Elgondolkodtál már egy-egy előadáson ülve arról, hogy vajon kik lehettek azok a híres személyek, akiknek a nevét viselik a termek? Ebben az összeállításban bemutatjuk, miben jeleskedtek, és mit érdemes tudni róluk.
Somló Bódog
Virtuális sétánkat az első emeleten kezdjük. Az I-es terem Somló Bódogról lett elnevezve. Pozsonyban született 1873-ban még Fleischer Bódogként. Tanulmányait többek között Lipcsében és Heidelbergben végezte. A századfordulón már különböző erdélyi városokban tartott órákat, majd 1918-tól a Budapesti Egyetemen oktatott politikát és nemzetközi jogot. Két évvel később öngyilkosságot követett el, nem bírta feldolgozni, hogy Magyarország a trianoni béke során elvesztette területének kétharmadát. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, egyik tanulmányával (A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról) Ady Endre is foglalkozott. Könyvet írt a szokásjogról és a helyes jog elméletéről, foglalkozott szociológiával is.
Dósa Elek
A II-es auditóriumnak Dósa Elek a névadója. Dósa 1803-ban látta meg a napvilágot Marosvásárhelyen, ahol a helyi református egyetem diákja volt. 1829-ben ő lett az első erdélyi jogi doktor, tudását Pesten, Sárospatakon és Németországban még tovább bővítette. 1831-től szülővárosának jogi akadémiáján dolgozott, 1849 februárjában kinevezték Marosszék kormánybiztosának. A szabadságharc bukását követően négy évnyi várfogságra ítélték, ebből csak felet töltött raboskodással, azután császári kegyelemmel szabadulhatott. Az 1860-as években pályafutása ismét felfelé ívelt, visszakapta a jogi tanszéket a marosvásárhelyi egyetemen, előbb levelező, majd tiszteletbeli tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Rövid ideig képviselte térségét az Országgyűlésben. 1867-ben hunyt el.
Récsi Emil
A III-as terem Récsi Emil nevét viseli. 1822-ben született Kolozsváron. Szülei katonai pályára szánták a tehetséges fiatalembert, de arra testileg alkalmatlannak bizonyult. Előbb bölcseleti doktor lett (1837), majd 1841-ben ügyvédi vizsgát tett Erdélyben. 1847-től szülővárosának egyetemén vezette a politikai tudományok tanszéket, közben irodalommal is foglalkozott, és Francia Regénycsarnok címmel könyvsorozatot indított. 1848 tavaszán Eötvös József kinevezte miniszteri titkárrá. A szabadságharc leverése után tanszékvezető lett, előadásait ausztriai államjog, a közigazgatási és pénzügyi jog témakörében tartotta. Mindeközben a Pesti Napló főszerkesztőjeként is dolgozott, illetve levelező tagja lett az MTA-nak. Az októberi diploma után már magyar államjogot is tanított, emellett nagy hangsúlyt fektetett a római jog oktatására is. Egészségi állapota fokozatosan romlott, egyre nehezebben tudta sokasodó feladatait ellátni. 1864-ben halt meg.
A VI-os nagyelőadó Nagy Ernő emlékét őrzi, aki 1853-ban született Székesfehérváron. 1877-ben végezte el Budapesten a jogi egyetemet, később kormányzati ösztöndíjjal Lipcsében és Berlinben tanult egy-egy szemeszter erejéig. Párizsban már hosszabb időt töltött, ahol különböző felsőoktatási intézményeket látogatott, illetve nagynevű társaságokba is bekerült. 1880-ban tért vissza Magyarországra, és a Nagyváradi Jogi Akadémián helyezkedett el oktatóként. Őt is levelező tagjává választotta az MTA (1895), nem sokkal utána az Országos Közoktatási Tanács résztvevője lett. A századforduló után 1921-ben bekövetkezett haláláig Budapesten dolgozott, közjogot tanított.
Fayer László
Egy emelettel feljebb található a VI. tanterem, vagyis a Fayer auditórium. Fayer László Kecskemétről származik, Budapesten tanult, előbb 1870-ben jogi doktor, négy évvel később ügyvéd lett, utóbbi hivatását 1882-ig gyakorolta. Kezdetben magántanárként dolgozott az egyetemen, 1901-ben a büntetőjog tudományának nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Gyorsíró- és jogászegyletet is alapított, szerkesztette a Magyar Themisz című jogi szaklapot, illetve a Jogászi Közlönyt, melynek apróján különféle bírósági ítéletekkel és a Büntető Törvénykönyvvel is foglalkozott. 1894-től az MTA tagja. 1906-ban hunyt el.
Vécsey Tamás
A legfelső szinten lévő, VIII. előadó Vécsey Tamásról kapta a nevét. Szikszón született 1839-ben, tanulmányait Budapesten folytatta. 1860-ban végezte el a jogi egyetemet, két évvel később doktori oklevelet szerzett. 1863-tól római jogot oktatott Pesten, egy év múlva már Eperjesen. Tíz évvel később tért vissza a székesfővárosba, ahol a II. számú Római jogi tanszék tanára lett. Az egyetemen haláláig oktatott, betöltötte egy ideig a rektori és a dékáni tisztséget is. 1881-től levelező, nyolc évvel később rendes tagja az MTA-nak, emellett alelnöke volt a Jogászegyletnek, és 1906-ban a cataniai egyetem római jogi intézetének is tiszteletbeli tagja. Politikusként is tevékenykedett, 1881-ig országgyűlési képviselő, illetve az evangélikus egyházi élet szerves résztvevője. Fő kutatási területe a római jog, ő volt az első jogtudós, aki foglalkozott a római jog magyarországi hatásával is. 1912-ben halt meg.
Grosschmid Béni
Sétánk utolsó állomása a Grosschmid Béni nevét viselő IX-es auditórium. A névadó 1852-ben született Máramarosszigeten, a korábban említett tudósoktól eltérően Bécsben tanult jogot, ahol a kötelesrészről írt munkájával nagy szakmai elismerésre tett szert, megkapta az MTA Sztrókay-díját. Később visszatért Magyarországra, Erdélyben (Nagyváradon és Kolozsváron), valamint Budapesten tanított a jogi egyetemeken. Az 1894-es polgári házassági törvény nagyrészt tőle származik. Legfőbb műve között találni családjogi, kötelmi és öröklési jogi kiadványokat. Élete során nevet változtatott, kiadványai zömén Zsögöd Benőként szerepel, majd 1904-től ismét Grosschmid. 1938-ban hunyt el.
borítókép: Kovács Bernadett (Jurátus)
