Kisebb lábjegyzet a hallgatói mozgalmakhoz

Akárhonnan is nézzük az nem vitás, hogy a freeSZFE bizony egy mozgalom. De nem is akármilyen, hanem hallgatói mozgalom. Na de hogy is van az, hogy hallgatói mozgalom szerveződik a kultúra védelmében? A hallgatói mozgalmak mindenképpen a már meglévő hallgatói szerveződések ellen hatnak? Az alábbiakban szeretnénk rávilágítani néhány tényre, és szeretnénk felvetni néhány kérdést ezzel kapcsolatban. Milbacher Dániel és Oláh Márton vendégírása.

Nyilvánvaló, hogy többről van szó, mint a kultúráról, habár a tiltakozás igen-igen művészire sikeredett. Talán néha túl művészire is, hiszen a tiltakozás alapvető célja, hogy kifejezze a nem tetszést, és  nyomást gyakoroljon, elérjen valamit. Itt arról lenne szó tehát, hogy a művészi kiállás a művészet szabadságért és az egyetemi autonómiáért történik? Ez legitim cél úgy, hogy közben valós hatása nincsen?

Jelenleg nem úgy tűnik, mintha az SZFE egyetemi polgárai bármit is el szeretnének érni, hiszen csak várnak, hogy a döntéshozók a fejük felett megváltoztassák a véleményüket. Vagy az elhúzódó tiltakozásnak más jelentősége van? Tudjuk-e azt, hogy mi a céljuk, sejthetjük-e? Kijelölték-e maguknak azt az utat, amely segíthet elérni a célt, vagy csak sodródnak az árral? Képes-e továbbfejlődni ez a mozgalom, vagy ez is szépen lassan elhal a többi diákmozgalomhoz hasonlóan? Lesznek hosszútávú hatásai a fellépésüknek, vagy csak, mint renitens csoportosulás fogunk rájuk emlékezni?

Ezektől a kérdésektől függetlenül el kell fogadnunk, hogy amit tesznek jelentős, de hogy hova tart az már egy másik kérdés. Viszont nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt gondoljuk a freeSZFE mozgalom egy különleges tiltakozási egység, hiszen magán viseli mindazokat a jegyeket, amelyeket más mozgalmak is a történelem során.

401689_szfe

Ha Magyarországon a hallgatói mozgalmakról beszélünk, akkor valószínűleg mindenki a CEU tüntetésekre, a Tanítanék Mozgalom diákrésztvevőire, illetve a netadó körüli diáktüntetésekre asszociál. A hallgatói mozgalmakról általánosságban elmondható, hogy úgynevezett „single issue” mozgalmak, vagyis egy ügy mentén szerveződnek és legtöbbször nagyon is kérészéletűek. Hiszen vagy megoldódik a probléma, amely ellen a mozgalom alakult, így értelmetlenné válik a mozgalmiság, vagy egyszerűen ellaposodik, nem képes megújulni és végül kifullad.

A kortárs hazai politikatudomány nagyon sokat foglalkozik a fiatalok politikai aktivitásának a mérésével. Ezekből a survey kutatásokból kimutatható, hogy a fiatalok rendkívül passzívan viszonyulnak mind az országos politikához (amely elsősorban a pártpolitikai kérdésekhez kapcsolódik), mind pedig a helyi szintű ügyekhez.

Több kutató szerint a Kádár-rendszer nosztalgiáját éljük, és sok esetben politikai apátiával találhatjuk szembe magunkat, ha a fiatalok politikai aktivitásáról beszélünk. További tudományos írások is alátámasztják, hogy egyfajta új csendes generációról beszélhetünk a rendszerváltozást követő fiatalok politikai szocializációjának a tekintetében.

A politikai rendszer mentalitásában is ezt a passzív kör-körös visszacsatolást tapasztalhatják meg a fiatalok, hiszen pontosan tudhatják, hogy legtöbb esetben nem rajtuk áll vagy bukik egy országgyűlési választás végkimenetele. Éppen ezért az országos politika sem törődik a fiatalokkal, és a fiatalokat sem érdekli annyira a politika.

Azonban mindezen tények ellenére láthatunk példát a fiatalok mozgalmi hajlandóságára.

A hallgatói mozgalmak vizsgálatával kapcsolatos hazai szakirodalmak egészen az 1989-es rendszerváltozásig, illetve az azt megelőző évekig mennek vissza az időben, és egy hosszadalmas intézményesülési folyamatnak írják le a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) a kialakulását. A HÖOK mozgalmi jellege és bürokratizálódása a mai napig vitatéma. Érdemes megemlíteni, hogy az alapszabállyal, etikai chartával és választási kódexszel rendelkező szervezet a mai napig mozgalomként hivatkozik magára. Bár ahogyan ezt később a mozgalmi szakirodalmi megközelítésnél láthatjuk, egyáltalán nem mutat mozgalmi jegyeket, leginkább korporatív jellegű szervezetnek lehet tekinteni.

Érdekes, hogy a HÖOK-kal szemben a 2010-es évek elején megjelent egy valódi mozgalmi kihívó fél, ez pedig a Hallgatói Hálózat (HaHa) volt. Az országos szintű, elsősorban érdekérvényesítő hallgatói politika világában is találhatunk tehát példát a valódi mozgalmiságra. A HaHa azonban hosszú távon nem hozott áttörő sikereket, hiszen a HÖOK intézményesített és legitim. Megcsontosodottsága miatt végül maga alá gyűrte a mozgalmat, és a mai napig egyedülálló a hallgatói önkormányzatok országos viszonylatában. Úgy is tekinthetünk rá, mint egyfajta kompromisszumon alapuló hallgatói érdekvédelmi szervezetre, amelynek a fenntartását kötött jogi szabályok (alapszabály, választási kódex és etikai charta) biztosítják.

Természetesen érdemes figyelembe venni azt a 2000-es évek óta jelentkező általános válságot, amely a hallgatói önkormányzatok demokratikus működésével kapcsolatban alakult ki. A demokratikus deficit mind országos, mind egyetemi, mind pedig kari szinten sújtja a hallgatói önkormányzatokat. A témában több újságcikk is született, hiszen előszeretettel ugrottak a sajtó munkatársai a gólyatábori botrányokra vagy a HÖK-ökön belüli korrupciós ügyekre, nepotizmusra, a transzparencia teljes hiányára. A hallgatói felmérések is azt bizonyították, hogy rendkívül rossz a hallgatói önkormányzatok megítélése, és az egyes részönkormányzatokba vetett bizalom is kritikusan alacsony értéket ért el.

A HÖK-öktől való hallgatói elidegenülés pedig egyenes út volt ahhoz, hogy a fiatalok az egyetemi közélet szintjén is a politikai apátia állapotába kerüljenek.

Kérdésként felvetődhet bennünk, hogy pontosan milyen szerepet kell vállalnia egy hallgatói önkormányzatnak, vagy kell-e egyáltalán szerepet vállalnia egy SZFE típusú ügyben? A Hallgatói Önkormányzatoknak csupán csak az Alapszabályokban foglaltaknak kell megfelelniük, vagy a hallgatói érdekvédelem ezen túlmutató dolog? Van-e létjogosultságuk a Hallgatói Önkormányzatokon kívül szerveződő hallgatói érdekvédelmi csoportosulásoknak? Mi adja az adhoc módon szerveződő mozgalmak legitimációját? Kell-e egyáltalán legitimáció?

Írta: Milbacher Dániel – Oláh Márton

Felhasznált Irodalom:

Ella Orsolya (2015): A hallgatói önkormányzatiság kiüresedése és az új csendes generáció. Budapest, ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet.

Szabó Andrea – Oross Dániel (szerk.) (2017): Csendesek vagy lázadók? A hallgatók politikai orientációja Magyarországon (2011-2015). Szeged – Budapest, Belvedere Meridional Kiadó – MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet Kiadó.

Szabó Andrea – Oross Dániel (2017): Társadalmi mozgalom-e az országos hallgatói képviselet? Educatio, Vol. 26, No. 1, 15-25.

Borítókép forrása


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

admin

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.