A nemek közötti diszkrimináción alapuló bérkülönbözet Európában 16,3 százalék. A nők ennyivel keresnek kevesebbet férfi társaiknál ugyanazon elvégzett munkáért. Ez a gyakorlatban annyit tesz, mintha ötvenkilenc napot ingyen dolgoznának minden évben, csak azért, mert nők.
„Férfi és nő természete szerint minden szakmára egyaránt alkalmas, csak a nő gyengébb.” –/Platón/
A PricewaterhouseCoopers (PwC) egy idei tanulmányában vizsgálta a férfiak és nők közötti fizetésbeli különbségeket az OECD országaiban. A felmérés szerint a jelenlegi folyamatokat figyelembe véve a legtöbb országban ötven éven belül el fog tűnni a nemek közti bérkülönbség. Az első helyet Izland foglalja el, előkelő helyezést ért el Svédország, Szlovénia illetve Lengyelország is. A sereghajtók szerepében Koreát, Spanyolországot és Mexikót láthatjuk. Hazánkban 2102-re jósolják a fizetések kiegyenlítődését, ami nyolcvanöt évet jelent. Ezzel az értékkel a középmezőnyben helyezkedünk el, megelőzve Németországot, Japánt, valamint szomszédunkat, Szlovákiát is.
Általánosságban elmondható, hogy a középvezetői posztok jelentik a plafont, amelyet a nőknek „megengednek”. Ezt nevezzük üvegplafon-jelenségnek. A horizontális szegregáció, más szóval üvegfal-jelenség tekintetében pedig arról van szó, hogy a nők és a férfiak nem azonos arányban képviseltetik magukat az egyes szakmákban. A nemek szerinti szegregáció a munkaerőpiac működésének része és következménye, hatására a női munkaerő jelentős hányada a tipikusan femininnek tartott (nő-domináns), a férfiak pedig a maszkulinnak vélt (férfi-domináns) foglalkozásokban vannak jelen. Az ezredforduló előtti években a világ aktív népességének fele olyan nő-, illetve férfi-domináns foglalkozásban dolgozott, ahol a saját nemének aránya meghaladta a nyolcvan százalékot. A nők és a férfiak egyaránt a saját nemük által uralt foglalkozásokban dolgoznak szívesen, ami táplálja és konzerválja a nemekkel kapcsolatos sztereotípiákat.
Kevés szó esik a „láthatatlan munkáról”, mint megfoghatatlan és ennél fogva nem számszerűsíthető faktorról. Ide tartozik: házimunka, gyereknevelés és az otthoni teendők elvégzése. Becslések alapján a magyar férfiak átlagosan heti tizenegy órát töltenek házimunkával, a nők pedig átlagosan közel huszonnyolc órát. Az összes házimunkára fordított idő hetvenhárom százalékát a nők végzik. A vizsgált párkapcsolatok csupán négy százalékában fordult elő, hogy a nők kevesebb ház körüli tevékenységet végeztek volna a férfiaknál.
Probléma a példaképek hiánya is, kutatások szerint ugyanis a magyar fiatalok közel negyven százaléka a médiából választ magának példaképet, ezután következik a családi, illetve az iskolai közösség.
Hatékony lenne, ha a tudatos médiaorgánumok a hasonló felmérésekre reflektálva minél több követendő női mintát helyeznének a fiatalok látókörébe, amelyekkel végre elrugaszkodhatnánk attól a berögzült hipotézistől, hogy a nő szerepe két tárgykörre korlátozódhat az életben.
Álljon itt néhány példa, ha véletlenül egy megújulásra éhes médiacápa a Jurátus cikkeinek böngészésébe kezdene.
- A Forbes magazin 2016. évi, a világ huszonegy legbefolyásosabb emberét felsorakoztató listája, amelyen mindössze három nő szerepelt. Tizenharmadik helyen Theresa May, Nagy-Britannia miniszterelnöke, hatodik helyen Janet Yellen, az amerikai jegybank első női és jelenlegi elnöke (egy helyezést javítva az előző évhez képest), harmadik helyen pedig Angela Merkel, német kancellár (akit Donald Trump szorított ki 2015-ös második helyezéséből).
- Az amerikai női jégkorong-válogatott márciusi tiltakozása, miszerint nem vesznek részt az idei jégkorong-világbajnokságon, ha a sportágat irányító amerikai testület, az USA Hockey nem mutat hajlandóságot a bérkülönbségek felszámolására női és férfi játékosok között.
- Az EU kezdeményezése, melynek keretén belül február 28-át az Egyenlő Díjazás Európai Napjának nyilvánította, rávilágítva, hogy a nők és a férfiak közti ötvenkilenc napnyi különbséget tekintve a nők szimbolikusan innentől kezdenek el pénzt keresni munkájukkal.
- Izland példája, ahol egészen 1975-ig visszanyúló hagyomány a Woman’s Day Off, ami annyit tesz, hogy ezen a napon az izlandi nők a parlament elé vonulnak, ezzel fejezve ki tiltakozásukat a nők és férfiak bérezésében fellépő különbségek ellen.
Láthatjuk, iránymutató példák akadnak szép számmal. A nyolcvanöt év lefaragásához talán érdemes lenne kipróbálni néhányat.
Köszönet Gera Anna szociológus hallgatónak a segítségért.
