„Célunk, hogy megkérdőjelezzük a status quo-t, ösztönözzük a vitát a jövőt érintő legégetőbb kérdések kapcsán.” (ford. szerk.) – írja a Brain Bar honlapja, megfogalmazva a fesztivál mottóját. Ám vajon mi az, ami annyira különlegessé teszi ezt a rendezvényt, hogy képes versenyezni olyan világhírű jövő- és tudásfókuszú szervezetek tevékenységével, mint a TED vagy a Mindvalley?
2021. szeptember 9 és 10 között, két év után ismét személyesen, immáron hetedik alkalommal került megrendezésre a Brain Bar jövőfesztivál. Aki ellátogatott ezen a két napon a Millenáris Parkba, több ezres tömeggel találkozott: résztvevőként mindössze húsz óra leforgása alatt 17 ország több, mint 100 előadójának történetébe, véleményébe, újító gondolataiba kaphatott bepillantást.
Érkezéskor egy gyors ellenőrzést követően kézhez kaptuk a teljes programfüzetet, benne térképpel, helyszínekkel és minden szükséges információval, ami az eligazodáshoz, illetve ahhoz kellett, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki az itt eltöltött időből. A fesztivált rendezők azzal a remek ötlettel rukkoltak elő, hogy belépés után a bejárathoz közel lévő Kalligráfia Pontnál tett látogatással máris névre szólóvá tehettük a kapott programfüzetet. Ezt követően pedig nem volt más hátra, mint felfedezni, pontosan mit is jelent az a kifejezés, hogy „jövőfesztivál”.
Helyszínek
A fesztivál jellegzetességét annak átgondolt, kreatív felépítése adja. A programok a Millenáris területén belül hat különböző helyszínen, eltérő jellegű előadások formájában, a rendezvény által előtérbe helyezett témákban kerültek megrendezésre.
A Main Stage és a Park Stage szolgált nagyrészt a klasszikus előadások, viták és kerekasztal beszélgetések színteréül – néhol kiegészítve egy kis szórakoztató kikapcsolódással, legyen szó DJ-k lemezpörgetéséről, break táncosok lendületes mozdulatairól, vagy a cirkuszi stílust eleganciával ötvöző Recirquel Társulat bemutatójáról.
Szabadúszás? Hogyan készíts meggyőző CV-t, és mi a personal branding igazi titka? Az ilyen és ehhez hasonló, karrierrel kapcsolatos kérdésekre a Talent Hub-ban tartott workshopok remekül megadták a választ. A Forum-on rövidebb beszélgetéseket, illetve slam-poetry eladásokat hallgathattunk, akár a fesztivál támogatóinak standjai között sétálgatva.
A világ legkülönbözőbb pontjairól érkező fellépők szavai szinte bárkiben képesek voltak újabb és újabb kérdéseket felvetni, ám ezek megválaszolására nem feltétlenül jutott idő az előadások keretei közt. Erre szolgált megoldásul a Brain Bar Library helyszíne, ahol nem egyszer találkozhattál és közösen, kisebb körben elmélyülhettél egy-egy témában a más színpadokon megismert előadókkal, emellett pedig pihenésképpen könyveket is olvasgathattál. Ha pedig a sok előadás után kedvet kaptál, hogy egy kicsit aktívan is kikapcsolódj, az Analog Playground egyik nap társasjátékokkal, másik nap pedig a Grund Színház társulatának improvizációs játékaival várt.
Koncepciók
A Brain Bar egyik érdekessége, hogy a rengeteg program mindegyike besorolható egy-egy koncepció alá. A Brain Bar Library-ben zajló Brainpicking az előadók által tárgyalt témákban való mélyebb elmerülést, közvetlenebb társalgást biztosította.
A Turning Point koncepciója enyhén a tv-s vetélkedő show-k hangulatát idézte, a kérdezni vágyóknak ugyanis a Main Stage két oldalára szerelt székekben kellett helyet foglalni, melyek ezt követően besiklottak a színpad közepén leültetett vendégelőadóhoz, akinek megadott szűk idő alatt kellett válaszolni a székekben ülők által feltett kérdésekre.
A Mythburn véleményem szerint az egyik legérdekesebb előadás-formátum volt. A „mítoszrombolás” a következőképpen zajlott: az előadók feladata három, az adott téma kapcsán rendszeresen felmerülő állítás megcáfolása volt, amely során az ellentétes álláspontot a műsorvezető igyekezett képviselni. A koncepció neve pedig magáért beszél, ugyanis az alaptalan állításokat egy, a színpadra felállított fém hordóban élethű effektek segítségével szimbolikusan elégették.
A The chosen one programtípus elnevezés talán kicsit félrevezető lehet. Ez az előadásformátum ugyanis nem egy ember részvételével, hanem többszereplős viták formájában valósult meg. Az egyes témák szakértői először a műsorvezető által felvetett, megfelelően provokatív kérdésekre válaszolva indították el a beszélgetést. Ebbe folyt bele a közönség, saját, helyenként akár erősen személyes kérdéseivel.
A könnyedebb, szemet, fület és lelket gyönyörködtető programok, mint az említett Recirquel bemutató vagy az egyik legnagyobb látványosságként számontartott Real life Ironman, avagy a repülő ember a Mindblown koncepción belül kerültek megrendezésre. Végül, de nem utolsó sorban pedig a tipikus kétszemélyes beszélgetések is helyet kaptak a fesztiválon, ezek One-on-one elnevezés alatt futottak.
Tematikák
A Brain Bar-t az érdekes előadáskoncepciók mellett a fő tematikák teszik igazán a jövő fesztiváljává. Ezek bizonyos hashtagek köré épülnek, ami tovább erősíti az egész rendezvény innovatív hangulatát.
A #Talent témakör előadói feltárták az elkövetkezendő generációkban rejlő lehetőségeket, így megtudhattuk, hogy ezen nemzedékek tagjai mit érhetnek el akár start-upok vezetőiként, akár más szakmákban. Emellett bemutatták, hogy ezen lehetőségek kiaknázásának ösztönzésére, segítésére milyen eszközök jöttek már létre, amelyeket igénybe vehetünk.
#Analog. Egy másik meghatározó témája a Brain Barnak a digitális és az analóg világ konfliktusa. Ezt szintén több oldalról körbejárták az előadók: beszéltek például a videójátékok és a társasjátékok közötti szembenállásról, a mesterséges intelligenciáról, vagy éppen arról az igazán nagy kérdésről, hogy mi ad értelmet emberi életünknek.
#Localism. A tematika olyan kérdéseket boncolgatott a pandémia kapcsán, mint az otthon és munkahely közti újfajta kapcsolat, illetve a munka világának jövője. Emellett szó esett az utazásról, az Airbnb működéséről, illetve Európa elkövetkezendő évtizedeiről.
Talán a legbeszédesebb az összes hashtag közül a #Freedomofspeech. Ám az olyan egyértelműen ide tartozó előadások mellett, mint a Care to share? Why opinions are more relevant than ever, illetve, hogy a blockchain technológia lesz-e a szólásszabadság megmentője, olyan témákat is ide soroltak, mint hogy miért csak valóságrészleteket ismerünk meg a hírekből vagy a big tech cégek feletti kontroll kérdése.
Környezetvédelem, környezettudatosság, avagy #Backtonature. Ez a témakör felmerült az egyén szintjén, például a Vászonzsákoslány (Antal Éva blogger, youtuber) mesélte el saját történetét, valamint össztársadalmi kérdésként is. Többek között volt olyan előadó, aki arról beszélt, hogy a jövőben már nem egyszerűen okos, hanem bölcs városokban fogunk élni (How to build smart wise cities- How do we build liveable cities for the future).
A felsorolásból már csak egy utolsó hashtag maradt ki: #Mothertongue, amelynek keretein belül azt is boncolgatták, hogy van-e jövője a magyar nyelvnek, sci-fi történeteket hallhattunk egy népmesemondó szájából, a magyar nyelv sokoldalúságának művészi felhasználását pedig slam-poetry bemutatók demonstrálták.
A kedvenc előadásom
Végezetül kiemelnék egy előadást, aminek a mondanivalója engem személy szerint nagyon megfogott. Korábban dicsértem a Mythburn jellegű felszólalásokat, ez nem véletlen, ugyanis a következő is ilyen volt. A Lingo Labirinth c. előadást Alex Rawlings polyglot, a How to speak any language fluently című könyv szerzője tartotta. Az alábbiakban bemutatom azokat a nyelvtanulással kapcsolatos állításokat, amiket Rawlings megcáfolt.
„I’m not a language guy” szólt az első kijelentés. Válaszként szólt pedig, hogy nem kell mindenkinek akadémiai szinten érdeklődni a nyelvek iránt; nem kell, hogy a szakmádnak vagy épp hobbidnak tekintsd a nyelvtanulást, de mindenki képes a nyelvtanulásra, ha megtalálja a neki megfelelő módszert.
Három dolog elengedhetetlen: motiváció, erőforrás (tankönyv, tanár stb.) és idő. Ha ezek megvannak, akkor igenis meg tudsz tanulni egy nyelvet. Hiszen maga a képesség senkiből nem hiányzik, az anyanyelvünket ugyanis mind megtanultuk.
„Google translate will do it.” Vendégelőadónk ezen a ponton megkülönböztet két funkciót, amire a nyelveket használhatjuk: tranzakció (pl.: vásárláskor); és interakció: más emberek megismerése és velük való kommunikáció. Az elsőnél még működhet is a Google fordító, de tényleg képes lenne igazán közelebb hozni egymáshoz két embert egy eszköz, amely az olyan több tucat definícióval bíró kifejezésekre, mint a sorry vagy a set, csak néhány jelentést ad fel?ű
„Small languages are useless.” Elsőre úgy gondoltam, hogy nehezen cáfolható ez az állítás, ám a Rawlings általadott válasz tartalmazza talán az egész előadás legfontosabb üzenetét is. A nyelv tulajdonképpen egy azonos kulturális gyökerekkel rendelkező csoport által közös megegyezéssel létrehozott metódus, amellyel kommunikálnak. Ezen keresztül érthetjük meg igazán az egyes kultúrákat, és a nyelvi diverzitás, példázza a legjobban az emberi társadalom sokszínűségét.
Ha lépéseket teszünk a különböző állatfajok védelmében, és fontosnak tartjuk az állatfajok diverzitásának fenntartását, nem kellene ugyanannyira lényegesnek tartani a kis nyelvek fenntartását, amelyek a kulturális diverzitást hordozzák magukban?
A fent összefoglalt előadás tartalma csupán töredéke annak a tudás- és gondolathalmaznak, amely a húsz óra leforgása alatt került megosztásra a látogatókkal a rendezvény során. Ha Téged is érdekelnek az elkövetkezendő évek meghatározó témái és szívesen találkoznál Hozzád hasonló nyitott és innovatív gondolkodású nagy elmékkel, a Brain Bar jövőfesztiválon erre garantáltan lehetőséged van.
A fesztiválon készült fényképeket Bényi Mercédesz és Kovács Kamilla készítette.
