A helyzet, amikor senki sem örül a fogyásnak

A népességfogyás ténye már évtizedek óta megfigyelhető mind európai, mind hazai szinten. Számos próbálkozást láthatunk a kormányzat és a nemzetközi szervek részéről is annak érdekében, hogy redukálják a fogyatkozás mértékét, ösztönözzék a szaporulatot, azonban ez mégsem sikerül. Na de miért, és vajon tényleg ennyire aggasztó a népességcsökkenés, illetve hordozott következményei?

Az elöregedő társadalomra vonatkozó kutatásokra egyre több erőforrást szentel a szakirodalom. Hátterében az áll, hogy fokozatosan csökken a nők szülési hajlandósága, így a reprodukció folyamatosan a várt szint alatt marad, ezzel párhuzamosan pedig nő a halálozási mutató – ebből következik a mára már jellemzővé vált egyensúlytalanság. Három tényezőt kell figyelembe vennünk tehát: a termékenységet, az életesélyek javulását és a vándorlást. Abban az esetben, ha ezek között nem megfelelő a balansz, úgy ez számos kihívással állítja szembe a társadalmi kohéziót és fejlődést, valamint a gazdasági növekedést.

Egy kis statisztika

Az általános értelemben vett népességfogyásról a társadalom jórészének van véleménye és tapasztalata. Mindenki tudatában ott él, hogy fogyatkoznak a honfitársaink, de ennek mértékét illetően a legtöbben sötétben tapogatózunk. A következőkben olvasható számszerű adatokat a KSH – Központi Statisztikai Hivatal – bocsátotta ki.

A népesség tekintetében elég egy húszéves távlatot vizsgálni ahhoz, hogy érzékeljük milyen mértékben redukálódik a magyarság. 2001-es és a 2020-as évet elemezve megállapíthatjuk, hogy amíg 2001-ben a népesség száma elérte a 10.200.298 főt, addig 2020-ban már csak 9.769.526-ot számláltunk. A kivándorlás aránya 2019-ben 21.900 fő volt.

A 2021 januárjára vonatkozó előzetes adatok alapján a halálozásokat tekintve 12.916 esettel találkozhatunk, ez a szám 1136-tal nagyobb, mint 2020-ban. Ebből az következik, hogy a természetes fogyás ötvenkét százalékkal nőtt meg az egy évvel korábbi adatokhoz képest– ennek okaként a COVID-19-et jelölhetjük meg.

Aggasztó jövőképek

Egy, az EFOP – Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program – keretében végzett kutatás feltárja a Kárpát-medence demográfiai viszonyait és előreszámítást végez a magyarság lélekszámát illetően. A legvalószínűbb forgatókönyv alapján a térségben élő magyarság aránya 2051-re a jelenlegi 12.000.000-ról 9.000.000 főre fog csökkeni. Az anyaországban élők számát 6.600.000 és 8.500.000 közé becsülték – a KSH jelenlegi adatai alapján Magyarország népessége 2021-ben eddig 9.703.000 köré tehető.

A gyermekvállalási kedv javítása kulcskérdéssé vált, ugyanis amennyiben nem emelkedik a népességszám, úgy könnyen piacprobléma alakulhat ki. Ennek az az oka, hogy míg egy elöregedő társadalom fogyasztásához tud igazodni a kínálat, addig egy redukált piachoz csak sokkal nagyobb kihívások árán. Problémát eredményez a nyugdíjrendszert érintően is, ami országunkban felosztó-kirovó rendszer alapján működik. Ehhez alapjaiban véve, noha nem létfeltétel a gyerekvállalás, mégis kihat a népességfogyatkozás a jövedelemtermelésre. Ennek értelmében, ha nincsen megfelelő mennyiségű munkaképes személy – akik által pénz áramolna a rendszerbe –, úgy nincsen kielégítő pénzügytechnikai garancia sem a nyugdíjaskori létbiztonság megvalósulásához.

Mi állhat a háttérben?

Bizonyos elméletek azt állítják középpontba, hogy a magasan iskolázott nők körében kisebb, míg a kevésbé tanult nők esetében magasabb a szülési hajlandóság. Az előbbit tekintve nem ritka az sem, hogy a gyermekvállalás elmarad. Emellett mára nehezebbé vált a párkapcsolatok kiépítése és hosszútávú fenntartása, valamint már nem számít eretnekségnek egy olyan életmód, ahol tudatos a gyermektelenség. Mindezekhez gyakran anyagi szempontok is hozzájárulnak, így vonzóvá vált az egygyermekes-családmodell.

Napjainkban egyre nagyobb port kavar az abortuszkérdés. Magyarországon a KSH adatai alapján 2019-ben összesen 25.783 terhességmegszakítás történt. Sokan arra támaszkodnak, hogy a nőnek önrendelkezési joga dönteni a saját teste felett, de vajon ez kiterjedhet-e a magzatra is – emiatt vannak, akik a magzat jogait helyeznék előtérbe.

A probléma az, hogy erre konkrét választ a világon egyetlenegy szerv sem ad. A magyar Alaptörvény kimondja, hogy a magzatot a fogantatástól védelem illeti meg az állam részéről, viszont az első trimeszterben a nő önrendelkezési joga érvényesülhet, mivel lehetősége adódik testi, lelki megrendülésre és társadalmi ellehetetlenülésre hivatkozva a terhesség megszakítását kérni.

A kivándorlás legtöbb esetben egy spontán folyamat, melynek hátterében leggyakrabban munkavállalási és továbbtanulási célok állnak. Általában régió-specifikus, mivel nagy szociális és gazdasági eltérések vannak egyes térségek között. Figyelembe kell venni az anyagi kérdéseket, a politikai elégedetlenséget, a munkahelyhiányt és az általánossá vált társadalmi bizonytalanságot. Egyre markánsabban kirajzolódik az a tény, miszerint a fiatalok körében erősödik a – főként nyugati irányú – kivándorlási szándék.

Néhány intézkedés a demográfiai problémák enyhítésére

Az Állami Számvevőszék elemzése alapján a következőket tudhatjuk meg a családpolitikai hozzáállást illetően. 2010-től a magyar kormány egy folyamatosan növekvő, komplex családtámogatási rendszert dolgozott ki, aminek segítségével szerették volna megoldani a demográfiai deficitet. A stratégián belül megjelennek a jövedelmi egyenlőtlenségeket, a szegénységi kockázatot oldó pénzbeli- és természetbeni juttatások. Szintén ennek a keretében hozták létre 2015-től a CSOK-ként ismert családi otthon teremtési programot, majd ez 2019-től kiegészült a Családvédelmi Akciótervvel, mely új területeket is lefedve, hét ponton keresztül nyújt támogatást a családok számára. Ehhez hasonló az MNB – Magyar Nemzeti Bank – által 2019-ben nyilvánosságra hozott Versenyképességi program, melyben egyik pillérként tűnnek fel a demográfiai gondok, családbarát javaslatok, mindennapokat segítő ajánlások.

Abból kifolyólag, hogy a demográfiai változások nem korlátozódnak konkrét országhatárokra, orvoslásuk is globális szintű feladattá vált. Ezt szolgáló projekt például az Európai Bizottság regionális politikájának keretében megszületett stratégia, a „CE-Ageing Platform” – „Közép-európai tudásplatform az idősödő társadalomért”.

Célja, hogy olyan iránymutatást adjon a közép-európai országok és régiók – Magyarországon a Közép-Dunántúl – számára, amely például megkönnyíti a társadalmi változásokra való reagálást, segíti a több generációt érintő humánerőforrás-fejlesztést.

Zárásként néhány személyes gondolat, tapasztalat

A családi otthon támogatási programot illetően számos esettel találkoztam már, mivel a településemen nagyon népszerűvé vált az ún. falusi CSOK. Úgy vélem, hogy ez egy nagyszerű lehetőség ahhoz, hogy ne hagyjuk lepusztulni az ottani infrastruktúrákat és lakókörnyezeteket, mindemellett hozzájáruljunk a családok magasabb életszínvonalához. Mindazonáltal a személyes tapasztalataim alapján azt tudom elmondani, hogy ez a program bizonyos helyeken nem tette kellő mértékben vonzóvá a falvakba költözést.

Elvétve lehet látni olyat is, hogy valakik városból vagy fejlettebb területekről érkeznek ezekre a településekre, de a legtöbbször eleve is abban a faluban élő személyek vásárolnak házakat. Ez persze megfelel annak a célnak, hogy ne néptelenedjenek el a falvak, azonban nem feltétlenül szolgálja azt, hogy új tudás és erőforrás áramoljon adott térségekbe – ami viszont hosszú távon vezethet problémákhoz.

Ami pedig a családalapítást illeti, csak erősíteni tudom azt az elméletet, miszerint a magasabban edukált nők – de a férfiak körében is – a legtöbb esetben kitolódik a gyermekvállalás. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy az egyetemi/főiskolai évek alatt nehézzé válik a takarékoskodás. Ezt terheli továbbá az is, hogy gyakran a kezdőfizetések sem teszik lehetővé olyan összegek félretételét, amik rövid időn belül vezetnének el egy olyan anyagi háttér kialakításához, amely mellett nyugodt szívvel lehetne gyermeket vállalni. Ez lehet a forrása annak is, hogy – észrevételeim alapján – a generációmban valóban népszerűvé vált a külföldre költözés gondolata a munkalehetőséget és a jövedelmi viszonyokat mint szempontokat figyelembe véve. Úgy gondolom, az elmúlt években az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatalabb korcsoportok más preferenciákkal bírnak, mint elődjeik, így másfajta eszközök szükségesek a motiválásukhoz is. Ezek fényében a szülővé válás túlnyomórészt kitolódik harmincas éveink köré.

Mára tehát világossá vált azon tény, hogy össztársadalmi szinten reformokra van szükség, melyek lehetővé tennék az életkilátások javítását, problémák mérséklését. Elengedhetetlen a kiszámítható perspektíva, az anyagi biztonság és kedvező jövőkép garantálása ahhoz, hogy a fiatalabb generációk körében növekedjen a gyermekvállalási hajlandóság, ami egyben enyhíthetné a nyugdíjrendszerre nehezedő nyomást. A megfelelő szakpolitikai lépésekkel továbbá elérhető lenne az is, hogy redukálódjon a kivándorlók száma és ezzel egyidejűleg vonzóvá váljon a hazatérés a külföldön élő magyarok számára.

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Kép forrása: x


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése Szerző weboldala

Sárközi Barbara

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.