Miért nyitnak hallgatók egyetemi kávéházat? Miben különbözik a JÖSz a többi hallgatói szervezettől? Hogy férnek meg egymás mellett a pázmányos és ELTE-s hallgatók? Miért fektetnek hangsúlyt a művelődésre? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk a JÖSz tagjaival folytatott beszélgetésünk során.
Október 9-ig lehet jelentkezni a Joghallgatók Önképző Szervezetébe első, másod és kivételes esetben harmadéves joghallgatóknak az ELTE és a Pázmány jogi karairól. Ennek apropóján beszélgettünk a szervezet elnökével, Németh Dolóresz Szilviával, a szervezet művelődési alelnökével, Losteiner Cecília Teréziával, valamint a Felvételi Bizottság (FEB) elnökével, Nagy B. Dáviddal.
Dolóresz negyedéves joghallgató az ELTE ÁJK-n, korábban a szervezetben kapcsolati alelnökként szolgált, illetve a büntetőjogi tagozat hallgatói tagja. Ebben a félévben választották meg a szakkollégium elnökévé. Cili a szeretetszolgálati és művelődési alelnökségben is aktív szerepet vállalt, évek óta dolgozik a szervezet fejlődésért, az ELTE joghallgatója. Dávid negyedéves joghallgató a Pázmányon, tavaly ősszel nyert felvételt a szakkollégiumba, egyike volt az elsőként felvett pázmányosoknak. Már a tavaszi felvételi eljárásban is aktívan részt vett FEB tagként, most pedig ő vezeti a tagfelvételt.
Pázmányosként mi volt az, ami megfogott a szervezetben? Milyen céllal jelentkeztél a JÖSz-be?
Dávid: Jóval korábban feltűnt nekem a JÖSz, elsősorban online felületeken, látványos volt a szervezet munkája. Amikor megjelentek a JÁK-on, először a Pázmány Műhellyel, akkor egyből csatlakoztam, így amikor kiderült, hogy mi is jelentkezhetünk a szervezetbe, rettentően megörültem. Szerettem volna egy olyan közeget magamnak, ami szakmai fejlődésemet is segíti, de mellette egy összetartó közösség is. Ezt a JÖSz-ben megtaláltam.
Az ELTE-n rengeteg hallgatói szervezet van, az embernek sokszor az az érzése, hogy túlkínálat van. Miben más a JÖSz, mint a többi szervezet? Miért ide jelentkezzen egy gólya, és ne máshova?
Dolóresz: Mert a JÖSz innovatív. A személyes példámat tudom elmondani: szerintem egy olyan közeg a JÖSz, ahol nincsenek szigorú szabályok, nincsen meghatározva, mit kell képviselned, vagy milyen úton kell elindulnod. A hallgatók irányítják a saját elvárásaik alapján. Másrészt sok olyan fontos területen jelen van, gondolok itt például a mesterséges intelligenciával foglalkozó projektünkre, amivel más szervezet nem igazán foglalkozik, de a munkaerőpiac igényli. Mi figyelünk az újításokra, a jogászok számára később felmerülő problémákra, ebben tudunk segítséget nyújtani.
Folyamatosan hangsúlyt fektetünk a jogtudomány, szeretetszolgálat és művelődés területeire is, egy egészséges egyensúlyt igyekszünk kialakítani, amiben természetesen a szakmaiság dominál.
Nálunk van lehetőség idegen nyelveket tanulni, olyan előadókkal, irodákkal tartunk kurzusokat, mint például a Deloitte . Nem az egyetemi környezet, hanem a munkaerőpiac határoz meg minket. Én ezért jelentkeztem évekkel ezelőtt a JÖSz-be, és ezt a mai napig jó döntésnek gondolom.
Említetted a mesterséges intelligencia projektet. Mi ez a projektrendszer pontosan?
Dolóresz: Három éve indult a projektrendszer, két kurzus már lement. Három-három téma volt mindkét évben meghatározva, melyekhez a hallgatók csatlakozhattak. Először félévig, majd egy évig tartó kutatásokat folytattak, a végén egy komoly pályamunkát leadva. Egy projektben akár 15-20 fő is részt vett, ami nem volt hatékony. Emiatt a projektrendszerünk olyan módon alakul át, hogy ugyanúgy három téma van, de önkéntesen lehet jelentkezni az egy évig tartó kutatásba, melynek eredményét egy tanulmányban mutatják majd be. Mindegyik kutatási projekt mellett áll egy-egy támogató. Az idei témák az űrjog, a befektetésvédelem és a fintech. Mind olyan területek, melyekre az egyetemen nem fektetünk nagy hangsúlyt.
Nem mindennapi, hogy egy jogászokból álló szervezet a művelődésre és a szeretetszolgálatra is ekkora hangsúlyt fektet. Miben áll ez a munka és miért tartjátok fontosnak, hogy ezzel is foglalkozzatok? Van erre igény?
Cili: Ez a két terület a szívem csücske, talán azért is vagyok a JÖSz tagja, mert ezekkel foglalkozhatok. A tevékenységünk lényege, hogy ami a léleknek kell az itt megtalálható legyen. A szeretetszolgálat keretében rászoruló gyermekekkel találkozhattak a tagok, tartunk gyűjtéseket, például egy árvaháznak tábla csoki gyűjtést szerveztünk, és évről évre megrendezzük a Kárpátalja-gyűjtést. Az adás mindig boldoggá teszi az embert és hozzátesz ahhoz, hogy felelősségteljes állampolgárokká váljunk, akik odafigyelnek a másikra.
Nagy hiányosság, hogy ma az oktatási rendszerünkben nem fektetünk kellő hangsúlyt a művészetekre, zenére. Célunk, hogy ezt a hiányosságot kipótoljuk: amire nincs lehetőség egyetemi kereteken belül, de feltétlenül szükséges a művelt emberré váláshoz, azt megpróbáljuk elérhetővé tenni a tagok számára.
Együtt járunk koncertre, kiállításokra, együtt szervezünk a Kávéházban különféle művelődési programokat. Hisszük, hogy ezáltal minőségibb ember és jogász lesz belőlünk. Vannak apróbb köreink, a könyvklub vagy a túrakör, tervezünk filmklubot is. Ezekbe bátran be lehet csatlakozni, a cél pedig, hogy a saját területüket megtalálva fejlődhessenek a hallgatók.
Mi ez a Kávéház? Honnan jött az ötlet, hogy megnyissátok?
Cili: Nem a jelenlegi tagság, hanem a JÖSz alapítóinak álma volt, hogy létrehozzanak egy olyan teret, ahol összeülhetnek, együtt lehetnek és színvonalasabb környezet, mint egy kocsma. Ekkor még nem volt kollégiumi épülete a szervezetnek, így vagy az egyetem üres termeiben vagy egy közeli vendéglátóipari helyen találkozhattak. Az a vágy született meg bennük, hogy szeretnének egy polgári teret, ahol a társadalmi felelősségvállalás jegyében nem csak zárt programokat, hanem nyílt rendezvényeket is tarthatnak és nem csak a tagságnak, de az utca járókelőinek is. A Kávézóba tehát bárki betérhet, a szükséges munkák nagy részét önkéntes alapon a JÖSz Alumni és a Szakkollégium tagjai végzik. A Kávéház projekt ezért is különösen szép: a régi tagok együtt dolgoznak az újakkal. Szeretettel várunk mindenkit!
Sokáig nem volt kollégiumi épülete a JÖSz-nek. Sikerült birtokba venni az épületet, hogy éltétek meg a koronavírus első hullámát?
Dolóresz: Régóta dédelgetett álom volt a kollégiumi épület is, melyet végül februárban vehettünk birtokba. Ez az ELTE épülete, korábban Peregrinusként működött és a Bibó István szakkollégium használta, míg a saját kollégiumi épületüket felújították. Februárban költözhettek be a tagok, ekkor még nem volt tele az épület. A koronavírus nekünk sem jött jól: néhány hét bentlakás után el kellett hagynunk a szobáinkat, kiürült a kollégium. Ez sokunkat megviselt: már kezdett kialakulni egy közösség, szerveztük a programjainkat.
Szeptemberben viszont újult erővel, még többen beköltöztünk, azonban a járványügyi előírások alapján szobánként maximum két fő lakhat bent. Ez a korlátozást nyilván kihat arra, hogy továbbra sem tudunk teljes gőzzel működni. Az együttlakás azonban egyértelműen pozitív hatást tett a közösségre: együtt társasozunk, közös főzéseket szervezünk, segítünk egymásnak mindenben. Különlegesség, hogy van egy Alumni-szintünk, tehát vannak olyan végzett tagok, akik bent laknak. Ez azért is jó, mert van a szakkollégiumon belül egy mentorprogram, így a mentor és mentorált adott esetben egy épületben lakik, ami jelentősen megkönnyíti a közös munkát. Ráadásul az épület a belváros szívében, egy csendes utcában van, pár perc sétára az ÁJK és a JÁK épületeitől, így minden igényt kielégít.
Dávid: Teljesen egyet értek. Én is nagyon szomorú voltam, mikor ki kellett költözni, de örülök, hogy azóta újra bent lakhatunk. Szerintem a kollégiumi épület is szükséges ahhoz, hogy igazán szakkollégium lehessen egy szervezet.
Mit is jelent az, hogy a JÖSz szakkollégium lett?
Dolóresz: Nagy célt értünk el a bejegyzéssel. Korábban a JÖSz egy „szakkollégiumi hagyományokra épülő interdiszciplináris szervezet” volt, az, hogy hivatalosan is szakkollégium lettünk lehetővé teszi, hogy ezt a hosszú kifejezést ne kelljen mindig kimondani! Leginkább azt jelenti, hogy az itt folyó szakmai munkánk ezáltal hitelt és megerősítés nyert. Egy visszajelzést, hogy szükség van ránk.
Cili: Jó érzés visszagondolni arra, hogy milyen mérföldkövei is vannak a JÖSz-nek: egy baráti társaság volt, akik fejlődni akartak, ma pedig nyolcvan ember gyűlik össze ugyanezzel a céllal. Erre a Kávéház megnyitóján döbbentem rá. Ennek a fejlődni akarásnak az intézményesített kerete az, hogy szakkollégiummá váltunk, és megállapodást kötöttünk mindkét egyetemmel.
Dolóresz: Ez a fejlődés egyben egy jelzés is arra, hogy igény van az újra. Nem elég, hogy vannak évtizedek óta működő szakkollégiumok, igenis lehet egy új, fiatal szervezet annyira jó szakmailag, hogy elnyerje ezt a minősítést.
A jogász társadalomban fel-felmerülő vita, hogy melyik a legjobb hazai jogi képzés: a Pázmány vagy az ELTE. Nyilván ez a rivalizálás egy egészséges versenyt is szül. A JÖSz egy olyan szervezet, ahol mindkét egyetem hallgatói képviseltetik magukat. Hogy éled ezt meg?
Dávid: Első perctől kezdve azt éreztem, hogy jó közösségben vagyok. Természetesen jó az, ha van egy verseny: ez mindkét egyetem képzésére pozitívan hat. Szoktunk viccelődni egymással, de ezek baráti beszélgetések.
A JÖSz túlmutat ezen a különbségen, sosem mondanánk rosszindulatúan olyat, hogy „te csak egy pázmányos vagy” vagy „te egy ELTE-s vagy”. Nem ebből indulunk ki, hanem az embert látjuk a másikban.
Dolóresz: A rivalizálás előhozza az emberből a jobb teljesítményt. Azt gondolom, hogy mind a két egyetemnek megvan a maga erőssége. Mindkét egyetemen jogászok leszünk, az egyedi jogi látásmódokat, melyeket a két egyetem valamennyire eltérően közvetít, azokat a JÖSz-ben közös nevezőre tudjuk hozni, kiegészítjük egymást.
Ki az ideális jelentkező? Kiknek a jelentkezését várjátok?
Dávid: Azok jelentkezését várjuk, akik nyitottak arra, hogy részesei legyenek egy közösségnek. Minden olyan tevékenységet, amit folytatunk az egy csapatban történik, ezért sokszor előrébb kell helyezni az egyéni érdeknél a közösségi érdeket. Emellett egy ideális jelölt szakmailag is felkészült és szeret elmélyülni a kultúrában.
Dolóresz: Ha valaki tudásra szomjazik és nem elégszik meg azzal, hogy öt évig koptatja az egyetem padjait, hanem többet akar: kihívásokat, szakmai fejlődést.
Cili: Az jöjjön, aki tenni akar, aki adni akar a társadalomnak. Aki a JÖSz tagja, az általában valami elvont, nemesebb célért küzd: hogy jobb jogász legyen, hogy élhetőbb társadalmat hozzunk létre, hogy változtasson. Aki ilyen vágyat érez magában, annak az ötletei itt megvalósításra kerülhetnek, halló és értő fülekre találnak.
További információt a szervezet honlapján és a felvételi Facebook eseményében találsz!
