Interjúnk második részében főként a fiatalok pályakezdéséről, karrier lehetőségeiről lesz szó. Nagyon fontos kérdés, hogy mik azok, amikre a karrier elején szükséges oda figyelni és mi kell ahhoz, hogy valaki sikeressé tudjon válni a szakmájában.
Jurátus: A következőkben a fiatalok pályakezdésével fogunk nagyrészt foglalkozni. A kormány az utóbbi időben meghirdette a közigazgatási ösztöndíjat. Ez mennyire nevezhető sikeresnek, mennyire segíti elő a fiatalok elhelyezkedését a közigazgatásban, vagy a karrierjük elindítását?
Franczel Richárd: Nemcsak hivatalból, hanem meggyőződésből is mondhatom, hogy ez egy sikeres program. A szervezők a korábbi hasonló ösztöndíjprogramok tapasztalataira tekintettel alakították ki a mostani felépítést. A koordinációt a Miniszterelnökség Parlamenti és Stratégiai Államtitkársága látja el, tehát közvetlenül is vannak ismereteim a közigazgatási ösztöndíjprogram működéséről. Sokan érdeklődnek eziránt, amelynek talán az egyik legfontosabb újdonsága, hogy három hónapon át külföldi tapasztalatszerzésre is lehetőséget biztosít. Bár a koronavírus-járvány ezt a folyamatot megnehezítette, mégis sikerült lehetővé tenni, hogy a fiatalok – betartva a szigorú szabályokat – kiutazhassanak más országokba.
Az általam vezetett szervezeti egységen gyakorlatot teljesítő kollégák közül volt, aki New Yorkban töltötte el a program külföldi szakaszát, illetve voltak, akik Brüsszelben, vagy éppen Finnországban szereztek tapasztalatokat. Kétségtelen, hogy ez a tapasztalatszerzés az egyik legnagyobb vonzereje ennek a programnak, ugyanakkor az egyes minisztériumok munkájába történő érdemi és aktív bekapcsolódás lehetősége is fontos előnyöket kínál minden jelentkező számára. Ugyanis a befejeztével, vagy akár már annak lejárta előtt is, a kiválóan teljesítő gyakornokok jó eséllyel pályázhatnak az egyes szervezeti egységeknél megnyíló álláslehetőségekre. Az én csapatomba is több korábbi ösztöndíjas nyert felvételt.
Továbbá azért is szerencsés ez a program, mert biztosít egy hét hónapos itthon töltött periódust, amely során mind az ösztöndíjas, mind pedig a foglalkoztató szervezeti egység eldöntheti, hogy milyen a szakmai együttműködés, illetve, hogy a későbbiekben érdemes-e azt folytatni. Ennek az ösztöndíjprogramnak köszönhetően voltaképpen „házhoz jön a referencia”, ami egyedi lehetőséget biztosít mindkét fél számára. A résztvevők pedig ezalatt korrekt fizetést, mintegy nettó 250 ezer forintot kapnak havonta.
Ha már az elhelyezkedésnél és a pályakezdésnél tartunk, mennyire jellemző a fiataloknál a fluktuáció? Adott helyeken maradnak éveken, évtizedeken keresztül, vagy esetleg jellemzően nagyobb az átjárás az egyes szervezeti egységek, szakterületek között?
A klasszikus weberi modell alapján a közigazgatásnak állandóságot kellene mutatnia. Azt mondják, hogy az a jó közigazgatás, amely nem változik állandóan, nincs benne hektikusság. Ebben kétségtelenül komoly igazság van, ugyanakkor sok előnye van annak is, ha a nagy tettvággyal, lelkesedéssel rendelkező, jól képzett fiatalok adnak lendületet egy szervezeti egység számára. A kettő között meg kell találni a megfelelő arányt.
A közigazgatásnak ugyanakkor van egy sajátossága, amely kihívások elé állítja a benne dolgozókat. Minél előrébb jut valaki benne, annál közelebb kerül a politikai testhez.
Vagyis minél sikeresebb valaki szakmailag, annál nagyobb felelősséget kell vállalnia, és annál nagyobb mértékben kell együttműködnie a politikai döntéshozókkal. A közigazgatásnak ezt az ellentétes irányú mozgását természetesen számos tényező befolyásolja, többek között a fluktuáció mértéke is.
A közigazgatásba bekerülő fiatalok egy részénél megfigyelhető manapság a „villámkarrier” iránti vágyakozás is. Több pályakezdőnek van olyan elvárása, hogy miután felvételt nyer valamely álláshelyre, néhány hónapos „bizonyítás” után máris vezetői beosztású ajánlatot kellene kapnia, s ha ez nem történik meg, akkor azt csalódásként éli meg, és azt gondolja, hogy valamit biztosan rosszul csinált. Természetesen nem lehet általánosítani ebben a tekintetben sem, de a fiatalokban ma érezhetően jóval nagyobb elvárás van ebben a tekintetben, mint korábban. Ez egy sajnálatos negatív jelenség, ami egyfelől leértékeli a közigazgatási tisztviselői (ügyintézői) lét értékeit, másfelől azt sugallja, mintha a közigazgatási munka értékességét kizárólag az előrelépés határozná meg. Nem attól lesz valaki megbecsült tagja a szervezetnek, mert előléptették, főleg nem, ha erre idő előtt került sor. Természetesen mindenkiben van ambíció, karriervágy, ami nemhogy káros jelenség lenne, hanem fontos eleme a motivációnak, az eredményes munkavégzésnek is, bizonyítani viszont nem lehet néhány hónap alatt. A kérdést az is árnyalja, hogy a vezetői kompetenciák megléte vagy hiánya nincs közvetlen összefüggésben a közigazgatásban eltöltött idővel, ugyanakkor az alapos tapasztalat nagy segítséget jelent a vezetéssel együtt járó feladatok sikeres ellátásában.
Mindezeket azért is fontos hangsúlyozni, mert megfigyelhető, hogy akik nem kapnak rövid időn belül előrelépési lehetőséget, azok csalódottságukban gyakran döntenek úgy, hogy inkább nem maradnak az adott szervezeti egységben, vagy egyáltalán a területen, hanem inkább váltanak.
A fiatalok körében ez az egyik oka a fluktuációnak. A másik ok a közigazgatási munka monotonitásában keresendő,
hiszen bár egy magára valamit is adó szervezeti egység elvárja a kreativitást a kollégáktól, nem mindig, vagy nem minden munkakörben van erre lehetőség. Azt érezheti egy egyetemről érkező friss diplomás, hogy ez a munka, nem kellő mértékben elégíti ki a tudományos, szellemi és kreatív igényeit. Manapság ráadásul már nincs akkora presztízse a kitartásnak, egy pályakezdő nem feltétlenül lát perspektívát abban, hogy ugyanazon helyen huzamosabb időt eltöltsön. A motivációt ma már sokszor az új, az ismeretlen felfedezése jelenti. Ebben a felgyorsult világban a fiatalok minél több tapasztalatot szeretnének szerezni, talán ez a harmadik oka a fluktuációnak.
Biztosan több tényezőt fel lehetne még sorolni, de meglátásom szerint az említett okok is közrejátszanak abban, hogy a közigazgatásban dolgozó fiatalok körében nem ismeretlen fogalom a fluktuáció. Sokszor érződik az, hogy a fiatalok az adott szervezeti egységen eleve nem terveznek hosszú távon. Ezt – s talán ez merész kijelentés – én személy szerint nem feltétlenül tartom olyan nagy problémának. Meg kell érteni a mai fiatalokat, a gondolkodásukat, és nem kell egyoldalúan kritizálni őket emiatt. Olyan tekintetben természetesen negatív ez a tendencia, hogy stabil munkát akkor lehet végezni egy csapatban, ha az emberek összeszoknak egymással. Ha ebben folyton változás van, az biztosan nehézségeket fog okozni. Ugyanakkor egy új ember új lendületet, erőt adhat egy szakmai közösség számára, egy fiatal kolléga becsatlakozása a senior kollégák szakmai munkáját is felpezsdítheti. Érdemes tehát inkább a pozitív oldaláról megragadni ezt a jelenséget.
Ha már itt tartunk, egyre inkább elmondható, hogy egyre több a szinte már túlképzett pályakezdő. Ennek kapcsán mennyire jellemző az, hogy rögtön vezetői pozíciókba kerülnek be a fiatalok, vagy ahogy az Ön esetében is volt, végig kell járni azt a bizonyos ranglétrát?
Ebben a tekintetben megint csak nem szabad általánosan, az egész közigazgatásra érvényesen értékelni. Biztatni szeretném a fiatalokat arra, hogy nyugodtan próbálkozzanak, mert – miként korábban is említettem – az előrelépés lehetősége senki számára nem elérhetetlen. S ezalatt nemcsak a vezetői beosztás elérését értem. A kormányzati igazgatásról szóló 2018-as törvény eleve több ügyintézői álláshely-besorolást különböztet meg, ami az illetménysávok emelkedését is jelenti. Aki pedig vezetői ambíciókkal rendelkezik, ma már nem kell feltétlenül tíz évet várnia a kinevezésre. A teljesítmény utat tör magának, vagyis aki kimagaslóan teljesít, és rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, számíthat arra, hogy a kellő tapasztalat megszerzését követően, előálló lehetőség esetén vezetői felkérést kap.
Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek, ha egy pályakezdő fiatalt csak a mihamarabbi előrelépés vágya hajtja. Előbb érdemes arra koncentrálnia, hogy minél többet hozzon ki magából. A teljesítmény fontos érték, olyan tudást feltételez, amit előbb-utóbb el fognak ismerni. Az az ideális, ha a teljesítőképesség és a tapasztalat kéz a kézben jár, de az előbbinek nagyobb jelentősége van a közigazgatásban is. Amennyiben a többféle egyetemi végzettség, a széleskörű nyelvismeret, a nemzetközi tapasztalat találkozik a problémamegoldó képességgel, a kritikai gondolkodásmóddal, s mindenekelőtt a jó emberi jellemvonásokkal, a pályája elején járó fiatal joggal számíthat arra, hogy viszonylag rövidebb közigazgatási tapasztalatszerzést követően is el fogják ismerni a munkáját.
Mindezzel együtt jómagam híve vagyok a klasszikus közigazgatási elveknek, úgy gondolom, hogy a már többször említett közigazgatási tapasztalat és a senioritás elve továbbra sem megkerülhető e területen. Ugyanakkor az általam vezetett szervezeti egység vonatkozásában én is hoztam már olyan személyi döntést, amely némileg eltért ezektől a klasszikus elvárásoktól. A teljesítmény nem egyszer engem is meggyőzött arról, hogy egy vezetői kinevezésnél bátran meg lehet előlegezni a bizalmat, és a későbbiekben úgyis eldől, hogy az adott fiatalabb kolléga él-e a lehetőséggel, képes-e bizonyítani. Meg kell találni az egyensúlyt a klasszikus közigazgatási elvek és a teljesítményorientált szemlélet között.
Ha tehát valaki újonnan érkezik a közigazgatásba, nem biztos, hogy éveken keresztül várakoznia kell arra, hogy előre léphessen, de ha csak ezért jön, akkor az nem jó jelenség. El kell tudni fogadni, hogy a közigazgatásban nem csak a vezető pozíció jelenti a presztízst. Vannak olyan kollegák, akik kifejezetten nem is akarnak vezetők lenni, mert egyszerűen nem olyan alkatok, nem vágynak erre, őket más motiválja. Nekem is volt, illetve jelenleg is van több olyan kollegám, akik már viszonylag hosszú ideje dolgoznak a közigazgatásban, mégsem vágynak vezetői szerepre, és nem is éltek az erre irányuló felkéréssel sem. Ettől függetlenül ugyanolyan megbecsült és értékes tagjai a közösségnek, sőt örömmel tölt el, hogy nemcsak ebben a beosztásban látják a kiteljesedés lehetőségét.
A vezetői felkérést kapó tisztviselők később egyébként hamar rájönnek arra, hogy valójában nem is olyan könnyű ez a tisztség, és gyakran azt tapasztalják, hogy ez egy teljesen más szerep, mint amit előzetesen elképzeltek. Nehéz döntéseket kell hozni, kellemetlen dolgokat kell közölni, konfliktusokat kell vállalni a beosztottakkal, a felettes vezetőkkel egyaránt. Kiderülhet, nem biztos, hogy szívesen konfrontálódik a vezetővé vált kolléga, de a súrlódások, a problémák viszont óhatatlanul jönnek, bármely szervezeti egységben előfordulhatnak. Rövid időn belül szembesülhet azzal is, hogy vezetői pozícióban már nem pusztán szakmai, hanem „menedzseri” típusú feladatokat is el kell látni, ami korántsem biztos, hogy annyira élvezetés lesz, mint amire számított az illető. A túl korán jött vezetői beosztás hátrányai ilyenkor gyorsan kiütköznek, és azzal is számolni kell, hogy ez esetben a fiatal kolléga fejébe szállhat a dicsőség, aminek köszönhetően hibák sorát követheti el. A vezetői felkérés elfogadásakor tehát érdemes alaposan mérlegelni az azzal járó pozitív és negatív következményeket.
Már csak egy záró kérdésünk maradt. Amikor kikerülnek a fiatalok az egyetemről, teljesen új terep lesz számukra a munka világa és ilyen módon akár a közigazgatás is. Melyek azok a képességek, amikre a legnagyobb szükségük lehet ahhoz, hogy stabilan el tudjanak indulni a pályájukon? Melyek azok, amiket ilyen helyeken keresnek a fiatalokban?
Azt gondolom, ez az egyik leglényegesebb kérdés, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a közigazgatásba készülő fiatalok a lehető legkorábban kezdjék meg a felkészülést erre a pályára. Antall József miniszterelnökhöz fűződik az a mondás, amit a közigazgatási munka vonatkozásában is nagyon érvényesnek és találónak gondolok: „mindenből egy keveset, ám egyvalamiből sokat” kell tudni.
Egy fiatalnak rendelkeznie kell – legyen akár politológus, jogász, közgazdász, nemzetközi szakértő, vagy bármilyen más végzettségű – azzal az igényeséggel, hogy minél nagyobb mértékben, minél több helyről tájékozódik a minket körülvevő világ történéseiről,
annak érdekében, hogy legyen egy általános tájékozottsága a hazánkban, a környező országokban, Európában és a nagyvilágban zajló folyamatokról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy folyamatos igénye van arra, hogy olvassa a különböző hazai és nemzetközi napilapokat, folyóiratokat, tudományos ismeretterjesztő kiadványokat, periodikákat, könyveket. Fontos előny tehát, ha a fiatalok nemcsak a hazai, hanem a mainstream nemzetközi lapokat, kiadványokat is rendszeresen olvassák. Ez a felkészültség alapja, kiindulópontja.
Természetesen ezzel nem mondok újdonságot, de a másik fontos elvárás, hogy minél több idegen nyelvet megismerjenek. Ma már ez közhely, de a közigazgatásban is azt keresik, hogy az angol nyelvtudás mellett milyen egyéb nyelvet, esetleg nyelveket ismer a pályázó. A német, francia, spanyol, olasz nyelvek mellett akár az orosz, vagy egy távolkeleti nyelv ismerete is előny lehet. Nekem van olyan kollegám, aki például kínaiul és japánul is ért, de olyanok is, akik beszélnek svédül, szerbül, vagy éppen horvátul. A nyelvtudást a mai fiatalok körében gyakran kiegészíti valamilyen nemzetközi tapasztalat is. Az Erasmus, illetve hasonló programok során eltöltött fél egy éves külföldi tartózkodás nemcsak a szakmai fejlődés szempontjából lényeges, hanem komoly kihatással van a gondolkodásmódra, a szemléletre is: az ilyen fiatalok sokkal nyitottabbak, érdeklődőbbek és bátrabbak is, ezért az egyetemi évek alatt kifejezetten érdemes erre kiemelt hangsúlyt helyezni, még akkor is, ha emiatt időben tovább tart a diploma megszerzése.
A következő, s talán a legfontosabb elvárás, hogy az oklevél átvételekor már elmondhassa magáról a pályakezdő, hogy egyvalamiben sikerült elmélyülnie. A közigazgatási álláslehetőség megpályázásakor gyakorta derül ki, hogy a jelentkezőnek nincs igazán érdeklődési területe, nem tudott komolyabban megismerkedni valamilyen szakterülettel. Ugyanakkor az egyetemen már az első évben is tudatosan lehet építkezni ebből a szempontból, a második és harmadik év pedig ennek kiteljesítését szolgálhatja. Kifejezetten szerencsés, ha már az egyetemi évfolyamdolgozat, aztán a szakdolgozat, majd a szakmai gyakorlat is felfűzhető egy ilyen ívre, s minden erőfeszítés egy konkrét szakterület alaposabb megismerését szolgálja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mással nem kell foglalkozni, az általános tájékozottság megköveteli, hogy a minket körülvevő világ minél több jelenségével bizonyos szinten tisztában legyünk. A közigazgatási munka során gyakorta szükség lehet az adott szakterülettel közvetlenül össze nem függő ismeretekre is.
Egy közigazgatási szervezeti egység vezetője jó eséllyel azt fogja választani a friss diplomás pályázók közül, aki bár pályakezdő, mégis már rendelkezik valamilyen jártassággal az adott témában. Emiatt is javaslom az egyetemistáknak, hogy minél korábban próbáljanak meg elmélyülni valamiben, és akár célirányosan keressék, milyen munkaerőpiaci becsatornázási lehetőségei vannak az általuk választott szakterületen szerzett ismereteknek. Fontos, hogy a fiatalok tisztán lássanak abban a tekintetben is, hogy a munkaerőpiacon másfajta elvárások vannak, mint az egyetemi közegben. Ez a közigazgatásra is igaz, egy jól megírt egyetemi dolgozat, vagy a lelkiismeretes egyetemi tevékenységekre kapott elismerések önmagában itt nem fognak számítani. Minden foglalkoztató elsősorban azt fogja nézni, hogy a pályázónak az egyetemi évek során sikerült-e felhalmoznia olyan ismeretet, tudást, amit ténylegesen hasznosítani tud a gyakorlati munkavégzése során.
Egy felvételi eljárás során a foglalkoztató – többek között – nemcsak azt fogja figyelni, hogy a pályázó eddigi pályája során milyen konkrét, gyakorlati szempontból is releváns ismereteket szerzett, hanem azt is, hogy ennek a tudásnak van-e valamilyen filozófiai mélysége, ezzel összefüggésben miként tud érvelni, gondolkodni. Nem véletlenül, a meghallgatások során gyakorta előfordul: a jelentkező kap egy konkrét gyakorlati problémát, és az a feladata, hogy mondja el, miként oldaná meg azt.
A közigazgatásba történő elhelyezkedéshez tehát nincs szükség semmilyen irreális extra képességre, hanem valamilyen jártasságot kell felmutatni,
akár több területen is, ezt a megszerzett tudást pedig tudni kell prezentálni. S közben, ha más kérdések is szóba kerülnek, bizonyítani kell, hogy nemcsak egy témához tud hozzászólni a jelentkező, hanem nyomon követi a körülötte zajló eseményeket, és azokról vannak gondolatai.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elvállalta az interjút, és a legjobbakat kívánom a későbbiekben is Önnek!
A képeket készítette: Juhász Dávid
