A Jurátus mágikus sámántáncot jár a Hallgatói Önkormányzat áldozati oltára körül. Bukott választás, betartatlan ígéretek, olyan cikkek, melyek az átkos ’90-es évek magyar médiaháborúit idézik föl.
Az egyetemi közélet abszolút nem volt erre felkészülve. Nem mintha megilletődtek volna a hallgatók: a sorozatos botránycikkek nem igazán képezték a közérdeklődés tárgyát. Nem a Jurátus hibája ez, a HÖK-höz méltóan érdektelen maga az újság is, remekül kiegészíti egymást ez a két szervezet.
Nyilvánvalóan szükség van hallgatói érdekképviseletre, ahogy nem árt, ha van olyan sajtótermék, ami ezt ellenőrzi. Karunkon mindkét intézmény működik, és mindkét intézmény siralmas állapotban van. A HÖK-választáson egy jelölt indult, mégse választották meg, a Jurátus nagyjából havi egy-két cikket képes megjelentetni átlagban; ellenőrző funkcióját nem látja el, csak a lehető legfelületesebben, mély és részletes elemzés nélkül, a jóhiszeműséget mellőzve.
A Jurátus mindenkori főszerkesztője szerepel az amúgy mindenki számára nyilvános Küldöttgyűlés üléseinek állandó meghívottjai között. Az újságíráshoz nem elég számonkérni, hanem kérdezni is kell, nem elég szemlélni, hanem elemezni is kell. A Jurátus egyik újságírója sem jelent meg egyik ülésen sem év közben.
Az ignorancia pedig világosan visszaköszön Balázs Bence cikkéből, ami arra tesz kísérletet, hogy kielemezze a HÖK válságát, az elnökjelöltek hiányát és az érvénytelen választás lehetséges okait. A cikk állításai találgatásra és tippszerű diagnózisra épülnek. A szerzőnek nyilvánvalóan fogalma sincs arról, hogyan néz ki a Hallgatói Önkormányzat munkája a gyakorlatban, így arról sem tud beszámolni részletesen, milyen hibák történtek például a választás lebonyolítása kapcsán. Egyik cikk sem számol be az Ellenőrző Bizottság által vétett hibákról, ahogy arról sem, hogy az elnökség hogyan értékelte a kialakult helyzetet és hogyan reagált rá. A megismételt választás eredményeiről sem született még cikk, ami talán igenis hírértékű, amennyiben egy újság a HÖK ellenőrzését feladatának vallja.
Nem elég a HÖK-öt hibáztatni – nyilvánvaló hibái ellenére –, ahogy nem elég a hallgatókat hibáztatni a nyilvánvaló apátia ellenére sem. A Jurátus nem látja el a feladatát, a mostanában megjelenő Balázs–Oszlánszki szerzőpáros cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek és destruktívak; rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük, annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van és helyes megállapításokat tesznek.
Nemcsak a hallgatókat nem érdekli a Hallgatói Önkormányzat, hanem a Jurátus újságíróit sem. Nem hajlandóak kérdezni, mert nem érdeklik őket a válaszok. Ezek a cikkek nemlétező frusztrációkra apellálnak, melyek nincsenek meg a kari hallgatókban. Ettől nem javult a helyzet, de nem is romlott. Mert továbbra sem érdekel senkit.
A cikket Bekó Donát az ELTE-ÁJK Ellenőrző Bizottságának elnöke írta.
Borítókép forrása: 1.
