Mielőtt Bekó Donát válaszára részletesen reagálnék, fontos kitérni annak jelentőségére. Én, és Oszlánszki Márkó alapvetően a média ellenőrző szerepét betöltve, nemcsak a HÖK egyéves munkáját szerettük volna értékelni, hanem távlati célunk az egyetemi közélet fellendítésének és a kritika létjogosultságának megalapozása is. Az egészséges egyetemi közélethez elengedhetetlenül szükséges, hogy az érintett felek érdemben reagáljanak a kritikákra. Ez a HÖK oldaláról teljesen elmaradt, azonban Bekó Donátnak válaszáért köszönettel tartozunk, hiszen egyedül ő vette a fáradságot, hogy véleményének ne csupán a HÖK-ös programokon, megértő fülek és támogató bólogatások közt adjon hangot. Az újság nevében mondhatom, hogy reméljük, cikkeinkre adott válasza precedenst teremt.
Habár a válasz sokat tett az egyetemi közbeszéd fejlődéséért, a tartalomról ez sajnos alig
mondható el.
Bekó Donát válaszában alapvetően két állítást tesz és jár körül: megállapítja, hogy a HÖK és a Jurátus érdektelen, illetve érveket szinte teljes mértékben nélkülöző, cikkekre válaszul adott kritikát fogalmaz meg.
„Nem a Jurátus hibája ez, a HÖK-höz méltóan érdektelen maga az újság is, remekül kiegészíti egymást ez a két szervezet.”
Nem kívánok azzal a kijelentéssel vitába szállni, hogy a HÖK érdektelen és a hallgatók nagy részét nem mozgatja meg a Hallgatói Önkormányzat tevékenysége. Ezzel teljes mértékben egyetértek, de rendkívül örvendetes, hogy ezt a problémát a HÖK-ön belül is észlelték és nyilvánosan is felvállalták.
Abban a pontban is egyetértünk, hogy a Jurátus nem tölti be azt az ellenőrző funkciót, amelyet az egyetem újságjaként szükséges lenne. Jómagam és Oszlánszki Márkó írói tevékenységünk alatt a Jurátus már említett szerepe mellett tettük le voksunkat, és habár nem illendő a reklám, cikkeink javát is ebben a szellemben írtuk, illetve tervezzük írni. Az ellenőrző szerep betöltésének hiányáról szóló vád kétségtelenül megállja a helyét, azonban most rossz személyeket sikerült a vádlottak padjára ültetni.
Szót kell ejteni azonban a Jurátus és a HÖK összehasonlításáról, amely messzemenőkig sportszerűtlen. Bekó Donát ugyanis elsiklik azon apró részlet felett, hogy a HÖK elnöke, valamint az alelnökök munkájukért fizetést kapnak, illetve a szervezet működése során anyagi forrásokkal gazdálkodhat, szemben a Jurátus szerzőivel, szerkesztőivel, akik rendszeres javadalmazás nélkül, ingyen dolgoznak. Vessünk egy apró pillantást arra, hogy az elnök és alelnökök javadalmazása, hogyan néz is ki. Az alábbi adatok alapját az elnökségi beszámolók adják, a 2023. december és 2024. november közötti időszakot lefedve (nem tudtam egy kerek évvel számolni, hiszen a 2024. decemberi beszámoló még nem nyilvános):
Szente Nóra Titanilla elnök ösztöndíja: 935 ezer forint
Alelnöki ösztöndíjak: 4 millió 400 ezer forint (11 hónapra számítva, kiigazításokkal személyi változások miatt)
Összesen: 5 millió 335 ezer forint
Fontos megjegyezni, hogy az alelnökök száma csökkent az elmúlt egy évben, valamint nem számoltam bele többek között az Ellenőrző bizottság elnöke, a külügyi referens vagy éppen az informatikai referens javadalmazását sem, így az említett összeg csupán az elnöknek, illetve a tisztségüket betöltő alelnököknek kiutalt ösztöndíjjal egyenlő.
Eképp az érdektelenség a két szervezet között más megvilágításba kerül, hiszen míg a Jurátus nem az egyetem pénzén fejti ki „érdektelen” működését, addig a HÖK érdektelenségét a szó szoros értelemben a hallgatók fizetik meg.
Vagy Bekó Donát szerint ugyanolyan joggal kérhetők számon a fizetetlen érdekképviselők, mint azok a miniszterek, akik a közpénzeket kezelik és fizetést kapnak?
Én szorgalmazom az összehasonlítást, amennyiben megteremtjük ugyanazokat a feltételeket. Következésképp vagy tegyük a Jurátus számára is hozzáférhetővé az anyagi forrásokat és javadalmazzuk a főbb tisztségviselőit, vagy mondjon le a HÖK a tisztségviselők javadalmazásáról, valamint a források kezelésének a jogáról. Ily módon szívesen lemérhetjük a szóban forgó szervezetek egymáshoz viszonyított érdektelenségét.
„Balázs–Oszlánszki szerzőpáros cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek és destruktívak; rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük, annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van és helyes megállapításokat tesznek.”
Bekó Donát válaszában a cikkeket érintő véleményének is hangot adott, amely hangzatos kijelentésekben gazdag, azonban az érveket nagyvonalúan mellőzi. Az Ellenőrző Bizottság elnöke kritikaként fogalmazza meg, hogy az írók nem kérdezték a HÖK tagjait. Eltekintenék attól, hogy a különböző sajtóműfajok típusainak bemutatásával terheljem az olvasókat, azonban annyit le kell szögeznem, a szembetűnő evidencia ellenére, hogy jómagam és Oszlánszki Márkó nem interjúkat készítettünk. Interjú készítésekor szarvashiba lett volna a kérdések elmaradása, a politikai kampányban elhangzott ígéretek értékelésekor azonban a kérdések irrelevánsak. Az írói szándék ugyanis az volt, hogy felfedjük azt, hogy a kampány során tett ígéretek teljesülése mennyire látható, hozzáférhető és ellenőrizhető, anélkül, hogy a HÖK tagjai ezt kommentálnák, értékelnék vagy kontextusba helyeznék. Mi nem a HÖK tisztségviselőinek saját munkájukat dicsérő szavaira voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy ellenőrizhetően mi valósult meg ezekből. Ezt az ellenőrzést elősegítve küldtük el az elnökségnek a cikkünk alapjául szolgáló Excel-táblázatot, amelyben az ígéretek megvalósulását értékelhették volna. Válaszként azt kaptuk, hogy egy Excel nem képes a munkájukat hitelesen visszaadni és csatolták az évértékelő dokumentumot, amelyet korábban elemeztünk is a cikksorozatban.
A kérdések hiányának felvetése azért sem logikus, mivel a cikkek írásakor többek között a jegyzőkönyvekből, illetve a HÖK kommunikációs platformjain hozzáférhető információkból dolgoztunk. Ha úgy tetszik, mi a hallgatók bőrébe bújva, a számukra rendelkezésükre álló lehetőségeket kihasználva próbáltuk igazolni vagy cáfolni a kampányígéreteket. Vagy talán Bekó Donát szerint a jegyzőkönyvek, HÖK közösségi oldalai, illetve a weboldal nem hiteles forrás?
Bekó Donát felveti, hogy nem jelentünk meg egy ülésen sem év közben. Ez igaz, azonban hibás érv, hiszen nem az általunk leírtakat vitatja, hanem az írók személyét kritizálja. Kíváncsivá tett az Ellenőrző Bizottság elnökének a kijelentése, hiszen Török Gábor, Tölgyessy Péter vagy akár Hont András gyakorta elemzik Magyarország politikai helyzetét, anélkül hogy az Országgyűlésben felszólaló politikusokat kérdésekkel bombáznák. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a „nem elég számonkérni, hanem kérdezni is kell, nem elég szemlélni, hanem elemezni is kell” szabálya szerint az említett személyek elemzéseit annál az egyszerű oknál fogva dobhatjuk a tűzre, hogy nem jelentek meg egyetlen parlamenti ülésen sem a politikusokat felkérdezni? Ilyen alapon elég nehéz helyzetben vannak azon hallgatótársaink, akik a Rákóczi-szabadágharc jogtörténeti vonatkozásairól vagy éppen a Csemegi-kódex kodifikációjáról kívánnak évfolyamdolgozatot vagy szakdolgozatot írni.
Mint már említettem, mi az egyetemi közélet fellendítésében vagyunk érdekeltek, ezért tartom Bekó Donát válaszát is fontosnak, annak ellenére, hogy nagyon kevés dologban értek vele egyet. Habár a kérdések hiánya, a politikai ígéretek értékelése során érthetetlen elvárás, a párbeszéd kialakulásának szeretnénk teret adni.
A Jurátus ezért a frissen megválasztott elnököt meghívja egy interjúra, ahol reagálhat a kritikákra, értékelheti az elnökség és saját munkáját, kitérhet a HÖK és az egyetemi vezetés viszonyára, illetve beavathatja az olvasókat a jövőbeli terveibe. A meghívás nemcsak az elnöknek, hanem az elnökség tagjainak is szól.
Bekó Donát válaszában a cikksorozatot is igen élesen kritizálja, azonban a kijelentéseit alátámasztandó érveket és példákat nagylelkűen az olvasó fantáziájára bízza. Az Ellenőrző Bizottság elnöke megjegyzi, hogy a cikksorozat „cikkei pedig elnagyoltak, felszínesek és destruktívak; rosszindulat és rosszhiszeműség sugárzik belőlük, annak ellenére, hogy sok mindenben teljesen igazuk van és helyes megállapításokat tesznek”. Pironkodva tudok csak vitába szállni a kijelentésekkel, hiszen Bekó Donát első ránézésre is egymást kizáró megállapításokat tesz. Nem igazán érthető, hogy az Ellenőrző Bizottság elnöke szerint a helyes megállapítások lennének destruktívak? Vagy esetleg rosszhiszeműen és rosszindulattal írtuk meg azt, amely Bekó Donát szerint is igaz?
Az Ellenőrző Bizottság elnöke hozhatott volna példákat arra, hogy a rosszhiszeműséget vagy éppen a rosszindulatot hol érte tetten, vagy azt a szembetűnő ellentétet is méltóztathatott volna feloldani, hogy mi alapján tekinti a cikkeket destruktívnak, ha véleménye szerint „nem igazán képezték a közérdeklődés tárgyát”? Hogyan lehet ilyen magabiztosággal felvetni a cikkek romboló és pusztító hatását, ha alig érdekelt bárkit is? Vagy Bekó Donát szerint egy ördögpatron földhöz vágása egy szinte teljesen kihalt utcán nevezhető pusztítónak és rombolónak?
Habár nehezen cáfolhatóak Bekó Donát állításai, mivel példákkal nem támasztja alá, mégis megpróbálnék ellenérveket felvetni, noha ez szélmalomharcnak tűnhet. A rosszindulat és a rosszhiszeműség vádjára reagálva csupán álljon itt egy felsorolás:; Szente Nóra Titanilla cikkénél egy, Kiss Noéminál kettő, Magyar Jázminnál egy, Csapó Zéténynél három, Ludchen Leventénél szintén egy (összesen nyolc) olyan ígéretet számoltunk el teljesítettnek, amelyeknél az információ hiánya vagy az ígéret szubjektív jellege miatt a teljesítés mellett döntöttünk.
Az első cikkemmel szemben megfogalmazott kritikára reagálva pedig megjegyezném, hogy az „valóban tippszerű és találgatásokra épül”. Nem szeretnék újfent sajtóműfajokra kitérni, azonban meg kell jegyeznem, hogy a cikksorozatot megnyitó cikk véleménycikk. Eképpen a szubjektív véleményemet fejtettem ki, amely a leírtakkal magyarázza azt, hogy miért problémás, ha csak egy jelölt indul. Bekó Donát cikkében kijelenti, hogy nem látom át a HÖK belső működését, azonban nem mutat rá, hogy hol tévedek. Nem sorolja fel azokat a megállapításokat, amelyekben tévedtem, nem világít rá a tudatlanságomat leleplező megszólalásokra és nem avat be a HÖK működésébe, egyszerűen csak kinyilatkoztat.
Ami pedig az Ellenőrző Bizottság munkáját érinti, arra cikkeinkben két okból nem tértünk ki. Egyrészt azért, mert az említett szervezet tagjait a hallgatók nem választhatják közvetlenül és az ugyancsak nem közvetlen módon választott alelnökökkel szemben nem voltak a politikai frontvonalban, így kampányidőszakban kevésbé releváns kérdés, hogy hogyan teljesíti az Ellenőrző Bizottság a ráruházott feladatokat. Másrészt pedig nem tartottuk elég érdekesnek, csakúgy, ahogy Bekó Donát, a bizottság elnökeként sem tartotta elég érdekfeszítőnek a témát, hiszen amikor pennát ragadva a cikkeket véleményezte, valamint a Jurátust és a HÖK-öt is érdektelennek nevezte, nem tért ki azokra az eseményekre, amelyeket én a „tudatlanságom” okán nem észlelhettem. Pár sort azonban megért volna ezekre pazarolni, hiszen így a hallgatók és magam is betekintést nyerhettünk volna a HÖK belső működésébe. Már csak annál az egyszerű oknál fogva is fontos lett volna ezekre kitérni, hogy 2024-ben egyetlen egy Ellenőrző Bizottsági jegyzőkönyv vagy beszámoló sem található meg a HÖK honlapján.
A jegyzőkönyveket a küldöttgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint elfogadták, azonban a nyilvánosságra hozataluk elmaradt. A cikkeink szorgos olvasása mellett az Alapszabállyal való mielőbbi ismerkedésre buzdítanám az Ellenőrző Bizottság elnökét, hiszen annak 70. § (2) bekezdése világosan kimondja, hogy „az Ellenőrző Bizottság a vizsgálati jegyzőkönyv megállapításait – a személyiségi jogok és a szolgálati, üzleti titkok sérelme nélkül, a honlapon és egyéb módon – köteles az nyilvánosságra hozni”.
Ha már a kérdések elmaradását nehezményezte az Ellenőrző Bizottság elnöke, úgy az alábbi kérdésekkel fordulnék hozzá:
Mi az oka annak, hogy a jegyzőkönyvek, amelyeket kérésünkre a HÖK elnök részünkre megküldött, az elfogadásuk után nem lettek nyilvánosságra hozva?
Ki tehető felelőssé azért, hogy ezek a dokumentumok nem nyilvánosak? Az Ellenőrző Bizottság, a HÖK elnöksége, vagy éppen az informatikai referens?
Várható-e, hogy a következő ciklusban a tavalyi jegyzőkönyvek pótlásra kerülnek, illetve hogy az Alapszabálynak megfelelően a jövőbeli jegyzőkönyvek nyilvánosak lesznek?
Az Ellenőrző Bizottság elnökének válaszát előre is köszönöm.
Jogos kritika
Bekó Donát válaszában megfogalmaz olyan kritikát is, amely nemcsak komolyan vehető hanem jogos is. Felveti ugyanis, hogy a választás eredményéről még nem tájékoztattuk a hallgatókat. El kell ismernünk, hogy a választási eredményeket kihirdető cikkünk elkésett, ahogy a cikksorozat is megcsúszott. A kampányígéretek értékelésének a választói döntés meghozatala előtt van a legnagyobb jelentősége, hiszen ezek alapján vagy ellenére tud megalapozott döntést hozni. A cikksorozat megcsúszása tehát jogos felvetés. A választást kihirdető cikkünket pedig hamarosan közzétesszük.
A válaszom végére érve még egyszer szeretném hangsúlyozni az ehhez hasonló véleményütköztetések jelentőségét, hiszen ebből nem csupán a diákszervezetek profitálhatnak, hanem a hallgatók is. Ahogyan azt a cikkem elején már megtettem, köszönöm Bekó Donátnak, hogy a HÖK elnök és az elnökség tagjaival ellentétben, válaszával megtisztelt bennünket. Bíztatnám a HÖK jelenlegi és jövőbeli tagjait, hogy éljenek a Jurátusban rejlő lehetőségekkel és használják az Ellenőrző Bizottság elnökéhez hasonlóan a vendégírás funkciót, vagy adjanak interjút az íróinknak. Végezetül pedig meghívjuk Bekó Donátot is egy interjúra, amelyben hangot adhat mind a HÖK-kel kapcsolatos véleményének, mind a Jurátussal kapcsolatos megállapításainak, mind pedig az Ellenőrző Bizottságban, elnökként megélt tapasztalatainak, jövőbeli terveinek.
