Címke - ÁJK

Dalszövegelemzés – Szar az élet?

2025-10-21
Balázs Bence
Művészsarok
Hozzászólás írása

A választások közeledtével egyre több magyar előadó próbál a fiatalabb generációk szócsöveként hangot adni a kormánnyal szembeni elégedetlenségnek. Vita tárgyát képezheti, hogy a kormánykritika őszintén fogalmazódik-e meg dalszövegíróban, vagy csupán a fiatalok igényeit sikerült letapogatni, biztosítva ezzel a jövedelmező hakniszezont.

Az ismert művészek a politikai történésekre adott reakciója önmagában még nem problémás, hiszen megannyi műremeket köszönhetünk annak, hogy az adott művész kötelességének érezte azt, hogy műveiben reflektáljon a politikai eseményekre és a közvéleményt regényein, versein vagy dalain keresztül befolyásolja.

Az alábbi cikkben Mehringer Marci Szar az élet című dalát elemzem, amely megjelenését követően nagy népszerűségre tett szert. Habár a lángkelű dalszerző magnus opusát hosszú oldalakon keresztül lehetene elemezni a stilisztikai jegyek, a költői eszközök vagy épp a rímképlet szempontjából, cikkemben a tartalom kerül a középpontba.

Életlen kritika

Mehringer Marci dala már a címben erős állítást tesz: „Szar az élet.” A cím előrevetíti a dal hangulatát és az irodalmi nyelvezettől eltérő sajátos stílusát. A címben szereplő „szar” jelző az egész dalt teljes egészében áthatja. A kijelentés a dal központi üzenetévé válik, hiszen a refrén leghangsúlyosabb részeként tömören összefoglalja a dalszövegíró fő üzenetét. A cím a stílust is megalapozza, hiszen a trágárság már a címben való megjelenítése a hagyományos irodalmi nyelvezettől való eltérést, a szabályoknak való szembefordulást, a lázadást vetíti előre. A címben megjelenő megállapítás rendkívül erős, hiszen nem csupán egy-egy kormányzati intézkedés „szar”, hanem a politika egyenesen a lírai én életét hatja át és fertőzi meg. A dal több példát is hoz, amelyek alátámasztják, hogy a lírai én életét milyen intézkedések vagy azok hiányai „basszák tönkre”. A kritika érinti a szabad sajtót („Kussoljon a sajtó”) az infrastruktúrát („mégse jön a vonat”) a rendőri erőszakot („Az egyik szemem sír a másikat kilőtték”), illetve az alkoholizmust („piál a nép”) és a lopást („Loptak mindent”).

A leghangsúlyosabb kritika mégis az, hogy nincsen pénz. Ez a kijelentés ismétlődik a legtöbbször. Habár a „mert” kötősző elmarad a refrénben, a két mondat sorrendje, valamint a rímek olyan szorosan összekapcsolják őket, hogy a dalszöveg üzenete egyértelmű: Szar az élet, mert nincsen pénzed. Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi kormányzattal szemben valóban ez-e a legélesebb kritika, amit a fiatal költő forradalmi hangvételű („megakadok a garaton, hozom a puskát ki”) dalában megfogalmazni képes. A szabad sajtó iránti igény, a lopás megemlítésén és a vátesz költő jóslatán kívül, amely szerint elmaradnak a választások, nem találunk olyan elvi, erkölcsi problémát, amelyet Mehringer kifogásolna. Pedig bőven lehetne miből szemezgetni.

A gyermekpornó-mágnás Kaleta Gábor ügye, Kónya Endre tisztára mosása, Szájer József illuminált állapotban való alászállása, aki szinte a drogosok és dealereik ellen meghirdetett hajtóvadászattal egyidőben tért vissza a politikába, az azeri baltás gyilkos kiadatása – akinek bűnősségét és büntetését, az életfogytig tartó fegyházbüntetését, egyetemünk tanára, Vaskuti András mondta ki – a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, a „lovagi erények örökös birtokosa”, Bayer Zsolt munkássága, a lombkoronasétány Örkény-egypercesbe illő abszurditása, vagy akár Gyurcsány Ferenc elmaradt elszámoltatása mind-mind a rendszer működésének erkölcsi felhatalmazását ássák alá, amelyek közül egy sem jelenik meg a dalban.

Éljen a turáni átok!

Habár a legtöbb műben a megszólított alanyok elemzése kevésbé érdekes, az alábbi dal több réteget is megszólít, ugyanis a dal címzettjeit csoportokra osztja. Egyrészt megszólítja a hatalmat („Milyen érzés hogy nem értitek a gyereketeket”), másrészt pedig megszólítja a népet is („Nincsen pénzed, fussál innen messze”). Emellett a dal bepillantást enged a lírai én személyes élményeibe, benyomásaiba és jövőbeli terveibe is. Ha már a dal nem titkolt célja a forradalmi hevületnek és a kormánnyal kapcsolatos elégedetlenségnek hangot adni, akkor képesnek kellene lennie arra, hogy közösséget hozzon létre. Ez már az első versszakban elbukik, ahol a lírai én a fiatalok igényeinek meg nem értettségét nehezményezi („Milyen érzés, hogy nem értitek a gyereketeket”) és ezt kéri számon az idősebb korosztálytól. Az ellentétet is felvázolja, ugyanis ironikusan kiemeli, hogy a nagyszüleink „jó” döntést hoztak, amikor a szavazóurnákhoz járultak. Az álszentséget elkerülvén fontosnak tartom kijelenti, hogy a nyugdíjas réteg nagyrésze a jelenlegi kormányzat egyik legbiztosabb tartóoszlopa, akiket a hatalom a 13. havi nyugdíjjal, a rezsicsökkentéssel vagy éppen a határtalan riogatássál az elmúlt ciklusokban bármikor zsebre tehetett. Azt viszont, – hogy a „nagymama hova húzza az x-et”  a fiatalabb generációknak mennyiben van felelőssége, a költő egyáltalán nem feszegeti, nem boncolgatja. Habár nem uszít az idősek ellen, kizárólag a fiatalok meg nem értettségének ad hangot. Ugyanakkor még egy rövid sort sem szentel annak, hogy a nyugdíjasok motivációját, pártpreferenciáijának okait, esetleges félelmeit, vágyait feltérképezze vagy megértse.

Az elemzés közben fontos arra is kitérni, hogy Mehringer még saját kortársaival sem épít közösséget.

Jól példázza ezt a refrén, amelyben a „Nincsen pénzed” kijelentés többször is megjelenik. Tegyük fel hát a kérdést, hogy kinek nincs elég pénze? Neked. Kinek a nagymamája húzta jó helyre az x-et? A tied. Viszont a forradalmár szerepében már a lírai én tetszeleg, ugyanis ő az, akinek kilőtték a szemét a rendőrök („Az egyik szemem sír, a másikat kilőtték”), aki fegyverrel az utcára vonul („Ezután hozom a puskát ki”), akinek az akarata megmaradt („Loptak mindent, de itt hagyták az akaratom”) és aki miatt a  hatalom fuldokolni kezd („Lenyel a kormány, de megakadok a garaton”). Itt a dalszövegíró újra első szám első személyben fogalmaz.

Mehringer azt is egyértelművé teszi, hogy rád nincsen szükség a forradalomhoz: „Fussál innen messze, amíg megtelnek Pestnek az utcái”. A lírai én képtelen a dalban a magyarságot érintő polarizációval legalább a szöveg szintjén megbírkózni, nem képes közösséget létrehozni, és még csak szándék sem mutatkozik arra, hogy az eltérő vélemény/szavazat mögötti gondolatokat megértse. Ez önmagában arról árulkodik, hogy a dalszövegíró valójában vagy nem érti, vagy nem érdekli, hogy a legnagyobb probléma nem a pártpreferencia, hanem az, hogy már nincsenek társadalmi konszenzusok és társadalmi párbeszéd az eltérő vélemények képviselői között.


Összehasonlításképp meg kell említenem a Nemzeti dalt, amely valamennyi szempontnak megfelel. Bár az 1848-as forradalomban is megfogalmaztak konkrét követeléseket, amelyeket 12 pontba sűrítettek, Petőfi Sándor mégsem azzal buzdította versében a magyarokat, hogy elégedetlen az úrbéri viszonyokkal, évenkénti országgyűlést óhajt, közös teherviselést sürget vagy szabad sajtót kíván, hanem a szabadságot kínálta, ami képes volt mozgósítani és becsatornázni az elégedetlenséget. Továbbá lefektette a szabadságharc ideológiai alapját, hiszen míg a szabadságért képesek voltak áldozatokat hozni, addig a Nemzeti Bank megalapítása már kevésbé lett volna romantikus cél. A csoportidentitást azonban nemcsak az ideológiai háttérrel alapozza meg Petőfi, hanem nyelvi eszközökkel is. A lírai én folyamatosan közösséget épít a hallgatósággal („Rabok legyünk”, „ősapáink”, „láncot hordtunk”), ugyanis végig többes szám első személyben fogalmaz. A refrénben pedig közös eskütételre is felhívja a hallgatóságot. (Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”)

Ha valaki sportszerűtlennek tartaná az összehasonlítást, akkor a magyar irodalmi parnasszustól elrugaszkodva, de az igényességet továbbra sem mellőzve is találhatunk jó példát. Geszti Péter és Dés László közös szerzeménye a Mi vagyunk a Grund című dal, amely a gyermeki szemnek ismerős képekkel operál („nevet a nap sugara ránk, rajzol egy pályát a deszkapalánk”), mégis képes komoly kijelentéseket tenni és közösséget kovácsolni a Pál utcai fiúkból. („Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely, Vagy egyszer belehalunk”)

Fillérekre váltott állázadás

Lázadni trendi, mert felvázolja azt a romantikus képet, hogy az ember önmagánál magasabb célokat, elveket tűz ki, amelyekért képes kockázatot vállalni és szembemenni a többségi akarattal. A politikai színtéren is az ellenzékiség elérése, és a lázadó, szabadságharcos pozíció elfoglalása lett a cél. A Fidesz a brüsszeli elnyomás ellen folytat folyamatos állóháborút, a Mi Hazánk a WHO és a Meta ellen vív szélmalomharcot, a Momentum, a DK és a többi mikropárt pedig diktatúrát kiálltva tekint magára harcos gerillaként a mai Magyarországon – és a sor hosszan folytatható. A Szar az élet című dal is ellenzékiséget, a lázadást szándékozza megjeleníteni, ez azonban a lázadáshoz tartozó elcsépelt képi elemekben és hangzatos, de üres kijelentésekben ki is merül.

A látszatlázadás leginkább az erős, de hitel nélküli kijelentésekben érhető tetten. A költő egy olyan víziót tár elénk, amelyben a hatalmon lévők tartanak a nép haragjától („remeg a párt”), ahol már a fegyveres rendvédelmi szervek is a lázadók mellé állnak („velünk vannak a rendőrök”) és amelyben a lírai én a hatalom torkán akad („Lenyel a kormány, de megakadok a garaton”). Azonban a forradalmi hevületet jeges vízzel önti nyakon a költő,  amikor olyan komolytalan kijelentéseket tesz, amelyek nemhogy a forradalomhoz, de még a tizenévesek közötti konfliktus eszkalációjához is kevesek.

Vajon attól remeg a párt, hogy a lírai én a középső ujját mutatja? Vagy talán attól hátrál meg, hogy a klipben csoportosan széttépik a Metropolt?  Szintén nehéz követni Mehringer gondolatmenetét, hiszen, ha a párt megremegett és tart a népharagtól, akkor miért maradnak el a választások?

A középső ujj mellett megjelenik a forradalmak szinte kötelező eszköze, a fegyver is („Ezután hozom a puskát ki”). Habár üdítő, hogy legalább a fegyver megjelenik, a forradalom sejtetésén kívül nem sok hangsúlyt kap sem a dalban sem pedig a klipben.

A videoklip szerencsére jobban szemlélteti a forradalmat, több részlet ugyanis égő autókat, rendőrségi pajzsokat fogó rohamrendőröket. A rövid részletek közös vonása, hogy a dal szerzője Mehringer Marci egyikben sem jelenik meg. Habár a puska meg lett ígérve, a klipben már csak a középső ujj mutatása és a már említett Metropol újság demonstratív szétszaggatása marad.

Félreértés ne essék, nem az a problémám Mehringerrel dalával, hogy nem dobálózik Molotov-koktéllal a Corvin közben vagy hogy nem dobálja kővel a rendőröket. Csak ha már a forradalmat festi meg a művében, akkor az ellenállás ne egy újság szétszaggatásában merüljön ki. Ha viszont nem ezt irányt képviseli, akkor énekelje meg a dalban, hogy törvénytisztelő állampolgár módjára, a hatalom játékszabályait betartva kivárja a maradék kétszáz valahány napot, majd leszavaz a választott pártjára.

A klippel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a lázadás még sosem volt ennyire kommersz. A rövid, tüntetéseket bemutató részleteket leszámítva az egész klip olyan benyomást kelt, mintha a Zara vagy a Nike új reklámkampányát néznénk végig; fekete fehér színek, az extravagáns bőrdzsekik, divatos gyűrűk, láncok a nyakban és az óriásplatátokon parádézó énekesek uralják a képernyőt. A következő képeknél az Olvasó fantáziájára bízom, hogy eldöntse, melyik kép tartozik egy reklámkampányhoz, és melyik a forradalmat és a rendszerváltást előmozdító műalkotáshoz.

Népszerűség

Az, hogy az alábbi dal ilyen népszerűvé tudott válni, önmagában a magyar fiatalság kórképe, amelyre a dalszöveg írója jól ráérzett. A dal annak a mementója, hogy még mindig nem elvek, hanem gazdasági érdekek mentén politizálunk.

Mehringer száma az elvek nélküli fogyasztó vergődősét írja le, aki nem kapja meg azt az életszínvonalat és azokat a szolgáltatásokat, amelyek kielégítenék az igényeit és aki csupán a látszat erejéig vagánykodik a forradalommal. De a koncertre jegyet váltó közönségnek ez bőven elég, hiszen megkapják a lázadás feelingjét, az ellenállókhoz tartozás és a hatalommal való ellenszegülés élményét, miközben megéneklik a mindennapjaikat megkeresítő, azonosulható problémákat.

Kockázat nélkül lehet a lázadás és a rendszerváltás mámorát megélni, anélkül, hogy akár csak szabadidőnk egy részét is feláldoznánk egy tüntetés erejéig. Lesújtó látni, hogy a NER-ben felnőtté váló generációk szinte védtelenek a képmutatással szemben, hiszen a dal szerzője és a hallgatósága is pontosan annyira lázad és szegül ellen a hatalomnak, amennyire a Fidesz kereszténydemokrata. Ahogy a dal szerzője és a hallgatósága is csak addig „lázad”, ameddig a koncert tart, a Fidesz is csak addig keresztény-konzervatív, ameddig Borkai „botlására”, Szájer mászására vagy Kaleta fotóválogatására fény nem derül. A látszat megvan, még ha rozoga is, csak az elvek melletti kiállás hiányzik, hiszen a prostik hazaküldése és a kokaincsík árván hagyása a kereszténységre való hivatkozással ugyanolyan nagy áldozatnak tűnhet, mint Mehringernek és a változást óhajtó fiataloknak kukákat borogatni, tüntetésre járni vagy rendőrautókat felgyújtani. Csakhogy a keresztény hithez nem elég hasra tett kézzel templomba járni, a lázadáshoz nem elég koncertjegyet váltani, és a polgári társadalomhoz és a jogállamhoz sem elég négyévente elmenni szavazni.

Fájdalmas azt látni, hogy a romlott rendszert leváltani vágyó fiatal nemzedék is ugyanúgy a képmutatás paradigmájában hánykolódik, még a negyedik ciklus végén is. Félő, hogy ez a NER erkölcsi öröksége, amelynek Mehringer Marci csak az egyik népszerű megtestesítője.

Tovább

A népfikció valóra váltása

2025-09-12
Vendégíró
Voks
Hozzászólás írása

„A nacionalizmus, az etnikai zártság, a vallási és törzsi logika szubsztantív alapú igazolásokkal tömi tele a nyilvánosságot, teremt folyamatos ellenségképet. A magyar alaptörvény és persze annak gyakorlata is ezekkel az eszközökkel akar elfogadottságot teremteni. Szükségszerűen kizárva a társadalomból azokat, akik nem azonosulnak értékeikkel, vagy rosszabb esetben eleve kívülállóként, ellenségként megjelöltek.”

Tovább
Tovább

True Crime – rendkívüli népszerűségnek örvend, a megtörtént bűneseteket feldolgozó műfaj

2025-08-11
Kalinowski Virág
Tudomány
Hozzászólás írása

Legyen szó könyvekről, sorozatokról, filmekről vagy podcastokról, világszerte emberek millióit lebilincselik a true crime tartalmak, amelyek hűen a műfaj elnevezéséhez, valóságban megtörtént bűncselekményekről, büntetőeljárásokról szólnak és népszerűségük közel sem új keletű.

Nem a 21. század, de még csak nem is a múlt század szüleménye a true crime, hanem gyökerei meglepően régre nyúlnak vissza. A 16. és 17. században, Angliában – köszönhetően az új nyomdai technikáknak- rendkívüli mértékben elszaporodtak az aktuális, brutális emberölésekről, hajmeresztő esetekről készített néhány oldalas, nem ritkán rajzokkal illusztrált nyomtatott kiadványok miközben a az analfabetizmus aránya folyamatosan csökkent. E két körülmény azt eredményezte, hogy a társadalom nagyobb része a „bűnügyi riportok” kíváncsi olvasójává vált – a legszegényebb rétegektől eltekintve, akiknek az anyagi helyzetük nem engedte meg ezek vásárlását. Minél véresebb volt egy bűncselekmény, annál nagyobb érdeklődés övezte a lapot. Különösen népszerűek voltak azok, amelyek női bűnelkövetőkről szóltak. Mindezeken túl már a nyomtatás megjelenését megelőzően is helyet kaptak a hírhedt bűncselekmények és elkövetők a népi históriákban, balladákban és legendákban

Bár az írások stílusa, a médiumok típusa és az elérhetőségük is hatalmas változáson ment át napjainkig,

változatlanul megállapítható, hogy a sorozatgyilkosok, az emberöléssel és emberrablással kapcsolatos esetek, megoldatlan ügyek és azok övezik a legnagyobb érdeklődést, ahol ártatlanul, tévesen ítélték el a feltételezett elkövetőt.

Annak ellenére, hogy ezek a bűncselekmények közel sem tartoznak a leggyakrabban elkövetettek közé – 2024-ben Magyarországon 67 emberölést regisztráltak, ezzel szemben ittas, bódult járművezetést 11062 esetben, garázdaságot 8312 esetben, lopást 58419, csalást pedig 26565 esetben állapítottak meg –, mégis olyan jelentős hányadát teszik ki a true crime tartalmaknak, hogy az olyan képet kelt, mintha ezek a bűnesetek gyakran fordulnának elő.

De miért érdeklődnek ilyen sokan a rettenetes bűncselekmények iránt?

Részben válaszul szolgálhat az, hogy a valóság – ha úgy fogalmazunk, az élet – előre kevésbé kiszámítható cselekménysorozatokat produkál. Így azok is, akik a fiktív krimitörténeteket azzal a kritikával illetik, hogy már az első néhány oldal vagy perc után egyértelművé válik, hogy a történet végén kinek a csuklóján kattan a bilincs, egy színvonalas médium képes még akkor is elgondolkodtatni, kérdéseket felvetni a befogadóban, még akkor is, ha olyan közismert esetről van szó, amelynek a végkifejlete már ismert. Az „eset szereplői közelebbről megismerhetők”, hiszen valós személyek. A szerkesztők gyakran feltárják a gyermekkorukra vonatkozó, az ügy szempontjából releváns részleteket is. Emellett rendszeresen megjelennek a nyomozás valóságos, nyilvánosságra hozott részletei idézetek, interjúrészletek formájában. Azoknak, akik alapvetően a mindennapokban távol állnak olyan munkaköröktől, ahol bűncselekményekkel találkoznának, ez egyfajta kulisszák mögé való betekintést is jelenthet.

Egy – akár tudatalatti – körülmény is magyarázhatja, hogy a műfaj ilyen nagyfokú népszerűségnek örvend: azok, akiket alapvetően felzaklat, ha bűncselekményekről hallanak a sajtóban, hiszen az „akár velük is megtörténhetett volna”, egy-egy true crime podcast, sorozat meghallgatásával, megnézésével megnyugvást nyernek, miután konstatálják, hogy azok a körülmények, amik az adott bűncselekmény elkövetéséhez vezettek, az ő életükben nem valósulhattak volna meg, így annak az esélye, hogy valamilyen hasonló eset sértettjévé váljanak, mondhatni „lehetetlen.”

Ha tudjuk, mik vezettek el oda, hogy valakiből sértett vált, felismerhetjük az intő jeleket; ez pedig sokakat megnyugtat, és egyfajta önvédelmi mechanizmusként is értelmezhető.

Amikor biztonságos környezetben találkozunk a true crime-mal, az érzelmek, amik kiváltódnak bennünk, segíthetnek az érzelmi ellenállóképesség kialakításában, erősítésében is.

Egy másik lehetséges ok, az emberek morbid kíváncsisága: az érdeklődés a fenyegető, veszélyes helyzetek megismerése iránti. Tagadhatatlan, hogy az emberek egy része kíváncsi az olyan társadalmilag ma kísértetiesnek számító témák iránt, mint amik gyakorta megjelennek az ilyen műfajú tartalmakban. Az emberölés, a szexuális bűncselekmények és más erőszakos bűncselekmények az emberi ősközösségek kialakulása óta jelen vannak a társadalomban, ebből eredően a természetünkben van az, hogyha bűncselekmény történik, szeretünk választ kapni a „ki, mit, mikor, hol” kérdésekre.

Jogos aggályok: etikus a true crime? Lehetnek negatív hatásai?

A true crime tartalmak tragikus emberi sorsokról szólnak, amelyeket olyan formában alakítanak át a tartalomgyártók, hogy azt sokan olvassák, hallgassák, tehát népszerű legyen. Ez azonban felvet személyiségi jogi – kiemelten kegyeleti jogi – kérdéseket. Értelemszerűen, ha a régmúltban történt események kerülnek feldolgozásra, sem a sértett, sem a hozzátartozók hozzájárulását nem lehet már kérni, azonban az újabb eseteknél elengedhetetlen az, hogy a készíteni, nyilvánosságra hozni kívánt tartalomról előzetesen értesítsék az érintetteket és beleegyezésüket kérjék. Problémás azonban az, hogy gyakran nem egy formában, nem egy tartalomkészítő dolgoz fel egy esetet, hanem adott esetben olyanok is, akik csupán forrásként használják az eredeti, engedélyezett tartalmat, nem mellesleg felmerülhet a valóság – helyenként akarva-akaratlanul történő – torzítása, hiányos megjelenítése, ami szintén hátrányosan érintheti az eset szereplőit, akik rendszerint beazonosíthatók, hiszen személyes adataik és életük legsúlyosabb eseményei is a nyilvánosság elé kerülnek.

A tartalom „rendszeres fogyasztása” alkalmas lehet arra, hogy a mentális egészséget negatívan érintse, ugyanis fokozza az éberséget, a gyanakvást és ezáltal szorongást ébreszt.

Olykor humorosnak kezelik az interneten, de valójában ennek lehet a megnyilvánulása az, ha minden idegen, az utcában parkoló autót észreveszünk és ha a sötétben sétálunk, minden mögöttünk haladó személy érzékelése után meggyorsítjuk lépteinket. Gyerekek esetében pedig a következmények ennél is súlyosabbak lehetnek, hiszen az összességében elmondható, hogy a fejlődő személyiséget nagymértékben befolyásolják a médiában látottak, ezt hivatottak megelőzni a tartalmakon az életkori besorolások, televízió esetén pedig a műsor késő éjszakai, hajnali sugárzása, de világos, hogy ezek „kijátszható szabályok”.

A true crime tartalmak – mondhatni – az „idők kezdete óta” velünk vannak és a szórakoztató tartalmak központi elemei. Népszerűségüknek köszönhetően pedig valószínűleg sokáig velünk maradnak. Érdemes azonban odafigyelni arra, hogy minőségi, etikusan szerkesztett műsorokat válasszunk és egy időre száműzzük az életünkből a tartalmakat, ha azon kapjuk magunkat, hogy a kutyasétáltatás után – ahol akár ilyen témájú podcastet hallgattunk – többször visszamegyünk megnézni, biztosan bezártuk-e a bejárati ajtót.

Források:

1 2 3 4 5 6 7

Tovább

„Hozzák a kötelezőt, de annál igazából semmi többet” – Interjú Bekó Donáttal

2025-04-25
Balázs Bence
Egyetem Tér
Hozzászólás írása

A HÖK munkáját értékelő cikksorozatunkat követően Bekó Donát elfogadta a Jurátus felkérését és interjút adott nekünk. Ezt íróként, valamint az újság nevében is szeretném megköszönni, valamint arra buzdítanám a HÖK további tagjait, hogy ők is éljenek a vendégírás, vagy a személyes interjú lehetőségével, biztosítva ezzel az egyetemi közélet fejlődését.

Jurátus: Miben látod a HÖK szerepét?  Miért van rá szükség?

Bekó Donát: Egyrészt törvényi kötelezettség a HÖK megléte. Másrészt önkormányzatiságra mindenképpen szükség van. Nemrég részt vettem egy TTK-s küldöttgyűlésen, amely egészen másképp néz ki, mint nálunk. Sok az évfolyamképviselő és mindenféle szakiránnyal rendelkeznek, illetve a létszámuk is sokkal nagyobb. Egy ülés akár négy-öt óráig is eltart. Teljesen más a hozzáállása a hallgatóknak is, sokan ugyanis a küldöttgyűlési ülésekre is bejárnak és kérdéseket tesznek fel, problémákat vetnek fel. Náluk megvan az önkormányzatiságnak a hagyománya, ami nálunk lehet, hogy régen ugyan megvolt, de mára sajnos elveszett. Az ÁJK-n a küldöttgyűlések legtöbbször harminc percnél nem hosszabbak, az egy órás már hosszúnak számít. Kevés a vita, inkább egy baráti összejövetelre hasonlít. Én örülök annak, hogy élvezik, de ha sokkal inkább munkaként tekintenének rá, az rengeteget segítene.

Jurátus: Mi az Ellenőrző Bizottság szerepe?

B.D.: Az Ellenőrző bizottság (EB) egy független szerv, amely az elnökségtől is függetlenül tudja ellenőrizni a HÖK-öt. Az EB is a HÖK-ön belül van, de egy kisebb, teljesen független bizottságként működik. Tehát a szerepe az ellenőrző funkció betöltése, mint amilyet például az ÁSZ is végez. Nálunk sok múlik az informális kapcsolatokon. Az ÁJK-n egyébként sokáig nem volt EB.

A Nagymihályi Levente elnöksége alatt például nem működött, nem tartották fontosnak, pedig az alapszabályban szerepel. 

De egyébként ellenőrző funkció betöltésére alkalmas szerv.

Jurátus: A HÖK-ön belül csak elvétve vagy egyáltalán nem jelenik meg kritika. Mit gondolsz az állítás igazságtartalmáról?

B.D.: Önkritika az semmi nincs. Az érvénytelen választás után is ezt érzékeltem, hogy a hallgatói aktivitás hiánya elkeseríti a HÖK tagjait, de az önkritika nem jelenik meg. Ez a Mentor Programra is igaz. Vita a küldöttgyűlési üléseken nem szokott lenni. Nekem viszont nagyon testhezálló az EB, mivel szeretek a kényelmetlenebb kérdésekkel is foglalkozni. Szászfai Dia elnöksége alatt lettem tag, ő azonban idén diplomázik politológia mesterszakon. Tehát nem vállalta az elnöki pozíciót, ezért lettem én az elnök. A fő motivációt nem is az ÁJK, hanem az EHÖK EB bizottság adta. Az EHÖK EB-nek az összes ELTE kar EB bizottságának az elnöke képezi tagját. Amikor létrehozta a HÖK az EB-t az karunkon, akkor felvették velünk a kapcsolatot és mi is jártunk az üléseikre. Az EHÖK EB elnökét, Hegedűs Dávid barátomat kiemelném. Sokszor ő tartja bennem a lelket az EB-vel kapcsolatban.

Jurátus: Akkor az EHÖK működése lehetne egy jó példa az ÁJK-s HÖK számára?

B.D.: Azért ezt nem mondanám. Az EHÖK-nél a bürokrácia nagy probléma, megszámlálhatatlanul sok bizottság van, nagyon sok referenssel. Eltérés az ÁJK-s HÖK-höz, hogy az EHÖK-ben vannak divíziók. Több bizottság tartozik egy divízióba, amely különböző területeket koordinál. Minden divíziónak van egy vezetője, akik szintén kapnak fizetést. Azonban van olyan divízió, amelyet legalább egy éve nem hívtak össze, fizetést azonban mégis kapnak.

Pozitív példának tehát nem nevezném, de jobban hasonlít egy szervezethez. A TTK-t inkább említeném pozítív példaként. Hegedűs Dávid, az EHÖK elnöke, korábban a TTK hallgatója volt, előtte a kari Ellenőrző Bizottságot vezette. Sok tapasztalatot szerzett, és mesélt is nekem róla. Azon a küldöttgyűlésen, amelyen részt vettem az volt a benyomásom, hogy nagyon hosszúra nyúlhatnak az ülések – talán néha túl hosszúra is. mi azonban igazán számít, az az, hogy milyen hozzáállással vesznek részt rajta az emberek. A szervezeti struktúra nagyjából minden karon hasonló: sok szak, sok szakirány, külön képviselők. A legfontosabb különbség viszont az, hogy a hallgatók aktívan részt vesznek, kérdeznek, és felvetnek problémákat. Persze mindig vannak konfliktusok és kisebb-nagyobb botrányok is, de ez egy ilyen közegben elkerülhetetlen.

Jurátus: Hogyan értékeled a munkádat az EB élén?

B.D.: Valójában büszkeséggel tölt el, hogy Diával közösen sikerült egy működő struktúrát kialakítanunk a semmiből. Emellett Hegedűs Dávid is jelentős mértékben hozzájárult a munkánkhoz.

A HÖK mandátumértékelő cikkben említést tesztek arról, hogy a beszámolóink és a jegyzőkönyvek nem érhetők el a honlapon. Ezzel kapcsolatban szeretnék pontosítani: vizsgálati jegyzőkönyv csak abban az esetben készül, ha egy vizsgálat hivatalosan elindul, amelyhez szükséges egy erre vonatkozó felkérés. Az alapszabály értelmében saját kezdeményezésre nem végezhetünk vizsgálatot. Ez egy fontos szempont.

Az üléseinkről azonban minden esetben készül jegyzőkönyv vagy emlékeztető, és természetesen a beszámolókat is megírjuk. Az valóban probléma, hogy ezek jelenleg nem kerültek fel a honlapra. Ennek megoldása kiemelt célunk. A honlap jelenlegi állapota nem megfelelő, ezért az elnökségenek is jeleztük, hogy legalább a küldöttgyűlési jegyzőkönyvek legyenek elérhetőek, ami részben már megvalósult. Örömteli, hogy előrelépés történt, és így, hogy kineveztek egy informatikai referenst, remélhetőleg ez a folyamat tovább gyorsul majd.

A legnagyobb nehézséget a választás lebonyolítása jelentette, és ezzel kapcsolatban több hibát is elkövettünk. Ennek fő oka a tapasztalatlanságunk volt, hiszen az előző EB részéről nem történt tudásátadás. Az előző választást még Nagymihály vezette le, így amikor erre sor került, többeket is megkerestem, hogy információt szerezzek a lebonyolítás pontos módjáról. Ez egy nehéz és bizonytalan helyzet volt, de igyekeztünk a lehető legjobban megoldani. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy fokozatosan egy jól működő EB-t hozzunk létre. Ez azonban egy hosszabb folyamat, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani.

Más karokon például az EB tagjai részt vesznek minden bizottsági ülésen. Ezt én is fontosnak tartom, és szeretném megvalósítani, ugyanakkor ez nem egyszerű feladat. A bizottsági tagok díjazásban részesülnek, de az EB tagjai nem, miközben nekünk is össze kell egyeztetnünk a munkát a tanulmányainkkal. Ez egy olyan terület, amelyen a jövőben szeretnénk előrelépni annak érdekében, hogy minden bizottsági ülésen jelen tudjunk lenni.

Jurátus:  Tekintve, hogy az EB feladata sokszor a HÖK elnökség hibáira, mulasztásaira  való rámutatás, milyen a viszony a két szerv között?

B.D.:  Nórival sikerült egy korrekt, együttműködésen alapuló kapcsolatot kialakítani. Időnként írok neki, és előfordul, hogy nem válaszol, ami természetesen zavaró, ugyanakkor alapvetően segítőkészek és konstruktívak.

Tudatosan törekedtünk arra, hogy amikor új kezdeményezéseket szerettünk volna bevezetni, azt fokozatosan és körültekintően tegyük. Nem szerettük volna azt a benyomást kelteni, hogy mindenbe beavatkozunk és véleményt formálunk anélkül, hogy arra szükség lenne.

Idővel azonban egyre inkább aktívan bekapcsolódtunk a folyamatokba, és határozottabban képviseltük az álláspontunkat. Összességében nem mondanám, hogy rossz a kapcsolatunk, ugyanakkor szoros, közvetlen viszony sem alakult ki.

Jurátus: Az egyik küldöttgyűlésen felszólaltál, idézem: “Ami még nagyon fontos, hogy a rendkívüli választásnak mindenképp eredményesnek kell lennie, mert nyilván az katasztrofális lenne, ha az is érvénytelen lenne”. Mit értesz az alatt, hogy “katasztrofális”?

B.D.: Arra céloztam, hogy nagyon nagyon sok munka volt a választással. Az elnökség felé azt szerettem volna kommunikálni, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a promócióra annak érdekében, hogy elegendő jelölt és megfelelő részvétel legyen a választáson.

Nagyon sok munka van egy választással és ezt részben saját érdekből is javasoltam, mivel nem tartottam volna szerencsésnek, ha egymás után háromszor kellene választást tartani. Úgy gondolom, hogy ez kellemetlen helyzetet teremtett volna.

A döntésem mögött semmilyen személyes preferencia nem állt, nem egy adott jelölt támogatása motivált, hanem kizárólag a választási folyamat megfelelő lebonyolítása.

Jurátus: Kitértél az egyik küldöttgyűlési beszámolóban arra is, hogy nagyon kevesen jelentkeznek, tehát a passzív választójogukkal is nagyon kevesen élnek, évfolyamképviselőként is kevesen indulnak. Ezt a novemberi küldöttgyűlésen Szente Nóra Titanilla HÖK elnök azzal magyarázta, hogy Neptun pop up nem emlékeztette a hallgatókat arra, hogy szavazzanak. Elképzelhetőnek tartod, hogy ez lehet az érdektelenség oka?

B.D.: Egyáltalán nem erről volt szó. A Neptun pop upoknak semmi köze nincs ehhez. Az, hogy Nóri volt az egyetlen jelölt, kényelmesé tette, igazából semmit nem kampányoltak. Például mi sem küldtünk ki Neptun körüzenetet. Emiatt tényleg kevesen értesültek róla. De szerintem nem ez volt az oka.  Hanem az, hogy nem csináltak semmit. Készpénznek vették, hogy megnyerik a választást, mivel csak egyetlen jelölt indul.

Jurátus: A HÖK elnökség mandátumértékelő cikkeinkről írt válaszodban úgy fogalmaztál, hogy azok botránycikkek. Ezt kifejtenéd kérlek?

B.D.: A vizsgaidőszak alatt készültem egy vizsgára, és nagyon elfáradtam, kimerültem és ekkor írtam meg a válaszomat. Az elkészülte után rögtön elküldtem, nem gondolkodtam rajta sokáig. Természetesen sok minden, amit leírtam, véleményes, és szándékosan próbáltam provokatív lenni.

Politológiát tanulok, és sokat foglalkoztunk azzal, hogyan vitáztak egymással a reformkori gondolkodók. Például amikor Széchenyi megírta Hitel című művét, Dessewffy epigrammaciklus formájában válaszolt rá. Ez a fajta eszmecsere nagyon tetszett. Természetesen nem akarom magamat Széchenyihez vagy a reformkor nagyjaihoz hasonlítani, de ennek a hagyománynak a szellemisége is motivált az írás során. Egyfajta szimbolikus gesztusként is tekintettem rá, hiszen a kulturált vita az egyik legjobb módja a véleménykülönbségek rendezésének.

Ami pedig a Jurátus cikkeket illeti, nem attól lesz egy cikk botrányos, hogy kritikus hangot üt meg. A cikkekben azt tapasztaltam, hogy a korábbi cikkek gyakran nagyon komoly és hivatalos hangnemben szóltak a hallgatói önkormányzatról – mintha egy politikai pártról vagy egy komoly intézményről lenne szó. Ezzel önmagában nincs problémám, de úgy érzem, ez néha túlzásba esett, figyelembe véve azt, hogy valójában mennyire érdekli ez a hallgatókat. Erre próbáltam utalni a cikkemmel.

Jurátus: Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a cikkekben túlságosan komolyan vették a HÖK-öt?

B.D.: Szerintem túlbecsültétek azt, hogy ennek mekkora a jelentősége.

Jurátus:  A válaszodban azt is írtad, hogy “A Balázs-Oszlánszki szerzőpáros cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek, destruktívak, rosszindulat, rosszhiszemű, rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük. Annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van, és helyes megállapításokat tesznek”. Miben látod a rosszindulatot és a rosszhiszeműséget?

B.D.: Kevés szó esik arról, hogy a szervezet hogyan működik, milyen belső mechanizmusok szabályozzák a döntéshozatali folyamatokat. Természetesen helyes megállapítás az, hogy milyen események valósultak meg, milyen ügyek kerültek napirendre, és melyek maradtak el.

Én is csupán a saját álláspontomat fogalmazom meg, és természetesen nem célom előírni, hogy egy újságírónak hogyan kell írnia. Ugyanakkor problémásnak tartom azt, ha egy cikk önmagában, kontextus nélkül kíván képet alkotni egy adott helyzetről vagy szervezetről.

Nem akarom relativizálni azt, hogy nem tartottak be választási ígéreteket. De ez keveset mond el a HÖK-ről és ezek alapján nagyon könnyű, nagyon kényelmes rossz színben feltüntetni ezt a szervezetet.

Jurátus: Hol lehet a destruktivitást tetten érni?

B.D.: Például abban, hogy ez nem feltétlen tereli a helyes irányba az elnökséget. Azt tapasztaltam, hogy nem önkritikát váltott ki, és nem ösztönözte őket arra, hogy esetleg bizonyos dolgokat másképp közelítsenek meg. Ehelyett inkább az volt a hozzáállás, hogy „a Jurátus már megint írt valamit”.

Jurátus: Véleményed szerint mi lenne a jó eszköz az elnökség befolyásolására?

B.D.: Ebből a szempontból a cikkem hiányossága, hogy magam sem tudtam alternatívát kínálni. Valójában nem is igazán tudnék, mivel elsősorban egy provokatív, gondolatébresztő írásnak szántam. Célom az volt, hogy párbeszédet indítsak, és ösztönözzek másokat is arra, hogy kifejtsék a véleményüket. Például egy nagyon jó barátom, Hoffmann Dávid – aki politikus alelnök, évfolyamtársam és együtt kezdtük az egyetemet – szintén szívesen írna hasonló témában, akár vendégíróként.

Az elképzelésem az volt, hogy egy kétoldalú kommunikáció induljon el, amely nemcsak a vitakultúrát erősítené, hanem a Hallgatói önkormányzat számára is hasznos lehetne abból a szempontból, hogy hatékonyabban tudjon a hallgatók felé kommunikálni. Talán a hallgatók számára is érdekesebb lenne, ha nem csupán igényesen megírt, strukturált esszéket olvashatnának, hanem egy élő, dinamikus diskurzus bontakozhatna ki.

Lehetséges, hogy ez csupán egy idealisztikus elképzelés, és talán túl sok reformkori irodalmat olvastam, de meggyőződésem, hogy egy ilyen vitaformátum méltó lenne az ÁJK szellemiségéhez, és előremutató kezdeményezés lehetne.

Jurátus:  Említetted a Jurátussal szemben támasztott általános érdektelenségét is. Beszélnél kicsit erről is, kérlek?

B.D.: Például figyelemmel kísértem a Jurátus megjelenéseit, és azt tapasztaltam, hogy viszonylag kevés cikk jelenik meg – általában havonta egy írás megjelenése tekinthető átlagosnak. Teljesen jogos felvetés volt, hogy a szerkesztőség nem részesült pénzügyi támogatásban a jövőre nézve, valamint a kapcsolódó személyek sem.

Nem tudom, mi a sikeres újságírás kulcsa – vagyis hogyan lehet elérni, hogy egy tartalom ne legyen bulvár, mégis széles körben olvasott legyen. Természetesen nem is az én feladatom ezt meghatározni, de érdekes párhuzamként említhető, hogy például a TTK-n a kari újság főszerkesztője ösztöndíjban részesül, és ha jól tudom, őt az elnökség nevezi ki. Ez egyfajta kontrollt is jelent, hiszen bizonyos témákat nem írnak meg, vagy nem jelennek meg kritikus hangvételű cikkek.

Szerintem helyénvaló lenne, ha a Jurátus főszerkesztője is kapna ösztöndíjat, de oly módon, hogy az ne függjön közvetlenül a HÖK döntésétől. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy több motiváció legyen a cikkírásra, és ezáltal több publikáció is szülessen.

Természetesen én is csak feltételezésekre hagyatkozhatok abban a kérdésben, hogy mi az, ami igazán érdekli a hallgatókat. Nem vagyok biztos abban, hogy egy-egy változatos témájú cikk nagy olvasottságot érne el. Saját magamból és az ismeretségi körömből kiindulva azt látom, hogy sokan egyáltalán nem követik ezeket a tartalmakat.

Jurátus: Mennyiben volt másabb idén a kampányidőszak, mint az ezt megelőző, amelyen kialakult egyfajta politikai verseny?

B.D.: Amikor az elnökjelölti vita zajlott, viszonylag sokan vettek részt rajta, és több érdekes momentum is volt. Nem tudom, hogy jelen voltál-e, de például Nóriék egy ponton muffinokkal a kezükben vonultak ki a padhoz, ami egy sajátos pillanat volt. A támogatóik egy alkalommal egységesen földszínű ruhát viseltek, ami szintén egy figyelemfelkeltő gesztus volt.

Ez is jól mutatja, hogy a bulvárosabb elemek valamilyen szinten mindenkit vonzanak. Mi is elmentünk a vitára, és többektől hallottam, hogy figyelemmel kísérték az eseményt, sőt, az installációkat is megnézték. Ennek ellenére sokak számára talán még mindig nehezen érthető és befogadható volt az egész.

Az viszont egyértelmű, hogy a verseny mindig növeli az érdeklődést. Remélem, hogy a következő elnökválasztáson – ha akkor még az EB tagja leszek – valódi verseny alakul ki, amely nemcsak izgalmat, hanem megoldandó kihívásokat is tartogat majd.

Jurátus: Hogyan értékelnéd a HÖK munkáját, mint az EB elnöke, valamint ÁJK-s hallgató?

B.D.: Hozzák a kötelezőt, de annál igazából semmi többet. ÁJK-s hallgatóként nyilván engem is leginkább a hallgatói közösségi élet és a bulik érintenek. Mivel politológus vagyok, nálunk ezek teljesen másképp működnek. Az évfolyamok létszáma viszonylag kicsi – az egész szak összesen 300-400 főt számlál –, így szinte mindenki ismer mindenkit, és ennek köszönhetően a hallgatók maguk is számos eseményt szerveznek.

Külön szeretném kiemelni Hoffmann Dávid munkáját, akit a Nóritól  függetlenül választottunk, kiváló munkát végzett. Nagyszerű közösséget épített, és sikeresen integrálta a gólyákat a közösségbe.

A küldöttgyűlési képviselői választások során összesen tízen jelentkeztek. A politológusok számára fenntartott öt hely azonnal betelt, míg a joghallgatók közül szintén öten jelentkeztek. A jogászhallgatók esetében azonban egyetlen évfolyamon sem alakult ki valódi verseny, sőt, voltak olyan évfolyamok – például az első és a negyedik év –, ahol egyáltalán nem is volt jelentkező. Ezzel szemben a politológusok körében verseny alakult ki, másodéven és mesterszakon is, ráadásul másodéven még vita is zajlott a jelöltek között.

Azt is le kell szögezni, hogy a szociális ügyekkel foglalkozó alelnök, Magyar Jázmin is nagyon jó munkát végez.

Jurátus: Hogyan értékelnéd Szente Nóra Titanilla HÖK elnök munkáját?

B.D.: Szerintem nem lehet azt állítani, hogy ő rosszul végezné a munkáját vagy hogy alkalmatlan lenne a pozíciójára. Ugyanakkor abban a tekintetben, amelyet korábban is említettem, kudarcot vallott: nem sikerült a HÖK-öt úgy bemutatnia a hallgatóknak, mint egy valóban őket képviselő és közösséget építő szervezetet.

A politológus hallgatók esetében viszont ez sikerült – Hoffmann Dávid munkája éppen ennek az ellenkezőjét mutatja, így ő egy pozitív ellenpéldának tekinthető.

Jurátus: Ez lenne a legnagyobb kritikád a HÖK működésével kapcsolatban?

B.D.: Igen, emellett pedig a beképzeltség, különösen a sikertelen választás után. Őszintén szólva értetlenül álltam az előtt, hogy hogyan lehetett ezt a helyzetet így kezelni.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint Nóri jól végzi a munkáját – a kötelező feladatokat teljesíti, de annál többet nem tesz hozzá.

Jurátus:  Az egyetemi közélet szempontjából mi a véleményed arról, hogy a HÖK elnök egyáltalán nem reagált a kritikákra sem a Jurátusban, sem pedig egy másik platformon?

B.D.: Szerintem ő ezt nem tekinti a feladatának, és valószínűleg nem is ért vele egyet, mivel nem tartja a Jurátust komoly tényezőnek – amit egyébként bizonyos szempontból meg is értek.

Ugyanakkor sajnálom is, mert szerintem ez egy jó lehetőség lett volna arra, hogy növelje a HÖK iránti érdeklődést, és legalább valamilyen szikrát csiholjon belőle.

A küldöttgyűlésen pedig azt fogom javasolni, hogy fogadják el az interjút, és vegyenek részt rajta – ez egy jó kezdeményezés lenne.

Jurátus: Megítélésed szerint egy interjú vállalása lehetőség vagy kötelezettség inkább, függetlenül a Jurátus “véleményességétől”?

B.D.: Inkább egyfajta kötelezettségként kellene tekinteni rá, ezzel mindenki jól járna. De igen, igazad van. Különösen az ÁJK esetében, ahonnan a politikai elit jelentős része kikerül. Attól, hogy a HÖK egy viszonylag kis szervezet, még nem kellene a nagypolitika hozzáállását modelleznie.

Jurátus: Milyen céljaid vannak az EB-vel a jövőben?

B.D.: Rövid távú célom a fizetéseket érinti. Megkértem Nórit, hogy emeljék a fizetésünket. Ennek érdekében körbekérdeztem az összes többi karon, hogy ott mekkora juttatást kapnak. A különbségek néhol egészen megdöbbentőek: például a PPK-n az EB elnöke 93 ezer forintot kap. Jelenleg én 20 ezer forintot kapok. Ha ezt most megemelnék 40 ezerrel, még akkor is ez lenne a legalacsonyabb összeg. A hosszú távú célom pedig az, hogy egy stabilan működő, fenntartható EB-t hagyjak magam után, amely nem függ egy-egy elnök személyes döntésétől. Ne fordulhasson elő, hogy egy új vezető egyszerűen megszünteti a bizottságot. Ezen főként Diával dolgoztunk sokat. Például a HÖK választás tanulságai nyomán módosítottuk az ügyrendet, és belefoglaltuk olyan elemeket, amelyek a következő bizottságok számára is egyértelműbbé és gördülékenyebbé teszik a folyamatokat. Nekünk ezt senki nem magyarázta el, nekünk kellett kidolgozni az eljárásokat. Szeretném, ha kialakítanánk egy stabil szakmai tudásbázist (know-how-t), amely hosszú távon segíti az EB munkáját. Egy olyan intézményesített rendszert, amelynek van presztízse és elismertsége. Jelenleg ez sajnos hiányzik, az előző bizottságokat sem becsülték meg megfelelően. Más karokon ez a pozíció egy tekintélyes és fontos szerepkör, míg nálunk ez még nem alakult ki. Ezt nem panaszkodásként mondom, tisztában voltam vele, hogy új kezdeményezésként eleinte másként fognak ránk tekinteni. Kezdetben újoncokként, zöldfülűként kezeltek minket, de ez mostanra kezd megváltozni. A célom az, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg, hanem hosszú távon is fennmaradjon.

Jurátus: Van esetleg olyan téma amire nem tértünk ki, de fontosnak tartod?

B.D.: Júliusban Szombathelyen részt vettem az EHÖK vezetőképzőjén, amelyet az EHÖK minden évben megszervez saját magának. Az ELTE szombathelyi kampuszán zajló esemény célja, hogy napközben különböző szekciók keretében szervezetfejlesztéssel és csapatépítéssel kapcsolatos ismereteket adjunk át, és fejlődjünk mint vezetők. A programra többek között az ÁJK-ról is mentek, például Hoffman Dávid, Szabados Gabriella, Szente Nóra Titanilla, és talán még Retkes Natália is. Én is meghívást kaptam, mint az EHÖK EB tagja.

Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy a saját élményem nem volt túl pozitív. Debrecenből indultunk, Hoffman Dávid barátommal, a Campus Fesztivál után reggel 7-kor vonattal Szombathelyre, kialvatlanul, megtéve így egy nyolc órás utat. Az EHÖK vezetőképzője számunkra kevés költséggel járt, az ELTE számára azonban valószínűleg sokba került. A program alatt gyakorlatilag semmilyen hasznos tudást nem szereztünk, és az esemény sokkal inkább az ivásról és a vállalhatatlan viselkedésről szólt.

Mint az Ellenőrző Bizottság tagjai, mi magunk is hozzájárultunk a nem túl professzionális viselkedéshez, amiért végül semmilyen következménye nem lett. Az EHÖK, mint szervezet, szerintem nem megfelelően kezeli a pénzügyi forrásait, és sok esetben hatalmas összegeket elsikkasztva csak égeti a pénzt. Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy egy ilyen vezetőképző nem hozott számunkra semmilyen érdemi eredményt, és az egész esemény, figyelembe véve a költségeket és a hozzáállást, haszontalan volt.

Köszönjük az interjút Bekó Donátnak!

Tovább

Válasz Bekó Donátnak – Néhány gondolat a gondolatokról

2025-02-13
Balázs Bence
Egyetem Tér
Hozzászólás írása

Mielőtt Bekó Donát válaszára részletesen reagálnék, fontos kitérni annak jelentőségére. Én, és Oszlánszki Márkó alapvetően a média ellenőrző szerepét betöltve, nemcsak a HÖK egyéves munkáját szerettük volna értékelni, hanem távlati célunk az egyetemi közélet fellendítésének és a kritika létjogosultságának megalapozása is. Az egészséges egyetemi közélethez elengedhetetlenül szükséges, hogy az érintett felek érdemben reagáljanak a kritikákra. Ez a HÖK oldaláról teljesen elmaradt, azonban Bekó Donátnak válaszáért köszönettel tartozunk, hiszen egyedül ő vette a fáradságot, hogy véleményének ne csupán a HÖK-ös programokon, megértő fülek és támogató bólogatások közt adjon hangot. Az újság nevében mondhatom, hogy reméljük, cikkeinkre adott válasza precedenst teremt.

Habár a válasz sokat tett az egyetemi közbeszéd fejlődéséért, a tartalomról ez sajnos alig
mondható el.

Bekó Donát válaszában alapvetően két állítást tesz és jár körül: megállapítja, hogy a HÖK és a Jurátus érdektelen, illetve  érveket szinte teljes mértékben nélkülöző, cikkekre válaszul adott kritikát fogalmaz meg.

„Nem a Jurátus hibája ez, a HÖK-höz méltóan érdektelen maga az újság is, remekül kiegészíti egymást ez a két szervezet.”

Nem kívánok azzal a kijelentéssel vitába szállni, hogy a HÖK érdektelen és a hallgatók nagy részét nem mozgatja meg a Hallgatói Önkormányzat tevékenysége. Ezzel teljes mértékben egyetértek, de rendkívül örvendetes, hogy ezt a problémát a HÖK-ön belül is észlelték és nyilvánosan is felvállalták.
Abban a pontban is egyetértünk, hogy a Jurátus nem tölti be azt az ellenőrző funkciót, amelyet az egyetem újságjaként szükséges lenne. Jómagam és Oszlánszki Márkó írói tevékenységünk alatt a Jurátus már említett szerepe mellett tettük le voksunkat, és habár  nem illendő a reklám, cikkeink javát is ebben a szellemben írtuk, illetve tervezzük írni. Az ellenőrző szerep betöltésének hiányáról szóló vád kétségtelenül megállja a helyét, azonban most rossz személyeket sikerült a vádlottak padjára ültetni.

Szót kell ejteni azonban a Jurátus és a HÖK összehasonlításáról, amely messzemenőkig sportszerűtlen. Bekó Donát ugyanis elsiklik azon apró részlet felett, hogy a HÖK elnöke, valamint az alelnökök munkájukért fizetést kapnak, illetve a szervezet működése során anyagi forrásokkal gazdálkodhat, szemben a Jurátus szerzőivel, szerkesztőivel, akik rendszeres javadalmazás nélkül, ingyen dolgoznak. Vessünk egy apró pillantást arra, hogy az elnök és alelnökök javadalmazása, hogyan néz is ki. Az alábbi adatok alapját az elnökségi beszámolók adják, a 2023. december és 2024. november közötti időszakot lefedve (nem tudtam egy kerek évvel számolni, hiszen a 2024. decemberi beszámoló még nem nyilvános):

Szente Nóra Titanilla elnök ösztöndíja: 935 ezer forint

Alelnöki ösztöndíjak: 4 millió 400 ezer forint (11 hónapra számítva, kiigazításokkal személyi változások miatt)

Összesen: 5 millió 335 ezer forint

Fontos megjegyezni, hogy az alelnökök száma csökkent az elmúlt egy évben, valamint nem számoltam bele többek között az Ellenőrző bizottság elnöke, a külügyi referens vagy éppen az informatikai referens javadalmazását sem, így az említett összeg csupán az elnöknek, illetve a tisztségüket betöltő alelnököknek kiutalt ösztöndíjjal egyenlő.

Eképp az érdektelenség a két szervezet között más megvilágításba kerül, hiszen míg a Jurátus nem az egyetem pénzén fejti ki „érdektelen” működését, addig a HÖK érdektelenségét a szó szoros értelemben a hallgatók fizetik meg.

Vagy Bekó Donát szerint ugyanolyan joggal kérhetők számon a fizetetlen érdekképviselők, mint azok a miniszterek, akik a közpénzeket kezelik és fizetést kapnak?

Én szorgalmazom az összehasonlítást, amennyiben megteremtjük ugyanazokat a feltételeket. Következésképp vagy tegyük a Jurátus számára is hozzáférhetővé az anyagi forrásokat és javadalmazzuk a főbb tisztségviselőit, vagy mondjon le a HÖK a tisztségviselők javadalmazásáról, valamint a források kezelésének a jogáról. Ily módon szívesen lemérhetjük a szóban forgó szervezetek egymáshoz viszonyított érdektelenségét.

„Balázs–Oszlánszki szerzőpáros cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek és destruktívak; rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük, annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van és helyes megállapításokat tesznek.”

Bekó Donát válaszában a cikkeket érintő véleményének is hangot adott, amely hangzatos kijelentésekben gazdag, azonban az érveket nagyvonalúan mellőzi. Az Ellenőrző Bizottság elnöke kritikaként fogalmazza meg, hogy az írók nem kérdezték a HÖK tagjait. Eltekintenék attól, hogy a különböző sajtóműfajok típusainak bemutatásával terheljem az olvasókat, azonban annyit le kell szögeznem, a szembetűnő evidencia ellenére, hogy jómagam és Oszlánszki Márkó nem interjúkat készítettünk. Interjú készítésekor szarvashiba lett volna a kérdések elmaradása, a politikai kampányban elhangzott ígéretek értékelésekor azonban a kérdések irrelevánsak. Az írói szándék ugyanis az volt, hogy felfedjük azt, hogy a kampány során tett ígéretek teljesülése mennyire látható, hozzáférhető és ellenőrizhető, anélkül, hogy a HÖK tagjai ezt kommentálnák, értékelnék vagy kontextusba helyeznék. Mi nem a HÖK tisztségviselőinek saját munkájukat dicsérő szavaira voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy ellenőrizhetően mi valósult meg ezekből. Ezt az ellenőrzést elősegítve küldtük el az elnökségnek a cikkünk alapjául szolgáló Excel-táblázatot, amelyben az ígéretek megvalósulását értékelhették volna. Válaszként azt kaptuk, hogy egy Excel nem képes a munkájukat hitelesen visszaadni és csatolták az évértékelő dokumentumot, amelyet korábban elemeztünk is a cikksorozatban.

A kérdések hiányának felvetése azért sem logikus, mivel a cikkek írásakor többek között a jegyzőkönyvekből, illetve a HÖK kommunikációs platformjain hozzáférhető információkból dolgoztunk. Ha úgy tetszik, mi a hallgatók bőrébe bújva, a számukra rendelkezésükre álló lehetőségeket kihasználva próbáltuk igazolni vagy cáfolni a kampányígéreteket. Vagy talán Bekó Donát szerint a jegyzőkönyvek, HÖK közösségi oldalai, illetve a weboldal nem hiteles forrás?

Bekó Donát felveti, hogy nem jelentünk meg egy ülésen sem év közben. Ez igaz, azonban hibás érv, hiszen nem az általunk leírtakat vitatja, hanem az írók személyét kritizálja. Kíváncsivá tett az Ellenőrző Bizottság elnökének a kijelentése, hiszen Török Gábor, Tölgyessy Péter vagy akár Hont András gyakorta elemzik Magyarország politikai helyzetét, anélkül hogy az Országgyűlésben felszólaló politikusokat kérdésekkel bombáznák. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a „nem elég számonkérni, hanem kérdezni is kell, nem elég szemlélni, hanem elemezni is kell” szabálya szerint az említett személyek elemzéseit annál az egyszerű oknál fogva dobhatjuk a tűzre, hogy nem jelentek meg egyetlen parlamenti ülésen sem a politikusokat felkérdezni? Ilyen alapon elég nehéz helyzetben vannak azon hallgatótársaink, akik a Rákóczi-szabadágharc jogtörténeti vonatkozásairól vagy éppen a Csemegi-kódex kodifikációjáról kívánnak évfolyamdolgozatot vagy szakdolgozatot írni.

Mint már említettem, mi az egyetemi közélet fellendítésében vagyunk érdekeltek, ezért tartom Bekó Donát válaszát is fontosnak, annak ellenére, hogy nagyon kevés dologban értek vele egyet. Habár a kérdések hiánya, a politikai ígéretek értékelése során érthetetlen elvárás, a párbeszéd kialakulásának szeretnénk teret adni.

A Jurátus ezért a frissen megválasztott elnököt meghívja egy interjúra, ahol reagálhat a kritikákra, értékelheti az elnökség és saját munkáját, kitérhet a HÖK és az egyetemi vezetés viszonyára, illetve beavathatja az olvasókat a jövőbeli terveibe. A meghívás nemcsak az elnöknek, hanem az elnökség tagjainak is szól.

Bekó Donát válaszában a cikksorozatot is igen élesen kritizálja, azonban a kijelentéseit alátámasztandó érveket és példákat nagylelkűen az olvasó fantáziájára bízza. Az Ellenőrző Bizottság elnöke megjegyzi, hogy a cikksorozat „cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek és destruktívak; rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük, annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van és helyes megállapításokat tesznek”. Pironkodva tudok csak vitába szállni a kijelentésekkel, hiszen Bekó Donát első ránézésre is egymást kizáró megállapításokat tesz. Nem igazán érthető, hogy az Ellenőrző Bizottság elnöke szerint a helyes megállapítások lennének destruktívak? Vagy esetleg rosszhiszeműen és rosszindulattal írtuk meg azt, amely Bekó Donát szerint is igaz?

Az Ellenőrző Bizottság elnöke hozhatott volna példákat arra, hogy a rosszhiszeműséget vagy éppen a rosszindulatot hol érte tetten, vagy azt a szembetűnő ellentétet is méltóztathatott volna feloldani, hogy mi alapján tekinti a cikkeket destruktívnak, ha véleménye szerint „nem igazán képezték a közérdeklődés tárgyát”? Hogyan lehet ilyen magabiztosággal felvetni a cikkek romboló és pusztító hatását, ha alig érdekelt bárkit is? Vagy Bekó Donát szerint egy ördögpatron földhöz vágása egy szinte teljesen kihalt utcán nevezhető pusztítónak és rombolónak?

Habár nehezen cáfolhatóak Bekó Donát állításai, mivel példákkal nem támasztja alá, mégis megpróbálnék ellenérveket felvetni, noha ez szélmalomharcnak tűnhet. A rosszindulat és a rosszhiszeműség vádjára reagálva csupán álljon itt egy felsorolás:; Szente Nóra Titanilla cikkénél egy, Kiss Noéminál kettő, Magyar Jázminnál egy, Csapó Zéténynél három, Ludchen Leventénél szintén egy (összesen nyolc) olyan ígéretet számoltunk el teljesítettnek, amelyeknél az információ hiánya vagy az ígéret szubjektív jellege miatt a teljesítés mellett döntöttünk.

Az első cikkemmel szemben megfogalmazott kritikára reagálva pedig megjegyezném, hogy az „valóban tippszerű és találgatásokra épül”. Nem szeretnék újfent sajtóműfajokra kitérni, azonban meg kell jegyeznem, hogy a cikksorozatot megnyitó cikk véleménycikk. Eképpen a szubjektív véleményemet fejtettem ki, amely a leírtakkal magyarázza azt, hogy miért problémás, ha csak egy jelölt indul. Bekó Donát cikkében kijelenti, hogy nem látom át a HÖK belső működését, azonban nem mutat rá, hogy hol tévedek. Nem sorolja fel azokat a megállapításokat, amelyekben tévedtem, nem világít rá a tudatlanságomat leleplező megszólalásokra és nem avat be a HÖK működésébe, egyszerűen csak kinyilatkoztat.

Ami pedig az Ellenőrző Bizottság munkáját érinti, arra cikkeinkben két okból nem tértünk ki. Egyrészt azért, mert az említett szervezet tagjait a hallgatók nem választhatják közvetlenül és az ugyancsak nem közvetlen módon választott alelnökökkel szemben nem voltak a politikai frontvonalban, így kampányidőszakban kevésbé releváns kérdés, hogy hogyan teljesíti az Ellenőrző Bizottság a ráruházott feladatokat. Másrészt pedig nem tartottuk elég érdekesnek, csakúgy, ahogy Bekó Donát, a bizottság elnökeként sem tartotta elég érdekfeszítőnek a témát, hiszen amikor pennát ragadva a cikkeket véleményezte, valamint a Jurátust és a HÖK-öt is érdektelennek nevezte, nem tért ki azokra az eseményekre, amelyeket én a „tudatlanságom” okán nem észlelhettem. Pár sort azonban megért volna ezekre pazarolni, hiszen így a hallgatók és magam is betekintést nyerhettünk volna a HÖK belső működésébe. Már csak annál az egyszerű oknál fogva is fontos lett volna ezekre kitérni, hogy 2024-ben egyetlen egy Ellenőrző Bizottsági jegyzőkönyv vagy beszámoló sem található meg a HÖK honlapján.

A jegyzőkönyveket a küldöttgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint elfogadták, azonban a nyilvánosságra hozataluk elmaradt. A cikkeink szorgos olvasása mellett az Alapszabállyal való mielőbbi ismerkedésre buzdítanám az Ellenőrző Bizottság elnökét, hiszen annak 70. § (2) bekezdése világosan kimondja, hogy „az Ellenőrző Bizottság a vizsgálati jegyzőkönyv megállapításait – a személyiségi jogok és a szolgálati, üzleti titkok sérelme nélkül, a honlapon és egyéb módon – köteles az nyilvánosságra hozni”.

Ha már a kérdések elmaradását nehezményezte az Ellenőrző Bizottság elnöke, úgy az alábbi kérdésekkel fordulnék hozzá:

Mi az oka annak, hogy a jegyzőkönyvek, amelyeket kérésünkre a HÖK elnök részünkre megküldött, az elfogadásuk után nem lettek nyilvánosságra hozva?

Ki tehető felelőssé azért, hogy ezek a dokumentumok nem nyilvánosak? Az Ellenőrző Bizottság, a HÖK elnöksége, vagy éppen az informatikai referens?

Várható-e, hogy a következő ciklusban a tavalyi jegyzőkönyvek pótlásra kerülnek, illetve hogy az Alapszabálynak megfelelően a jövőbeli jegyzőkönyvek nyilvánosak lesznek?

Az Ellenőrző Bizottság elnökének válaszát előre is köszönöm.

Jogos kritika

Bekó Donát válaszában megfogalmaz olyan kritikát is, amely nemcsak komolyan vehető hanem jogos is. Felveti ugyanis, hogy a választás eredményéről még nem tájékoztattuk a hallgatókat. El kell ismernünk, hogy a választási eredményeket kihirdető cikkünk elkésett, ahogy a cikksorozat is megcsúszott. A kampányígéretek értékelésének a választói döntés meghozatala előtt van a legnagyobb jelentősége, hiszen ezek alapján vagy ellenére tud megalapozott döntést hozni. A cikksorozat megcsúszása tehát jogos felvetés. A választást kihirdető cikkünket pedig hamarosan közzétesszük.

A válaszom végére érve még egyszer szeretném hangsúlyozni az ehhez hasonló véleményütköztetések jelentőségét, hiszen ebből nem csupán a diákszervezetek profitálhatnak, hanem a hallgatók is. Ahogyan azt a cikkem elején már megtettem, köszönöm Bekó Donátnak, hogy a HÖK elnök és az elnökség tagjaival ellentétben, válaszával megtisztelt bennünket. Bíztatnám a HÖK jelenlegi és jövőbeli tagjait, hogy éljenek a Jurátusban rejlő lehetőségekkel és használják az Ellenőrző Bizottság elnökéhez hasonlóan a vendégírás funkciót, vagy adjanak interjút az íróinknak. Végezetül pedig meghívjuk Bekó Donátot is egy interjúra, amelyben hangot adhat mind a HÖK-kel kapcsolatos véleményének, mind a Jurátussal kapcsolatos megállapításainak, mind pedig az Ellenőrző Bizottságban, elnökként megélt tapasztalatainak, jövőbeli terveinek.

Tovább

„Szerintem sokan nem veszik elég komolyan a HÖK-öt..” – A HÖK elnökség vállalásainak teljesülése 2. rész

2024-12-08
Oszlánszki Márkó
Egyetem Tér
Hozzászólás írása

Cikksorozatunk jelen részében az ELTE ÁJK HÖK 2023. évi választásán mandátumot elnyerő elnök, Szente Nóra Titanilla és csapata – vagy legalábbis a napjainkra megmaradt tagjai – által tett vállalások teljesülését, azoknak mértéket, valamint minőségét vizsgáljuk.

A cikk közcímei az elnök, valamint az alelnökök által visszakereshetően megtett vállalásokat tartalmazzák, amelyeket a 2023. évi választáson még jelöltként fogalmaztak meg. A 22 oldalas pályázat sajnálatos módon nem elérhető a HÖK honlapján a pályázati anyagok egyik almenüpontja alatt sem. Az alelnökökhöz rendelten a vállalásaikat taxatív módon felsoroló összeállítás a sikertelen vállalásokat vörös színnel, a sikereseket zöld színnel jelöli.

Szabados Gabriella – Gazdasági alelnök

Átláthatóság és követhetőség megvalósult

A vállalás, bár egyszerűen megválaszolhatónak tűnhet, korántsem az és részleteiben cikksorozatunk utolsó részében foglalkozunk a kérdéssel. Egyelőre csak a gazdálkodási kérdéseket igyekszünk feltérképezni.

Az éves költségvetés elfogadását és feltöltését egy megmagyarázhatatlannak tűnő elgondolás vezérli, amely szerint azt nem a költségvetési törvényhez hasonlóan az év első pár hónapjában fogadja el a küldöttgyűlés, hanem az év végén. Bár a köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, ha az az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el és főszabály szerint az önkormányzatoknak is illene február 15-ig elfogadnia a költségvetési rendeletet, a HÖK ráér mindezzel. Így az elmúlt pár évben sikerült a költségvetés tervezetet a következő időpontokban elfogadni:

2024: október 21.

2023: október 17.

2022: november 2.

2021: szeptember 22.

2020: február 3.

A tendencia egyértelmű, a költségvetés elfogadása egyre később sikerül. Néhány év múlva nem is kell majd talán külön elkészíteni, egyszerűen csak kikerül a zárszámadással együtt.

A gazdasági beszámolók közül számos dokumentum hiányzott egészen novemberig, pedig a HÖK Ellenőrző Bizottsága már február 24-én felhívta a küldöttgyűlés figyelmét a HÖK honlap hiányosságainak egy kisebb részére: „A HÖK honlapról hiányzó dokumentumok pótlására kérjük az illetékes alelnököket és bizottságokat. A szóban forgó hiányosság a gazdasági beszámolók körét érinti, melyek közül az utolsó fellelhető dokumentum a 2022-es költségvetés”.

Az imént felvezetett február 26. napján megtartott rendes küldöttgyűlésen pedig elhangzott egy olyan kérdés Kertész Mártontól, amely rámutat arra, hogy még a HÖK belső szervezete számára sem átlátható a gazdálkodás, azonban üdítő látni a változás iránti vágyat, még ha nem is az elnökség részéről.

„Kertész Márton: Annyi, hogy előttem van a zárszámadás és hogy ennél egy részletesebbet majd kapunk esetleg valamikor? Itt van, hogy HÖK x Mentor tábor és 1,3 millió Ft és ebből így sok minden nem derül ki.

Szabados Gabriella: Hát én az előző évek mintáját követtem és az nem volt ennél részletesebb.”

Mindenesetre a gazdasági bizottság költségcsökkentő képessége legendásnak mondható: a 2023-ban 1.313.268 forintból megvalósuló HÖK x Mentor tábor 2024-ben már csak 254.091 forintba, a 2023-ban még 484.436 Ft összköltségű Tavaszi ÁJK mentorbevonó 2024-ben már csak 22.602 forintba került. Bár a KSH nem számolt be a forint deflációjáról, a 80%-os, illetve a 96%-os költségcsökkentés ugyanazon esemény megszervezésére még a magyar nemzetgazdasági miniszter érdeklődését is felkeltené.

Mindenképp ki kell emelni mint sikert, hogy a 2024. évi Q1-es gazdasági beszámolót elkészítették és feltöltötték. A negyedéves beszámolók készítése utoljára 2020-ban volt „hagyomány” a HÖK gazdasági bizottságában, így pozitívan értékelhető, hogy a gyakorlat megismétlődött, bár sajnálatos, hogy csak egy negyedév erejéig.

Együttműködés a Szociális és Tanulmányi Alelnökökkel a Kari Ösztöndíj Bizottság keretein belül

A vállalás sikeresen teljesült. Az alelnök beszámolója alapján: „a Tanulmányi Alelnök és én magam is jelen vagyunk havi rendszerességgel – a Szociális Alelnökkel együtt – a Kari Ösztöndíj Bizottság ülésein.”

Költségvetési terv elkészítésre került időröl-időre, figyelembe véve, hogy melyik időszakban milyen kari események várhatók

A vállalás nem teljesült: „miután tehát az ösztöndíj kérdésekkel kapcsolatban nem rendelkezem elegendő tudással és ismeretekkel ahhoz, hogy hatékonyan tudjam segíteni a Szociális Bizottság munkáját, az ösztöndíjakra vonatkozó egyfajta „költségvetési terv” időről-időre történő elkészítésének ötletét háttérbe helyeztem”.

Táblázat elkészítve és közzétéve a kiutalt ösztöndíjak mértékéről

Bár nem teljesen világos, hogy az Gazdasági alelnök miért vállalta magára a Szociális alelnök feladatát, a vállalást sikertelennek könyveljük el, tekintettel arra, hogy 2023. decembere és 2024. decembere között mindössze egyetlen hónapról (novemberről) szóló táblázatot tett közzé a HÖK közösségi média felületein, illetve az elkészült összesítő táblázat sem található meg sehol. Szerény képességeinkhez mérten mi is hozzá kívánunk járulni a transzparencia erősítéséhez, ezért Magyar Jázmin Beatrix Szociális alelnök beszámolói alapján megalkottuk a kifizetések mértékét tartalmazó táblázatot, megközelítőleg húsz perc alatt.

A beszámolókból ugyan hiányzik, hogy januárban, valamint februárban mekkora volt a kiutalt tisztségviselői ösztöndíjak összege, az elnökség tagjai ebben az időszakban is – a már említett ösztöndíj útján – javadalmazásban részesültek (ennek tényét és mértékét konzisztensen jelölték). Kisebb kavarodásra adott okot, hogy a HÖK honlapján mind a májusi mind pedig a márciusi elnökségi beszámolókhoz is a májusi beszámoló került feltöltésre, de a cikk írásának hírét követő novemberi „sommás eljárásban lefolytatott hiánypótlás” mellett egy hiba még bele is fér.

HÖK iroda leltározva

A vállalás nem teljesült és bár sosem tudtuk volna ellenőrizni, nagyra értékeljük az alelnök őszinteségét: „Az egész irodát átfogó leltár lebonyolítására egyelőre nem került sor, ennek oka alapvetően az, hogy rengeteg dolog halmozódott fel az évek során az irodán, amelyeknek az átfogó rendszerezése meglehetősen sok időt vesz igénybe.”

*Helyesbítés: korábban tévesen állítottuk, hogy Teplánszki Vince lett az új gazdasági alelnök.*

Cikksorozatunk bevezető és első része a megjelölt linkeken érhető el.

Tovább

„Szerintem sokan nem veszik elég komolyan a HÖK-öt.” – A HÖK vállalásainak teljesülése 1. rész

2024-12-07
Oszlánszki Márkó
Egyetem Tér
Hozzászólás írása

Cikksorozatunk jelen részében az ELTE ÁJK HÖK 2023. évi választásán mandátumot elnyerő elnök, Szente Nóra Titanilla és csapata – vagy legalábbis a napjainkra megmaradt tagjai – által tett vállalások teljesülését, azoknak mértéket, valamint minőségét vizsgáljuk.

Ugyan nem vettünk részt minden egyetemi HÖK-eseményen és nem is lehettünk ott minden egyes belső megbeszélésen, azonban megállapításainkat a transzparencia jegyében honlapra fel nem töltött, de az elnökség által részünkre megküldött jegyzőkönyvekre, mandátumbeszámolókra, valamint saját kutatásunk eredményeire alapozzuk. A mandátumbeszámolókról meg kell említenünk, hogy a cikksorozat elkészítése előtt, azonban az első érvénytelen rendes szavazást követően egy 64 elemű vállalás felsorolást tartalmazó Excel munkafüzetet küldtünk az elnökség részére, hogy legjobb belátásuk szerint töltsék ki azt a vállalásaik megvalósításáról. Ezt végül nem tették meg, azonban a felsorolás elemeit lekövetve készítettek részünkre egy szöveges beszámolót. Azt a beszámolót, amely a HÖK közösségi média felületein is megjelent. Azt a beszámolót, amely a cikk hírének hiányában sosem készült volna el.

A cikk alcímei az elnök, valamint az alelnökök által  visszakereshetően megtett vállalásokat tartalmazzák, amelyeket a 2023. évi választási kampányban még jelöltként fogalmaztak meg. A 22 oldalas pályázat sajnálatos módon nem elérhető a HÖK honlapján a pályázati anyagok egyik almenüpontja alatt sem. Az alelnökökhöz rendelten a vállalásaikat taxatív módon felsoroló összeállítás a sikertelen vállalásokat vörös színnel, a sikereseket zöld színnel jelöli.

Ludchen Levente – Tanulmányi alelnök

„A tankönyvbörzét a második félévben is megtartanám”

A tanulmányi alelnök beszámolója alapján a „Tanulmányi Bizottság a tavaszi félévben szervezett Tankönyvbörze kapcsán igényfelmérést készített a hallgatók körében, amelynek eredménye szerint 80% nem látta szükségesnek az esemény megszervezését az őszi eseményen túl. Az idei, őszi Tankönyvbörzén a behozott könyvek 75% kelt el, ez összesen 188 könyvet jelent, amelynek köszönhetően 61 635 forintot tudunk átadni a Kari Könyvtár számára.”

A vállalás tehát nem valósult meg, de érdemes kitérni kettő tényre. A felmérés pontos kitöltőinek száma nem ismert, azonban egy, több, mint 3300 hallgatót számláló egyetemi karon remélhetőleg nem kb. 100-150 hallgató nemleges döntése mögé kíván bújni az alelnök. Ugyancsak említésre méltó, hogy az őszi tankönyvbörzén a kezdetleges ellenérzéseket meghazudtolva toronymagas, 75%-os készletkisöprés valósult meg. Beszédes az is, hogy a 2024. szeptemberi ügyvivő alelnöki beszámoló alapján, Fehér László a követkető tanulságokat vonta le: „az idei év tanulsága, hogy a kereslet jóval nagyobb, mint a rendelkezésre álló kínálat, így a jövő évben a beszedés népszerűsítésére kell több hangsúlyt fektetni”. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben az őszi Tankönybörzén a legnagyobb probléma az, hogy többen szeretnének könyvhöz jutni, mint amennyi könyv a rendelkezésre áll, úgy ez az érdeklődés miért apad el a tavaszi szemeszterre. Természetesen lehet, hogy a megnövekedett kereslet kizárólag az egyetemkezdés függvénye.

Fakt/diff kérdőívek aktualizálása

A vállalás sikertelen az alelnök beszámolója alapján: „[Az] őszi félévre vonatkozó FAKT-DIFF értékelő megkésett, nyárra csúszó kommunikációja miatt kevés értékelés érkezett be a kérdőívekkel, így nem volt elegendő adat egy új táblázat elkészítéséhez.”

A tavaszi kérdőív esetében a HÖK sikeresen javított kommunikációs stratégiáján és az aktualizálás, valamint a hallgatók felé közvetítés megtörtént.

„A szakdolgozat/évfolyamdolgozat magyarázót visszahoznám”

A vállalás sikertelen és véleményünk szerint az indokolása is. Az alelnök 2023-ban még kifejezett szükségét látta egy, az alcímben megnevezett és a korábbi években elmaradt esemény ismételt megtartásának, mandátumbeszámolójában már a következőképpen nyilatkozott: „az évfolyam- és szakdolgozat-készítésről minden félévben tart a KIG TDK egy másfél-két órás kurzust. A Tanulmányi Bizottság nem érzi úgy, hogy ennél jobbat tudna nyújtani a hallgatók számára, mint, amit Nagy Marianna Professzor Asszony átad az érdeklődők számára az akadémiai írás tudnivalóiról, így azt a hallgatók irányába való hirdetéssel próbáltuk segíteni.”

Bár sajnálatos, hogy pont a ELTE jogász szakán nincs tudományos írás óra, vagy legalább a Budapesti Corvinus Egyetem megoldásához hasonló online elérhető interaktív tananyag, a KIG TDK akadémiai írás előadása így kétségtelenül hiánypótló, de az el nem végzett kötelezettség kínzó hiányát mégsem képes pótolni. Mégcsak az sem enyhíti, hogy a HÖK proaktív módon elkérné a szóban forgó előadás anyagát, és azt elérhetővé tenné.

„A kiemelt időszakokban – leginkább vizsgaidőszak – hetente tartanék online üléseket”

Ezen üléseken, amelyeken az évfolyamképviselők és a Tanulmányi Bizottság tagjai lettek volna jelen, a felmerülő – tanulmányi – problémákat beszélték volna át a résztvevők. A feltételes mód és a múlt idő is előrevetíti, hogy ez a vállalás sem teljesült. Az alelnök beszámolója alapján: „a Bizottság a vizsgaidőszak során folyamatosan egyeztetett a felmerülő problémák mentén, azonban ezek nem előre megszabott időpontokban történtek, hanem amikor probléma merült fel üzenetek formájában, vagy online hívásokban azonnal egyeztettünk ezekről.”

„Ám amikor a legnagyobb szükség volt rá, ő eltűnt” hangzik el a híres mondat az Avatar: Aang legendája című sorozatban és nem is lehetne az idézet relevánsabb számunkra sem. A 2024/2025 őszi félév tárgyfelvételénél, vagyis a teljes ötödik évfolyam számára tárgyaik teljesítésére utolsó esélyként kínálkozó alkalom során az egyetem részéről felmerült, hogy a tematikai egyezést mutató kötelezően, illetve szabadon választható tárgyak többszöri teljesítése is csak egyszeres teljesítésnek minősül. Mindez az egyetem részéről sem korábban nem volt, és azóta sem lett jelezve a hallgatók felé. Az ötödik év évfolyamképviselője Pammer Máté ugyan írásban több alkalommal felkereste a tanulmányi alelnököt, aki az üzenetet látta, aznap mégsem reagált, mert állítása szerint Erasmuson tartózkodott.

A sürgős kríziskezelés azért lett volna elhanyagolhatatlan, mert mindez már a versenyjelentkezés utolsó napjaiban történt és egy rossz hallgatói döntés következménye legalább egy félév csúszás, valamint adott esetben az önköltséges képzés díjának megfizetése is lehetett volna.

A történet azonban nem áll meg ennyiben, hiszen Ludchen Levente és az elnökség további hibája, hogy nem gondoskodtak időben ügyvivő tanulmányi alelnökről, vagy inkább helyettesítésről tekintettel arra, hogy a félév során számos alkalommal kinevezett „ügyvivő alelnök” pozíciót egyébként nem vezeti be a HÖK Alapszabály és az elnök is csak saját ügyvivőit nevezheti ki.

Mindenesetre történt egy remélhetőleg apró elírás a 2024. szeptember 7. napján megtartott Küldöttgyűlésről készített jegyzőkönyvben. A fentebb ismertetett probléma ugyanis szeptember 12-14. napjai között zajlott le, amikor még Fehér László nem volt kijelölve ügyvivő tanulmányi alelnökké. A szeptember 7. napján szignált jegyzőkönyv alapján azonban látszólag mégis ki volt már nevezve és bár a HÖK senkit nem tájékoztatott róla, váltotta a tanulmányi alelnöki székben Ludchen Leventét. A kiküldött Küldöttgyűlési meghívó dátumozása mégsem erről árulkodik. Bízunk benne, hogy egy véletlen elírás történt, bár a transzparencia haloványan pislákoló fényén nem sokat javítana.

Tanulmányi GYIK évfolyamonkénti lebontásban létrehozva

A vállalás, ha nem is évfolyamonkénti lebontásban, de megvalósult és egy alapos, precíz munkát kaphattak a hallgatók kézhez. ITT elérhető.

„Különböző kisokosok készítését szorgalmaznám”

A vállalás ugyan többes számra szól, ezt mégis teljesítettnek vesszük. A 2024/2025. őszi félévre készült egy HÖK tanulmányi kisokos, amely elsősorban az elsőéves hallgatók számára a legfontosabb tudnivalókat és időpontokat tartalmazza.

Az írásbeli vizsgák teljesítési arányát tartalmazó, tanszékekkel közösen vezetett Excel táblázat vezetve volt

A vállalás, bár kifejezetten előremutató, mégis sikertelen. Az alelnök beszámolója alapján „volt törekvés ennek megvalósítására, azonban több tanszék nem kívánt ilyen, állandó formában vezetni táblázatot, mert felesleges többlet adminisztrációt jelentett volna”.

„Szeretnék létrehozni a csúszótábla továbbfejlesztéseként egy úgynevezett csúszósdokumentumot”

A vállalás sikertelen. Az alelnök beszámolójában a következőképp nyilatkozott: „jelenleg még nem sikerült olyan kielégítő, és megoldható koncepciót találni, amely többet tud nyújtani a hallgatók számára, mint a jelenleg elérhető ágrajzszerű megoldás”.

Egyebek

Kitértünk volna az elnökség két legnagyobb tanulmányi jellegű eredményére, a Polgári Jog 4 tárgy és a WireShark szoftverrel kapcsolatoskérdések megoldására is, azonban ahogy azt Szente Nóra Titanilla is leszögezi a 2024. szeptember 7. napján – vagy mégsem akkor – megtartott Küldöttgyűlési jegyzőkönyv szerint is „ha ilyen súlyú probléma merül fel, amúgy is nagy részben az elnök jár el.” Ezt a kérdést cikksorozatunk utolsó részében fogjuk értékelni.

Cikksorozatunk első része, amely az egyedüli HÖK elnökjelölt problematikájával foglalkozik ITT olvasható.

Tovább

Hallgatók nélkül a hallgatókért?

2024-12-03
Balázs Bence
Egyetem Tér
Hozzászólás írása

2024. október 21. és november 10. napjai között lezajlott a ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzat elnöke megválasztásának első felvonása. A második felvonás december 2-án kezdődött, amelyre azért kerül sor, mert a hallgatók egynegyedét sem sikerült meggyőzni arról, hogy szavazatukkal valójában a kari demokráciát és saját képviseletüket támogatják.
Cikkemben körbejárom, hogy mivel magyarázható az, hogy a jelenlegi elnökségnek nem akad kihívója, valamint kitérek arra is, hogy miért problémás, ha csak egyetlen jelölt indul a HÖK-választáson.

1. Lehetséges ok:  Elégedettség
Elsőként a legoptimistább okkal kezdeném, hiszen lehetséges, hogy a hallgatók olyannyira meg vannak elégedve az elmúlt egy évben végzett munkával, hogy az elnökség leváltását még csak kockáztatni sem szeretnék azzal, hogy egy kihívót állítanak. Kézenfekvő lehet ez az értelmezés, ha belegondolunk, hogy a tavalyi választáson viszonylag kevés szavazat döntött a két versengő jelölt között, így a politikai verseny kockázatos döntés lehet. Habár az elégedettség a legoptimistább magyarázat, a legvalószínűtlenebb is, hiszen jogosan vetődik fel a kérdés, hogyha a hallgatók olyannyira meg vannak elégedve a jelenlegi elnökség munkájával, hogy egy rivális jelölt sem lép elő kihívóként, akkor vajon ez a mérhetetlenül elégedett tömeg miért nem adta le a szavazatát, és a szavazáson való részvételével miért nem fejezte ki töretlen bizalmát az elnökség felé.

2. Lehetséges ok: Füstös szobák
A kihívó nélküli választást szintén magyarázhatja az, ha az esetleges kihívókkal megegyeznek és így azok inkább lemondanak passzív választójogukról. Habár első ránézésre ez egy értékelendő gesztusnak tekinthető lenne, hiszen ki ne szeretné, hogy különböző világnézettel, ötletekkel és víziókkal rendelkezó hallgatók kompromisszumot kössenek egymással és közösen küzdjenek egy kitűzött célért, azonban a valóságban sokkal inkább motiválja az efajta politikai alkukat a pozíció- és hataloméhség, mint a közös célokért való küzdelem. Hiszen míg a regnáló elnök alternatívájaként fellépni, saját programmmal kiállni és a HÖK-ös kapcsolatrendszerből kiszakadni rendkívül nehéz feladat, amely nem feltétlenül térül meg, addig egy adott pozíció elfogadása már rövid távon is kifizetődik.

3. Lehetséges ok: A HÖK impotenciája
Racionális magyarázattal szolgálhat a politikai verseny hiányára az is, hogy a HÖK érdekképviseletébe vetett bizalom szinte elenyésző. Lehetséges, hogy a hallgatói közvéleményben kialakult egy olyan vélekedés, amely szerint a HÖK nem a hallgatókért van, hanem éppen fordítva: az önmagáért működik és az érdekképviselet csupán egy szépen csillogó hatalmi jelvény, amely főleg a választási időszakban kerül elő, akkor is leginkább jövőbeli ígéretként. Az érdekképviselet megvalósulását sokan a vizsgákon felmerülő problémák megoldásában látják, hiszen kétségtelen, hogy ezeket a HÖK valamilyen módon kezeli. Azonban maga a tény, hogy a vizsgákon folyamatosan felmerülnek problémák, önmagában bizonyítja, hogy a HÖK képtelen a probléma gyökerét megoldani. Jó példázza mindezt, hogy a magas bukási arány, az utólag megállapított belső ponthatár a hallgatók önértékelését sértő vizsgaélmények vagy a vizsgákról notóriusan elkéső oktatók máig olyan problémák, amelyek nem csupán egyszeri, „tüneti kezelést” igényelnének.

1 jelölt 0 választás
Annak, hogy csupán egy jelölt indul a HÖK-választáson, számos következménye van, a hallgatókra nézve azonban egyik sem nevezhető pozitívnak.


A szavazók semmibevétele,
Habár a monopólium közgazdaságtani alapfogalom, jól szemlélteti a politikában is, hogy miért problémás, ha egy adott területen megszűnik a verseny. Míg a monopólium a gazdaságban a termékek árának a növekedéséhez, és a minőségüknek a csökkenéséhez vezet, addig a politikában ugyanez a jelenség a szavazók elhanyagolásában, valamint az ígéretek elmaradásában mutatkozik meg. Jól szemlélteti a verseny hiányának káros hatásait ha a tavalyi HÖK elnöki választást az ideivel összevetjük. Míg tavaly Szente Nóra Titanilla az elnöki pozícióért való küzdelme során egy 32 oldalas dokumentumban foglalta össze a célkitűzéseit, addig idén ennek nyomát sem láttuk. Idén az elnök csupán egy rövid képsorozatot posztolt a HÖK Facebook oldalára, amelyben kitűzi a következő év vállalásait: „Legnagyobb célom, hogy továbbvigyük a tavalyi sikeres gyakorlatokat, és teljes mértékben kiaknázzuk a bennünk rejlő lehetőségeket.”

Habár a „folytatjuk” kampányszlogen nyilvánvalóan hangzatos, a konkrétumokról egy szót sem ejt. Tavaly a kampányidőszak miatt versenyhátrányt jelentett volna, ha valamelyik fél program nélkül vág neki a választásoknak, valamint, mivel rendkívül ritka eset, hogy egy HÖK-választáson több jelölt is indul, nem lehetett csupán a minimális 25%-os küszöböt célként kitűzni, hanem a hallgatók szélesebb körét kellett szavazásra buzdítani. Lásd a korábbi évek eredményeit.
A program  mellett elmaradtak a heti ajánlók is. A szeptember 23-án posztolt heti ajánló után a következő heti ajánlót november 24-én olvashatták Facebookon a hallgatók. Bonyolultabb matematikai számítások nélkül is látszik, hogy a két időpont között több mint egy hónap telt el. Érdekes az is, hogy abban az időszakban, amikor a HÖK-választásokon a 25%-os küszöböt nem sikerül elérni és a következő választásra való buzdítás egyre égetőbbé válik, egyből kettő heti ajánló is posztolásra kerül, az első november 24-én, a második pedig december 1-jén.
Fontos kitérni arra is, hogy habár októberben a HÖK ún. Plenárison a hallgatók kikérdezhették a HÖK-öt az elmúlt egy éves munkáról, az erről való beszámolót nem ismerhettük meg egyhamar, erre egészen november 27-ig várni kellett. A Facebook-posztban ez olvasható a Plenárissal kapcsolatban:

„Úgy gondoljuk azonban, hogy ezek a témák nemcsak az ülésen résztvevőket érintik, hanem minden hallgatót, hiszen közösségünkért végzett munkánk Rólatok szól.”

Habár a „rólatok” nagy R-rel való kiemelése rendkívül szívmelengető, fontosabb lett volna az éves beszámolót az első bukott választás előtt ismertetni, ha „ezek a témák minden hallgatót érintenek”, ez azonban elmaradt. A hallgatók bevonása, tájékoztatása, csakúgy mint a Heti ajánló és a választási kérdezz-felelek, csak azután vált fontossá, hogy az elnökség nem érte el minimális küszöböt.


Apátia a közügyekkel kapcsolatban
Alapvetően megfigyelhető az az apátia, amely az egyetemi közügyekkel kapcsolatos. Nem véletlen, hogy az érvényes és eredményes választáshoz nem többség, hanem csupán a nappali tagozatos aktív hallgatók 25%-ának szavazata is elég. Az apátiának egyik oka abban keresendő, hogy a hallgató nem érzi, hogy a szavazata értékes. Jól példázza ezt a kérdezz-felelek párbeszéde:



Jogosan vetődött fel a kérdés, hogy miért éri meg szavazni, ha csak egy jelölt indul a választásokon. A kérdésre a válasz pedig a következő: a szavazatod így is számít, hiszen a választási küszöböt el kell érni. De vajon kinek számít a szavazat? Hiszen a szavazó hallgatónak nem az az érdeke, hogy meglegyen a küszöb, hanem hogy választhasson, és belátása szerint dönthessen. Örkényi egypercesbe illő groteszk párbeszéddé válik az idézett kérdezz-felelek, ha elképzeljük, hogy egy országgyűlési képviselő azzal kampányol a pártja mellett, hogy szeretnének bekerülni a parlamentbe. A hallgatókat pont azzal lehetne motiválni az egyetemi közügyekben való aktív részvételre, ha a döntéseiknek súlya és következménye lenne. Azonban a HÖK minimum küszöbét el sem érő választásnak nincs következménye, a következő választásnál megpróbálják összegereblyézni a kellő szavazatokat, ha pedig nem sikerülne, akkor jöhet a következő választás. Tekintettel arra, hogy a hatályos ELTE ÁJK HÖK Alapszabály alapján nem lehet rendkívüli elnökválasztást kiírni, amennyiben a kiírástól számított harminc napon belül rendes elnökválasztást kell kiírni. Ebből következik, hogy elméletben a választás számtalanszor kiírható egészen a jövő évi rendes választásokig. Arra nem kapunk választ, hogy miben látja az elnökség saját felelősségét abban, hogy nem sikerült elérni a minimumot, abba sem avatják be a hallgatókat, hogy ebből milyen következtetést, tanulságot vontak le a következő kampányidőszakra nézve. Pedig ezek mind olyan kérdések, amelyek a Plenárison elhangzottakhoz hasonlóan, „nemcsak az (elnökségi és küldöttgyűlési – a szerk.) ülésen résztvevőket érintik, hanem minden hallgatót.”

Nyertesek és vesztesek
A kialakult helyzetnek tagadhatatlanul megvannak a nyertesei és a vesztesei is. Nyertesei a HÖK-elnökség tagjai, akiknek nem kell programmal előállnia, akiknek nem kell egy jelölti vitában ötleteik mellett érvelni és akiknek nem kell az eltelt egy év munkájáról beszámolót készíteni, hogy a hallgatók megalapozott döntést hozhassanak a választás során, hiszen legrosszabb esetben is jön a második forduló és egy újabb esély.
A kialakult helyzetnek pedig a hallgatók a vesztesei, hiszen nem tisztelik meg őket egy programmal, nem hallhatnak terveket a következő egy évre vonatkozóan, nem értékelhetik a HÖK munkáját egy időben posztolt éves beszámolóval és nem érezhetik, hogy szavazatukkal bármi érdemlegesről is dönthetnének (hiszen ha nem szavaznak azzal is maximum egy újabb választást „kockáztatnak” meg).

Jelen cikkben csak a politikai verseny hiányának lehetséges okait és azoknak a következményeit taglaltam, Oszlánszki Márkóval közösen írt cikksorozatunk következő részében a HÖK elnökség tagjainak ígéreteit, azoknak megvalósulását, valamint az egyéves munkájukat fogjuk értékelni.

Tovább

„A legnagyobb álmom, hogy egyszer eljussak az olimpiára.” – Interjú Haddad Noával

2024-11-11
Oszlánszki Márkó
Egyetem Tér
Hozzászólás írása
Haddad Noa és édesanyja

Hogyan válik egy tehetséges joghallgató világszínvonalú versenyzővé, miközben saját vállalkozását is építi? Haddad Noa padelkarrierje ugyan csak néhány éve kezdődött, az eredményei mégis magukért beszélnek. Kitartása és küzdőképessége inspiráló példaként áll minden ambiciózus fiatal előtt. Interjúnkban szó esett kihívásokról, sikerekről és természetesen a tenisz legújabb kihívójáról, a padelről.

Jurátus: Mi a sporthoz kötődő első emléked?

Haddad Noa: A szüleim profi sportolók voltak egész életükben. Édesapám teniszjátékosként a világ legjobb 100 játékosa között szerepelt. Számtalan elismerése közül talán 2002-ben az Arthur Ashe Humanitarian Award volt a legkimagaslóbb. Ezt a díjat Rafael Nadal, valamint Roger Federer is elnyerték. Szinte már adta magát, hogy én is kövessem a szüleim példáját.  Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy magam is versenysportolóvá váljak. Négyéves koromtól fogva rendszeresen jártam teniszedzésekre. Hatéves koromtól már aktívan versenyeztem Magyarországon kisebb vidéki – úgynevezett „play & stay” – versenyeken. Nagyjából kilenc-tízéves lehettem, amikor válaszúthoz érkezett karrierem. A versenysport terhe nehezen fért meg a tanulmányi kötelezettségeim mellett, ezért a szüleim úgy döntöttek – a saját élettapasztalatuk nyomán is – hogy maradjak csak a hobbisport szintjén. Azonban én ennél jóval többre vágytam és továbbra is intenzíven, legalább heti hat órában edzettem.

Jurátus: Hogyan találtál rá a padelre?

H. N.: Édesanyám példáján keresztül ismerkedtem meg a padellel. Történetesen a gyerekkori teniszes barátai hozták be Magyarországra a sportot és ő már 2018-ban megkezdte a versenyzést, illetve az edzést, én pedig gyakran lementem a pályára, nézni őt. A kezdetektől fogva szerette volna, hogy térjek át padelre, de még a teniszt preferáltam. Tizenhat éves koromban történt, hogy a padálpályán dolgoztam, mint recepciós és az egyik, akkortájt legjobbnak számító férfi versenyző megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele indulni az országos bajnokságon. Bár meglepett a kérdés, a válaszom az volt: „miért is ne?”. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy három hét volt mindösszesen hátra az országos bajnokság kezdetéig. Azonnal neki is láttam az edzésnek. Szerencsémre a teniszes múltam nagy előnynek számított, főleg egy ilyen kevésbé ismert sportág esetében. Ha jól emlékszem, nyolcadikak lettünk, ami nem feltétlenül kimagasló eredmény, de ahhoz képest nem rossz, hogy három hete játszottam padelt.

Jurátus: Tulajdonképpen honnan származik a padel és mik a főbb szabályai?

H. N.: A padelt 1969-ban találta fel egy mexikói férfi. A kertjében akart egy teniszpályát építeni, azonban nem volt elég hely hozzá, ráadásul a pálya egyik végét egy fal szegélyezte. Kitalálta, hogy minden alkalommal, ha az ellenfele kiüti a labdát a pályáról, akkor az visszapattan a falról és így megjátszhatják a lepattanó labdát is. Mivel jól működött az ötlet, a pálya másik végére is épített egy betonfalat. Így jött létre a padel. Napjainkban is léteznek még betonfallal körülvett pályák, de a sportfejlődés során javarészt áttértünk üvegfalakra. A hivatalos szabványok szerinti padelpálya egy tízszer húsz méteres terület, a közepén egy hálóval elválasztva és egy üvegfallal körbezárva. A játékot négyen játsszák, egy-egy pár. A tenisz szabályaira annyiban hasonlít, hogy a számolás megegyezik (15, 30, 40, game), illetve az előrehaladást szettekben mérjük. Kettő megnyert szett, az egy meccs. Ha két hatos szettet megnyersz, akkor megnyerted a meccset. Akkor bukod a pontot, hogyha a labdád hálót ér, vagy ha az ellenfél térfele helyett elsőként az üvegen pattan.

A padel ütő jóval kisebb, mint egy szokványos teniszütő. Egy tömör, lyukacsos ütőt kell elképzelni. A lyukacsok célja a légellenállás leküzdése. A labda kinézetre a megszólalásig hasonlít egy teniszlabdára, de a látszat csal, hiszen a padellabda némileg puhább, hogy könnyebb legyen ütni.

Jurátus: A teniszt gyakran éri az a vád, hogy az elit sportja. Ez az analógia a padelre mennyiben alkalmazható?

H. N.: Magyarországon mindenképpen igaz ez az állítás. Már csak azért is, mert megközelítőleg 70-80 padelpálya van csak az országban.  Azonban külföldön, például Spanyolországban egy kifejezetten populáris sportnak számít. Többen játsszák, mint a teniszt.

Jurátus: Mi volt az eddigi karriered legnagyobb kihívása, valamint sikere?

H. N.: A legnagyobb kihívást az évente kétszer – egyszer beltéren, egyszer pedig kültéren – megrendezett országos bajnokságok jelentik számomra. Ezekre a nagy presztízsű eseményekre készülök a legtöbbet. Természetesen vettem már részt számos Európa-bajnokságon. Nemrég Szardínián voltam Olaszországban, de jártam Bilbaoban is és Derbyben a világbajnokság-selejtezőn.

A 2022. évi országos bajnokságon második helyezett lettem nőiben és negyedik helyezett vegyes párosban. 2023-ban második helyezett nőiben és negyedik helyezett vegyes párosban, 2024-ben második helyezett nőiben és harmadik vegyesben. Közben sajnos volt egy-két sérülésem is, amelyek nem könnyítették meg a helyzetet, de így is számos első helyezést érek el a szövetség által rendezett versenyeken.

A külföldi versenyek sorából mindenképp kiemelném még az FIP-szövetség versenyét. Erre igencsak nehéz bekerülni, főképp a főtáblára, hiszen rengeteg játékos van, akik vért és verítéket nem kímélve igyekeznek bejutni. Nekem már négyszer sikerült a főtáblára kerülnöm, amely eredménnyel világranglista pont is járt. Ennek köszönhetően a világranglistán szerepelek immáron másfél éve. Hozzátenném még, hogy én és édesanyám voltunk első női játékosok Magyarországon, akik felkerültek a világranglistára a padel történetében.

Jurátus: A húgod is profi padeljátékosok útjára fog lépni?

H. N.:  Valójában ő régebb óta játszik padelt, mint én, hiszen négyéves korában kezdte. A családunk nagy reményeket fűz a jövőjéhez. Magam is remélem, hogy pár éven belül már tudok majd versenyezni vele. Az egyik legnagyobb álmom válna valóra, elvégre az édesanyámmal kezdtem a padel karrieremet és így a húgommal folytathatnám.

Jurátus: Mesélnél kérlek a padellel kapcsolatos saját vállalkozásodról?

H. N.: A vállalkozásomat a tizennyolcadik születésnapomra kaptam a szüleimtől. Ez az ajándék valójában egy kizárólagos jogot jelentett arra, hogy Magyarországon én forgalmazzam a Cork nevű portugál cég kézzel készített padel parafaütőit és sportruházatait. Az ütők egy különleges anyagból készülnek, prémium terméknek számítanak. A gimnázium befejezése után egy évet szenteltem az életemből a vállalkozásom felépítésére. Rengeteg munka árán ugyan, de szerencsére sikerrel jártam.

Jurátus: Édesanyád is vállalkozik a sportoló karrier mellett?

H. N.: Igen, Magyarország egyik legjobb padel klubját, a Premier Padel Klubot vezeti. A Feneketlen-tónál a XI. kerületben található. Mivel édesanyám nagy szerepet játszott a magyarországi padel felvirágoztatásában, mint kilencszeres magyar bajnok, így nemzetközi szinten is ismertnek számít.

Jurátus: Mit gondolsz, mi lesz a padel sorsa a következő öt-tíz évben?

H. N.: Az elmúlt egy-másfél évben rohamosan fejlődésnek indult a sportág mind hazai, mind nemzetközi színtéren. Rengeteg szponzort és új lehetőséget kap a szövetség. A legújabb szponzorunk például a CUPRA Magyarország. Emellett egyre több pálya épül, rohamosan nő a klubok, illetve a játékosok száma. Remélhetőleg, ha nem is 2028-ban, de 2032-ben már olimpiai sporttá válik a padel. A legnagyobb álmom, hogy egyszer eljussak az olimpiára. Ezért dolgozok nap mint nap.

Jurátus: Mi motivál téged arra, hogy egy ilyen komoly sportkarrier mellett a jogi tanulmányaidat is folytasd?

H. N.: Azért választottam a jogot, mert ez volt az a tudományterület, amely a sport mellett mindig is felkeltette az érdeklődésemet. Mindenképpen el szeretném végezni a szakot, mert elengedhetetlennek tartom, hogy a profi sport mellett a tanulmányokat se hanyagoljam el. Nem szabad elfelejteni, hogy a sportolói karrier véges és sajnos egy komolyabb sérülés elég ahhoz, hogy véget vessen az évtizedek munkáját maga mögött tudó karriernek.

Köszönjük az interjút Haddad Noának és további sikereket kívánunk számára. Reméljük, hogy egyszer az olimpián szurkolhatunk a győzelméért. 

Tovább

Ismeretlen tettesek, akik köztünk lehetnek.

2024-10-18
Mihály Márk
Karrier & Külügy
Hozzászólás írása

Számos alkalommal találkozunk olyan bűnügyi filmekkel, olvasmányokkal, amelyekben a tettesek személye fedett marad, általában ilyenkor következik a folytatás… Az alábbi írásomban olyan valós eseteket szeretnék bemutatni, amelyekben a tettesek személye, holléte a mai napig ismeretlen. Néhány ügy azóta lezárult, ezeknek valószínűleg nem lesz folytatása.

Az ismeretlen tettes meghatározása:
Kissé távolabbról kell elindulni, mielőtt az ügyekről említést teszek. A Btk. az ismeretlen tettest nem, hanem az elkövetőket definiálja, annak ellenére, hogy az ismeretlen tettesről is említést tesz a törvény egyes tényállások esetében. Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek). Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (Btk. 12-13.§)

Mégis hogyan indul meg az eljárás?
A büntetőeljárás szóló 2017. évi XC. törvény szerint eljárást csak terhelt ellen lehet megindítani, a terhelt viszont nem ismeretlen elkövető, ezt a hatályos Be. is elhatárolja az ismeretlen elkövetőtől: A hatályos Be. szerint terhelt az, aki ellen a büntetőeljárás folyik.

„Ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy a terhelt, aki ezt megelőzően a gyanúsítás közlésétől gyanúsított az eljárásban, a bírósági eljárásban már vádlott, akit az eljárás különböző szakaszaiban különböző jogok illetnek meg.”

Ilyen pél. a gyanú megismerésének a joga, a jelenlét joga az eljárási cselekményeken, de joga van a védelemhez is, amely már a kihallgatása során is megilleti. Ahhoz, hogy a hatóságok – jellemzően a nyomozó hatóság vagy a rendőrség – az ismeretlen tettest felderítse, a Be. egy speciális megoldást kínál: az előkészítő eljárás lefolytatását. (Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. – Be- 343. §) Az előkészítő eljárást főszabály szerint hat hónapig végezheti az adott szerv, amely meghosszabbítható három hónappal. Jóllehet az alábbi ügyekre nem a hatályos Btk., illetve Be. vonatkozik, fontosnak tartottam említést tenni az írásban a hatályos törvényekre, azért is, mert a leplezett eszközök használata a gyanú megállapítására, illetve a személy kilétének megállapítására a hatályos törvény ad megoldási lehetőséget, míg az előző törvények, mint például a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. törvény nem adott erre lehetőséget.

A Labancz Anna-ügy
Egy több mint ötven évvel ezelőtti bűntény, amelyben a tettes személye a mai napig fedett maradt. Találgatások azóta is vannak, sőt egy lehetséges elkövető is felmerült az utóbbi időszakban, eredményre azonban semmi nem vezetett. 1970 tavaszán a miskolci nővérszállón különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata lett a 23 éves ápoló. Anna ágya az ablak mellett helyezkedett el, azon az éjszakán bekopogtak az ablakán, majd a tettes egy szúró eszközzel többször megsebezte Annát, mielőtt elmenekült a helyszínről. Annára kollégái találtak rá, akik számára csak az orvosi ellátás során derült ki, hogy Annát valaki megsebezte. A tettes eszközét nem találták meg. A sértett halála után, több lehetséges személy is szóba jött mint elkövető, többek között egy tizenhét éves kamasz is, F. István, akit később egy másik gyilkosság miatt ítéltek el húsz év szabadságvesztésre. F. Istvánt hazugságvizsgálóval hallgatták ki, amely szerint ő követhette el a bűncselekményt, de a lehetséges elkövető mindent tagadott, más bizonyíték azonban nem volt arra, hogy terheltté váljon az ügyben.

Korabeli újságcikk a bűncselekményről.

Az ügyben felmerült L. József neve is, aki a sértettel egy helyen dolgozott. A bűncselekmény másnapján vérnyomokat találtak a ruháján, ezért a rendőrség kihallgatta őt, de egyéb bizonyíték szintén nem állt rendelkezésre. Egy-két tanúvallomás, valamint Asperján György könyve, amely az ügy kapcsán született, benne L. Józsefet egyértelműen tettesnek nevezi, hivatkozva arra, hogy L. József édesapja a bűncselekmény napján látta fiát motorra szállni, aki egyértelműen Miskolcra ment azon az éjszakán. L. József az író ellen pert indított, miszerint a könyvben egyértelműen gyilkosnak bélyegzi, azonban az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügy kimenetele az lett, hogy az írónak kellett több, mint ötmillió forint kártérítési összeget megfizetnie, valamint a kiadott könyvből több ezer példányt vissza kellett hívnia a kiadónak. Az ügyben új fordulat 2020-ban következett, miután az üggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok nyilvánosságra kerültek. Az egyik dokumentum szerint még 1972-ben egy bizonyos K. László fogvatartottat is megfigyeltek, akinek tudomása lehetett a meggyilkolt nővér ellen elkövetett bűncselekményről, sőt az elkövetőről is. A tanúskodás szintén nem vezetett eredményre. Egyes miskolci közbeszéd szerint az ügyben kapcsolatos találgatás már az orvos részességét is feltételezte, aki végül a verbális zaklatások miatt még a városból is elköltözött. Az ügy 1990-ben elévült, az ügyben született iratokat megsemmisítették, így következtetéseket már nem tud levonni senki, maradt a találgatás a tettes személyéről.

A miskolci nővérszálló, a bűncselekmény helyszíne.

A Hungária körúti bankrablás
Az eset szintén még a rendszerváltás előtt, 1970-ben történt, amikor több személy is a Hungária körúti OTP-bankfiókban lőfegyverrel rablást követett el, illetve több bankárt lőfegyverrel megölt. Ezután a tettes, körülbelül szásztízezer forinttal menekült el. A rendőrségnek több év elteltével sem sikerült a tettest felderíteni, ezért még évekkel később, a Magyar Nemzetben külön hirdetéseket adtak fel a lehetséges tettes leírása alapján, hogy aki tudomást szerez a tettesekről, jelezze azt a hatóságok felé.

„Több szemtanút is meghallgattak, de a meghallgatások egyike sem vezetett eredményre. Egyes vélekedések szerint a rabló Moszkvába menekült, kérdés, hogy hogyan és miért nem sikerült elkapni.”


1989-ben amikor a sajtó még igen intenzíven foglalkozott az üggyel, egy rendőr alezredes megerősítette a szóbeszédet, de több nem derült ki az ügy kapcsán. Később több más bűncselekményt is elkövető Soós Lajos vállalta magára az ügyet, azonban a nyomozás során kiderült, hogy nem ő az igazi tettes, nyilván előfordulhat, hogy az említett személy ismerhette az igazi elkövetőt és ezért próbálta a nyomozást megvezetni. 1991-ben is még mindig tartott a nyomozás, mint utóbb kiderült a nyomozás során a hatóságok is hibáztak, a talált fegyvert még fegyverszakértők sem vizsgálták meg, egy másik irányba ment a nyomozás. 1994-ben, amikor a bűncselekmény már elévült, az egyik alezredes nyilatkozta, hogy a nyomozás más irányt vett akkor, amikor a nyomozást vezetők egy rendőrre akarták az ügyet kenni. Azt végül nem tudta meg senki, hogy valóban lehet- e hinni a közbeszédnek és a három áldozatot követelő rablógyilkos egy magas rangú tiszt volt, aki Moszkvába menekült vagy a hatóságoknak volt igazuk. Az ügy kapcsán még a 2000-es évek elején is névtelenség mellett adtak egy-egy interjút a megszólalók, sokan még a teljes ügyiratot sem ismerik. Egy biztos, a tettes azóta sincs meg.

Leírás az esetleges tettesekről.

Merénylet az M2-esen
Így írt a korabeli sajtó az eseményről. 1989-ben történt az eset, amikor az M2-es metró a Deák térről az Astoria felé haladt, és robbantás történt az egyik szerelvényben, amelyben közel százan utaztak. A robbantást egy házi készítésű időzített csőbomba okozta, amelyet egy karórával aktiváltak, ez esetben azonban mindenki túlélte a merényletet. Az ügy kapcsán a rendőrség felhívást tett közzé, amelyben egy 50 év körüli, 170 cm magas férfit kerestek, aki a robbantáskor a szerelvényen utazott. Azonban hiába volt a felhívás, a tettes a mai napig ismeretlen.

Rehák Gizella-ügy
1995. november 15-én találta meg egy újságkihordó az egyik magyar szépségkirálynő édesanyjának holttestét Balatonalmádiban, akit 37 késszúrással ölt meg a tettes. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes a sértett saját lakásán követhette el a bűncselekményt. A sértett még a támadás után segítséget akart hívni, de rövid időn belül a támadás a halálát okozta. A nő szomszédja arról számolt be, hogy aznap estére egy vendéget várt R. Gizella, így az egyik lehetséges elkövetőként egy korábbi férfire gyanakodott a hatóság, akit őrizetbe is vettek, azonban a vallomása alapján kiderült, hogy nem ő volt a tettes. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján egy nőt is láttak az utcában, akit a hatóság hiába próbált felderíteni, nem derült ki a személye, illetve, hogy milyen célból tartózkodott az utcában. A nő kilétének megállapítása azért is lehetett fontos, mert a késszúrásokból megállapítható volt, hogy több szúrás nem volt mély, ezáltal a hatóság arra következtetett, hogy nem okozhatta erős fizikumú személy a sérüléseket. A hatóságok a nyomozás során nem találtak olyan személyeket, akiktől egyéb információ birtokába kerülhettek volna, így a lehetséges elkövető felkutatásában való segítségért a rendőrség százezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki, amely szintén nem vezetett eredményre, így a nyomozást 1997-ben lezárta a hatóság.

Rehák Gizella lányával, Papp Bernadett szépségkirálynővel.


Az ilyen esetekről még hosszasan lehetne írni és bemutatni, akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban. Idesorolhatjuk a Fenyő-gyilkosságot is, amelyről az elmúlt évek során szinte mindig kaptunk a médiából és a sajtóból egy újabb darabot. Nemzetközi viszonylatban is találunk számos példát: ilyen például a Nancy Eagleson-ügy, amely 1960 óta megoldatlan bűnügy Ohióban, vagy ilyen a Mary McGlinchey ellen elkövetett emberölés, ahol a hatóságok még meggyanúsítani sem tudtak egyetlen személyt sem. Némi reményt kelt, hogy több alkalommal voltak esetek, ahol akár harminc, negyven év után új bizonyítékok kerültek napvilágra, melynek köszönhetően azonosítani tudták a hatóságok a tettest. Számos nyomozati hiba vezet az ügyek megoldatlanságához, utalva az írás elejére, a régi Be. nem tartalmazta, viszont az új Be. egyik vívmánya az előkészítő eljárás, amelynek köszönhetően a nyomozó hatóság már a gyanú megalapozásához elrendelheti azt, amelyben számos ügyészi vagy bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz segítségével hamar megalapozható a gyanú, amelynek köszönhetően elkerülhetőek a fentebb leírt esetek többsége.

Borítókép forrása: x
Képek forrása: 1 2 3 4

Tovább