I. Tűnődések
Arról:
vajon az est
betakarja-e a várost
elsuttogja-e a tegnapot altatóként
és ad-e jó éjt csókot annak a helynek, melyet a legjobban bántottak ma
elalváshoz (?)
s mégis mit követtek el ellene, hogy még mindig éber
kik?
s kiket véd-őriz s kiket szolgál-
ki?
kit?
II. Tanakodások
Alatt:
saját képén tükröződik önmagában
mialatt gyertyaláng fúj párát az üvegpohárra,
melyen lehelete mosolyt színez
ujjai által:
megnevetteti-megnevettetik
s elvigyorodnak
így fagy arcára boldogságuk egyetlen pillantásban,
melyben szüntelen olvadnak:
Kifogytak
Elfogytak
lángjuk beléjük zuhan
majd félre folyt viaszként csöppennek ki
gátlásaikra tapadva – bizonytalanságaikban ragadva
Elégtek
Leégtek
s kanócuk teteje Róluk párolog
Illata: fahéj-erdei gyümölcs
Érzéseik színe: csendfehér
s titokként füstfelhőbe fulladnak
III. Tépelődések
Között:
a pillanat hurka nyaka körül szorul
s a szempár bitófaként kacsint gondolatainak
hogy arra akassza fel magát
Helyette:
kiszabadulás
s válaszai is vele szaladtak-
el -így
éjszakából horgolt csuklyás pulóverbe bújva
halálfejet kacagva vissza Rájuk
IV. Töprengések
Után:
vajon az éj
betakarja-e a várost
elsuttogja-e a tegnapot altatóként
és ad-e jó éjt csókot annak a helynek, melyet a legjobban bántottak ma
elalváshoz (?)
s mégis mit tettek vele, hogy önmagában merül ki
kik?
s ki hűti-
le?
ki melegíti-
fel?
S vajon
vajon az éj
felismeri-e még egyáltalán városát?
A borítóképet készítette: Habulin Hanna Katinka
