Az idei Szaharov-díjat Masha Amininek és az iráni „Nők, élet és szabadság” mozgalomnak ítélték. Amini halála a nők elleni erőszak szimbólumává vált Iránban. Az emberek úgy fejezik ki a részvétüket, hogy levágják a hajukat, így tüntetve az erőszak ellen. De mégis hogyan alakult ez ki? Egyáltalán miért kell a muszlim nőknek nyakig takargatni magukat az arab országokban?
Mahsa Amini halála óriási port kavart a világban. A 22 éves nő rendőri brutalitás áldozata lett. A hidzsáb viselete nem felelt meg az iráni előírásoknak, ezért a rendőrök erőszakkal elvitték. Halálának oka kezdetben bizonytalan volt, agyvérzésre gyanakodtak. A szemtanúk szerint megverték és az erkölcsrendészet nem megfelelő módon kezelte a helyzetet. Miután kórházba vitték, kómába esett és 3 nappal később, 2022. szeptember 16-án súlyos trauma által okozott koponyatörésben hunyt el. Halála miatt alakult meg a „Nők, élet, szabadság” mozgalom Iránban, melyet 2023. október 19-én az Európai Parlament – Masha Aminivel együtt – Szaharov-díjban részesített. A díjat évente ítélik oda az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért, ami az emberi jogok védelmében tett erőfeszítésekért adható legmagasabb szintű elismerés.
Térjünk vissza a történet elejéhez! Az 1979-es iráni forradalom előtt a nők öltözete igen változatos volt. Szoknyát és különböző szabású nadrágokat hordtak. Sőt, ruhadarabokból a mini változatokat is megengedhették maguknak. De a hidzsábot már a forradalom előtt is viselték, mivel mindig is a kultúrájuk része volt.
Mint minden nőnek, így számukra is fontos volt a megjelenés, a divat és a különböző kozmetikumok használata. Minden szempontból a nyugati stílus hódított Iránban. Jelentős változás az 1979-es forradalom tetőzésekor következett be, amikor Mohammad Reza sah uralkodott. Apja, Reza Pahlavi nyomdokaiba lépve hasonló reformpolitikát folytatott. Titkosrendőrséggel és a SZÁVÁK tevékenységével tartotta félelemben a népet. Kevés időn belül a végső mezőgazdasági csőd is bekövetkezett, ezzel tüntetések sorozata kezdődött és a sahnak el kellett menekülnie az országból. Őt Sápur Bahtiár polgári ellenzéki vezető követte, aki viszont elvesztette a harcot a híres Ruhollar Homeini ajatollah ellen, akit a forradalom hőseként tartanak számon. Február 11-e a forradalom győzelmének ünnepe, mivel ezen a napon az iszlám győzelemmel végleg összeomlott Bahtiár kormánya.
De mi köze is van mind ehhez a nőkhöz és a hidzsábhoz?
Ruholláh Homeini egy igen konzervatív iszlamista oldalt képvisel. Ahogy Reza sah rendszere megdőlt, a száműzetéséből visszatérve átvette a hatalmat és elkezdte tanításait ténylegesen hangoztatni. Külföldi tartózkodása alatt magnókazettákon keresztül juttatta el üzeneteit Iránba.
Ezer év titkai c. művében például kifejezetten hangot ad ellenvetésének a hidzsáb viseletének betiltásával kapcsolatban. Itt jön képbe igazán a témánk, a ruházatok megfelelő viselése.
Ha belegondolunk, olyan uralkodóval találkozunk, aki a vallás fontosságát visszavezette a szigorú öltözködési szabályokra. Az emberek egyre jobban kezdtek visszatérni a régi, hagyományos öltözethez. Ahogy feljebb említettem, a hidzsábot a nyugati ruházat elterjedése előtt is hordták, de a forradalom után kifejezett szabályok is születtek róla, hogy a társadalom jobban tisztelje a vallása által az erkölcsi értékeket.
Az elterjedt takaró öltözet szigorú jelentésbeli tartalmat hordoz magában. A nők nemcsak azért hordják, mert muszáj, hanem mert ez egy erkölcsi szimbólum.
Ezzel fejezik ki vallási hitüket és hűségüket a férjükhöz. Ahogy szokták említeni, ez náluk egy saját döntés, de mégis morális jelentéssel bír. Az utóhatása ennek az imént említett halálesetben is megmutatkozik. Iránban és Afganisztánban köztudottan külön jogszabályt hoztak a hidzsáb kötelező viseléséről, így a bűncselekmény elkövetőinek számolni kell a különböző szankciókkal.
„Például Iránban egy ilyen elkövetés után a rendőrség elviszi a hölgyet a legközelebbi kapitányságra, ahonnan csak egy férfi hozzátartozója viheti haza.” – mesélte Noor, miközben egy esős délutáni kávé mellett kérdeztem a témával kapcsolatban.
Nemrég a szerencsének köszönhetően ismerkedtem meg Noorral, akivel ugyanazon a helyen, sokszor egyidőben edzettünk. Szívesen vállalta, hogy meginterjúvolhatom a cikkemmel kapcsolatban és a képei felhasználásába is beleegyezett.
Noor Shahen Egyiptomban született. 2 éves volt, amikor Iránba költöztek, mivel az édesapja ott kapott munkát. 8 évig éltek ott. Később az oktatásban elért kimagasló eredményei miatt úgy döntött, hogy Budapesten folytatja tovább tanulmányait. A már 4 éve itt élő Noor az Állatorvostudományi Egyetem hallgatója.
Spisák Anna: Hogyan kötődsz az iszlám valláshoz?
Noor Shahen: A szüleim muszlimok, így én is ezt választottam. Mi is imádkozunk, böjtölünk, de például nem imádkozhatunk hidzsáb nélkül.
S.A.: Milyen egyéb szokásaitok vannak még?
N.S.: Ötször imádkozunk egy nap, mindegyik imának más célja van. A mi könyvünk a Korán, ami egy szent tárgy, nem tehetsz rá semmit és a földre sem teheted le. Alapvetően két részre oszlik a vallásunk, vannak szokások, amelyeket el kell végezned és vannak, amelyeket megtehetsz, ha szeretnéd.
S.A.: Melyek ezek a szokások?
N.S.: Egyszer az életedben ajánlott meglátogatnod a Kába-követ Mekkában, ha anyagilag megengedheted magadnak. De ha szeretnél, többször is mehetsz. Ami választható, hogy hétfőn és csütörtökön napfelkeltétől napnyugtáig böjtölsz. A nőknek terhesség és menstruáció alatt nem kell tartani a böjtöket.
S.A. Hidzsáb csak a nőknél van?
N.S.: Férfiaknak is van egyfajta hidzsáb, köldöktől térdig. Ezt a részt mindenki előtt takarniuk kell. De ha közeli barátokkal vagy családtagokkal tartózkodnak egy helyen, akkor nem kell mindig a térdüket elrejteni. De a legfontosabb, hogy nyilvános helyen a térdüket valamivel védjék. A nők szintén levehetik családtagjaik és más nők körében.
S.A.: Hogy néz ki az iszlám családmodell?
N.S.: Az iszlám vallásban a férfi a kenyérkereső a házasságban, családban pedig az apa. A nőnek igazából nem kell semmit csinálnia. Ám kötelezettségei vannak, mint például, hogy nevelje fel a gyerekeket, tisztelje férjét és a házasság intézményét. Nem feltétlen a feleség főz, takarít, mivel erre sok esetben a férj köteles biztosítani egy harmadik személyt. Nincsen korlátozva a továbbtanulás és a munkavállalás sem.
S.A.: Te miért hordod a hidzsábot?
N.S.: Egyszerre vallási és morális döntés. Én egyszerűen így érzem jól magam. Akkor érezném magam kellemetlenül, ha arra kényszerítenének, hogy vegyem le. Az emberek sokszor félreértik a hidzsáb értékét és „felszabadítani” szeretnének minket. De mi már szabadok vagyunk.
S.A.: Milyen fajta ruházatok vannak még?
N.S.: Az egész testet takaró burka az Egyesült Arab Emírségekben igen népszerű, de ennek is inkább kulturális jellege van. A nikábot és a burkát saját döntésből választják. Az egyetlen szabály, hogy mindent takarni kell, kivéve az arcot és a kezet.
S.A.: Hogyan befolyásolta a nyugat az iráni forradalmat?
N.S.: Nyugatról rengeteg újságíró kezdetett el különböző fotókat készíteni és teóriákat gyártani. Amerika régóta próbál befolyást gyakorolni a ruházatunkra, de ezt végső soron a forradalom kitörése változtatta meg. A ruházat megváltoztatása az új uralkodó döntése volt, Homeini reformálta először ilyen szigorúan az öltözködési szabályokat.
S.A.: Csak a forradalom után viseltetek hidzsábot?
N.S.: Nem. Már a háború előtt is sokan hagyományos ruhákat hordtak, de miután Amerika és a Szovjetunió a Közel-Keletre érkezett – amellyel magukkal hozták a nyugati stílusú ruhákat és az újdonságokat – az iráni nők megkedvelve kezdték el ezeket hordani.
S.A.: Szóval hasonlóan, mint ahogy nálunk is divatba jött a farmer?
N.S.: Igen, de ahogy említettem, Homeini kezébe vette a hatalmat és úgy döntött, hogy ezek a ruhák nem tükrözik igazán az iszlám vallást. Így szépen lassan minden külföldi terméket kezdtek kivonni a forgalomból. Azóta sok év eltelt, Iránban például már szinte mindent magunknak készítünk el.
S.A.: Mi zajlott a tüntetések alatt Iránban?
N.S.: Az internetet azért kapcsolták le Iránban, mivel nem szerették volna, hogy mások is lássák a lázongásokat. Amikor a gázárakat felemelték, akkor is ezt csinálták; de nem azért, mert bántani szerették volna az embereket, hanem mert így védekeznek a külvilág befolyása ellen.
S.A.: Zárásul, állást foglalnál a helyzetről?
N.S.: A tüntetéseknek sem az a célja, hogy a nőknek végleg le kelljen venni a hidzsábot. Azt szeretnék elérni, hogy a nők ténylegesen saját döntésükből hordhassák a hidzsábot, csak is akkor, ha ők úgy döntenek. Nem szeretnének különböző megrovásokat kapni.
It’s not that they don’t want to wear it, they just don’t want to be forced to wear it. – Noor.
Ezzel a cikkel és interjúval szerettem volna betekintést nyújtani az iszlám vallásba. Remélem, tudtam újdonságot is mondani és segíteni, hogy jobban átlássátok a nők helyzetét Iránban. Ne feledjétek, hiába különbözhet az emberek vallása, egy dolog mégis közös: a hit.
A cikket az exkluzív interjúval Spisák Anna vendégírónk készítette.
Az interjút köszönjük szépen Noor Shahennek.
Forrás: 1
A borítókép forrása: X
Az interjú fényképeit Spisák Anna készítette.
