Kétrészes interjúnk első részében már megismerhettük a csapat egyes tagjainak motivációját és a felkészülés folyamatát. A második részben a Monroe E. Price Media Law Moot Court Competition csapatának tagjait – Benyovszki Lili Annát, Horváth Réka Mercédeszt, Huszár Daniellát, Pásztor Csabát, Pribula Esztert és Szabó Patrikot –, illetve felkészítő oktatójukat, Dr. Gosztonyi Gergelyt a perbeszédversennyel kapcsolatos tapasztalataikról és élményeikről kérdeztük.
A verseny
Jurátus: A Moot Court milyen élményt nyújtott számotokra? Mennyire zajlottak gördülékenyen az események a jelen körülmények között?
Patrik: Érdekes élmény volt látni a különféle megoldásokat az ellenfeleknél. Sok olyan versenyző volt, aki gyakorlatilag felolvasta az előadását, sőt volt olyan is, aki nem volt rest a kamera előtt lapozni papírjait. Ezek a dolgok mind olyanok, amikre szerintem élőben nem lett volna lehetőségük. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a személyes jelenlétnek megvan a maga pszichológiai hatása is, ami viszont az online térben nem tudott úgy megvalósulni, szerintem ez egyes csapatok hátrányára is vált.
A legnagyobb kihívás az online térben a bírák figyelmének fenntartása volt. Különböző retorikai elemekkel próbáltuk a beszédünket tarkítani és a hanglejtéssel is igyekeztünk játszani.
Gosztonyi Gergely: Nagy hiátusa volt idén az online versenynek, hogy a csapat nem utazhatott ki Oxfordba. Ezek a versenyek ugyanis nem csak csapatközösséget építenek, hanem globális közösséget is. Lássuk be, nem mindennapos élmény, hogy egy magyar joghallgató vagy akár bármelyik magyar jogász például egy pakisztáni jogásszal álljon szemben. Idén sajnos ennek az egésznek az emberi oldala egy kicsit csökkentett “habzású” volt.
Réka: Számomra új dolog volt a határaimat ilyen szinten feszegetni. Ennek csak a pozitívumát látom, hisz megtanultam a képességeimhez mérten beosztani az egyetemi tárgyakkal, személyes életemmel és a Moot Courttal töltött időt. A verseny gördülékenységét tekintve pedig, úgy gondolom meglepően zökkenőmentesen zajlott a lebonyolítás.
Lili: Nekem személy szerint nagyon jó élmény volt még így is a verseny, hogy nem mehettünk sehova, hanem itthonról vettünk részt rajta. A gördülékenység szerintem közepesnek mondható, mindenkinek bele kellett tanulnia abba, hogy mit és hogyan kell kezelni. Ráadásul a szabályokat illetően voltak kisebb-nagyobb fennakadások amiatt, hogy egyes csapatok és bírák máshogy értelmeztek bizonyos dolgokat, ebből adódtak félreértések is. Mindezek ellenére a körülményekhez képest az idő nagy részében a szervezők kihozták a versenyből a lehető legjobbat.
Milyen félreértések és fennakadások fordultak elő?
Lili: Például idén volt egy szabálymódosítás, mely értelmében az eredeti időkeret helyett, ami csapatonként negyvenöt perc rendes körülmények között, most csak harminc perc állt rendelkezésünkre, a bírák azonban ezt a rövidített időkeretet túlzottan képlékenyen értelmezték.
Daniella: Illetve új kihívások is voltak, amikkel élőben nem számol az ember. Ilyen volt például, hogy nem mindig hallani az ellenfelet, mert annyira rossz a mikrofonja, vagy hogy egyszer csak eltűnik a másik csapat tagja a nem stabil internetkapcsolat miatt.
Eszter: Velem pedig a következő eset történt: a mi csapatunkban én töltöttem be a bailiff szerepét, akinek a feladata a bírák segítése és a csapattársai számára történő időmérés. De a verseny közben, amikor az ellenfél beszélt, körülbelül a mondandójuk közepén kiderült, hogy náluk egyik csapattárs sem méri a saját idejüket, így nekem kellett hirtelen megoldani a helyzetet. Elég stresszes szituáció volt, és értelemszerűen itt is felmerült a ferdítés problémája, de végül sikeresen megoldódott a helyzet.
Gosztonyi tanár úr, Ön milyennek látja a csapat teljesítményét, illetve ezt milyennek ítéli meg a fordulókban elért eredményükhöz viszonyítva?
Gosztonyi Gergely: Számomra egy ilyen tanulási folyamat végén, ami a moot, nem maga a helyezés a legfontosabb. Természetesen szép dolog a világban a legjobb tizenhat közé bejutni: ez egy óriási nagy eredmény a csapattól. Ráadásul az ELTE ÁJK moot csapatai mind csodálatos eredményeket értek el az elmúlt pár évben: kézzel fogható a kari fejlődés. Ám úgy vélem, ezek a versenyek valójában összemérhetetlenek, és csak mi próbáljuk ezeket összevetni egymással. Úgy gondolom az igazi eredmény az, hogy van a Jogi Karon minden egyes évben negyven-ötven olyan hallgató, akik végigcsinálnak egy ilyen perbeszédverseny felkészülést.
Az én szememben az a csapat, amelyik végigküzdi magát a tanulási folyamaton, elkészíti és leadja az írásbeli keresetét, de tegyük fel, nem jut tovább, az pont ugyanolyan erőfeszítést tett bele, mint az a csapat, amelyik kiemelkedő eredménnyel zárt.
Nem szabad elfelejteni, hogy a moot nem más, mint egy oktatási eszköz. Nemcsak a helyezés, hanem a befektetett energia és a csapattagok fejlődése az, ami számomra az igazi értékét adja ennek az egésznek.
Tanár úr, Ön már hatodik éve felkészítője a Media Law Moot Courton induló csapatoknak. Mi a véleménye, mitől függ, hogy egy csapat végül milyen helyezést ér el a versenyen?
Gosztonyi Gergely: Ha ezt tudnám, akkor minden meccsünket megnyernénk. Én azt szoktam mondani, hogy ennek a szakmának, amit maguk választottak, illetve amit mi is gyakorlunk, nagyon sok a személyes és a szubjektív eleme is, így a kisebb-nagyobb fokú kiszámíthatatlanság része a versenynek is. Szerintem a moot sikere mindig attól függ, hogy mennyi energiát tesz bele a csapat a felkészülésbe, mennyire erősek a jogi érvei és ezek mellett mennyire tud ráhangolódni arra az adott zsűripanelre, aki az adott jogkérdést éppen el kell, hogy döntse. Úgy hiszem, hogy az ilyen megmérettetéseken az első és a huszadik hely között valójában nüansznyi különbségek döntenek. A szerencse- és a tudásfaktor játszik szerepet, illetve ezek egyfajta kombinációja. Ideális esetben nagyobb a tudás szerepe, de sajnos voltak már rossz tapasztalataink is. Mi felkészítők pedig szakmai és nem szakmai, tudományos és nem tudományos tudást és ezeknek valamifajta keverékét próbáljuk átadni a hallgatóknak, és reménykedünk abban, hogy ezekből a legjobbat tudjuk összerakni. Szerintem nem lehet előre azt megígérni, hogy bármilyen csapat elviszi az első helyet, az ötödiket vagy a tizenkettediket, mert rengeteg külső körülménytől függ egy csapat sikere.
Záró gondolatok
A versenyre való felkészülés sok időt és energiát emésztett fel. Így visszatekintve, hogy érzitek, megérte?
Csaba: Szerintem ez nem is kérdés. Rengeteg skillt tettünk magunkévá, sok boldog pillanatban volt részünk. Igazából én egyetlen részét se tudom említeni ennek a versenynek, amire azt mondanám, hogy nem volt jó. Abszolút megéri, egy ilyenbe belevágni, mivel a végeredmény csak pozitív lehet.
Eszter: Én is teljesen egyet tudok érteni. Különösen az első részében a felkészülésnek, mikor nagyon rövid idő alatt kellett a két írásbeli beadványt összerakni, rengetegszer hajnalig ébren maradtunk és sokszor voltam fáradt. Viszont egyik ilyen esetre sem úgy tekintek vissza, és akkor sem úgy tekintettem rájuk, hogy ez teher lenne, hanem abszolút egy fejlődési lehetőségnek tartom.
Úgy gondolom minden áldozat megérte, amit hoztunk a versenyért.
Patrik: Szerintem azért éri meg ezt a Moot Courtot végigcsinálni, mert olyan dolgokat lehet közben elsajátítani, amiket nem ad az egyetemi képzés sehol az országban, gondolok itt például a retorikai képességekre. Véleményem szerint ez piaci szinten is kiemelkedő, hiszen manapság kevés olyan ember van, aki megfelelően tudja a retorikát alkalmazni. Ilyen nagy anyagot strukturáltan felépíteni sem tanítanak meg az ötéves képzés alatt, és nem is vagyok benne biztos, hogy például egy ügyvédjelölt eljut arra a szintre, hogy maga írjon keresetlevelet, különösen nem ilyen mennyiségben, összetettségben, az angol case law használatával.
Mit üzennétek azok számára, akik fontolgatják a versenyre való jelentkezést?
Csaba: Én két dolgot. Az egyik, hogy egy ekkora mértékű kihívás kell ahhoz, hogy az ember megismerje magát és felmérje a határait, illetve a képességeit, szóval hajrá! A másik pedig, hogy mindig van több, mindig van egy kicsit tovább, amit az ember nyújtani tud.
Eszter: Én azt üzenném, hogy mindenképpen jelentkezzenek, mert egy hatalmas fejlődés lesz és tényleg olyan képességeket fejleszt, amiket nem tanítanak a tanórákon. Bármilyen sok energiát is vesz igénybe, fantasztikus élmény.
Daniella: Bátornak kell lenni. Lehet, hogy az elején ijesztőnek tűnik egy ismeretlen dologba belevágni és lehet, hogy azt hiszed, nem állsz rá készen, ugyanakkor mindenképpen érdemes megpróbálni, mert közben kiderülhet, hogy igenis meg tudod csinálni.
Réka: Én még azzal egészíteném ki Daniellát, hogy merjetek első évben is jelentkezni!
Köszönjük az interjút a Monroe E. Price Media Law Moot Court Competition csapatának és Dr. Gosztonyi Gergelynek, illetve gratulálunk a perbeszédversenyen elért eredményükhöz!
