A HÖK munkáját értékelő cikksorozatunkat követően Bekó Donát elfogadta a Jurátus felkérését és interjút adott nekünk. Ezt íróként, valamint az újság nevében is szeretném megköszönni, valamint arra buzdítanám a HÖK további tagjait, hogy ők is éljenek a vendégírás, vagy a személyes interjú lehetőségével, biztosítva ezzel az egyetemi közélet fejlődését.
Jurátus: Miben látod a HÖK szerepét? Miért van rá szükség?
Bekó Donát: Egyrészt törvényi kötelezettség a HÖK megléte. Másrészt önkormányzatiságra mindenképpen szükség van. Nemrég részt vettem egy TTK-s küldöttgyűlésen, amely egészen másképp néz ki, mint nálunk. Sok az évfolyamképviselő és mindenféle szakiránnyal rendelkeznek, illetve a létszámuk is sokkal nagyobb. Egy ülés akár négy-öt óráig is eltart. Teljesen más a hozzáállása a hallgatóknak is, sokan ugyanis a küldöttgyűlési ülésekre is bejárnak és kérdéseket tesznek fel, problémákat vetnek fel. Náluk megvan az önkormányzatiságnak a hagyománya, ami nálunk lehet, hogy régen ugyan megvolt, de mára sajnos elveszett. Az ÁJK-n a küldöttgyűlések legtöbbször harminc percnél nem hosszabbak, az egy órás már hosszúnak számít. Kevés a vita, inkább egy baráti összejövetelre hasonlít. Én örülök annak, hogy élvezik, de ha sokkal inkább munkaként tekintenének rá, az rengeteget segítene.
Jurátus: Mi az Ellenőrző Bizottság szerepe?
B.D.: Az Ellenőrző bizottság (EB) egy független szerv, amely az elnökségtől is függetlenül tudja ellenőrizni a HÖK-öt. Az EB is a HÖK-ön belül van, de egy kisebb, teljesen független bizottságként működik. Tehát a szerepe az ellenőrző funkció betöltése, mint amilyet például az ÁSZ is végez. Nálunk sok múlik az informális kapcsolatokon. Az ÁJK-n egyébként sokáig nem volt EB.
A Nagymihályi Levente elnöksége alatt például nem működött, nem tartották fontosnak, pedig az alapszabályban szerepel.
De egyébként ellenőrző funkció betöltésére alkalmas szerv.
Jurátus: A HÖK-ön belül csak elvétve vagy egyáltalán nem jelenik meg kritika. Mit gondolsz az állítás igazságtartalmáról?
B.D.: Önkritika az semmi nincs. Az érvénytelen választás után is ezt érzékeltem, hogy a hallgatói aktivitás hiánya elkeseríti a HÖK tagjait, de az önkritika nem jelenik meg. Ez a Mentor Programra is igaz. Vita a küldöttgyűlési üléseken nem szokott lenni. Nekem viszont nagyon testhezálló az EB, mivel szeretek a kényelmetlenebb kérdésekkel is foglalkozni. Szászfai Dia elnöksége alatt lettem tag, ő azonban idén diplomázik politológia mesterszakon. Tehát nem vállalta az elnöki pozíciót, ezért lettem én az elnök. A fő motivációt nem is az ÁJK, hanem az EHÖK EB bizottság adta. Az EHÖK EB-nek az összes ELTE kar EB bizottságának az elnöke képezi tagját. Amikor létrehozta a HÖK az EB-t az karunkon, akkor felvették velünk a kapcsolatot és mi is jártunk az üléseikre. Az EHÖK EB elnökét, Hegedűs Dávid barátomat kiemelném. Sokszor ő tartja bennem a lelket az EB-vel kapcsolatban.
Jurátus: Akkor az EHÖK működése lehetne egy jó példa az ÁJK-s HÖK számára?
B.D.: Azért ezt nem mondanám. Az EHÖK-nél a bürokrácia nagy probléma, megszámlálhatatlanul sok bizottság van, nagyon sok referenssel. Eltérés az ÁJK-s HÖK-höz, hogy az EHÖK-ben vannak divíziók. Több bizottság tartozik egy divízióba, amely különböző területeket koordinál. Minden divíziónak van egy vezetője, akik szintén kapnak fizetést. Azonban van olyan divízió, amelyet legalább egy éve nem hívtak össze, fizetést azonban mégis kapnak.
Pozitív példának tehát nem nevezném, de jobban hasonlít egy szervezethez. A TTK-t inkább említeném pozítív példaként. Hegedűs Dávid, az EHÖK elnöke, korábban a TTK hallgatója volt, előtte a kari Ellenőrző Bizottságot vezette. Sok tapasztalatot szerzett, és mesélt is nekem róla. Azon a küldöttgyűlésen, amelyen részt vettem az volt a benyomásom, hogy nagyon hosszúra nyúlhatnak az ülések – talán néha túl hosszúra is. mi azonban igazán számít, az az, hogy milyen hozzáállással vesznek részt rajta az emberek. A szervezeti struktúra nagyjából minden karon hasonló: sok szak, sok szakirány, külön képviselők. A legfontosabb különbség viszont az, hogy a hallgatók aktívan részt vesznek, kérdeznek, és felvetnek problémákat. Persze mindig vannak konfliktusok és kisebb-nagyobb botrányok is, de ez egy ilyen közegben elkerülhetetlen.
Jurátus: Hogyan értékeled a munkádat az EB élén?
B.D.: Valójában büszkeséggel tölt el, hogy Diával közösen sikerült egy működő struktúrát kialakítanunk a semmiből. Emellett Hegedűs Dávid is jelentős mértékben hozzájárult a munkánkhoz.
A HÖK mandátumértékelő cikkben említést tesztek arról, hogy a beszámolóink és a jegyzőkönyvek nem érhetők el a honlapon. Ezzel kapcsolatban szeretnék pontosítani: vizsgálati jegyzőkönyv csak abban az esetben készül, ha egy vizsgálat hivatalosan elindul, amelyhez szükséges egy erre vonatkozó felkérés. Az alapszabály értelmében saját kezdeményezésre nem végezhetünk vizsgálatot. Ez egy fontos szempont.
Az üléseinkről azonban minden esetben készül jegyzőkönyv vagy emlékeztető, és természetesen a beszámolókat is megírjuk. Az valóban probléma, hogy ezek jelenleg nem kerültek fel a honlapra. Ennek megoldása kiemelt célunk. A honlap jelenlegi állapota nem megfelelő, ezért az elnökségenek is jeleztük, hogy legalább a küldöttgyűlési jegyzőkönyvek legyenek elérhetőek, ami részben már megvalósult. Örömteli, hogy előrelépés történt, és így, hogy kineveztek egy informatikai referenst, remélhetőleg ez a folyamat tovább gyorsul majd.
A legnagyobb nehézséget a választás lebonyolítása jelentette, és ezzel kapcsolatban több hibát is elkövettünk. Ennek fő oka a tapasztalatlanságunk volt, hiszen az előző EB részéről nem történt tudásátadás. Az előző választást még Nagymihály vezette le, így amikor erre sor került, többeket is megkerestem, hogy információt szerezzek a lebonyolítás pontos módjáról. Ez egy nehéz és bizonytalan helyzet volt, de igyekeztünk a lehető legjobban megoldani. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy fokozatosan egy jól működő EB-t hozzunk létre. Ez azonban egy hosszabb folyamat, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani.
Más karokon például az EB tagjai részt vesznek minden bizottsági ülésen. Ezt én is fontosnak tartom, és szeretném megvalósítani, ugyanakkor ez nem egyszerű feladat. A bizottsági tagok díjazásban részesülnek, de az EB tagjai nem, miközben nekünk is össze kell egyeztetnünk a munkát a tanulmányainkkal. Ez egy olyan terület, amelyen a jövőben szeretnénk előrelépni annak érdekében, hogy minden bizottsági ülésen jelen tudjunk lenni.
Jurátus: Tekintve, hogy az EB feladata sokszor a HÖK elnökség hibáira, mulasztásaira való rámutatás, milyen a viszony a két szerv között?
B.D.: Nórival sikerült egy korrekt, együttműködésen alapuló kapcsolatot kialakítani. Időnként írok neki, és előfordul, hogy nem válaszol, ami természetesen zavaró, ugyanakkor alapvetően segítőkészek és konstruktívak.
Tudatosan törekedtünk arra, hogy amikor új kezdeményezéseket szerettünk volna bevezetni, azt fokozatosan és körültekintően tegyük. Nem szerettük volna azt a benyomást kelteni, hogy mindenbe beavatkozunk és véleményt formálunk anélkül, hogy arra szükség lenne.
Idővel azonban egyre inkább aktívan bekapcsolódtunk a folyamatokba, és határozottabban képviseltük az álláspontunkat. Összességében nem mondanám, hogy rossz a kapcsolatunk, ugyanakkor szoros, közvetlen viszony sem alakult ki.
Jurátus: Az egyik küldöttgyűlésen felszólaltál, idézem: “Ami még nagyon fontos, hogy a rendkívüli választásnak mindenképp eredményesnek kell lennie, mert nyilván az katasztrofális lenne, ha az is érvénytelen lenne”. Mit értesz az alatt, hogy “katasztrofális”?
B.D.: Arra céloztam, hogy nagyon nagyon sok munka volt a választással. Az elnökség felé azt szerettem volna kommunikálni, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a promócióra annak érdekében, hogy elegendő jelölt és megfelelő részvétel legyen a választáson.
Nagyon sok munka van egy választással és ezt részben saját érdekből is javasoltam, mivel nem tartottam volna szerencsésnek, ha egymás után háromszor kellene választást tartani. Úgy gondolom, hogy ez kellemetlen helyzetet teremtett volna.
A döntésem mögött semmilyen személyes preferencia nem állt, nem egy adott jelölt támogatása motivált, hanem kizárólag a választási folyamat megfelelő lebonyolítása.
Jurátus: Kitértél az egyik küldöttgyűlési beszámolóban arra is, hogy nagyon kevesen jelentkeznek, tehát a passzív választójogukkal is nagyon kevesen élnek, évfolyamképviselőként is kevesen indulnak. Ezt a novemberi küldöttgyűlésen Szente Nóra Titanilla HÖK elnök azzal magyarázta, hogy Neptun pop up nem emlékeztette a hallgatókat arra, hogy szavazzanak. Elképzelhetőnek tartod, hogy ez lehet az érdektelenség oka?
B.D.: Egyáltalán nem erről volt szó. A Neptun pop upoknak semmi köze nincs ehhez. Az, hogy Nóri volt az egyetlen jelölt, kényelmesé tette, igazából semmit nem kampányoltak. Például mi sem küldtünk ki Neptun körüzenetet. Emiatt tényleg kevesen értesültek róla. De szerintem nem ez volt az oka. Hanem az, hogy nem csináltak semmit. Készpénznek vették, hogy megnyerik a választást, mivel csak egyetlen jelölt indul.
Jurátus: A HÖK elnökség mandátumértékelő cikkeinkről írt válaszodban úgy fogalmaztál, hogy azok botránycikkek. Ezt kifejtenéd kérlek?
B.D.: A vizsgaidőszak alatt készültem egy vizsgára, és nagyon elfáradtam, kimerültem és ekkor írtam meg a válaszomat. Az elkészülte után rögtön elküldtem, nem gondolkodtam rajta sokáig. Természetesen sok minden, amit leírtam, véleményes, és szándékosan próbáltam provokatív lenni.
Politológiát tanulok, és sokat foglalkoztunk azzal, hogyan vitáztak egymással a reformkori gondolkodók. Például amikor Széchenyi megírta Hitel című művét, Dessewffy epigrammaciklus formájában válaszolt rá. Ez a fajta eszmecsere nagyon tetszett. Természetesen nem akarom magamat Széchenyihez vagy a reformkor nagyjaihoz hasonlítani, de ennek a hagyománynak a szellemisége is motivált az írás során. Egyfajta szimbolikus gesztusként is tekintettem rá, hiszen a kulturált vita az egyik legjobb módja a véleménykülönbségek rendezésének.
Ami pedig a Jurátus cikkeket illeti, nem attól lesz egy cikk botrányos, hogy kritikus hangot üt meg. A cikkekben azt tapasztaltam, hogy a korábbi cikkek gyakran nagyon komoly és hivatalos hangnemben szóltak a hallgatói önkormányzatról – mintha egy politikai pártról vagy egy komoly intézményről lenne szó. Ezzel önmagában nincs problémám, de úgy érzem, ez néha túlzásba esett, figyelembe véve azt, hogy valójában mennyire érdekli ez a hallgatókat. Erre próbáltam utalni a cikkemmel.
Jurátus: Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a cikkekben túlságosan komolyan vették a HÖK-öt?
B.D.: Szerintem túlbecsültétek azt, hogy ennek mekkora a jelentősége.
Jurátus: A válaszodban azt is írtad, hogy “A Balázs-Oszlánszki szerzőpáros cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek, destruktívak, rosszindulat, rosszhiszemű, rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük. Annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van, és helyes megállapításokat tesznek”. Miben látod a rosszindulatot és a rosszhiszeműséget?
B.D.: Kevés szó esik arról, hogy a szervezet hogyan működik, milyen belső mechanizmusok szabályozzák a döntéshozatali folyamatokat. Természetesen helyes megállapítás az, hogy milyen események valósultak meg, milyen ügyek kerültek napirendre, és melyek maradtak el.
Én is csupán a saját álláspontomat fogalmazom meg, és természetesen nem célom előírni, hogy egy újságírónak hogyan kell írnia. Ugyanakkor problémásnak tartom azt, ha egy cikk önmagában, kontextus nélkül kíván képet alkotni egy adott helyzetről vagy szervezetről.
Nem akarom relativizálni azt, hogy nem tartottak be választási ígéreteket. De ez keveset mond el a HÖK-ről és ezek alapján nagyon könnyű, nagyon kényelmes rossz színben feltüntetni ezt a szervezetet.
Jurátus: Hol lehet a destruktivitást tetten érni?
B.D.: Például abban, hogy ez nem feltétlen tereli a helyes irányba az elnökséget. Azt tapasztaltam, hogy nem önkritikát váltott ki, és nem ösztönözte őket arra, hogy esetleg bizonyos dolgokat másképp közelítsenek meg. Ehelyett inkább az volt a hozzáállás, hogy „a Jurátus már megint írt valamit”.
Jurátus: Véleményed szerint mi lenne a jó eszköz az elnökség befolyásolására?
B.D.: Ebből a szempontból a cikkem hiányossága, hogy magam sem tudtam alternatívát kínálni. Valójában nem is igazán tudnék, mivel elsősorban egy provokatív, gondolatébresztő írásnak szántam. Célom az volt, hogy párbeszédet indítsak, és ösztönözzek másokat is arra, hogy kifejtsék a véleményüket. Például egy nagyon jó barátom, Hoffmann Dávid – aki politikus alelnök, évfolyamtársam és együtt kezdtük az egyetemet – szintén szívesen írna hasonló témában, akár vendégíróként.
Az elképzelésem az volt, hogy egy kétoldalú kommunikáció induljon el, amely nemcsak a vitakultúrát erősítené, hanem a Hallgatói önkormányzat számára is hasznos lehetne abból a szempontból, hogy hatékonyabban tudjon a hallgatók felé kommunikálni. Talán a hallgatók számára is érdekesebb lenne, ha nem csupán igényesen megírt, strukturált esszéket olvashatnának, hanem egy élő, dinamikus diskurzus bontakozhatna ki.
Lehetséges, hogy ez csupán egy idealisztikus elképzelés, és talán túl sok reformkori irodalmat olvastam, de meggyőződésem, hogy egy ilyen vitaformátum méltó lenne az ÁJK szellemiségéhez, és előremutató kezdeményezés lehetne.
Jurátus: Említetted a Jurátussal szemben támasztott általános érdektelenségét is. Beszélnél kicsit erről is, kérlek?
B.D.: Például figyelemmel kísértem a Jurátus megjelenéseit, és azt tapasztaltam, hogy viszonylag kevés cikk jelenik meg – általában havonta egy írás megjelenése tekinthető átlagosnak. Teljesen jogos felvetés volt, hogy a szerkesztőség nem részesült pénzügyi támogatásban a jövőre nézve, valamint a kapcsolódó személyek sem.
Nem tudom, mi a sikeres újságírás kulcsa – vagyis hogyan lehet elérni, hogy egy tartalom ne legyen bulvár, mégis széles körben olvasott legyen. Természetesen nem is az én feladatom ezt meghatározni, de érdekes párhuzamként említhető, hogy például a TTK-n a kari újság főszerkesztője ösztöndíjban részesül, és ha jól tudom, őt az elnökség nevezi ki. Ez egyfajta kontrollt is jelent, hiszen bizonyos témákat nem írnak meg, vagy nem jelennek meg kritikus hangvételű cikkek.
Szerintem helyénvaló lenne, ha a Jurátus főszerkesztője is kapna ösztöndíjat, de oly módon, hogy az ne függjön közvetlenül a HÖK döntésétől. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy több motiváció legyen a cikkírásra, és ezáltal több publikáció is szülessen.
Természetesen én is csak feltételezésekre hagyatkozhatok abban a kérdésben, hogy mi az, ami igazán érdekli a hallgatókat. Nem vagyok biztos abban, hogy egy-egy változatos témájú cikk nagy olvasottságot érne el. Saját magamból és az ismeretségi körömből kiindulva azt látom, hogy sokan egyáltalán nem követik ezeket a tartalmakat.
Jurátus: Mennyiben volt másabb idén a kampányidőszak, mint az ezt megelőző, amelyen kialakult egyfajta politikai verseny?
B.D.: Amikor az elnökjelölti vita zajlott, viszonylag sokan vettek részt rajta, és több érdekes momentum is volt. Nem tudom, hogy jelen voltál-e, de például Nóriék egy ponton muffinokkal a kezükben vonultak ki a padhoz, ami egy sajátos pillanat volt. A támogatóik egy alkalommal egységesen földszínű ruhát viseltek, ami szintén egy figyelemfelkeltő gesztus volt.
Ez is jól mutatja, hogy a bulvárosabb elemek valamilyen szinten mindenkit vonzanak. Mi is elmentünk a vitára, és többektől hallottam, hogy figyelemmel kísérték az eseményt, sőt, az installációkat is megnézték. Ennek ellenére sokak számára talán még mindig nehezen érthető és befogadható volt az egész.
Az viszont egyértelmű, hogy a verseny mindig növeli az érdeklődést. Remélem, hogy a következő elnökválasztáson – ha akkor még az EB tagja leszek – valódi verseny alakul ki, amely nemcsak izgalmat, hanem megoldandó kihívásokat is tartogat majd.
Jurátus: Hogyan értékelnéd a HÖK munkáját, mint az EB elnöke, valamint ÁJK-s hallgató?
B.D.: Hozzák a kötelezőt, de annál igazából semmi többet. ÁJK-s hallgatóként nyilván engem is leginkább a hallgatói közösségi élet és a bulik érintenek. Mivel politológus vagyok, nálunk ezek teljesen másképp működnek. Az évfolyamok létszáma viszonylag kicsi – az egész szak összesen 300-400 főt számlál –, így szinte mindenki ismer mindenkit, és ennek köszönhetően a hallgatók maguk is számos eseményt szerveznek.
Külön szeretném kiemelni Hoffmann Dávid munkáját, akit a Nóritól függetlenül választottunk, kiváló munkát végzett. Nagyszerű közösséget épített, és sikeresen integrálta a gólyákat a közösségbe.
A küldöttgyűlési képviselői választások során összesen tízen jelentkeztek. A politológusok számára fenntartott öt hely azonnal betelt, míg a joghallgatók közül szintén öten jelentkeztek. A jogászhallgatók esetében azonban egyetlen évfolyamon sem alakult ki valódi verseny, sőt, voltak olyan évfolyamok – például az első és a negyedik év –, ahol egyáltalán nem is volt jelentkező. Ezzel szemben a politológusok körében verseny alakult ki, másodéven és mesterszakon is, ráadásul másodéven még vita is zajlott a jelöltek között.
Azt is le kell szögezni, hogy a szociális ügyekkel foglalkozó alelnök, Magyar Jázmin is nagyon jó munkát végez.
Jurátus: Hogyan értékelnéd Szente Nóra Titanilla HÖK elnök munkáját?
B.D.: Szerintem nem lehet azt állítani, hogy ő rosszul végezné a munkáját vagy hogy alkalmatlan lenne a pozíciójára. Ugyanakkor abban a tekintetben, amelyet korábban is említettem, kudarcot vallott: nem sikerült a HÖK-öt úgy bemutatnia a hallgatóknak, mint egy valóban őket képviselő és közösséget építő szervezetet.
A politológus hallgatók esetében viszont ez sikerült – Hoffmann Dávid munkája éppen ennek az ellenkezőjét mutatja, így ő egy pozitív ellenpéldának tekinthető.
Jurátus: Ez lenne a legnagyobb kritikád a HÖK működésével kapcsolatban?
B.D.: Igen, emellett pedig a beképzeltség, különösen a sikertelen választás után. Őszintén szólva értetlenül álltam az előtt, hogy hogyan lehetett ezt a helyzetet így kezelni.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint Nóri jól végzi a munkáját – a kötelező feladatokat teljesíti, de annál többet nem tesz hozzá.
Jurátus: Az egyetemi közélet szempontjából mi a véleményed arról, hogy a HÖK elnök egyáltalán nem reagált a kritikákra sem a Jurátusban, sem pedig egy másik platformon?
B.D.: Szerintem ő ezt nem tekinti a feladatának, és valószínűleg nem is ért vele egyet, mivel nem tartja a Jurátust komoly tényezőnek – amit egyébként bizonyos szempontból meg is értek.
Ugyanakkor sajnálom is, mert szerintem ez egy jó lehetőség lett volna arra, hogy növelje a HÖK iránti érdeklődést, és legalább valamilyen szikrát csiholjon belőle.
A küldöttgyűlésen pedig azt fogom javasolni, hogy fogadják el az interjút, és vegyenek részt rajta – ez egy jó kezdeményezés lenne.
Jurátus: Megítélésed szerint egy interjú vállalása lehetőség vagy kötelezettség inkább, függetlenül a Jurátus “véleményességétől”?
B.D.: Inkább egyfajta kötelezettségként kellene tekinteni rá, ezzel mindenki jól járna. De igen, igazad van. Különösen az ÁJK esetében, ahonnan a politikai elit jelentős része kikerül. Attól, hogy a HÖK egy viszonylag kis szervezet, még nem kellene a nagypolitika hozzáállását modelleznie.
Jurátus: Milyen céljaid vannak az EB-vel a jövőben?
B.D.: Rövid távú célom a fizetéseket érinti. Megkértem Nórit, hogy emeljék a fizetésünket. Ennek érdekében körbekérdeztem az összes többi karon, hogy ott mekkora juttatást kapnak. A különbségek néhol egészen megdöbbentőek: például a PPK-n az EB elnöke 93 ezer forintot kap. Jelenleg én 20 ezer forintot kapok. Ha ezt most megemelnék 40 ezerrel, még akkor is ez lenne a legalacsonyabb összeg. A hosszú távú célom pedig az, hogy egy stabilan működő, fenntartható EB-t hagyjak magam után, amely nem függ egy-egy elnök személyes döntésétől. Ne fordulhasson elő, hogy egy új vezető egyszerűen megszünteti a bizottságot. Ezen főként Diával dolgoztunk sokat. Például a HÖK választás tanulságai nyomán módosítottuk az ügyrendet, és belefoglaltuk olyan elemeket, amelyek a következő bizottságok számára is egyértelműbbé és gördülékenyebbé teszik a folyamatokat. Nekünk ezt senki nem magyarázta el, nekünk kellett kidolgozni az eljárásokat. Szeretném, ha kialakítanánk egy stabil szakmai tudásbázist (know-how-t), amely hosszú távon segíti az EB munkáját. Egy olyan intézményesített rendszert, amelynek van presztízse és elismertsége. Jelenleg ez sajnos hiányzik, az előző bizottságokat sem becsülték meg megfelelően. Más karokon ez a pozíció egy tekintélyes és fontos szerepkör, míg nálunk ez még nem alakult ki. Ezt nem panaszkodásként mondom, tisztában voltam vele, hogy új kezdeményezésként eleinte másként fognak ránk tekinteni. Kezdetben újoncokként, zöldfülűként kezeltek minket, de ez mostanra kezd megváltozni. A célom az, hogy ez a folyamat ne szakadjon meg, hanem hosszú távon is fennmaradjon.
Jurátus: Van esetleg olyan téma amire nem tértünk ki, de fontosnak tartod?
B.D.: Júliusban Szombathelyen részt vettem az EHÖK vezetőképzőjén, amelyet az EHÖK minden évben megszervez saját magának. Az ELTE szombathelyi kampuszán zajló esemény célja, hogy napközben különböző szekciók keretében szervezetfejlesztéssel és csapatépítéssel kapcsolatos ismereteket adjunk át, és fejlődjünk mint vezetők. A programra többek között az ÁJK-ról is mentek, például Hoffman Dávid, Szabados Gabriella, Szente Nóra Titanilla, és talán még Retkes Natália is. Én is meghívást kaptam, mint az EHÖK EB tagja.
Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy a saját élményem nem volt túl pozitív. Debrecenből indultunk, Hoffman Dávid barátommal, a Campus Fesztivál után reggel 7-kor vonattal Szombathelyre, kialvatlanul, megtéve így egy nyolc órás utat. Az EHÖK vezetőképzője számunkra kevés költséggel járt, az ELTE számára azonban valószínűleg sokba került. A program alatt gyakorlatilag semmilyen hasznos tudást nem szereztünk, és az esemény sokkal inkább az ivásról és a vállalhatatlan viselkedésről szólt.
Mint az Ellenőrző Bizottság tagjai, mi magunk is hozzájárultunk a nem túl professzionális viselkedéshez, amiért végül semmilyen következménye nem lett. Az EHÖK, mint szervezet, szerintem nem megfelelően kezeli a pénzügyi forrásait, és sok esetben hatalmas összegeket elsikkasztva csak égeti a pénzt. Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy egy ilyen vezetőképző nem hozott számunkra semmilyen érdemi eredményt, és az egész esemény, figyelembe véve a költségeket és a hozzáállást, haszontalan volt.
Köszönjük az interjút Bekó Donátnak!