A vizsgaidőszak után kellemes időtöltést varázsolhatunk a szorgalmi időszak első heteinek napjaiba az Eric Jager nevéhez fűződő, Az utolsó párbaj című könyvvel. Így nemcsak kikapcsolódhatunk, hanem közvetetten olyan tantárgyakról is olvashatunk, mint az összehasonlító jogtörténet, a jogszociológia, vagy a büntetőjog.
Az utolsó párbaj cím azok számára is ismerős lehet, akik a mozikat követik nagy figyelemmel. 2021 őszén jelent meg a magyar mozikban a Ridley Scott rendezésével készült, a Jager könyvet alapul vevő filmdráma. Scott olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Matt Damon – ő játssza Carrouge-i Jánost –, Adam Driver – Jacques de Gris megszemélyesítőjeként – vagy Ben Affleck – aki a hűbérurat, Pierre d’Alençon szerepét alakítja. Mint ahogyan korábban, a Jókai-művek filmadaptációival kapcsolatban ismeretes volt az a toposz, amely szerint a könyvek néha jobban megfogják az érdeklődő figyelmét, mint a filmek, így cikkem ugyancsak a könyvadaptációt veszi alapul.
Mielőtt a könyv ismertetésére térek rá, felvetődhet a kérdés, hogy egy joghallgató számára miért lehet nem csak szórakoztató, hanem szakmailag is érdekes Eric Jager könyve? Büntetőjogi tanulmányaink „Különös részéből” ismerős lehet „A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények” címet viselő XIX. Fejezet a Btk-ból. E bűncselekmények közös jogi tárgya az emberi szabadságjogok részét képező nemi szabadság és a nemi kapcsolatoknak a társadalomban elfogadott rendje. Az egyes bűncselekmények a közös jogi tárgyat három irányból támadhatják, egyrészt nemi szabadság megsértése, ezen túl a gyermekek egészséges nemi fejlődésének veszélyeztetése, továbbá a nemi kapcsolatok társadalomban elfogadott rendjének megsértése. Nem évül el a büntethetősége ezen fejezet ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeinek, ha a sértett a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. Nem bocsátható feltételes szabadságra, akit a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre. Emellett a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény tettesét el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állna.
A nemi erkölcs elleni legsúlyosabb támadásokat, a nemi erőszakot minden korban büntették, kezdetben a külön neműek cselekményét, majd a 16-17. századtól kezdődően már az azonos neműek cselekményeit is. Jelen könyvünk története a 14. századra tehető, amikor még az istenítélet, valamint barbár, de mégis szabályozott középkori szokások álltak az előtérben. A büntetőjogi tanulmányaink mellett megjelenik e műben a százéves háború (1337─1453), a középkori jog és a nők helyzete is. Egy igaz történet tárul fel előttünk a bűnről, a botrányról és az istenítéletről. Az az ország a helyszín, ahol közel négyszáz évvel később, 1789. augusztus 26-án elfogadja az Alkotmányozó Nemzetgyűlés az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, amely később hazánk igazságszolgáltatásának alapelveire is hatással volt. Ez azonban több, mint négyszáz évvel később történt, mint ahol Jager könyvének cselekménye játszódik. Akkor még teljesen más erőviszonyok szerint működött a mindennapi élet…
Elsődlegesen fontos leszögezni, hogy a Kaliforniai Egyetem professzorának műve nem egy kitalált történet. Carrouges-i János legendáját a párizsi Archives Nationales dokumentumai alapján, illetve Froissart francia krónikaíró 14. századi műve segítségével mutatja be. Utóbbi leginkább a százéves háború eseményeire fókuszál, azonban a krónikás nagy figyelmet szentelt a korabeli francia – és nem túlzás kijelenteni, hogy az egész nyugat-európai – közéletet lázban tartó Carrouges-le Gris párbajnak is. Történelmi – tényfeltáró – regényként azonban némi fikciót is tartalmaz.
Maga a mű tényfeltáró munkaként az istenítéletként engedélyezett párbaj előzményeitől egészen a végkifejlet, illetve a főszereplő, Carrouges-i János utóéletéig követi az eseményeket. A kötet két részre oszlik, ahol az első részben a főszereplők társadalmi szerepéről, előéletéről találunk releváns információkat: megismerhetjük, hogyan emelkedett fel a hűbéri ranglétrán Carrouges-i János és Jacques le Gris, min alapult viszályuk, milyen birtokvitákat folytattak. A rész centrumában minden bizonnyal két esemény áll: elsődleges szerepe van a Jacques le Gris által, János feleségén, Marguerite-en végrehajtott nemi erőszaknak, amelynek dátumát korabeli források alapján a szerző azonosítani is tudta és jelentős szerepe lesz a cselekmények tekintetében: 1386. január 18. Központi elemeként szolgál továbbá a Carrouges-i János által indított eljárás, ahol a lovag – chevalier – a korszak szokásaitól már nagyban eltérő bizonyítási módot kér a királyi bíróságtól, ugyanis istenítélettel kívánja eldönteni a vád igazságát. Jager a második részt kifejezetten az istenítéleti párbaj leírásának szenteli, ahol valamennyi szereplő szemszögéből láthatjuk a párbaj minden egyes mozzanatát. Képet kaphatunk arról, milyen rend szerint zajlottak le az érett és késő középkor párbajai, lovagi tornái, milyen körülmények között készültek a lovagok ezekre a játszmákra, jelen esetben a halálig tartó küzdelemre. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a két rész tekintetében a mérleg információtartalom vonatkozásában az első rész oldalára csuklik, hiszen ott több évtizednyi előzményt ismerhetünk meg. Mégis, a cselekmények szempontjából lényeges istenítéleti párbaj fontosságát tekintve akár egyensúlyba is kerülhet az a bizonyos mérleg, mintegy Iustitia kezében.
Jager írói stílusán érezhető, hogy leginkább az irodalommal foglalkozik, hiszen színes és figyelemfelkeltő leírásokkal él, amelyek segítségével az olvasó valóban a 14. század Franciaországában találhatja magát. Csodálatos bemutatást kapunk többek között a Chateau de Carrouges épületről, a Carrouges-család fészkéről (1. rész 1. fejezet), illetve a párizsi Palais de Justice ma is álló, impozáns épületéről. (1. rész 5. fejezet) Megtudhatjuk még, hogy a korabeli Párizs a mai metropoliszhoz képest mennyire kicsi, higiéniás szempontból kevésbé rendezett város volt, ugyanakkor a közbiztonság miatt sem volt kifejezetten jó választás a városban egyedül kószálni. Ennek ellenére gyönyörködtet minket az Ile de la Cité leírásával, illetve az itt található, ma is az egyik legfontosabb vallási helyszínnek számító Notre Dame katedrális említésével és leírásával. Amellett, hogy Jager a szereplőket körülvevő környezetet igencsak plasztikusan ábrázolja, a narratívában történelmileg teljesen hiteles képet fest a korabeli francia igazságszolgáltatás rendszeréről, a királyi bíróság működéséről, legfőbb tisztségviselőiről és egy korabeli per lefolyásáról az első kihallgatásoktól egészen az ítélethozatalig. Jager narratívájában egyes események leírása is igen cizelláltan történik. A csataleírások ugyancsak nagyszabásúak, amelyek közül kiemelhető a Carrouges-i János halálát okozó – a magyar történelem szempontjából is jelentősnek számító – nikápolyi csata leírása, ahol a csata előzményeitől kezdve a két ellenséges küzdő fél – a nyugati, főként lovagi sereg és az oszmán sereg – fegyverzetéig, mentalitásáig és János haláláig minden részletről képet kapunk.
A szerző narratívái néhol olyan hatásosak, hogy az olvasó már-már reszketni kezd a könyv olvasása során.
Itt jegyzendő meg a Jacques le Gris által végrehajtott nemi erőszak, amelynek minden apró momentumát megismeri az olvasó a szándéktól a kitervelésen át a tettig, illetve a Carrouges-le Gris párbaj döntő momentuma, amikor az istenítéletként is funkcionáló utolsó tőrdöfés megtörténik. Ennél a jelenetnél szinte szemei előtt látja az olvasó a két lovag viadalát és az azt eldöntő pillanatot. Ily módon tehát valóban párhuzamot vonhatunk a magyar irodalom jelentős klasszikusának számító Jókai írásmódja és Jager narratívái között. Éppen ezért kijelenthető, hogy ezek a szemléletes részletek ugyancsak az irodalomtudós művének értékeiként nevezhetők meg.
A szereplők megformálásakor Jager nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy emberközelivé hozza a szereplőket. Láthatjuk azt, hogyan öltözködhetett, milyen fizikummal rendelkezett a mű főszereplője, mi alapján döntötte el, hogy a pletykák és botrányok ellenére feleségül veszi Marguerite de Thibouville-t. A sorok mögött szinte érezhetjük Carrouges-i János lelkiállapotát abban a döntő momentumban, amikor első felesége gyermekágyi lázban meghalt és életét kockáztatva az uralkodó melletti a hadakozásba fojtotta bánatát. Természetesen Jager nem csak a szereplők pozitív oldalát domborítja ki, hiszen megjeleníti nemcsak János, hanem Jacques de Gris nagyravágyó magatartását és viszályéhségét, amikor a hajdani Thibouville-birtok visszaszerzéséért hűbérura, Pierre d’Alençon előtt is képes pert kezdeni jóbarátja, de Gris ellen. De Gris személyiségének leírása során felfedezhetjük az emberi bosszúszomj különböző dimenzióit. A férfi kihasználva azt, hogy János felesége egyedül tartózkodik a család kastélyában – okait keresse meg az érdeklődő olvasó – és elköveti az egyik legnagyobb bűntettet, amelynek beigazolódása esetén még napjainkban is jelentős börtönbüntetésre számíthat a bűnös: nemi erőszakot tett Marguerite-n. Ezekből is következik azon megállapítás, hogy a középkor embere ugyanolyan gyarló volt, mint jelen korunk embere, tehát a történelemben minden változik, de tulajdonképpen semmi sem.
Összességében elmondható, hogy Jager egy olyan valóságot tár elénk, amely a tartalom miatt teljes mértékben fikciónak lenne vélhető az évszázadok távolságából, azonban a könyv egy valós történeten alapul a maga heroikus, idealizált és olykor kegyetlen fordulataival együtt. Jager műve nem véletlenül lett egy sikeres film alapja, amely nemcsak kellemes, de egyben tanulságos olvasmány is lehet az idei, tavaszi szorgalmi időszak előterében.
