Biztosan mindenki érezte már azt – a reggeli kávé mellett elolvasott hírek után –, hogy legszívesebben elköltözne egy békés helyre, ahol az emberek harmóniában élnek egymással, nincsenek nemzetek közötti konfliktusok, háború, szegénység, egymás kizsákmányolása és tülekedés a reggeli csúcsforgalomban. A jó hírem az, hogy létezik egy hely, ahol a spiritualitásnak és lelkünk gondozásának pont annyira nagy szerepe van, mint a fenntartható fejlődésnek és a környezettudatosságnak. Ez a hely Auroville.
A filozófiájuk
Auroville, a „Hajnal városa” egy Dél-Indiában található település, melynek mottója az, hogy nem tartozik senkihez, csak az egész emberiséghez. A város koncepcióját az 1930-as években álmodta meg Mirra Alfassa, akire csak az Anyaként utalnak a közösség lakói. Alfassa a második férjén keresztül ismerkedett meg Sri Aurobindóval, az elismert indiai filozófussal, a brit uralom ellen irányuló függetlenségi mozgalom egyik vezetőjével, aki bevezette a nőt a spiritualitás rejtelmeibe.
Mindketten az „elmén túli tudatosság” megtestesülésén dolgoztak, mert abban hittek, hogy ha a Földön elérnénk a teljes tudatosságot, akkor az egész földi teremtés megváltozna, új szupramentális fajok jönnének létre. Tanításuk szerint a szupramentális tudatban nincsenek problémák, mert egyetlen egészként látható az igazság, amiben minden a helyére kerül. E változást kívánták elősegíteni Auroville megalapításával.
A város története
Alfassa benyújtott egy indítványt 1964-ben egy olyan város megalapítására, amely az emberiség bajai orvoslásának kísérleti laboratóriuma lehet. 1968-ban az indiai kormány támogatásával sor került a közösség felavatására, a ceremónián 124 nemzet delegáltja vett részt, s mindegyikük hozott magával a szülőföldjéről földet, amiket összekevertek, majd egy urnába tettek – ez a mai napig megtekinthető a város központjában.
A földet tartalmazó urna
A város területe eredetileg műveletlen puszta volt, mert az itt állomásozó britek kivágtak minden fát, és magukkal vitték azokat, így a hely jobban hasonlított a marsi felszínre, mint egy spirituális központ területére. A várost ötvenezer bennlakóra tervezték: az első húsz évben mindössze négyszáz fő költözött be, ma már azonban több mint kétezer különböző nemzetiségű lakója van.
Auroville ma
Legtöbben Indiából, Franciaországból és Németországból érkeznek, a nemek aránya kiegyensúlyozott, és sokan alapítanak itt családot is. A városnak a 2016-os adatok alapján hét magyar lakója is van. Nem ismerik a pénzt, nincsen rendőrség, és – állításuk szerint – teljesen önfenntartóan élnek a virágzó turizmusnak, mezőgazdaságnak és az általuk készített kézműves termékek értékesítésének köszönhetően. Emellett azonban számos szervezettől kapnak támogatást, például az indiai államtól, az UNESCO-tól, az Európai Bizottságtól, és gyakorlatilag bárkitől elfogadnak adományokat.
Tilos a szeszesitalok fogyasztása, bioélelmiszerrel táplálkoznak, és valamilyen módon minden lakónak hozzá kell járulnia a város fenntartásához. Nem politizálnak, nem ismerik el a vallásokat, és akik be szeretnének költözni, azoknak el kell fogadniuk az Anya által összefoglalt négy fő elvet:
1. Auroville nem tartozik senkihez, csak az emberiség egészéhez, de az itt éléshez szolgálni kell az „isteni tudatosságot”.
2. Auroville-ben az oktatás véget nem érő, folyamatos a fejlődés.
3. Auroville a múlt és a jövő hídja.
4. Auroville-ben az anyagi és spirituális kutatások célja az emberi egység megtestesítése.
Az itt élők számos tevékenységet folytatnak. A környezettudatosság meghatározó az életükben, ezért foglalkoznak fenntartható szennyvíztisztítással, állattartással, erdőtelepítéssel, környezetvédelmi kutatásokat folytatnak, biohulladékból biogázt termelnek, valamint különböző kerteket, organikus farmokat tartanak fenn. Saját egészségügyi és wellnessközpontjuk van, és a tenisztől az úszáson át a pilatesig számos sport gyakorlására van lehetőség. A művészetek kedvelői sem unatkoznak itt, mert a lakók saját színházzal, tánccsoporttal rendelkeznek, és zenével, kézművességgel, illetve fotózással is lehet időt tölteni.
Auroville számos lehetőséget nyújt az ide látogatóknak. Elméletileg bárki, bármilyen országból be tud költözni, de csak szigorú feltételek teljesítése mellett: először három hónapot kell ott töltenie saját költségén, majd kétéves próbaidő alatt beilleszkedhet a közösségbe – ezalatt dolgoznia kell, és a lakhatásáról is maga gondoskodik. Ezután válhat csak auroville-i polgárrá.
Fogadnak kutatókat, gyakornokokat és önkénteseket a világ minden tájáról, 6-12 hónapig tartó időtartamra. Van öthetes önmegvalósítást elősegítő programjuk is, hogy mindenki megtalálja azt a tevékenységet, amire hivatott, méghozzá önismereti fejlesztés útján. Workshopokat, terápiákat is tartanak az ide érkezőknek.
Ám Auroville sem tejjel-mézzel folyó Kánaán:
bármennyire is szeretnék ezt megvalósítani a Földön, problémákkal küszködnek. Mivel a városnak nincsenek lezárt határai, a bűnözéstől nem tudják megóvni magukat, így a környező települések lakói gyakran megtámadják a nőket, kirabolják a turistákat. Egyes források szerint ugyanakkor az auroville-i lakók vásárolják meg a szomszédos települések fiatal lányainak szexuális szolgáltatásait.
A szomszédos falvakból több ezren járnak be dolgozni, vállalkozásokat működtetni a városba, amíg az auroville-i lakosok napjuk nagy részét spiritualitásuk fejlesztésével töltik – mégis ők kapják a támogatást, ami szemet szúr a szomszédoknak, így folyamatosan nő a feszültség a környező települések és a város között.
A bennlakóknak sem egyszerű, ha meggondolják magukat, és szeretnének visszaköltözni a valódi világba.
Az auroville-i élet után nehéz visszailleszkedni a társadalomba, ráadásul az ott töltött idő alatt pénzt sem kerestek.
Látható tehát, hogy az Auroville-ben élők hiába próbálnak egy külvilágtól elzárt, ideális környezetet teremteni, még van min dolgozniuk a jövőben – ennek ellenére büszkék lehetnek az ötven év alatt elért sikereikre.
