Pár hete láttam egy 2018-as olasz filmet „Az ember, aki megvette a Holdat” címmel. A történetben egy, már megöregedett szardíniai halász bejelentette a helyi földhivatalnál, hogy ő igényt tartana a Holdra, mindezt még az űrutazások korszaka és az 1969-es holdra szállás előtt. Fel kell tenni a kérdést: hogyan is kapcsolódik a mai témánkhoz egyáltalán ennek az abszurd alkotásnak ez az abszurd gondolatisága? A következő évtizedekben a folyamatosan fejlődő űriparban ugyancsak – mint a filmben is – központi téma lesz a magánszféra az űrutazás terepébe csomagolva.
Tovább
