Lassan vége a márciusnak, jó részünk már az első zéháján és beadandóján is túl van, ennek megfelelően pedig március 10-én megérkeztek az ösztöndíjak első részletei is, és kiderült, hogy mennyi is az az annyi. Na de miért pont annyi?
Az állami támogatású hallgatók előző féléves, hónapokon át tartó hajtását jutalmazó havi apanázs, azaz a tanulmányi ösztöndíjak megítélési rendszerét minden karon hallgatói találgatások, szájhagyomány útján terjedő legendák övezik (a BTK-n terjed egy elmélet, miszerint a képletben valahol valamit Napóleon lábméretével kell elosztani). Általában kimondható, hogy a pontos metódust homály fedi.
Pár percet eltöltve a téma kutatásával rögtön érthetővé is válik, miért. A Tanulmányi Hivatalok által megállapított összegek kiszámítási képleteit ugyanis hosszú, cikornyás jogi szövegek rejtik – vagyis pontosabban egy, mégpedig egyetemünk SZMSZ-ének II. kötete – amit az ÁJK joghallgatóin kívül más nagyon meg se fog kísérelni megérteni. A bekezdéseken keresztül pedig egy olyan matematikai képlet kezd körvonalazódni, amely láttán még a joghallgatók is otthagyják az egészet hiszen: „Két büntetőjog fejezet között van jobb dolga az embernek, mint ezzel foglalkozni”.
Ráadásul, az SZMSZ tanúsága szerint egyetemi szinten csak a karon tanulmányi ösztöndíjban részesíthető államilag támogatott hallgatók aránya (50 százalék), illetve a minimálisan kifizetendő összeg (a hallgatói normatíva 5 százaléka) meghatározott, illetve az, hogy az összeget a különböző tanulmányi eredményekhez mérten kell kiosztani. Egyébként ezen felül a karok az ösztöndíjaknak az arra jogosultak közötti szétosztásában viszonylag szabad kezet kapnak. Ennek megfelelően minden kar saját számítási rendszerrel rendelkezik, amik közül mi most az ÁJK-n alkalmazottal fogunk foglalkozni.
Na de mi van a képletben?
Az SZMSZ alapján az Állam- és Jogtudományi Karon a tanulmányi ösztöndíjhoz minimum 16 teljesített kredit (Erasmusosoknak tíz) szükséges az előző félévből. Emellett a hallgató az előző félévi ösztöndíjindexe alapján a szak legjobban teljesítő 50 százalékába kell, hogy tartozzon. Az ösztöndíjindex egyébként mindenki számára kinyerhető a Neptunból – Tanulmányok/Tanulmányi átlagok után ha rákattintunk az ösztöndíjfülre és a „+” jelre megtaláljuk a keresett számot –, de egy magunktól is kiszámítható adatról beszélünk. Az adott félévben elvégzett tárgyanként kell összeszorozni a tárgy kreditértékét a szerzett érdemjeggyel, majd annak súlyával (ennek az értéke szigorlat vagy alapvizsga esetén három, kollokvium esetén kettő, minden más esetben egy), a kapott eredményeket pedig tárgyanként összeadni. Végül az így kapott végeredményt el kell osztani a hasonlóan tárgyanként összeszorzott, majd összeadott kreditérték-súly párosokkal. Nem is annyira bonyolult, nem igaz?
Ez a megkapott hányados fogja elárulni, hogy milyen esélyekkel indulunk a tanulmányi ösztöndíjért – no persze inkább nem is nekünk, hanem a többiek eredményeire is rálátó TH-s dolgozóknak. Ugyanis a hallgatók teljesítménye és az az alapján felállított rangsor nem nyilvános többnyire adatvédelmi szempontból. Bár feltehetően a hallgatókat érdekelné az adott szakon kiosztott juttatásokról döntő ösztöndíjátlagok mediánja, még úgyis, ha csak puszta számként jelenne meg valahol.
Az ösztöndíjindexek alapján elkészített hallgatói rangsor ugyanakkor azt is meghatározza, hogy egy-egy hallgató – az SZMSZ-nek megfelelően – milyen arányban fog részesülni a minimálisan megítélt, a hallgatói normatíva 5 százalékának megfelelő támogatások után megmaradt keretből. A rendszer lényege, hogy fennmaradó összegből a hallgatók a rangsoron elfoglalt helyük alapján, arányosítva részesüljenek. Ennek kiszámításához kivonják az ösztöndíjas hallgató ösztöndíjindexéből a rangsor felénél elhelyezkedő hallgató ösztöndíjátlagát. Ezen számot aztán két tizedesre kerekítik, majd, felszorozzák százzal. Az így egészre kerekített számot elosztják az összes ösztöndíjra jogosult hallgató ugyanígy kapott szorzatának összegével. Végül a létrejövő hányadossal megszorozzák az 5 százalékos támogatás után fennmaradt összeget, és a kapott eredmény fogja a minimálisan odaítélendő támogatással összeadva meghatározni azt, hogy mennyit is fogunk kapni havonta. Az összeget tavaszi félévben elsőnek március 10-én utalják, akkor viszont rögtön az előző havival együtt. (Egyébként minden hónap 10. napjáig kellene kifizetni a tanulmányi ösztöndíjakat a 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet előírásai alapján.)
Vagyis, röviden a tanulmányi ösztöndíj:
- minimum 16 kredit meglétét követeli meg az előző félévből;
- fontos a megszerzett érdemjegy, és a hozzá járó kredit, de maga az óra típusa is (szigorlat, alapvizsga, kollokvium);
- ahogy persze a szaktársaink teljesítménye is, és végül,
ha kapunk ezeknek megfelelően hallgatói ösztöndíjat, annak minimum a hallgatói normatíva 5 százalékának kell lennie.
Jó, jó, de mi az a hallgatói normatíva?
A hallgatói normatíva gyakorlatilag az állam által az egyetemnek a hallgatói ösztöndíjakra és a hallgatói önkormányzat működtetésére államilag támogatott hallgatónként adott támogatása. Ennek összegét központilag, kormányzati szinten határozzák meg. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény ezt jelenleg 166 600 forintban határozza meg.
Ehhez rendelik a különböző hallgatói juttatások nagyságát: ahogy említettük, a tanulmányi ösztöndíj ennek minimum az 5 százaléka. De a rendszeres szociális támogatásnak (másnéven szoctámnak) is nagycsaládos vagy árva hallgatóknál minimum 20 százalékának, hátrányos helyzetű vagy félárva hallgatók esetében pedig a hallgatói normatíva minimum 10 százalékának kell lennie. Illetve ehhez van kötve a közéleti ösztöndíj is (jelenleg maximum a hallgatói normatíva 200 százaléka).
Bár a hallgatói normatíva nagyságától függő ösztöndíjak sok hallgatótársunknak a hóvégi megélhetés szempontjából létfontosságúak tudnak lenni – ha másért nem is, legalább mert segítségükkel értékes órákat tud a munkából a tanulási időbe átcsoportosítani – a központilag meghatározott értékét viszonylag ritkán emelik. Idáig a 2007-es létrehozása óta egyetlen egyszer döntöttek a növeléséről: akkor két lépésben emelték, először 2019-ben 128 520 forintra, majd 2020-ban, amikor elérte a mostani 166 600 forintos értékét.
Mindez az eredeti, 119 ezer forintos szinthez képest összesen 40 százalék-os növekedést jelentett, ami jelentős mértékéhez képest mindössze arra volt elég, hogy a létrehozása óta bekövetkezett, több mint 10 évnyi inflációt korrigálva az eredeti reálértékéhez emelje vissza a hallgatói normatívát, és az addigra értékükből jelentősen vesztett ösztöndíjakat.
Eközben az emelés második lépcsője óta eltelt két év alatt a KSH adatai szerint újabb 10 százalékkal nőttek az árak, és lett ezzel együtt drágább az élete a hallgatóknak is. Felmerül tehát az újabb emelés gondolata, már csak azért is, hogy legközelebb ne több évnyi – vagy, egy egész évtizednyi – infláció korrigálásához szükséges forrást kelljen hirtelen előteremtenie a kormányzatnak. Azonban erre – elnézve, hogy a legutóbbi alkalommal, kormányváltással együtt is 10 évet kellet várni, illetve figyelembe véve a világban dúló különböző gazdasági és politikai folyamatokat – nem látni túl sok esélyt a közeljövőben. Így vélhetően továbbra is 166 600 forintos hallgatói normatívából, a fenti rendszer alapján kiszámolva fogjuk kapni az ösztöndíjainkat.
A cikk szerzői: Csomós Ákos és Mató János
2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról
51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet
