Pár napja az a szerencse ért minket, hogy meghívást kaptunk az ELSA és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alternatív vitarendezési versenyére, melyet a Pénzügyi Békéltető Testület és a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda támogatott. Az alkalmon részt is vettünk és az egész napos program folyamán egy zsákra való tapasztalatot gyűjtöttünk be, amelyet most megosztunk az érdeklődőkkel.
A verseny lényege az volt, hogy a versenyzők a zsűri kiváló tagjainak segítségével, egymástól kölcsönösen tanulva összemérhessék képességeiket egy statuált közvetlen üzleti tárgyalásban, melyben a vitával ellentétben a cél nem a saját véleményük uralomra juttatása, sokkal inkább az egymás felé való kölcsönös közelítés, melynek végeredményeképpen a felek olyan megállapodást érhetnek el, amely mindenkinek a lehető legmegfelelőbb. Ahogy az esemény védnöke, prof. Dr. Kecskés László fogalmazott:
„A legrosszabb egyezség is jobb, mint a legjobb ítélet” – s ez a mondat méltán tekinthető a verseny mottójának is.
Miután Csemáné Dr. Váradi Erika (a Miskolci Egyetem jogi karának dékánhelyettese) előadásában meghallgathattuk az alternatív vitarendezés történetét, és megtudhattuk, hogy gyökerei a Krisztus előtti harmadik évezredig nyúlnak vissza, már kezdődtek is a verseny fordulói, melyek során a csapatoknak egyre komplikáltabb és egyre nagyobb érdekellentétet rejtő üzleti ügyekben kellett konstruktívan egyezségre jutniuk.
Az első feladat egy adás-vétel lebonyolítása volt, ahol a magyar cég meg akarta vásárolni a német vállalatot. Meg kellett állapítani egy kompromisszumos árat, hogy milyen banktól vesznek fel hitelt, valamint hogy a német ügyvezető igazgató fia megtarthatja e korábbi pozícióját. Az elődöntők és a döntő ügye is egy-egy szerződésfelbontás rendezése volt, a feleknek a kártérítések összegeit kellet megállapítaniuk, valamint hogy folytatják-e az együttműködést új szerződés keretében. A feladatokban a csavart egy bizalmas információ (például, hogy az egyik cég felszámolási eljárás alatt áll) okozta, amit csak a tárgyalás előtt kaphattak meg a csapatok.
A csaknem nyolc órán keresztül tartó verseny próbára tette a versenyzők kitartását, de bizonyára megérte, mivel minden résztvevő egy-egy négy millió forintnyi aprított bankjegyet tartalmazó ajándékcsomagot kapott a szintén főtámogatók közé tartozó Magyar Nemzeti Bank jóvoltából, továbbá az első négy helyezett csapat (a harmadik helyen holtverseny alakult ki) még gyakornoki helyek közül is választhatott.
Felkeltette figyelmedet az Alternatív Vitarendezési Verseny? Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat, hogy jó eséllyel indulhass! Íme a az alternatív viták tízparancsolata:
- Meg kell tanulni az illem alapvető szabályait: bemutatkozás, kézfogás, de nem az asztal felett! A hölgyek nyújtják először a kezüket.
- Nem tegeződünk! Főleg nem első tárgyaláson, főleg nem egy német üzletemberrel.
- Nagyon, már-már nyájasan udvariasnak kell lenni.
- Az ügyvéd az árról nem nyilatkozik, ő „csak” jogi képviselő.
- Számít az érvelés. A hiánya is, meg az is, ha erős érveket tudnak a felek felsorakoztatni.
- Egy fiktív szituációban is a tisztességre kell törekedni. Annál, hogy „úgyis elsiklik efelett a bank” jobb azt mondani, hogy „korrekt módon járjunk el az eddigi partnereinkkel, ez nekünk fontos, ez Önöknek is fontos.” Vagy hogy „fontos számunkra a jó hírnév, emiatt tisztességesen járjunk el.”
- Türelmesnek kell lenni.
- Ki kell fejezni az empátiát, azt, hogy megértjük a másik felet.
- Össze kell a végén foglalni az álláspontunkat.
- Mindenképp meg kell állapodni. (Akkor is, ha egy tárgyalás mindössze negyed órás lehet.)
S hogy mi a tanulság? Dióhéjban mindaz, amit fentebb összefoglaltunk, személyes kedvencünk azonban mégis az, amit az egyik versenyző fogalmazott meg saját tapasztalatai alapján:
„Ha nem dorombol úgy a tárgyalás, mint egy perzsa macska, valamit nagyon rosszul csinálsz”.
Ezzel a kiváló, már-már szlogen jellegű megállapításával bizonyára arra kívánt rávilágítani, mennyire fontos a feleknek kölcsönös simulékonysággal a megegyezésre törekedniük.
