Szerencsés véletlen folytán kerültem azon vászon elé, melyen egy hete a Rögtönzött szerelem címmel ellátott romantikus vígjáték játszódott, és az biztos, hogy nem bántam a dolgot.
A szerencsés véletlen nem más volt, mint az, hogy a fiatalember, aki kis társaságunk felét képezte, sajnos hiába igyekezett eligazodni a moziműsoron, amikor angol nyelven játszott filmet keresett. Mikor megadóan megérkeztem az oldalán a moziba, hogy átvegyem a jegyem egy feltehetően lövöldözős, és valószínűleg számomra csaknem érdektelen filmre, kiderült, hogy azt nem is játsszák abban az időpontban, csak magyarul. E váratlan fordulat kapcsán kerültünk abba a helyzetbe, hogy ott és akkor kellett új filmet választanunk azok közül, amik elérhetőek voltak az adott időpontban.
Talán többen ismeritek az érzést, milyen is az a szituáció, amikor három film közül – valószínűleg csak a címük alapján – kell választanotok. Nekem (vállaltan kontrollmániásként) kissé kellemetlen volt, bevallom. Végül a The Big Sick mellett döntöttünk, amiről a pénztáros fiú annyit árult el, hogy romantikus vígjáték. Ezen a ponton még nem lelkesedtem túlzottan, mivel olyan filmet vizionáltam, amelyben egy vagy két kiszámítható fordulat után két szőke hajú és átlagosan jól kinéző főszereplő egymásra talál, aztán közösen labradort vesznek. Annak már ekkor is örültem, hogy csatajelenetek nem lesznek, dialógusok viszont annál inkább.
Akkor kezdett feléledni az érdeklődésem, amikor rövid keresés után kiderítettem, hogy a film egy általában mindent lehúzó hírportáltól is meglehetősen jó értékelést kapott. Továbbolvasva felfedeztem, hogy megtörtént eseményeken alapul a cselekmény, ami reményt ébresztett bennem aziránt, hogy életszagú alkotással lesz majd dolgom.
Spoilerezés nélkül (ha soraim célt érnének, és valaki meg akarná nézni a filmet…) csak annyit mondanék, hogy Kumail (Kumail Nanjiani) és Emily (Zoe Kazan) megismerkedése kapcsán bontakoznak ki az események.
Kumail feltörekvő stand-upos (talán ez a részlet ihlette a magyar címet), aki
Pakisztánból bevándorolt amerikaiként próbál a számára nonstop feleségjelölteket felsorakoztató szüleinek megfelelni, ugyanakkor beilleszkedni a nyugati kultúrába.
Megismerkedik Emilyvel, és már kezdődik is a románc, ami bájosan és dinamikusan mélyül, ám nem tart sokáig. Emily felfedezi a pakisztáni szülők által választott menyasszonyjelölteket, és kisül, hogy Kumail nem áll készen szembeszállni a szüleivel Emilyért, így szakítanak.
Ekkor kezd a dolog eredetivé válni, mert Emily olyan súlyosan megbetegszik, hogy az orvosok mesterséges kómában tartják, hogy kezelni tudják. Kumail vele van a legelejétől, akkor is, amikor Emily szülei megérkeznek, és igyekeznek a kevéssé illetékes, csupán lányuk elbeszélései alapján ismert exbaráttól megszabadulni, ám Kumail marad. Barátsága a lány szüleivel (Holly Hunter és Ray Romano) párhuzamosan mélyül Emily állapotának romlásával.
A film tempója igencsak lassú, jól bemutatja, milyen lehet hetekig várakozni egy kórház folyosóin, hogy végre történjen valami. Ugyanakkor ez a mesterien kihasznált stíluselem arra is alkalmat ad, hogy Kumail végre kitalálja, mi is igazán fontos neki, elénk pedig újabb megfontolandó témákat tárjanak a szereplők által. Például a showbusinessről és természetesen a szerelemről.
Bár a film meglehetősen drámai (majdnem sírtam is), humorban is bővelkedig, szerencsére a jóféle, intelligens fajtában, ami az én malmomra hajtotta a vizet, enyhítve bűntudatomat, amiért romantikus filmet nézettem meg azzal, aki eredetileg lövöldözőset szeretett volna.
Szintén a film előnyei közé tartozik, hogy alacsony költségvetéssel készült, egyszerű megoldásokkal és olyan csapattal, akik közül sokan nem régi motorosok a filmkészítésben, hanem inkább stand-upban utaznak. Ez a kritikusok szerint néhol meglátszott a színészi játékon, de az én szemem nem elég szakértői ahhoz, hogy ezt kiszúrhattam volna. A kis költségvetésnél viszont annál nagyobb lett a hírnév és a bevétel, amit a film hozott. Sokan már Oscar-jelöléseket is emlegetnek.
Lehet, hogy nem jól palástoltam a személyes véleményemet, és mostanra már kiderült, hogy nagyon tetszett a film, főleg azért, mert teljesen elvárások nélkül ültem le megnézni a fent már taglalt véletlen kapcsán. Talán az sem meglepetés, hogy mindenképp ajánlom a darabot, ha a novemberi zűrzavarban kikapcsolnátok kicsit, és jegelnétek az előttetek tornyosuló zárthelyi és vizsgahullámokat.
