Ha a nagy magyar költők 2016-ban az ELTE Állam és Jogtudományi Karának hallgatói volnának, így reagálnának az egyetemi élet velejáróira.
József Attila a vizsgaidőszakról:
„Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.”
Petőfi Sándor, amikor a haverja ösztöndíja megjön:
„Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!”
Ady Endre, amikor már hatodszor volt a Tanulmányi Osztályon:
„Hiába döngetek kaput, falat”
Ady Endre, amikor két hónap után hazamegy a koliból:
„újra meg újra
Hazajön a fiad.”
József Attila, amikor megbukott az első zárthelyijén:
„Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.”
Petőfi Sándor gondolatai, amikor mindenki a Gólyahajón van, de ő influenzás:
„Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!”
Juhász Gyula, a római jog tanárnak, a kettes után:
„Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre”
Ady Endre szóbeli vizsgán:
„Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten”
