„Szóval ügyvéd leszel.” – Saját tapasztalataim alapján ez a leggyakoribb reakció arra, ha egy ismerkedés során szóba kerül, hogy jogot tanulok. Nem meglepő, sőt talán én is sokáig úgy gondoltam, hogy a jogi tanulmányaim egyenes következménye az, hogy a joghallgatóból előbb-utóbb ügyvéd lesz. Az egyetemi éveim alatt azonban kiderült, hogy ez nem ilyen egyértelmű. A következőkben ezért áttekintést adunk a legtipikusabb jogászi karrierutakról, illetve arról, hogy milyen más területeken helyezkedhetünk el.
A klasszikus triász – ügyvéd, bíró, ügyész
Az egyetemi képzés befejezését követően ahhoz, hogy valaki ügyvédként tevékenykedhessen, ügyvédjelölti pozícióban gyakorlatot kell szereznie valamelyik ügyvédi irodánál, illetve eredményes jogi szakvizsgát is kell tennie.
Ezt követően kérheti felvételét valamelyik területi ügyvédi kamarába, és sikeres felvétel esetén bármely hatóság, illetve bíróság előtt elláthatja ügyfele jogi képviseletét, valamint ide tartozik büntetőjogi eljárásokban a védelem ellátása is. Ezen felül a jogi tanácsadás, illetve okiratszerkesztés a legtipikusabb ügyvédi feladatok.
Mindez történhet kisebb vagy nagyobb, esetleg nemzetközi irodában, egyéni vagy alkalmazott ügyvédként, jogágakra specializáltan stb., ami igencsak változatossá teszi ezt a klasszikus foglalkozást.
A bírói hivatást sokan a jogászi szakma csúcsának tartják.
Annyi biztos, hogy nem könnyű feladat, sőt egyesek szerint egy élethosszig tartó tanulással járó hivatás. A bírák esetében már nem annyira nyitott a pálya, mint az ügyvédeknél, hiszen a bírói helyek száma erősen limitált, és nem könnyű bekerülni, ez persze a bírósági hierarchia szerint differenciált is. Legismertebb talán a polgári, illetve büntető ügyszakos bírák felosztása, emellett létezik a közigazgatási és munkaügyi bíróságok rendszere, valamint a közhiteles nyilvántartásokkal foglalkozó cégbíróság is.
A bírákhoz hasonlóan ügyészként is nehezebb elhelyezkedni a kötött létszám miatt. Legáltalánosabb ügyészi feladatként a vád képviselete ismert, de emellett számtalan más dolgot is végez egy ügyész. Szerepük lehet például polgári perekben, egyes esetekben maguk is végeznek nyomozói tevékenységet büntetőügyekben, mindemellett pedig törvényességi felügyeletet is ellátnak.
Jogtanácsos
Tulajdonképpen egy, az ügyvédi pályához hasonlóan működő foglalkozásról van szó, hiszen a jogtanácsosi pozícióhoz is szükség van egy megelőző, jogi előadóként eltöltött szakmai gyakorlati időszakra, valamint ezt követően a szakvizsga megszerzésére. Vállalati jogászként a társaság jogi ügyeinek képviselete az egyre sokasodó jogszabályok tengerében rejthet izgalmakat, azonban – főleg multinacionális cégeknél – sokszor előfordulhat, hogy a munkamenet részfeladatokra, munkafolyamatokra osztásával operálnak, ami nem igényel túl sok kreativitást. A különböző méretű vállalatok tekintetében éppen ezért eltérhet a munka milyensége.
Közszolga
A közszférát tartják a jogászi munkaerő legnagyobb felszívójának, a minisztériumok (és annak különféle osztályai, alosztályai), valamint az önkormányzatok, központi hivatalok stb. változatos lehetőségeket nyújtanak. A versenyszférától eltérően ezen a területen bértáblákról és meghatározott előmenetelről beszélhetünk.
Bárhol is kötünk ki végül, érdemes már az egyetemi évek alatt feltérképezni a lehetőségeket, például hogy melyik az a jogterület, ami a leginkább érdekes számunkra, vagy épp mi az, amiben a legjobbak vagyunk. Fejlődésünket elősegíthetjük akár modulos specializációval, ahol a választott jogterülethez tartozó tárgyakkal bővíthetjük ismereteinket, akár egy erasmusos félév, egy-egy gyakornoki hely kipróbálásával, illetve a különböző szakkollégiumok is közelebb vihetnek minket ahhoz, hogy végül megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb jogi pályát.
