Lankadt rózsát nem hevít a vágy
Sírhalomra nem ül rá a magány
Bagoly huhog de csak muszájból
Nincs annak hova menni üres világból
Ülök mint ember a hegyen
Nézem az emberrengeteget
Szememben a gőg könnyekben jön
Fejem már nem fordítom föl
Láttam a hervadó virágot
Láttam a dögökkel teli világot
Nekem nem volt semmi homályos
Csak egy érzésem hiányzott
Leértem és világosság volt
Több fény mint hittem
Az emberek többet láttak
És nálam sokkal jobban hittek
A hegy eltűnt, nem volt valódi
Ahogyan a város is elmúlik
A fák és baglyok elmennek
Ehhez nem kellett hegyre mennem
Egyedül voltam mint a hegyen
De már éreztem a szeretetet
És tudtam ha felpillantok
Még az ég is rám mosolyog.
