A jogi oktatás erős elméletközpontúságát megelégelve már tanulmányaik alatt is egyre többen érdeklődnek a valós munkaerőpiac által kínált, gyakorlatiasabb álláslehetőségek iránt. Aki keres, az talál, és ha szakmai gyakorlatról van szó, ez még inkább így van.
Felismerve az ilyen foglalkoztatási formában rejlő kiaknázatlan lehetőségeket a munkaadók mind nagyobb számban szippantják fel a dolgozni vágyó tanulókat. A hallgató örül, a munkáltató még jobban, a piac boldog. De vajon megéri az egyetemi évek adta szabadság egy részét dolgos munkaórákra cserélni? Pro és kontra következik, példálózó jelleggel – csak hogy szokjuk a kifejezést.
Pro
Felfedezni a jogi szakmákat
Vannak, akiket már az óvodai ballagáson a „ha nagy leszek, ügyvéd leszek” feliratú emléklappal búcsúztattak. Ezzel szemben igen kellemetlen, amikor valaki vér és veríték árán elvégzi a jogi egyetemet, és csak ezután szembesül a realitással, a „hova tovább” fájó kérdésével. Bármilyen lélekölő helyet is sikerül kifognunk, egy biztos: a gyakornoknak fényévekkel több rálátása lesz az adott területre, mint az egyetem alatt nem dolgozó társának. A lehetőségek pedig végtelenek, ma már gyakorlatilag mindenhol keresik a hallgatókat, ahol minimálisan is szükség van jogi munkára: közigazgatás, bíróság, ügyészség, cégek, alapítványok, újságírás stb. Ha még negyedévesen is némán és búskomoran a messzeségbe révednél, ahányszor csak a pályaválasztás felmerül, úgy gyakornokként nyugodtan belevághatsz akár pár hónap erejéig a jogi hivatások felfedezésébe.
Szakmai tapasztalatot szerezni
Nos igen, szakmailag fejlődni a gyakornoki idő alatt – sajnos – nem mindig sikerül, de szerencsére már viszonylag ritkán fordul elő, hogy a gyakornokra az elromlott kávégép ingyenes alternatívájaként tekintsenek. A munkáltatók is felismerték, hogy megfelelő mentorálással egy tanulóként kezdő munkavállaló hosszú távon stabil, képzett és megbízható munkaerővé válhat, így mindkét fél érdeke a gyakornokok megfelelő szakmai képzése.
Munka közben a jogi pálya tengernyi olyan aspektusát ismerhetjük meg, amelyek homlokegyenest ellentmondanak az egyetemen tanultaknak, ráadásul máshonnan meg nem szerezhető gyakorlati tudást szerezhetünk. Nem tananyag a bíróságok ügykezelése és az ügyfélkezelés, csak érintőlegesen találkozunk valódi bírósági beadványokkal, tárgyalásokkal, hatósági kérelmekkel, döntésekkel, és a gyakorlatban kőkeményen érvényesülő, tagadott, még kiejteni is szörnyű precedensjogot sem ismerhetjük meg máshol, mint a mindennapi munka során. Ha tehát már az egyetem alatt meg kívánod ismerni a jogrendszer valódi arcát, ezt kizárólag gyakornokként teheted meg.
Az egyetem utáni jövőt biztosítani
A gyakornoki évek nem múlnak el nyomtalanul, hiszen folytasd a karriered akár ugyanott, vagy jelentkezz máshová, de az előzetes munkatapasztalatot mindenhol értékelik. A gyakornoki helyen már jó eséllyel bizonyíthattunk, elsajátíthattuk az adott helyen követett eljárásokat – például az ügykezelést, az iratok formáját és szövegezését –, a munkaadók pedig szívesebben alkalmaznak olyanokat, akik tudását nem a nulláról kell felépíteni, és akikkel nem kockáztatnak a munkamorált, talpraesettséget, alkalmasságot illetően. Ennek megfelelően sok helyen állást is ajánlanak az egyetem végével, a végzett joghallgató pedig megspórolhatja magának az interjúkat, nem utolsó sorban jóval előnyösebb alkupozícióból indulhat. Ezek az előnyök egy bíróságon vagy ügyészségen persze korlátozottan érvényesülnek, de még így is számottevő potenciált jelentenek.
Kontra
Amikor a munka a tanulás rovására megy…
Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét, dolgozni bizony idő. Ideális esetben a munkánkat szeretettel és élvezettel csináljuk, de még ez a nagy szeretet is nehezünkre esik, ha éppen ezernyi más dolgunk lenne közben. Szerencsére a munkahelyek viszonylag rugalmasak, van, ahol elég tíz órát dolgozni kötetlen munkarendben, van, ahol még vizsgaidőszakban is húsz órát kell tölteni az irodai íróasztal mellett, ami az önsanyargatás addig nem ismert dimenzióit tárja fel a hallgató előtt. Ilyenkor szükségszerűen kissé háttérbe szorulnak az egyetemi tanulmányok, ami egy ponton túl óriási hiba, mert alapos elméleti tudás nélkül még a legkiválóbb gyakorlati ismereteink is csődöt mondanak. Arra mindenki készüljön, hogy az egyetem mellett dolgozó ember gondjait, még ha pénzkérdés is a munka, a rendszer a legcsekélyebb mértékben sem tolerálja, sőt néha inkább titkoljuk el, hogy merészelünk a tanuláson kívül mással is foglalkozni.
A gyakornoki munka megbecsülése
A gyakornok értéke igen változó az egyes helyeken, és ez az a pont, ahol érdemes elgondolkodni, mielőtt valóban a munkába vetnénk magunkat. Nem remélhetjük a magas szintű szakmai ismeretek elsajátítását, ha teendőink a bíróságokra való loholásban kimerülnek, vagy változásbejegyzési kérelmeket szerkesztünk egész munkaidőnkben. Kétségtelen, hogy ezek a képességek is szükségesek, de a tudásunk valójában semmivel sem lesz több, mint az egy hete dolgozó fogalmazónak, jelöltnek, jogi előadónak vagy ügyintézőnek. Még ha abban is reménykedik valaki, hogy majd legalább az önéletrajzát kicsinosítja, csalódni fog, ugyanis a tényleges tudás hiánya már az interjún villámgyorsan kibukik, márpedig nem nyerő ötlet rögtön az elején egy jókora ferdítéssel kezdeni a munkakapcsolatot.
Szintén nem elhanyagolható szempont a pénz. Természetesen a gyakorlat megszerzése a cél, de nem baj, ha az alapvetően fizetés érdekében folytatott tevékenység, nevezetesen a munka mellé társul némi anyagi ellentételezés is. Már ha társul, ugyanis még mindig elterjedt a gyakornokokat ingyen vagy pro bono foglalkoztatni. Fizetés nélkül dolgozni pedig hosszútávon nem annyira hálás, még ha bízunk is az anyagiakban nem mérhető ellenszolgáltatás megszerzésében.
Sajnos nincs bombabiztos recept a kerülendő helyek felismerésére. Mindenki magának tudja eldönteni, hogy a munkakörülmények valóban szolgálják-e a fejlődését, valóban megéri-e az idejét lekötnie.
