Van, aki ha teheti, eljár, és van, aki ritkán veszi rá magát. Van, akinek volt egy rossz élménye, és emiatt nem jár, van, akinek nincs ideje ilyesmire, és van, aki szenvedélyesen szereti. A színházba járás a kultúránk olyan máig meghatározó része, ami csodával határos módon évszázadok alatt sem porosodott be vagy veszett ki végleg. De hogyan lehetséges ez?
