A Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi, valamint Nemzetközi Gazdaság Szakosztálya Szociális Európa a Brexit előtt és után címmel szervezett közös szakmai konferenciát 2017. november 16-án. A nívós eseménynek a Budapesti Gazdasági Egyetem Aulája adott otthont.
A meghívott előadók között szerepelt Gellérné Lukács Éva, Karunk Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszékének adjunktusa, Iain Lindsay, az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete, Takács Szabolcs Ferenc, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára, Andor László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, az Európai Bizottság korábbi tagja, Balázs Péter, a CEU egyetemi tanára, az Európai Bizottság korábbi tagja, az MKT alelnöke, illetve Greskovits György, a Milestone Intézet oktatási programvezetője.
Nagy Katalin, a konferencia moderátora – Magyarország Brüsszeli Állandó Képviseletének korábbi tanácsosa – a bevezetésében elmondta, hogy a 2016-os, munka világának fejlődéséről szóló éves jelentésben a Brexitet az egyik legnagyobb hatású tényezőként tüntették fel, ám a százhúsz oldalas jelentés csupán fél oldalát tette ki a róla szóló iromány.
Hozzávetőlegesen négymillió emberről beszélünk, akik jelen pillanatban brit állampolgárként az EU-ban, vagy fordítva, EU-s állampolgárként Angliában vállalnak munkát.
forrás: Európai Bizottság Magyarországi Képviselete (Facebook oldal)
A konferencia időpontjának megválasztása hibátlan volt, hiszen 2017. november 17-én szociális csúcs került megrendezésre Göteborgban, Svédországban, ahol nyilatkozatot adtak ki az EU szociális alapelveiről.
Iain Lindsay nagykövet úr elmondta, hogy a referendum megtartásával nem az volt az Egyesült Királyság célja, hogy elutasítsák az EU értékeit: a népszavazás inkább a nemzeti önmeghatározás részének tudható be. Leszögezte, nem fognak hátat fordítani az EU-nak, továbbra is kiveszik a részüket a közösségi értékek közvetítésében, illetve az Unió védelmi képességének megőrzésében. Teljes mértékű szerepvállalást szeretnének egy erős EU-val kötött széleskörű partnerség keretében.
A nagykövet biztosított mindenkit arról, hogy egyetlenegy, jelenleg az Egyesült Királyságban tartózkodó EU-s állampolgárnak sem kell elhagynia az országot a Brexit okán. Erről árulkodik Theresa May nyílt levele is, melyben elhangzik a Lindsay szerint ominózus mondat:
„We want you and your families to stay.”
Lindsay szerint a munkavállalók helyzetén túl elengedhetetlen a megállapodás a pénzügyi vetületek terén (ne kelljen többet fizetniük a nem brit polgároknak), illetve Észak-Írország kapcsán.
Theresa May átfogó és szabad kereskedelmi kapcsolatot akar. A nagykövet szerint optimista maradhat mindkét oldal, ha ugyanabból a meggyőződésből cselekszik a tárgyalások alatt. A kilépés napja 2019. március 29. A nagykövet úr bizakodik, hogy az addigi események minél gyorsabban és gördülékenyebben fognak lezajlani.
Balázs Péter szerint a tárgyalások még nem kezdődtek el, hiszen még nincs kikötött közös cél. Jelenleg a tárgyalások előtti fázisban vagyunk, a „játszmában”, amelyben a felek szándéka az induló pozíció kiharcolására terjed ki.
A professzor úr elmondta, az Egyesült Királyság nem kíván a belpiac tagja maradni, ellenben szabadkereskedelmi kapcsolatot akar. Ez szerteágazó kérdéseket vet föl a leendő kereskedelmi rezsim és a munkaerőpiac kapcsán. Leszögezte, nem a már itt/ott lévő polgárok tekintetében, hanem abban bizonytalan a helyzet, hogy a továbbiakban mennyire lesz hozzáférhető az Egyesült Királyság piaca az EU-s munkavállalóknak.
A Brexit nem fogja érinteni a gazdaság minden aspektusát.
Így nem lesz hatása a schengeni övezetre (a legnagyobb nem schengeni ország lép ki), az eurózónára (a legnagyobb nem euró ország távozik, így Lengyelország veszi át a helyét). Ámde ezen rendszerek relatív súlya egyértelműen növekedésnek fog indulni.
A professzor úr bizakodó abban, hogy az Egyesült Királyság része marad az uniós hálózatoknak, hiszen azok nem függenek szorosan össze a tagsággal – Svájc és Norvégia is ott van, sőt a Kelet-Balkán is.
Az Uniós költségvetésből tíz-tizenkét milliárd euró fog hiányozni. Ez sem akkora probléma, mivel változások jönnek az EU-s költségvetésben, a belső szerkezeti változások fontosabbak lesznek, mint a befizető kedvezményezettek aránya.
Az intézmények, illetve a döntéshozatal terén megkönnyebbülés jön az EU-ban, ugyanis az elképzelések soha nem forrtak össze teljesen (angol ellentét a németekkel/franciákkal). Meg fog nőni a német és a francia súly, ám remélhetőleg megmarad az angol mint hivatalos nyelv.
A Bizottságból egy biztos távozik, a Parlamentben pedig hetvenhárom szék üres lesz. A professzor úr megjegyezte, adná magát, ha az üresen álló helyekre szerbeket és montenegróiakat ültetnének be.
A külkapcsolatok terén fontos változások jönnek: különösen érdekes lehet a csúcsdiplomácia átbillenése (az angol-francia állandó párosból már csak egy lesz EU-s tag).
A szociális dimenziót vizsgálva a munkaerőpiaci szegmens a fajsúlyos, hiszen ebből nagymértékben hiányozni fog az Egyesült Királyság. A volt szocialista országokhoz képest a bérek tekintetében nagy a különbség a közösségen belül. Míg az EU jól tudja kezelni a kicsi differenciákat, a nagyobbak fennakadnak a hálón, és magukkal hozzák a további súlyos problémákat (lásd: kiutalási irányelv). Így fordulhatott elő, hogy a jelenlegi emberveszteség Magyarországon a háborúshoz hasonló. Kérdés, hogy mennyien jönnek majd vissza.
Balázs Péter elmondta, az ennek kapcsán felmerült bérunió gondolata gyermeteg dolog, az ingyen sör közgazdasági kategóriája. Gondoljunk csak bele, mintha mindenhol ugyanannyiért lehetne lakást bérelni az EU-ban.
Andor László elsőként leszögezte, hogy nagyon sajnálatos dolognak tartja a Brexitet, amely mindkét félnek súlyos veszteségeket okoz. Úgy véli, fontos tudni, hogy az Egyesült Királyság nem azért lép ki az EU-ból, mert ezzel jól jár, hanem mert egy kicsi többség így döntött, és ezt a döntést a Parlament nem akarta megmásítani. Az eredmény okának főként azt tartja, hogy az akkor hivatalban lévő kormány túl későn akarta meggyőzni a lakosságot arról, hogy az EU-tagság nemzeti érdek.
Az egyetemi docens úr a veszteségek minimalizálását és az előnyös partnerség létrehozását nevezte meg a tárgyalások céljaiként.
Elmondta, hogy az Egyesült Királyság nagyon sok mentességet kapott az évtizedek alatt ahhoz, hogy egy testreszabott tagság keretein belül működhessen (pl.: a költségvetési visszatérítés, a munkaidő szelektív érvényesülése).
Andor László három fő pontban foglalta össze a Brexit okozta változásokat.
1. Költségvetés
Az EU költségvetése kicsi, emellett nem jóléti, hanem fejlesztési funkciókat tölt be. Egyik célja a jövedelmi konvergencia, az élet- és munkakörülmények felzárkóztatása a Közösségen belül. A Brexit lyukat vág a költségvetésbe, így fejlesztési forrásokban is hiány keletkezik. Azonban ez nem lesz nagy baj: az EU minden költségvetést új alapokra ír. A költségvetési visszatérítést brit mintára más országok is kiharcolták, ám ha mindet kivezetik, rögtön megfeleződik a Brexit miatti hiány.
2. Munkavállalók jogai
Ezen pont alatt azokat kell érteni, akik már az Egyesült Királyságban vannak.
Adja magát a kérdés, hogy mi legyen az a dátum, ameddig úgy lehet érkezni, hogy garantált jogokat kapjon a külföldi munkavállaló. Okosnak kell lenni, hiszen egy kései dátum könnyen kiválthat egy bevándorlási hullámot. Azonban a valóság ellentétes képet fest: a lengyel munkavállalók már nagy számban elindultak Lengyelországba, és az egészségügyben nyitott állásokra is egyre kevesebben jelentkeznek. Ezen adatok ösztönzik az Egyesült Királyságot, hogy alakítsa aktívan a közvélekedést, és lépjen fel azon hangok ellen, akik az uniós munkavállalókat leszólják, vagy éppen az európai migránsokat hibáztatják a lakhatási válságért.
3. Deregulációs verseny
Amennyiben nagy szakítás megy végbe az egységes piac tekintetében, elképzelhető, hogy az Egyesült Királyság olyan irányt választ, amelyben alacsonyabb színvonalú szabályozásokkal előny teremt magának. Ez egy nemkívánatos elképzelés az EU részéről, a közösség nem akar adóparadicsomot a közvetlen szomszédjában.
Az egyetemi docens elmondta, hogy az Egyesült Királyság mindig is hátráltatója volt a közösségi szociális dimenziónak, az azonban ettől még szépen fejlődött – lásd amszterdami szerződés, lisszaboni szerződés, EU 2020 stratégia. Szociális szempontból a valutauniót kell megreformálni, ugyanis amiatt alakulhat ki valutaválság, hogy a valutaunió tökéletlen. Ehhez azonban a briteknek semmi köze nincs, mivel nem tagjai az eurózónának.
Andor hozzátette, hogy még nincsen végleges megoldás, csak pragmatikus elképzelések, az elvi deklaráció mellett több gyakorlati lépésre van szükség.
Gellérné Lukács Éva
A Brexit utáni események három lehetséges utat vázoltak fel a szociális dimenziót illetően.
A. A szociális dimenzió szabad mozgásra való korlátozása az Unión belül.
B. Minden állam szabad hatáskörben dönthessen a szociális rendszeréről.
C. A huszonhét tagállam együtt mélyítse el a szociális dimenziót. (Az előadó szerint ezen utolsó pont biztosan nem fog megvalósulni, így a két nagy ellenzője, Lengyelország és Magyarország egyelőre nyugodt lehet.)
A tanárnő rávilágított, hogy a túl sok szabály miatt a Brexit nélkül is gondok vannak a szolidaritással.
A tárgyalások második szakaszba léptetésének előfeltétele a belső piac egységességének gondolata, és a szabad mozgás biztosítása. Azonban az EU saját magára nézve is bizonytalan abban a tekintetben, mit akar kezdeni a szabad mozgással.
Alapvető feltétel lenne, hogy aki munkaképes, az nyugodtan mozogjon, de lehetőleg ne vegye el a fogadóország munkavállalója elől a helyet. Másik megoldatlan kérdés a közösség részéről, hogy mi történik azzal a munkavállalóval, aki a fogadóországban megrokkan vagy üzemi balesetben meghal. A fogadóországok elvárása, hogy ilyen esetben ne kelljen fizetniük a munkavállalónak/családjának, hiszen nekik addig volt a hasznukra az illető, amíg dolgozott.
Gellérné elmondta, hogy a kint lévő munkavállalók 70%-a szakképzetlen, akik amikor visszajönnek, már nem tudnak dolgozni. Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság azonos állásponton vannak azon kérdésben, hogy országaikban nem látják szívesen ezeket a gazdaságilag inaktív külföldi munkavállalókat (Lengyelország és Magyarország más álláspontot képviselnek).
A Brexit előtti helyzetet jól jellemzi, hogy
tizenöt év alatt hatvanról hatvanhat millióra növekedett az Egyesült Királyság lakossága, azonban nem nőtt ezzel arányosan az iskolák és a lakások száma.
Az előadók a konferencia végén feltett kérdések kapcsán elmondták, hogy a brit kormány nagyon kemény megszorító gazdaságpolitikát folytatott, és ez vezetett a lakáshiányhoz. Valakit hibáztatni kellett, a bevándorlók pedig a legkézenfekvőbb populista bűnbakok minden államban.
A hallgatói mobilitás terén egyértelmű az Egyesült Királyság szándéka. Benne akarnak maradni az Erasmus, illetve az Erasmus+ programokban. Nem akarják korlátozni a jövő generációinak lehetőségeit. Emellett fontos tudni azt is, hogy a huszonnégy év alattiak nyolcvannégy százaléka a bennmaradás mellett voksolt.
A nagy visszhangot kiváltó esetek folyama már rég kezdetét vette. Példaként hozható a Förster-ügy, amelyben az angol bíróság kimondta, hogy a megélhetési költségek fedezésére szolgáló ösztöndíj elnyeréséhez a kérelem benyújtását megelőzően megszakítás nélkül legalább öt éven keresztül jogszerűen kell tartózkodnia a hallgatónak az Egyesült Királyságban.
Az adjunktus asszony hangsúlyozta, hogy amíg a kilépés után érkezőknek semmit sem garantál az Egyesült Királyság, addig a már ott tartózkodóknak mindent.
A szociális dimenzió erősítését hátráltatja rengeteg a belső feszültség, a folyamatosan formálódó koalíciók. Ezek mellett a migrációs hullám is gátolja a fejlődést. A pénz nem terem csak úgy, így ha adott pénzmennyiségre kétszer annyi ember jelentkezik, szelektálni kell. Sok ember határozott véleménye pedig az, hogy ha az EU huszonhét tagállamából érkezettek vissza tudnak menni anyaországukba, akkor menjenek, mert vannak, akiknek nincs hova visszatérniük.
Greskovits György
A Milestone Intézet fő profilja az angliai felsőoktatásba jelentkező diákok felkészítése.
Greskovits elmondta, hogy az aktorok érdeke az, hogy minden maradjon a régiben. Ennek fényében százhárom egyetem írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben biztosították az EU-t támogatásukról. Ennek okai között szerepel például, hogy
az angol egyetemek egy milliárd fontnyi összegre tudtak pályázni, amelyet az innováció és a kutatás területén használtak fel.
Az EU-ból Angliába jelentkező diákok száma 2012-ben jelentősen csökkent, ennek fő oka az volt, hogy a tandíjat háromezer fontról kilencezerre emelték fel az egyetemek. Ezután újabb fellendülés volt megfigyelhető, majd a tavalyi évben 7.7%-kal esett vissza a jelentkezők száma.
Greskovits utalt a Guardian felmérésére, amelyből kiderül, hogy a felsőoktatás résztvevői közül sokan el akarják hagyni az országot, diákok és oktatók egyaránt. Azonban Theresa May biztosított mindenkit arról, hogy alapvetően nem fog változni a felsőoktatási rendszer, pl. a diákhitel tekintetében sem.
Greskovits szerint az egyik leglényegesebb kérdés, hogy hogyan lesz tematizálva a felsőoktatás ügye. Vajon előretörnek a jobboldali populista hangok, miszerint az EU-s diákok elveszik a helyet az angolok elől? Amennyiben nem, és az innováció, kutatás kerül előtérbe, valószínűleg a jelenlegi helyzet konzerválása várható.
A hallgatóság által feltett kérdések mentén az előadók megfogalmazták a kilépés néhány konkrét(abb) okát.
• A britek jelentős része távolinak érezte magától a kontinentális szociális piacgazdaságot, amelynek fő modellje Németország.
• Az Egyesült Királyság függetlenségi pártja is az egységes valutaunió megalapítása után jött létre.
• Sokszor a keleti tagállamokból érkezők ellen tudták hangolni az embereket. Pl.: angol jelentkezők kiszorítása az elit egyetemekről.
• Belső egyensúlytalanságok, amelyeknek nem oka az EU (magasan képzettek és nagyvárosiban lakók inkább maradás mellett szavaztak).
• A britek rengeteg pénzt ideológiai okokból kifolyólag nem megfelelően használtak fel, ezzel közvetetten erősítve az EU-val szembeni ellenszenvet (pl.: az unió pénzéből kötélpályát építettek a Village fölött).
• Mindkét oldalon el lett taktikázva a dolog (pl.: a pénzügyi válságok kezelése a németek részéről, az eurózóna reformjának halogatása).
• A britek maguk szították az Unió elleni hangulatot.
• A migrációs jobboldali diskurzus az 1990-es évektől jelen volt, azonban legtöbbször elbukott. A nagy vízválasztó a 2008-as válság és az utána következő gazdasági válság volt.
Úgy vélem, az okok keresése és elemzése csak a Közösségben maradó államoknak lehet fontos, az ő számukra szolgálhat intő példaként. Az Egyesült Királyság már a jövőre koncentrál, minél előbb meg akarja oldani a szociális és a pénzügyi dimenzió, valamit Észak-Írország ügyét, hogy a tárgyalások következő szakaszába léphessen. Azonban ez közel sem olyan könnyű feladat, mint amilyennek ezen beszámoló alapján tűnhet.
borítókép forrása, 2. kép forrása
