2023. október 15-én megtartották Lengyelországban a parlamenti választásokat, ahol a jelenlegi miniszterelnök (Mateusz Morawiecki, Jog és Igazságosság), valamint az Európai Tanács korábbi elnöke (Donald Tusk, Polgári Koalíció) is versenybe szállt, aki nemrég a lengyel ellenzéki koalíciót is összefogta.
A választások
A kampány fő témái között szerepelt az ellenzéki térfélen, hogy az ország távolodása a közös európai értékektől, mivel az utóbbi időben az EU-val nem kiegyensúlyozott az ország viszonya. Az ellenzék részéről a bizonyíték, hogy egy évvel ezelőtt az EU a jogállamiság megsértésére hivatkozva a Lengyelországnak szánt összes uniós támogatást felfüggesztette. A kampányhajrában Varsóban a Polgári Koalíció (KO) kezdeményezésére ellenzéki megmozdulást tartottak, ahol Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester is beszédet mondott, aki szerint egy esetleges ellenzéki győzelem esetén egy új, toleráns és sokszínű európai országot fognak építeni. A megmozduláson közel egymillió ellenzéki érzelmű választó vett részt.
A jobboldalon a fő kampánytéma a bevándorlás volt, valamint a választást megelőző kampányban másik fő irány, a menedékkérők kvótaalapú elosztásának elutasítása volt, mely felvetésben a Konföderáció párt is egyetértett. A Jog és Igazságosság (PiS) azzal vádolta az ellenzék legnagyobb pártját, hogy támogatja az illegális migrációt, valamint a pártelnök korábbi tisztségére hivatkozva Berlin ügynökeinek állítja be az ellenzéki pártot, miszerint egy esetleges kormányalakítás után az ellenzék kiszolgáltatná a lengyel gazdaságot a német tőkének.
A választással egy időben egy négy kérdéses népszavazást is kezdeményezett a PiS, melyben arra buzdította a lengyel választókat, hogy szavazzanak az uniós migrációs paktum ellen, de a lengyel–belarusz határ menti kerítés megőrzése is a kérdések között szerepelt. Utóbb kiderült, hogy a népszavazás érvénytelen lett. Másik nagy kapánytéma volt az ország szuverenitásának védelme; a PiS mint kormányzó párt szerint a választási tét az, hogy Lengyelország megmarad-e szuverén országnak vagy egy „európai provincia” lesz.
A lengyel fiatalok dönthették el a választás eredményét
Az eredmény megszületett, a választásokon a választók 74%-a vett részt (köztük sok fiatal is), akik – mint a választási adatokból kiderül – inkább az ellenzékre szavaztak.
A 18-29 év közötti választók közül 28% választotta a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció (KO) pártot, vagy a negyedik legtöbb szavazatot kapott ellenzéki pártként parlamentbe bejutott Új Baloldalt (17%), ami magasabb, mint a nyolc éve kormányzó, jobboldali PiS esetében (15%). A Mateusz Morawiecki vezette PiS kapta a szavazatok 35%-át, az ellenzéki térfélen belül a Donald Tusk vezette KO pedig a szavazatok több, mint 30%-át megszerezve, ezzel a második legtöbb szavazatot kapott párt lett az ellenzéki oldalon. Az ellenzéki pártok nem koalícióban, hanem külön-külön indultak a választáson. A Harmadik Út nevű párt, 14%-ot, a Robert Biedroń vezette Új Baloldal párt pedig több, mint 8%-ot szerzett a választásokon.
Mivel a legtöbb szavazatot a Jog és Igazságosság (PiS) szerezte, így a választások után Andrzej Duda lengyel államfő, a lengyel alkotmányos szokásjognak megfelelően Mateusz Morawieckit kérte fel kormányalakításra. Ennek ellenére a négyszázhatvan fős Szejmben (a lengyel parlament alsóháza) a legtöbb képviselőt az ellenzék adja 248 mandátummal (és a Szenátusban is abszolút többséget szerzett az ellenzéki koalíció), míg a PiS 194 mandátummal rendelkezik.
Véleményem szerint az ellenzék egy jó stratégiát követett. A pártok külön-külön indultak a választásokon, a legnagyobb ellenzéki párt nem tudott abszolút többséget szerezni, azonban a kormánypárt sem. A választás eredményét kivárva koalíciót kötöttek, közös jelöltjük a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Donald Tusk lett. Néhány nappal a választások után egy dokumentumot is aláírtak közösen, melyben megállapodtak iránymutatásokban és ajánlásokban, amelyek szerint feladatukat végeznék, amennyiben felkérést kapnak az államfőtől. A folyamatot vélhetően egy együttműködési megállapodás előzhette meg. A jobboldalon is akadhatna koalíciós partner a kormánypárt számára, a Szabadság és Függetlenség Konföderáció nevű nemzeti mozgalom, azonban a párt vezetése kijelentette, hogy egyik nagyobb párttal sem fog koalícióra lépni, aminek fő oka a gazdasági témákban való egyet nem értés. A Jaroslaw Kaczyński vezette jobboldalnak, ha sikerülne meggyőznie az Konföderáció pártot még akkor sem lenne többsége, az ellenzéktől úgy is bő 10%-kal le lenne maradva, azonban a mandátumveszteséget valamennyire kompenzálná a koalíciókötés.
Összességében tehát reális az ellenzéki kormányalakítás, mivel mindkét házban többséget szereztek a választások során. Az ellenzék közös céljának elérését bizonyítja, hogy Szymon Hołowniát, a Lengyelország 2050 nevű párt (Polska 2050) elnökét választotta a Szejm házelnöknek. Szymon Hołownia szerint ez a dokumentum maga a remény az ország számára, mellyel a kormányváltást megteremtették. A Szejm az öt alelnököt is megválasztotta, melyre a PiS Elżbieta Witeket állította, aki korábban a házelnöki tisztséget betöltötte. Az ellenzék nem támogatta, így a korábbi házelnökből nem lett alelnök.
A százfős Szenátus (a lengyel parlament felsőháza) is megtartotta alakuló ülését, ahol szintén a Polgári Koalíció (KO) párt – egyelőre – ellenzéki jelöltje, Małgorzata Kidawa-Błońskát választottál elnökül. Ezzel az ellenzék gyakorlatilag többséggel átvette mindkét ház irányítását, egyedül a miniszterelnöki szék, ami egyelőre még kérdéses; az ellenzéki jelölt ugyanis akkor kaphat felkérést, ha a PiS jelöltje visszaadja megbízatását. Mateusz Morawieckinek a felkéréstől számítva négy hét állt a rendelkezésére, hogy bizalmat szavazzon neki a Szejm, melynek bizalmát nem sikerült megszereznie, így hétfőn az ellenzék miniszterelnök jelöltjét, Donald Tuskot szavazták meg az ország következő miniszterelnökének.
Mi várható?
Lengyelországban egészen izgalmas közéleti eseményeknek nézhetnek elé a politikusok és a választók is, hiszen amennyiben az ellenzék kormányt alakít, amire a Szejm döntése alapján reális esély mutatkozik, egy színes koalíció vezette országot fogunk látni. Mivel Mateusz Morawieckinek nem sikerült a Szejm bizalmát megszereznie, helyére másodikként az ellenzéket kell felkérnie az államfőnek kormányalakításra.
Ugyanitt, a PiS-hez lojális Andrzej Duda államfő előre kijelentett szándékával, hogy hiába az ellenzéki együttműködési dokumentum, amennyiben nem ért egyet az ellenzéki döntéshozókkal, vétózni fog. Például Donald Tusk egyik választási ígérete, miszerint az ország csatlakozni fog az Európai Ügyészséghez sem lesz könnyű folyamat.
Mindemellett, az új kormánynak vissza kell vonnia azokat a PiS által hozott törvényeket, amelyeket az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbították. Így azt a törvényt is, ami az alkotmánybíróság egyik kamarájához rendelte a bírák fegyelmi ügyeinek vizsgálatát, amit az Európai Unió Bírósága törvénytelennek ítélt. De az új kormánynak kell azzal a lengyel alkotmánybírósági határozattal is szembeszállnia, amely megkérdőjelezi az uniós jog szupremáciáját a nemzeti joggal szemben.
Az alkotmánybíróság szerint az uniós tagságból nem következik, hogy az Európai Unió Bíróságának határozatai kötelező érvényűek lennének a tagállamokra nézve.
Természetesen az Európai Bizottság fenntartja az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbító jogszabályok alapján megítélt napi egymillió eurós bírságot arra hivatkozva, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, tehát az Európai Unió Bíróságának minden határozata kötelező érvényű a tagállamok nemzeti hatóságaira, beleértve az igazságszolgáltatást is.
Rendeződhet a viszony az ukránokkal a gabonavitában is. Miután szeptemberben az EU nem hosszabbította meg az ukrán gabona behozatali tilalmát, Ukrajna és egyik legszorosabb szövetségese, Lengyelország viszonya egy időre mélypontra került, miután Ukrajna panaszt nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) Lengyelországgal, Magyarországgal és Szlovákiával szemben, a nemzeti hatáskörben bevezetett mezőgazdasági importtilalom miatt. Válaszul Lengyelország bejelentette, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítást felfüggeszti. (Október elején sikerült megegyeznie a két országnak abban, hogy közös határukon ellenőrizni fogják az ukrán gabona áthaladását az országon, kiküszöbölve azt, hogy az ne maradjon Lengyelországban. A lengyelek feltétele az is volt, hogy Ukrajna vonja vissza keresetét a WTO-nál, aminek az ukránok eleget tettek.)
Donald Tusk pártja egyedüliként szavazott a lengyel parlamentben az ukrán gabona tilalmának meghosszabbítása ellen, a kormánypártot az ukránok kijátszásával vádolta meg. Egy esetleges kormányalakítással szinte biztos, hogy a lengyel–ukrán kapcsolatok szorosabbra fognak fűződni, nem csak elnöki szinten.
Egyes vélekedések szerint a kormányalakításra szánt négy hét elteltével még tovább is húzódhat a lengyel kormányfő megválasztása, mindenesetre nem fog minden gördülékenyen menni az új kormánynak sem. A következő időszakban mindenki a lengyel elnök döntésére fog figyelni.
A borítókép forrása: X
