Második generációs bevándorlók… Befolyásos és elismert politikai szereplők. Cikksorozatunk második részében olyan nőkről lesz szó, akik a jogállamiság védelmére építették karrierjüket.
Kamala Harris
Kamala Harris neve az Egyesült Államok 2020-as elnökválasztása kapcsán járta be a nemzetközi sajtót, és a legtöbben ekkor hallhattak róla először Magyarországon. Azonban munkássága jóval korábban kezdődött – és rögösebb út vezetett el ideáig, mint gondolnánk.
Édesanyja Indiából, édesapja Jamaicából érkezett az Egyesült Államokba. Felnővén tartotta a kapcsolatot mindkét kultúrával, és megtapasztalta azt is, hogy hogyan érvényesülnek az Egyesült Államokban. Gyermekévei alatt például résztvevője volt egy programnak, ami az oktatásügyi intézmények deszegregációjára irányult. Az intézményben, ahova ennek a programnak a keretein belül őt is busszal utaztatták, hogy egy másik környék iskolájába járhasson, 5%-ról 40%-ra emelkedett a fekete diákok aránya.
1986-ban a Howard Egyetemen politológiából és közgazdaságtanból diplomát, majd a Kaliforniai Egyetem jogi karán doktori címet szerzett. Kaliforniai évei alatt a National Black Law Students Association helyi szervezetének elnöke volt.
Karrierjét Alameda megye helyettes körzeti ügyészeként kezdte, fokról fokra mászott fel a ranglétrán; 2004-ben lett San Francisco körzeti ügyésze. Nevéhez kötődik például az állam első gyermekjogvédelmi irodájának létrehozása, illetve a “Back on Track” program, ami az enyhébb bűncselekményt elkövetők visszaesésének megakadályozására különböző oktatási programokat kínált megoldásként.
Következetesen tartotta magát a halálbüntetés elkerüléséhez, amiből rögtön megválasztása után nagy nyilvánosságot kapott ügy lett, mikor lelőttek egy szolgálatban lévő rendőrt (az elkövető életfogytiglanit kapott).
2010-ben Kalifornia állam főügyészévé választották. Mint San Francisco-ban, ebben a pozícióban is ő volt az első fekete és az első dél-ázsiai ügyész, egyúttal pedig az első nő is. Hivatali ideje alatt foglalkozott a jelzálogot kiadó szolgáltatók visszaéléseivel, a különböző applikációk adatvédelmi politikájával, viszont kritikusai szerint túl nagy számban fordult elő, hogy tévesen ítélte meg az ügyeket. Ez akkor vált különösen nagy problémává, mikor a kaliforniai börtönök túltelítődtek, de csak az esetek nagyon kevés százalékában biztosított lehetőséget az ítéletek felülvizsgálatára. Nagyszabású eljárások folytak a nemzetközi feketekereskedelem – maffia által elkövetett drog- és fegyverkereskedelem, csempészet, csalások, korrupció és erőszakos bűncselekmények – ellen is.
Harris mindezeken túl az azonos neműek házasságát megtiltó törvény alkotmányellenessége mellett is érvelt. Közbenjárása révén a Legfelsőbb Bíróság 2013-ban megsemmisítette a törvényt. Ezenkívül Kalifornia lett az első állam, ahol betiltották azt a gyakorlatot, miszerint a vádlott azzal igazolhatja vagy enyhítheti a bűntettét, hogy felindulásból zaklatott vagy követett el gyilkosságot, mert az áldozat, aki az LGBTQ+ közösség tagja szexuálisan viszonyult felé. Vagyis ez olyan „ijesztő” volt az elkövető számára, hogy a bűntett tulajdonképpen egy kiprovokált cselekedet volt. Gyakran hivatkoznak erre azok a személyek, akik az LGBTQ+ közösség tagjait zaklatják. Kalifornia után további tizenegy állam is betiltotta a gyakorlatot.
Hivatali ideje és későbbi elnöki kampánya során is bírálták azért, mert nem foglalkozott a rendőrség erőszakos tetteivel, hatalommal való visszaélésével és a feketék igazságszolgáltatásban való hátrányos megkülönböztetésével, illetve aránytalanul szigorú vádakat emelt. A 2015/16-os szenátusi kampánya során azonban a bevándorlásügyi- és igazságszolgáltatási reformigényekre hívta fel a figyelmet. Ez a fajta megközelítés sikeresnek bizonyult, így 2017-ben beiktatták mint Kalifornia állam szenátorát. Ezzel ő lett az első indiai-amerikai és a második fekete nő a Szenátusban.
Szenátorként végig ellenezte Donald Trump akkori elnök bevándorláspolitikáját és bevándorló-ellenességét. 2018-ban komolyan felszólalt a menekült családok szétszakítása ellen. Híressé vált a büntetőeljáráshoz hasonló kérdező stílusáról, amit politikai ellenfelei gyakran kritizáltak. 2020-ban támogatta a Donald Trump elleni eljárást, arra hivatkozva, hogy senki nem áll a törvények felett – még a hatalomban lévő elnök sem. A Szenátusban a Költségvetési- a Hírszerző- és az Igazságügyi-, valamint a Belbiztonsági és Kormányzati Ügyek Bizottságának volt tagja, valamint három képviselőcsoportnak, amik dél-ázsiai, illetve feketéket és nőket érintő ügyekkel foglalkoztak.
2019-ben bejelentette, hogy indul a demokrata elnökjelölti választásokon. Kifejezetten népszerű jelöltnek számított. Első vitája Joe Biden-nel – amin például felemlegette, hogy Biden támogatással beszélt olyan szenátorokról, akik a 70-es években akadályozták az integrációs mozgalmakat – nagyon sikeres volt. Kampányában továbbá ellenezte az abortusz betiltását, kiállt korábbi állásfoglalása mellett a bevándorlásügyi kérdésekben, és elítélte Donald Trump marginalizált csoportokat támadó megszólalásait.
Hosszútávon viszont többen támadták szigorú ítéletei miatt Kalifornia főügyészeként, vagy például azért, mert előzőleg kinyilvánított meggyőződése ellenére 2014-ben nem támogatott egy javaslatot, ami lényegében a halálbüntetés eltörlését idézte volna elő az államban. Ezért 2019 végén visszavonta indulását, majd 2020 márciusában kifejezte támogatását Joe Biden felé. Mikor az elnökhelyettesek bejelentésére került sor, sokan szívesen láttak volna Joe Biden mellett egy fekete nőt a szavazócédulán. Bár több név is szóba jött, végül Kamala Harris lett a jelölt.
2020-as megválasztásakor több rekordot is megdöntött: ő lett az első női elnökhelyettes, a legmagasabb rangú nő az Egyesült Államok történelmében, valamint az első fekete és ázsiai-amerikai ebben a pozícióban.
Shami Chakrabarti
Egy név, ami feltétlenül felmerül, ha az emberi jogokról beszélünk az Egyesült Királyságban. Jelenleg az árnyékkormány főügyésze, de mi vitte erre a pályára?
Shami Chakrabarti szülei a 60-as években érkeztek az Egyesült Királyságba. Egy interjú során a következőképp nyilatkozott róluk: „Az egyik dolog, amit Anglia szimbolizált számukra, az a joguralom volt. Egyikük sem volt jogász végzettségű, de erős igazságérzetük volt, mert mindketten szemtanúi voltak igazságtalanságoknak.”
Részben szülei befolyására tanult jogot a London School of Economics intézményében. 1991-ben diplomázott, és első munkahelye a Home Office-nál lett, ahol ügyvédként dolgozott. A szervezetet a túlzott bürokrácia miatti kiábrándultságból hagyta ott, ezt követően 2001-ben csatlakozott a Liberty emberi jogi szervezethez, aminek két évvel később igazgatója lett – pontosan egy nappal a szeptember 11-i terrortámadás előtt.
Ebben a pozícióban próbálta elérni a következő években azt, hogy a 9/11-es terrortámadás, illetve később a 2005-ös londoni bombázás utáni antiterrorista jogszabályok és intézkedések megfeleljenek az emberi jogi előírásoknak. Kifejezetten ellenezte a kínzásokat és a deportálást olyan országokba, ahol az alanyok jó eséllyel kínzásnak lennének kitéve, valamint ellenezte a kötelező személyigazolványokat és azt a gyakorlatot, hogy egy személyt kilencven napon át lehessen bent tartani vádemelés nélkül.
Hatékony lobbitevékenységei során nagyon népszerűvé vált. A The Times újságírója szerint Chakrabarti „valószínűleg az elmúlt húsz év legeffektívebb lobbistája”. 2005-ben a BBC Radio hallgatói körében készített felmérés szerint Chakrabarti egyike a tíz embernek, akik „Angliát kormányozzák”. A közvetlenül poszt-9/11 világban szükség volt a folyamatos emlékeztetőre, hogy tiszteletben kell tartani a mindenkit megillető jogokat. Maga is bevándorlók gyermeke lévén tudott azonosulni azokkal, akik származásuk miatt legjobb esetben is kényes helyzetbe kerültek a terror elleni háború során.
2011-ben ő lett az egyik vezetője a Leveson vizsgálatnak, amiben az elszaporodó telefon hackelésekről gyűjtöttek információt. Chakrabarti úgy nyilatkozott róla, hogy ez a lehetőség helyesen értékeli a Liberty hitét a magánélet és a médiaszabadság közti megfelelő egyensúlyban és mindenek fölött a joguralomban”.
2016-ban a Munkáspártot átvilágító, antiszemitizmust vizsgáló bizottság elnöke lett. Egy évvel később csatlakozott a párthoz, hozzátéve, hogy ez nem fogja befolyásolni a függetlenségét. Emellett azonban kritizálta a Konzervatív Pártot, amiért nem folytatnak hasonló vizsgálatot iszlamofóbia terén (miután egy konzervatív képviselő általa iszlamofóbnak ítélt megjegyzést tett). A vizsgálat eredménye szerint egyébként az antiszemitizmus nem hatja át a Munkáspártot, a némelykor toxikus légkör ellenére sem.
Azonban mikor a Munkáspárt jelöltje lett a Lordok Házába, többen kétségbe vonták a vizsgálat hitelességét, és csalódottságukat fejezték ki, mivel Chakrabartit népszerű és megbízható személynek ismerték. Felszólaltak ellene zsidó szervezetek is. Erről ő maga azt nyilatkozta, hogy mivel a párt a vizsgálat során szembenéz önmagával, meg akarta nyerni a bizalmát a párttagoknak is, illetve, hogy nem érzi magát kevésbé függetlennek attól, hogy kinyilvánítja támogatását a Munkáspárt politikájával kapcsolatban.
Végül 2016 végén iktatták be, és lett az árnyékkabinet főügyésze. Az elmúlt időszakban a Brexittel kapcsolatban az Európai Unióban érvényes emberi jogi szabályok és a Human Rights Act megtartásának fontosságáról beszélt, illetve a koronavírus-intézkedések kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy rendőrállamot kiáltani azért, mert betartatják a lezárás szabályait, felelőtlen és veszélyes.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
