogy valaki értelmiségi volt, meghatározta nem csupán a közösség róla alkotott elképzeléseit, de az illető önképét, ezáltal pedig az egész életét is. Ezek az emberek magatartásukat, hozzáállásukat, gondolkodásmódjukat, a követendő elveket legtöbbször már a családjukban, neveltetésük során elsajátították. Nem puszta látszat volt mindez, hanem egyfajta életfelfogás, mellyel együtt járt a műveltség mellett az elhivatottság, a szenvedély, a józanság, a társadalmi felelősségtudat, a kiapadhatatlan tudásvágy, érdeklődés, és gyakran a „világjobbító” szándék.

64DB7CE6-25E9-4065-BC5C-6332307A88D8

Az volt a céljuk, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket és tudásukat embertársaik szolgálatába állítsák, ezáltal jobbá téve az országot. Gyakran reflektáltak a különböző eseményekre, alakították a közvéleményt, értékeket adtak át, fogalmaztak meg, és közvetítettek, az emberek pedig figyeltek rájuk. Tulajdonképpen ők voltak a korabeli véleményvezérek, a letűnt korok nagy gondolkodói.

Mit jelent ez az egész a mai ember számára? Távolról sem sznobizmust és még véletlenül sem üres elbizakodottságot. Felelősségvállalást jelent, az igazság rendíthetetlen keresését. Mint ahogy minden befolyással járó szerepvállalásban, itt is elengedhetetlen a kellő alázat és szerénység. Egy igazi értelmiségi soha nem él vissza a helyzetével és nem tekinti azt magától értetődőnek. Ahogy a korábbi elmélkedésemben már utaltam rá, ez a műfaj a műveltséggel szintén kéz a kézben jár. Mindez persze nem zárja ki a karizmát, vagy azt, hogy az illető tisztában van az értékeivel. Fontos, hogy e tulajdonságokkal is rendelkezzen, bár ez valahol a fent leírtak következménye is.

Lehet arról vitatkozni, vajon van-e értelme ma ezt a kifejezést használni. Az azonban kétségtelen, hogy jó lenne, ha e fogalom által képviselt értékek nem kopnának ki a társadalomból és újra megtanulnánk, mennyire fontos igazi értékeket átadni a következő nemzedékeknek.

Forrás


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Kruppai Sára

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.