Érdekel, hogy milyenek a mindennapok a Bibóban? Gondolkozol, hogy belevágj-e a felvételibe? A Jurátus kétrészes interjúban próbál választ adni a kérdéseidre és bepillantást engedni a szakkollégisták hétköznapjaiba. Az első részben többek között a felvételivel, a szervezet működésével és a szakmai lehetőségekkel foglalkozunk.
Az interjú során Hamecz Flórával és Kenéz Kendével – a Bibó István Szakkollégium másodéves joghallgatóival – beszélgettünk arról, hogy milyen az élet bibósként, milyen kihívásokkal kell szakkollégistaként szembenézniük és mégis milyen élményekben volt részük 2021-es csatlakozásuk óta.
Jurátus: Miért döntöttetek úgy, hogy csatlakoztok a Bibó István Szakkollégiumhoz?
Kende: Amikor az egyetemre jöttem, elhatároztam, hogy lehetőleg mindenféle pluszt elvállalok annak érdekében, hogy a maximumot hozzam ki ezekből az évekből. A gimnáziumi osztályfőnökömtől hallottam először a szakkollégiumokról, joghallgatók számára ő a Bibót ismerte és ajánlotta. Így, mikor az egyetemre felvettek, már az is világos volt számomra, hogy a Bibóba is be szeretnék kerülni. Tudtam, hogy itt az egyetemi tanulmányaim mellett kaphatok jó oktatást, plusz kurzusokat, és egy fantasztikus közösséget.
Flóra: Én debreceni vagyok és gimnáziumban a magyartanárom többször is mesélt nekem a Bibó István Szakkollégiumról. Akkor még annyira nem foglalkoztam vele, pontosan nem is tudtam, mit is takar egy szakkollégiumi tagság. Viszont az első évben éreztem, hogy az egyetem mellett szeretnék még valami pluszt csinálni. Valamit, amit csak egyetemi hallgatóként nem tudnék. Végül a Bibó lett az a hely, ahol megtaláltam erre a lehetőséget.
Jurátus: Sok hír terjeng arról, hogy milyen nehéz bekerülni a bibósok közé. Ti hogyan éltétek meg az odavezető utat, milyen tapasztalataitok voltak a felvételivel kapcsolatban?
Flóra: Őszintén szólva tényleg eléggé stresszes időszak volt. Sokan jelentkeztünk és aggódtam, hogy nem kerülök be első alkalommal. Maga a felvételi háromfordulós: egy írásbelivel kezdődik, amit egy szóbeli forduló követ, végül egy kétnapos táborral zárul. Én a tábort élveztem a legjobban, ahol különféle érdekes témákban szerveztek nekünk vitákat. Hol egyénileg kellett érvelni, hol csoportban, és annak ellenére, hogy ez eléggé lefárasztott, rendkívül izgalmas is volt. Sajnos a mi felvételi eljárásunk végig online zajlott, így még igazi táborunk sem volt, ami számomra rendkívül megnehezítette az egész felvételi folyamatot.
Kende: Én egyébként egyszer már, rögtön az első félévemben jelentkeztem, és akkor nem kerültem be, úgyhogy abszolút átéltem azt, hogy milyen nehéz a felvételi és nem is végződik mindig sikerrel a dolog. Másodjára már úgy vágtam bele, hogy megpróbálom ahányszor csak lehet, és reménykedem, hogy egyszer sikerül. Nem egyszerű, de szerintem érdemes többször is próbálkozni, hiszen sosem szempont, hogy hányadik alkalommal vesz részt a jelentkező az eljárásban. Ráadásul már abból is profitálhatunk, hogyha egyszer-kétszer elszenvedünk egy kudarcélményt. Persze nekem is nehéz volt felállni, de így utólag azt gondolom, hogy mindenképpen megérte.
Megtanultam például, hogy nem feltétlenül elég az, ha az embernek van egy jó véleménye, hanem számít az is, hogyan fejezi ki magát, tud-e konstruktívan részt venni vitákban, aktív-e stb.
Jurátus: Mesélnétek röviden a szakkollégiumi teendőitekről, időtöltéseitekről? Hogyan is kell elképzelni egy kollégista mindennapjait?
Flóra: Kurzusokat kell félévente meghatározott számban teljesítenünk, azonban ezek összeállítása a kollégium egyik legdemokratikusabban működő része. Gyakorlatilag mi szervezzük meg őket, mi találjuk ki, hogy milyen téma legyen, milyen előadót, milyen tanárt szeretnénk hívni. Így mindenki abszolút a saját érdeklődési körének megfelelően tudja ezeket teljesíteni. Ezen kívül közgyűlésekre és választmányi ülésekre járunk, ahol megvitatjuk az aktuális problémákat, eseményeket, teendőket. Ezek teszik ki a mindennapjainkat. Ezen kívül számos közösségi programunk is van, például ősszel elmentünk sárkányhajózni, a Normafára kirándulni, nemrég egy farsangi bulink volt. Emellett rendszeresen szervezünk szakmai üléseket, ide előadókat hívunk meg, hogy egy adott témáról beszélgessünk. Nemrég például a jogi adatbázisok témakörében, ami nagyon érdekes volt.
Kende: Az elfoglaltságaink nagy részét valóban a kurzusok teszik ki, heti akár több alkalommal is. Minden attól függ egyébként, hogy az ember mennyit vállal. Nyilván van egy minimum, amit teljesíteni kell, de ebbe azért nem szakadunk bele. A szakmai tevékenységen kívül sokféle társadalmi jellegű munkát lehet vállalni. Most például a Flórával közösen egy tábor szervezésben veszünk részt általános iskolások számára.
Jurátus: Kívülálló szemével nagyon nehéz átlátni egy szervezet működését. Tudnátok pár szót mondani arról miként születnek döntések a Bibóban? Mik a legfontosabb szerveitek?
Kende: Van a Választmány, ami tulajdonképpen a szakkollégium kormányaként működik. Tagjait egy évre választjuk, és a kollégium ügyeihez igazodva kvázi tárcákra oszlik a szerv, van Pénzügyi, Szakmai, Kommunikációs, Alumni, illetve egy Közösségi stábunk, legutóbbi felel többek között a programok, a bulik szervezéséért. Ezek a stábok az elnökkel együtt alkotják a Választmányt. A stábok vezetői és a Választmányi elnök pedig az Igazgatósággal közösen vitatja meg a szakkoli mindennapi dolgait. Mi ezekről a döntésekről a Választmányi Hírekből értesülünk, amit levelezőlistán küldenek el rendszeresen. Ráadásul a választmányi ülések nyitottak, így akár személyesen is részt vehetünk rajta. Ezenkívül a kolinak van egy leginkább a parlamentre hasonlító szerve, a Közgyűlés. Az üléseket félévente pár alkalommal tartjuk meg, és minden szakkollégistának kötelező részt vennie. Itt olyan nagyobb hangvételű ügyekről döntünk, mint például a Választmány tagjainak vagy az Igazgató megválasztása.
További szerv a Felvételi Bizottság, akik a felvételi eljárást bonyolítják le, és ők döntenek arról, hogy ki kerül be a Bibóba.
Jurátus: Kifejtenétek hogyan is épül fel a gyakorlatban a Bibó működését meghatározó szakmaiság, közösségiség és társadalmi felelősségvállalás hármas pillérrendszere?
Flóra: A közösségiség mibenléte szerintem a legegyértelműbb. Számos eseményt rendezünk, – többek között bulikat, kirándulásokat, sportrendezvényeket és kulturális eseményeket – amelyek során a bibós közösség össze tud kovácsolódni. Személy szerint fantasztikusnak tartom, hogy egy ilyen helyen lehetek, egy ennyire szép környezetben, olyan emberekkel, akik hasonló dolgok iránt érdeklődnek, mint én, hasonló terveik vannak, hasonló értékrenddel bírnak. Rendkívül erős barátságok, kapcsolatok tudnak így kialakulni.
A szakmaiság kapcsán szerintem elmondható, a Bibó méltán híres arról, hogy szakmailag rendkívül erős közeget nyújt számunkra, köszönhetően a számtalan érdekes témát érintő kurzusainknak. Itt olyan mentorokat kapunk, akik rengeteget hozzá tudnak tenni a szakmai épülésünkhöz, például a tudományos dolgozatok megírásához.
A harmadik pillér pedig a társadalmi felelősségvállalás, ami nagyon fontos a szakkollégiumunk számára. Ahogy már Kende említette, most szervezzük az Őri tábort, más néven az Állampolgári Nevelési Tábort, ahol egy játékos közegben állampolgári ismereteket tanítunk gyerekeknek. Alapjogokról beszélgetünk velük kezdő szinten, fontos közéleti témákat dolgozunk fel, amik az ő mindennapjaikat is érintik. Illetve van az SZKTP, vagyis a Szabó Kálmán Tehetségprogram, amelyben Kende is aktívan részt vesz.
Kende: Igen, a Bibó keretein belül mi bonyolítjuk le az SZKTP jogi szekcióját, amelybe olyan végzős középiskolások jelentkezhetnek, akik az ELTE ÁJK valamely képzésére szeretnének felvételt nyerni. Főként rászoruló, de tehetséges diákoknak próbálunk lehetőséget teremteni arra, hogy elkezdhessék Budapesten a tanulmányaikat. Ez egyszerre jelent pénzügyi támogatást és tanulmányi mentorálást.
Jurátus: Kiemeltétek az erős szakmaiságot. Hogyan kapcsolódnak ehhez a szakmai műhelyek? Hogyan működnek és mi a céljuk?
Kende: Itt a Bibóban a különböző jogterületekhez, illetve politológiához kapcsolódó szakmai műhelyeink vannak, tulajdonképpen ezeken keresztül valósul meg a szakmaiság pillére. Amikor valaki bekerül a szakkollégiumba, először egy afféle előszobába lép be, ez az Orientációs Műhely. Később minden félévben eldönthetjük, hogy melyik műhelyhez szeretnénk csatlakozni. Van közjogi tudományokkal, nemzetközi, büntetőjogi, és civilisztikai kérdésekkel foglalkozó műhely is. A műhelyeken való részvétel különösen fontos, mivel a műhelytagok döntik el, hogy milyen kurzusokat tartsunk egy adott félévben. A tagok nemcsak témákat, hanem akár oktatót is javasolhatnak, majd ezekről az adott műhely tagjai szavaznak, és a műhelyvezetőség ez alapján szervezi meg a kurzusokat.
Ugyan egy kurzust mindenképpen teljesíteni kell attól a műhelytől, amelynek tagja vagy, de nagy az átjárás a műhelyek között, bátran fel lehet venni egy másikhoz tartozó kurzust is.
A műhelyek ezen felül mondhatni kis mikroközösségek is a kollégiumon belül. Rendszeresen szerveznek saját programokat a tagok számára. De a legfőbb céljuk az, hogy megszervezzék a szakmai kurzusokat, előadásokat és elősegítsék a kollégisták szakmai fejlődését.
Jurátus: Milyen tanulmányi kötelezettségeket kell teljesíteni a szakkollégium keretein belül?
Kende: Legalább két egységet kell teljesíteni a szakmai pilléren belül. Ezt a leggyakrabban két kurzus elvégzésével szokták abszolválni, de más tevékenység is elismerhető a pillér teljesítéseként, például a szakmai gyakorlat, vagy egy tutori dolgozat is. Ezen felül van egy tanulmányi átlag követelmény is, amit minden félévben tartani kell.
Flóra: A kollégiumi éveink alatt még egy tutori dolgozatot is el kell készítenünk, ami olyasmi, mint az egyetemi évfolyamdolgozat. Ennek a tudományos dolgozatnak a megírásában tutorok, azaz felkért oktatók segítenek minket. Nagyon izgalmas folyamat, ahogyan egy alapötletből rengeteg olvasással és kutatással, rendkívül érdekes munkák kerekednek ki.
Jurátus: Ezek a követelményei a bibós oklevél megszerzésének is?
Flóra: Igen, nagyjából. A félévi kötelező két kurzus teljesítése, és a tutori dolgozat. Vannak még ezen kívül is követelmények – többek között a nyelvvizsga-követelmény és a kötelező szakmai gyakorlat –, de ezek már részben átfedésben vannak az egyetemi diploma megszerzéséhez szükségesekkel.
Jurátus: Sok szó esett már a kurzusokról. Mesélnétek kicsit ezekről? Ti milyen kurzusokon vettetek részt? Mik a teljesítés feltételei?
Flóra: A kurzusokat nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy kevésbé formális egyetemi szemináriumot vagy faktot. Ezeket kizárólag a szorgalmi időszak alatt bonyolítjuk le, vizsgaidőszakban a szakkoliban is csak a vizsgáinkra koncentrálunk. A kurzusok végén mindig van valamilyen teljesítési követelmény. Az elején még féltem attól, hogy nehéz lesz a kurzusokat abszolválni, azonban egyáltalán nem úgy kell elképzelni a számonkérést, mint egy félév végi nagy zárthelyi dolgozatot. Általában egy beadandót kell készíteni, de persze ez tanárfüggő. Például van egy kurzusom, ahol évközben kell egy meghatározott témából előadást tartanunk a kurzus teljesítéseként.
Ezeknek a kurzusoknak a lényege inkább a gyakorlatiasság, a tapasztalatok szerzése, sokkal fontosabb a társainkkal való eszmecsere és közös gondolkodás, mint a lexikális tudás visszaadása.
Kende: Nekem egy fúziókontrollról szóló kurzusom volt az előző félévben, ahol a teljesítésért egy szituációt játszottunk el, amiben a félév során elsajátított tudást kellett alkalmazni. Nagyon izgalmas volt számomra, ahogy beleéltük magunkat egy tényleges jogi probléma szereplőinek a helyzetébe. Volt olyan kurzus is, ahol minden héten különböző jogterületekről hívtunk meg gyakorló jogászokat, alkotmánybírót, uniós jogászt, ügyészt stb. Véleményem szerint ez a kurzus nagyon hasznos volt és segített a résztvevők szakmai orientálódásában.
Flóra: Én tavaly felvettem egy tudományos írás kurzust, ami az évfolyamdolgozat megírásában segített. Gyakorlatilag egy útmutató volt ahhoz, hogy milyen technikákat alkalmazzunk, hogyan építsünk fel egy tudományos szöveget, hol érdemes szakirodalmat keresni, milyen internetes adatbázisok és programok állnak rendelkezésünkre.
Jurátus: Azt meg tudjátok mondani, hogy körülbelül mennyi plusz időt, energiát vesznek igénybe a kollégiumi elfoglaltságok?
Kende: A kurzusok másfél óra hosszúak, persze ezekre készülni is kell. Ennek mértéke attól is függ, hogy mennyit vár el a tanár, de semmiképp sem fog belehalni az ember. Összességében nagyon nehéz megjósolni, és minden szakkollégistánál nagyon változó. Van, aki a fél életét beleteszi, van, aki csak bejár hetente két kurzusra, és neki ennyi elég. Én inkább annak a híve vagyok, hogy minél többet vállaljon az ember, mert egyrészt azzal tud igazán szakmailag fejlődni, másrészt a közösség élményét is átéli
Flóra: A közgyűléseken kötelező részt vennünk, ami félévente kb. három este, ez azért simán kibírható. Nyilván a beletett idő a tagságtól is függ. Például, ha valaki választmányi tag, az plusz üléseket és munkát igényel.
Jurátus: Ha valaki felvételt nyert a Bibóba, automatikusan biztosítanak számára a kollégium épületében férőhelyet, vagy ez egy további pályázást igényel?
Kende: Már a felvételinél jelezni kell, hogy külsős akarsz-e lenni (a szakkollégium olyan tagja, aki nem a kollégium épületében lakik – a szerk.), de ennek igazából a felvételi értékelésének szempontjából nincs jelentősége és később bármikor lehet jelezni a beköltözési szándékot. Minden évben kiküldik a szakkollégium alaprajzát a szabad vagy a felszabaduló szobák listájával és az alapján lehet pályázni, akár egy tervezett szobatárssal. Van egy pontrendszer, ami a bibósként, illetve bentlakóként eltöltött féléveket veszi figyelembe, és ezek alapján osztják ki a szobákat – ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a legjobb szobákat általában felsőbb évesek kapják meg. Olyanról viszont még nem hallottam, hogy valaki be akart volna költözni a kollégiumba, de nem fért volna be. Én különben nagyon javaslom a bentlakást, mert a közösségi élményt úgy lehet leginkább átélni.
Flóra: Én egyébként a felvételinél úgy nyilatkoztam, hogy külsős szeretnék lenni, mert úgy gondoltam, hogy nem tudnék közösségben, vagy egy szobatárs mellett igazán tanulni.
Kende: Amúgy én sem akartam még az elején beköltözni.
Flóra: Ennek ellenére mégis mind a ketten szeptembertől itt lakunk és most már nagyon örülök neki, hogy meggondoltam magam. Végül megtapasztaltam, hogy a tanulásban is sokat segít a közeg. Motiváljuk, támogatjuk egymást, és mindig van kihez fordulni, ha elakadunk.
Az interjú második részében kiderül, mégis milyen érzés a Bibó tagjának lenni a mindennapokban.
Képeket készítette: Gelbmann Márta
