A Magyarország független agytrösztjeként ismert Egyensúly Intézet az okos Magyarország, az energetika és a klímasemlegesség kérdéseiben végez elemzéseket és háttértanulmányokat, valamint publikál szakpolitikai javaslatokat. Számos hazai és külföldi partnerrel dolgozik együtt, konferenciákon és szakértői egyeztetések megszervezésében vesz részt. Bíró Zsófiával, az Intézet projektmenedzserével és nemzetközi szakértőjével, valamint Filippov Gábor történész-politológussal, kutatási igazgatóval beszélgettünk.
Jurátus: Pár mondatban össze tudnák foglalni, mivel foglalkozik egy elemzőintézet/think-tank/agytröszt?
Filippov Gábor: Magyarországon ismertebb az a think tank-típus, amelyik adott esetben aktuálpolitikai eseményeknek az elemzésével, valamely politikai oldal vagy párt ügyeinek a megtámogatásával foglalkozik, de létezik az akadémiai szférához kapcsolódó intézeti típus is (mint például a HÉTFA), amely egy szűkebb szakpolitikai területre fókuszál. Egyébként az „agytröszt” kifejezést már a ’30-as években is használták Magyarországon, tehát magyar nyelvterületen régebbi, mint a think tank, de alapvetően ugyanazt jelentik ezek a fogalmak.
Bíró Zsófia: Hazánkban talán még annyira nem bevettek a think tankek, mint az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. Főleg szakpolitika-alkotással foglalkoznak, vagyis a politikának azon részével, amely nem a mindennapos vitákról vagy érdekellentétekről szól, hanem inkább annak szakmai részéről, vagyis hogy miképp lehetne az adott ország egy szakterületen kiemelkedő, továbbá hogyan lehetne új törvényeket, szabályokat hozni, amelyek előrelendítik a szakpolitika működését. Ehhez kutatásokat és regionális összehasonlításokat végez, nemzetközi példákat keres, mindebből pedig megoldásokat javasol.
J.: Mikor alakult az Egyensúly Intézet? A kezdeti állapota óta miben tapasztalható változás?
F. G.: Jogilag 2018 végén alakult meg az intézet, de nagy határvonal volt 2020, amikor a nyilvánosság elé léptünk. Az első másfél évben a színfalak mögött kutattunk. Az volt a célunk, hogy már valamilyen teljesítmény révén váljunk ismertté. Ez is történt a 2020 szeptemberében, a „Magyarország 2030: Jövőkép a magyaroknak” című szakpolitikai vízió megjelenésekor, amit az Osiris Kiadóval együtt jelentettünk meg. Ebben jó előre le akartuk fektetni azokat a sarokköveket, amelyeket kulcsfontosságúnak tartunk egy felemelkedő Magyarország szempontjából. A következő tíz-húsz évre alkottunk egy szakpolitikai víziót, amely kijelöli azokat a stratégiai irányokat, amelyek felé azóta is haladunk a rendszeresen megjelenő szakpolitikai javaslatainkkal. Szerencsére a fő célcsoportok, a hazai politikai és gazdasági döntéshozók körében egyre többen ismernek minket.
B. Zs.: Leginkább az érdeklődés növekedésében látok változást. Egyre inkább elfogadott és ismert az intézet, legalábbis a médiavisszhangból ez szűrhető le. Emellett a bizalom is növekedett, hiszen amikor elindult, voltak kétségek, hogy mennyire lesz képes független maradni. Van tehát egy általános szakmai elismertség, valamint komolyan is veszik a törekvéseinket, mind a nyilvánosság, mind a döntéshozók körében egyaránt.
J.: Kik a főbb megrendelői, partnerei az Intézetnek?
F. G.: Fontos megjegyezni, hogy mi nem megrendelésekre dolgozunk, ugyanis az Egyensúly Intézetnek van egy sajátos finanszírozási struktúrája. Szigorú feltételek alapján magánszemélyektől fogadunk el meghatározott összegű támogatásokat. Úgy van kialakítva a donori struktúránk, hogy senkitől nem fogadunk el olyan mértékű pénzösszeget, amely függő helyzetet tudna kialakítani. Olyan emberek támogatnak minket, akiknek van igényük erre az alternatív szakpolitikai munkára, viszont cserébe vállalják, hogy nem befolyásolhatják a tartalomgyártást, sem azt, hogy mik szerepeljenek a javaslatainkban. A függetlenségünk tehát a finanszírozás oldaláról is biztosítva van.
Emellett az összes parlamenti párt alapítványával is van valamilyen kapcsolatunk, hogy lássák, mit csinálunk. A finanszírozás 80%-a tehát magánszemélyektől, a maradék pedig egyéb projektekből és pártalapítványoktól származik. Nem keresünk tehát pályázatokat, hanem van egy saját szakpolitika-alkotó tervünk, amelyben meg van határozva, mikor mivel fogunk foglalkozni. Eddig sikerült is megőriznünk a szabadságunkat.
B. Zs.: Ami talán kiemelhető, az a NATO-projekt, hiszen Magyarországon nem volt más intézet, amely képes volt ehhez hasonló konferenciát szervezni. A külföldi partnerek között az amerikai és a nyugat-európai szervezetek dominálnak, valamint egy kazahsztáni agytröszt, mostanában pedig egyre nagyobb a zöldpolitikával és a klímapolitikával foglalkozó intézetek száma, és velük is együttműködünk. Ezek a kérdések egyébként eléggé dominálják a nemzetközi teret, meg a szakpolitikákat. Fontos még az Atlantic Council és a GLOBSEC is, de egyébként a honlapunkon is látszik, hogy egyre több az együttműködő partnerünk, mind a hazai, mind a külföldi szervezetek között.
J.: Miben hozhatott újat az Egyensúly Intézet, amellyel képes lehet kiemelkedni a többi elemző intézet közül?
F. G.: Mi úgy foglalkozunk politikával, hogy nem foglalunk állást a pártpolitikai ügyekben és az aktuálpolitikában. Kizárólag a szakpolitikai tudás előállításával foglalkozunk, mind a két oldal számára. Tágan értelmezzük a politikai és gazdasági döntéshozók körét. Minden olyan szereplőnek kínálunk szakpolitikai javaslatokat, akik hatással vannak az ország sorsára. Mindegy, hogy ideológiailag vagy világnézetileg hol állnak.
Magyarországon nincs másik olyan általános szakpolitikai intézet, amely egyáltalán nem kommentálja a napi eseményeket, politikai szereplők megnyilvánulásait (nálunk erre szigorú szerződéses kötelezettségvállalás van minden alkalmazottnál). Mi a missziónk alapján minden politikai oldallal együttműködünk. Az Egyensúly Intézetnek nincsen ideológiai profilja: itt sokféle világnézetű és politikai beállítottságú ember dolgozik együtt.
Az tart össze minket, hogy szerintünk a hatalompolitika mellett többet kéne beszélni a szakpolitikai kihívásokról. Amellett pedig, hogy nem hiszünk az ideológiamentes, technokrata politikában, hiszünk abban, hogy vannak nemzetstratégiailag kiemelt területek, amelyekben ideológiától függetlenül meg lehet fogalmazni problémaorientált megoldásokat. Például a klímaválság pártpolitikától függetlenül mindenkit fog érinteni, ahogy a jövő tudásalapú gazdasága is. Ehhez hasonlót nem látni más elemzőintézeteknél.
B. Zs.: A függetlenség és a pártpolitikától való elzárkózás egyedivé teszik az intézetet. Fiatal munkakezdőként jó dolognak tartom, hogy egyáltalán lehet ilyen elveken alapuló értéket találni. Gyakran furcsállják ezt az emberek elsőre, és bizalmatlanok is. Az alkalmazottak számára pedig az intézet célja inkább egy misszió, nem pedig egy kötelezettség. Kevés munkahelyen tapasztaltam eddig, hogy a munkavállalók úgy tudnak valahol dolgozni, hogy magukénak érzik a feladatot. Mi itt mindannyian személyes küldetésünknek érezzük, hogy 2030-ra Magyarország egy sikeresebb ország legyen.
J.: Mennyire lesz fenntartható ez a fokú függetlenség?
F. G.: Ez jó kérdés, és jó lenne biztosat válaszolni rá. Amióta a nyilvánosság elé léptünk, a függetlenségünk annyiban nőtt, hogy többen csatlakoztak a támogatók táborához, vagyis diverzifikáltabbak a forrásaink. Maga az agytröszt személyi összetétele pedig olyan, hogy ha a kormányrudat bármelyik politikai oldal felé terelnénk, vagy a missziónkat bármilyen módon megváltoztatnánk, az intézet egy hét alatt szétesne. Pont azért, mert ennyiféle szakmájú és világnézetű ember dolgozik együtt, nem tudna más modellben működni az intézet. Eddig tehát jól működik a dolog, meglátjuk, mennyiben tartható ez a jövőben.
B. Zs.: Mivel eddig is jól tudta az intézet tartani ezt a függetlenséget, és az összes politikai oldalról egyre inkább növekszik irányába a bizalom, így azt tudom mondani, hogy ha hosszú távon is megtartja az intézet a szakmaiságát, akkor a függetlensége is meg fog maradni. Emellett olyan szakpolitikák készülnek, amelyek nem részrehajlóak és lényegében mindenkinek érdeke, hogy a jövőben is hasonlók készüljenek. Én bízom benne, hogy meg fog maradni a függetlenségünk.
J: Ha három fő területet kellene kiemelni, amivel az Egyensúly Intézet foglalkozik, melyek lennének azok?
F. G.: Igazából pont három terület van, amit kijelöltünk a víziónkban, az egyes szakpolitikák is ebből vezethetők le. Az első a pozitív, jövőbe mutató nemzet- és közösségtudat; a második az okosország (a közoktatásba és általában az emberi erőforrásokba való befektetés); a harmadik pedig a tiszta ország.
B. Zs.: Okosnemzet, amelyben nem csak az oktatás reformálása van benne, hanem adott esetben a digitalizáció is. A tiszta ország, amely értelemszerűen a klímapolitikát foglalja magában. Valamint a magyarok közössége, a társadalmi kohézió és egy egészséges nemzettudat kialakítása. Ha pedig a tevékenységet kellene összefoglalni, akkor a három fő feladatunk a szakpolitika-alkotás, a nemzetközi projektek megvalósítása, valamint kutatások és elemzések kivitelezése.
J.: Vannak esetleg külföldi modellek, amelyeket az Egyensúly Intézet mintául vett?
F. G.: Igen, az alakulás során az Egyesült Államoktól egészen Szaúd-Arábiáig néztünk elemzőintézeteket, amelyek hozzánk hasonló szakpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, ugyanúgy pártpolitikától függetlenül. Léteznek Szlovákiában és Japánban is intézetek, amelyek közkinccsé teszik a szakpolitikai javaslatokat, nem pedig egy párt vagy ideológiai oldal sikerén dolgoznak. Igazából csak Magyarországon tűnik ez ennyire rendkívülinek. Nyilván igazítani kell a hazai helyzethez a mintákat, de eddig ez hatékonynak bizonyult.
J.: Melyek a legaktuálisabb (publikus) projektjei, rendezvényei az Intézetnek?
F. G.: Április 4-én lesz az éves „Magyarország 2030” című konferenciánk, amelyen az ország politikai, gazdasági, kulturális döntéshozói számára rendezünk beszélgetéseket olyan kérdésekről, mint a digitalizáció, az energiapolitika vagy a vállalkozásfejlesztési támogatások kérdésköre. Nemrég mutattuk be a sajtónak az energiapolitikai javaslatcsomagunkat, a következő hónapokban pedig újabb javaslatokkal állunk a nyilvánosság elé. Ezek egyébként mind visszavezethetők a Magyarország 2030-as víziónkra.
B. Zs.: Én is az éves konferenciát tudnám mondani, az most az egyik legnagyobb rendezvényünk. Mindemellett vidéken is vannak most projektek, például a nemrég megjelent, az állami szerepről készült javaslatcsomagunkkal járjuk az országot egy konzultációsorozat keretében. Vannak energetikai és klímapolitikai projektjeink is, amelyek egyébként folyamatosan zajlanak.
J.: Milyen gyakornoki lehetőségek vannak most az Intézetnél? Kiknek a jelentkezését várják?
F. G.: Nem szoktuk a gyakornokságot szigorú kritériumokhoz kötni, tehát nincs olyan, hogy ha valakinek nincs mesterdiplomája, az ne is jelentkezzen. Azonban mindannyiunk érdeke, hogy olyan emberek jelentkezzenek hozzánk, akik jó generális készségekkel bírnak, valamint legyen egy erős módszertani hátterük, hiszen sokat dolgozunk adatgyűjtéssel, adatvizualizációval, statisztikai számításokkal. Ezeket jó, ha valaki nem munka közben tanulja meg. Ezenkívül gyakorlatilag bármilyen végzettségnek tudjuk hasznát venni, és igyekszünk gyorsan válaszolni a megkeresésekre.
B. Zs.: Én még az egyetem második évében kezdtem itt gyakornokként, akkor még nem voltam képben a think tank szektorral, azt hittem, ezt nem lehet függetlenül csinálni. Háromfordulós felvételi volt, motivációs levél is kellett. Sokféle készséget vizsgáltak (végzettség, íráskészség, kommunikációs készségek stb.), és végül sikerült bekerülnöm. Harmadévben pedig már projektmenedzsmentben dolgoztam teljes állásban, azóta itt vagyok. Ez a munka hozta meg a kedvemet, hogy szakpolitikával foglalkozzak. Fontos a nyitottság és a küldetéstudat, de szerintem legalább annyira szigorúak a szakmai követelmények is, hiszen nehezebb ezen utóbbiakba munka közben beletanulni.
Köszönjük a lehetőséget Bíró Zsófiának és Filippov Gábornak!
A képek az Egyensúly Intézet szerzői jogi védelme alatt állnak.
