A cikk címe nem egy figyelmet felkelteni kívánó, hangzatos írói lelemény, hanem részlet az Ávtv. (1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről) preambulumából. Az állatok védelme, az állatok jogi megítélése és önmagában az állatok kímélete érdekében való fellépés napjaink egyik olyan kérdésköre, ami a társadalom jelentős részét megmozgatja.
Lapáttal és betondarabokkal agyonvert sertések, autó után kötött és az aszfalton végighúzott kiskutya, hasba lőtt vemhes dámszarvasok egy Debrecen környéki tanyán: mindössze néhány szalagcím azokból az esetekből, amelyek e cikk megírását megelőző hetekben megjelentek a hírekben, és ha a Facebook hírfolyamát nézzük, naponta tucatjával jelennek meg bejegyzések állatokat mentő magánszemélyek és szervezetek oldalán, amelyekben éheztetett, halálközeli állapotban megtalált vagy emberi bántalmazás miatt életveszélyes sérüléseket szenvedett állatok megmentéséről számolnak be. A bejegyzések alatt minden esetben közös, hogy százszámra olvashatóak hozzászólások, amelyek egyöntetűen, szinte talioelvszerűen követelik az elkövető lehető legsúlyosabb megbüntetését. Egyértelmű, hogy a társadalom a legkevésbé sem toleráns az állatkínzók vonatkozásában.
De milyen büntetés szabható ki és pontosan miért?
Az állatkínzás bűncselekménye a Btk. a XXIII. fejezetében a környezet és természet elleni bűncselekmények között található. Alapesete szerint „[a]ki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”[4] Az alapeset értelmezésével kapcsolatban kiemelendő, hogy nem eredmény-bűncselekmény, így nem szükséges az állat elpusztulása ahhoz, hogy befejezett bűncselekményről beszéljünk, ez egyúttal „tágítja a felelősségre vonhatóság lehetőségének körét” hiszen elegendő hozzá az, ha elkövetési magatartás – vagyis a bántalmazás vagy az állattal szemben tanúsított bánásmód – csupán alkalmas arra, hogy maradandó egészségkárosodást vagy a pusztulását okozza. Így minden esetben, amikor az állatvédők megmentenek egy éheztetett, csontsoványra fogyott vagy sorozatosan megvert állatot, függetlenül attól, hogy aztán a szakszerű ellátás mellett életben marad-e vagy sem, a bűncselekmény befejezettnek minősül. Az említett két példa emellett arról is tanúskodik, hogy a tényállás megvalósulhat mind aktív, mind passzív magatartással, a bekezdés első pontjának elkövetője bárki lehet, második pontjának elkövetője azonban csak az állatot tartó személy, aki megszegi kötelességét, miszerint a „jó gazda gondosságával köteles eljárni”.
A képen szereplő Zorrót 2018 tavaszán mentették meg. 2018 februárjában több személy is bejelentést tett a helyi jegyzőnél, miután észlelték, hogy az állatot rendkívül rossz körülmények között tartják. A kutyát lánccal kötötték ki, a lánc a nyakába nőtt, emellett csontsoványra éheztették. Zorro felépülése hosszú ideig tartott, gazdáját állatkínzás bűntettéért hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, egy év próbaidőre felfüggesztve. (Forrás: Bundás Barát Állatvédő Egyesület, Gyál)
Fontos az idézett törvényi bekezdésben az indokolatlanul kifejezés. E kifejezés okán nem minősül tényállásszerűnek az, ha az állat bántalmazására azért kerül sor, mert annak támadását másként nem lehetne elhárítani, illetve értelemszerűen az állat életének jogszerű kioltása sem, amelyről az Ávtv. rendelkezik. Az Ávtv. e körben megfogalmazott esetkörei között azonban vannak olyan okok is, amelyek a társadalom körében nem feltétlenül elfogadhatóak, így például a prémtermelés – az ilyen céllal működő farmok európai bezárásáért 2022-ben petíció is indult, amelyet 2023 végéig több, mint másfél millióan írtak alá a Four Paws International állatjóléti szervezet közlése alapján – és az állatok felhasználásával folytatott tudományos kutatás, amelynek visszaszorítása, beszüntetése szintén napi szinten felmerül.
Az állatkínzás törvényi tényállásához kapcsolódnak minősített esetek is, amelyek körét az állatok védelme érdekében szükséges egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXVIII. törvény bővítette ki. Amellett, hogyha az állatkínzást az állatnak különös szenvedést okozva követik el vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, már három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az is, aki az állatkínzást nagy nyilvánosság előtt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben meghatározott, az állat kedvtelésből való tartásától, illetve az érintett állatfaj tartásától eltiltással érintett állattal szemben az eltiltás tartama alatt, vagy állatkínzás vagy tiltott állatviadal szervezése bűncselekmény miatti elítélést követő két éven belül követi el. A nagy nyilvánosság alatt nem pusztán a helyszínen jelenlévő nagy nyilvánosság értendő, hanem az online térben, közösségi oldalakon élőben közvetített elkövetés is, tekintettel arra, hogy az egyre gyakoribbá váló állatkínzás az állatoknak okozott szenvedésen túl a társadalom tagjaiban széles körben vált ki megbotránkozást, amelyet így emiatt szigorúbban indokolt büntetni. Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő minősített esetek is helyet kaptak a Btk.-ban. (Az állatkínzás törvényi szigorítását jól reprezentálja, hogy e tételkeret megegyezik a gondatlanságból elkövetett emberölésért, illetve a súlyos testi sértés egyes minősített esetei esetén kiszabható szabadságvesztés tételkeretével, például különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés esetén.) Így a méreg alkalmazásával, az állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével több állat pusztulását okozva vagy különös visszaesőként elkövetett állatkínzás esetén ilyen súlyos szabadságvesztés büntetés is kiszabható, de abban az esetben is, ha az alapeset a) pontja szerinti állatkínzást szaporítással összefüggő haszonszerzési cél érdekében tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra, a jó gazda gondosságának elmulasztásával követik el.
2022-ben az utcán találták Luckyt, a mangalicát. Nem volt arra bizonyíték, hogy vajon a tulajdonosa tette-e ki, így nem indult büntetőeljárás, mint ahogyan számos más esetben sem indul eljárás kellő információ hiányában. A mangalica közel sem egyszerű befogása során tulajdonosa azonban kapával próbálta fejbeverni, majd vasvillával próbálta leszúrni, illetve a polgármester felé is jelezte, hogy lőjék ki az állatot, aki azonban ennek ellenére az állat sikeres befogását segítette elő. Lucky azóta a menhely segítségével új gazdára talált. (Forrás: Malacvédő Alapítvány, Varbó)
Az állatkínzásos ügyekről elmondható, hogy nagyon magas a látencia és összességében is kevés ügy jut el odáig, hogy jogerős ügydöntő határozat szülessen. 2021-ben a regisztrált állatkínzások száma 590, 2022-ben 661, 2023-ban pedig 574 eset. Abban az esetben, ha az ügy marasztaló ítélettel zárult is, a gyakori pénzbüntetés és a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés mellett kevés esetben került sor végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására. Ez a társadalom szemében – kiváltképp a sajtóban is nyomon követhető, olykor bestiális esetekkel összefüggésben – gyakran akként jelenik meg, hogy az elkövető nem kapott „kellően súlyos” büntetést, mondván „fájni csak a letöltendő fáj”.
Nem elhanyagolható az állatkínzással kapcsolatban a prevenció kérdése sem. Üdvözlendő lenne az mint speciális prevenció, ha az elkövetővel szemben alkalmazott pártfogó felügyelet körében, élve a törvény adta lehetőséggel, magatartási szabályként előírják állatvédő szervezetek részére végzett munkát. Így az elkövető megtapasztalhatná azt, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, ezzel pedig az elkövető állatokhoz való jövőbeli viszonyulása pozitív irányba mozdulhatna el, csökkentve a bűnismétlés kockázatát.
Kiemelendő, hogy az állatkínzás elkövetői között nagy számban vannak gyermekkorúak, akik közül többen később felnőttkorúként is erőszakos bűncselekmények elkövetői lesznek. Az állatok iránt érzett empátia és a velük szemben fennálló kötelességtudat kialakításában az oktatás segíthet. Elterjedőben van az, hogy általános iskolás osztályokban „osztály házikedvencet” tartanak a gyerekek – jellemzően valamilyen kisemlőst – amelyet közösen, tanári felügyelettel gondoznak. Az elgondolás alapvetően jó, ám nagy odafigyelést igényel pedagógusi oldalról, hogy az állat ne puszta oktatási eszközzé váljon, amelyen a gyerekek „gyakorolnak”, hanem minden esetben megvalósuljon a jó gazda gondossága követelménynek megfelelő gondozás, mind a cél elérése, mind annak érdekében, hogy semmilyen körülmények között ne valósuljon meg állatkínzás.
Jelenleg minden napra jut legalább egy regisztrált állatkínzás és ez még csak a töredéke lehet a valós számnak. A jövőben a helyzet pozitív irányba való elbillentésében nagy szerephez juthat a jogalkotás – nem csupán a büntető anyagi jog rendelkezéseinek módosításával – hanem egyéb más, állattartás és állatokat érintő norma megalkotása tekintetében, a már meglévő jogszabályok kikényszerítésében, valamint a speciális prevenció érdekében. A társadalmi igény ugyanis fennáll az állatkínzás teljeskörű felszámolására.
Források:
